Ugrai János: „Kis világnak világos kis tüköre” Északkelet-magyarországi református lelkészek önéletrajzi nyilatkozatai 1807-1808-ból - Nemzet, egyház, művelődés 2. (Debrecen, 2004)

Bevezető tanulmány: Az életpályák egyház- és oktatástörténeti háttere

volna a pataki iskola befolyása, de az kijelenthető, hogy a partikularendszer képlékeny határai a Benda által megjelöltnél jóval nagyobb területre is kiterjedhettek. Mindkét forrásból kitűnik, hogy a legtöbb kisiskolával Zemplén, Abaúj, Borsod, Szabolcs, Szatmár és Bereg megyében rendelkezett a kollégium, de egy-egy helység révén az ország távolabbi vidékein is (Baranya, Veszprém, Esztergom, Komárom, Pest megyében) érvényesítette a hatását.

2.4. A tanulmányok folytatása: peregrináció

A központi kormányzat II. József uralmáig következetesen tiltotta a protestánsok számára a teljes szervezetű, egyetemi szintű felsőoktatás létesítését, sőt a kollégiumok még akadémiai tagozatuk felsőoktatási funkcióját is bújtatni kényszerültek. így - a cenzúra szorításait, az anyagi nehézségeket és az esetenként nyílt politikai beavatkozásokat is figyelembe véve - jószerével egyetlen lehetőségük maradt a magasabb műveltség megszerzésére: a tehetséges tanítványok külföldi tanulmányokra küldése. Éppen e kizárólagossága miatt a peregrináció nemcsak a protestánsok tudományos fejlődése, hanem már kulturális reprodukciója szempontjából is nélkülözhetetlennek számított.47 *

A kormányzat nem fogadta szívesen protestáns alattvalóinak külföldi egyetemjárását. Főként a nyugat-európai „felforgató” eszmék, könyvek beáramlásának megakadályozása érdekében a XVIII. század folyamán is többször kísérletet tett az udvar a peregrináció nehezítésére, akadályozására: központi engedélyhez, útlevélhez kötötte az utazást, késleltette ezen engedélyek kiállítását, esetenként pedig egyenesen tiltotta (például 1756-1759 között) a kapcsolattartás e közvetlen formáját, a cenzúra pedig fokozottan ellenőrizte a deákok által behozott köteteket.47, II. József idején új megfontolás alapján nézték rossz szemmel a peregrinációt: a deákok által a birodalom területéről kivitt pénz nagysága aggasztotta leginkább a mindenben a legracionálisabb megoldást kereső uralkodót - ezért pélRácz, 1992. 133-142. p.

Kosáry, 1996.94-129. p.

34