Ugrai János: „Kis világnak világos kis tüköre” Északkelet-magyarországi református lelkészek önéletrajzi nyilatkozatai 1807-1808-ból - Nemzet, egyház, művelődés 2. (Debrecen, 2004)
Bevezető tanulmány: Az életpályák egyház- és oktatástörténeti háttere
ifjúság. A senior korszakunkban önállóan döntött arról, hogy kinek ad kölcsönt az intézmény pénztára; megtervezte és irányította a szüreti és aratási adománygyűjtést; s lényegében az iskola összes ingó és ingatlan vagyona fölött őrködött. Tevékenységéért - a felelősség- teljes gyakorlati kérdésekben szerzett, komoly tapasztalat mellett - elsőrangú fizetést kapott, javadalma nemegyszer megközelítette, sőt el is hagyta egyes tanárok járandóságát. így egy-egy seniori tisztség szinte biztosan előteremtette viselője számára egy egy-két évi külföldi tanulás költségeit. A senior segítője, ellenőre, s gyakran utódja a contrascriba volt. A jóval szerényebb, egyötödnyi díjazásban részesülő, szintén évente választott tisztviselő felügyelte a senior tevékenységét, illetve a kisebb iskolai ügyek elintézése (kisebb vétségek elbírálása, könyvtári kiadások naplójának vezetése stb.) is az ő hatáskörébe tartozott. Végül még egy kiemelt diáktisztségről tehetünk említést: a bibliothecarius, a könyvtár vezetője szintén nem elhanyagolható fizetségért olyan munkát végzett, amely a diáktisztségek közül talán leginkább szolgálta viselőjének művelődését.17 Utaltunk már rá, hogy kellő számú hivatásos tanár híján nagy szerepük volt az oktatásban a diáktanítóknak. Négy csoportba oszthatjuk őket: Egy-egy osztálytanító, classis-praeceptor tevékenykedett eleinte minden gimnáziumi csoportban. Az akadémiai tagozaton öregdiákok, praesesek működtek közre a héber és a görög nyelv begyakoroltatásánál, s esetenként például a kollégiumi énekkar élén. A privatus praeceptorok, a magántanítók korabeli korrepetálási feladatokat láttak el. A collaboratorok, a segédtanítók pedig csoportfelügyelői és tanárhelyettesítési funkciókat töltöttek be. A Comenius hatásait magán viselő rendszer számos nehézséggel küzdött működése során. Gyakran előfordult például, hogy nem jelentkezett elég ifjú egy-egy tisztség megüresedésekor, s így a rátermett diákok gondos kiválasztása helyett automatikusan az arra később érdemtelennek bizonyuló, fegyelmezetlen vagy felkészületlen jelentkezőnek adták a lehetőséget. A magántanítónak fizetendő ösz- szeg vissza-visszatérő panaszáradatot váltott ki a kevéssé tehetős szülőkből. Ráadásul sok vita folyt arról is, hogy hány tanítványa 37 38 37 Hörcsik, 1996. 23-30. p. 38 Fehér, 1995.31-44. p. 29
