Ugrai János: „Kis világnak világos kis tüköre” Északkelet-magyarországi református lelkészek önéletrajzi nyilatkozatai 1807-1808-ból - Nemzet, egyház, művelődés 2. (Debrecen, 2004)
Bevezető tanulmány: Az életpályák egyház- és oktatástörténeti háttere
déséből fakadóan lehetőség nyílt diákmunka végzésére, amellyel előteremthették a sárospataki tanulás, étkezés, szállás stb. költségeit. Részben az intézmény falain belül lehetett kevéssé kedvelt, ám a rászorulók számára mégis fontos feladatokhoz és a hozzákapcsolódó szerény fizetségekhez hozzájutni. Tanulók takarították és éjszakánként vigyázták az épületeket, gondoskodtak a vízellátásról, a fűtésről, a küldemények közeli kézbesítéséről. Mivel a kollégium kiterjedt gazdálkodást folytatott (szőlő- és gabonabirtokai voltak, kocsmát és mészárszéket üzemeltetett, hitelezői tevékenységet végzett, az összegyűjtött adományokkal kereskedett stb.), számos ifjúnak tudott gazdasági jellegű feladatot biztosítani. A fizetett, felnőtt alkalmazottak számának fokozatos emelkedése ellenére két diák felelt a pincékért, továbbá a kocsmáros és a magtámok feladatait is idősebb tanulók látták el. Az adománygyűjtésben is részt vettek az arra érdemes tógátusok, hiszen egy-egy nagyobb ünnep alkalmával kollégiumi követek keresték föl a befolyási övezet gyülekezeteit, s pénzt, gabonát, bort gyűjtöttek iskolájuk számára. A legációk, szupplikációk alkalmával befolyt adományok egytizedét azok gyűjtője kapta fizetségül.36 A főként szociális alapon kiosztott feladatoktól tekintélyben és fizetségben egyaránt jóval jelentősebb volt azoknak a deákoknak a szerepe, akik a protestáns kollégiumokban tradicionálisan erős diákönkormányzat vezetéséből, vagy a tanításból vették ki a részüket. Az intézmény életét alapvetően meghatározták a diákönkormányzati vezetők és testületek. Az ifjak alapszervezete a coetus volt, amelybe minden tanár és az iskolatörvényekre felesküdött akadémista beletartozott. A tagság az idetartozó deákok közül választotta ki a diáktanítókat és az esküdt deákok tizenkét tagját. A tizenkét elsőrendű, azaz primárius tanuló alkotta az iskolatanácsot, amely a professzorok jelenlétében ülésezve első fokon döntött minden fegyelmezési és igazgatási kérdésben és másodfokon is beleszólási, tanácskozási joggal rendelkezett. A primáriusokat az iskolai törvények fokozottan védték és különböző juttatásokat is biztosítottak nekik. A legtekintélyesebb tisztviselőt, a seniort szintén közülük választotta az akadémiai tagság, 1797-től pedig a teljes kollégiumi 36 Hörcsik, 1996. 30-38. p. 28
