Ugrai János: „Kis világnak világos kis tüköre” Északkelet-magyarországi református lelkészek önéletrajzi nyilatkozatai 1807-1808-ból - Nemzet, egyház, művelődés 2. (Debrecen, 2004)
Bevezető tanulmány: Az életpályák egyház- és oktatástörténeti háttere
kapcsolódó problémák számának — XVIII. századi csökkenésére utal, hogy a közölt forrásokban a lelkészek ilyen jellegű egyéni emlékekről nem számolnak be. A marasztás, a választás és a lelkészek részéről az eltávozás elsősorban a javadalmazással függött össze. A lelkipásztor fizetése a hívek természet- és pénzbeli, előre megajánlott adományaiból állt össze - ennek összege vissza-visszatérően hosszas vita tárgyát képezte a hívek és a lelkész között. Az évi jövedelmet gyarapították továbbá a keresztelésért, esketésért, temetésért elkért, szabályozott, többé-kevésbé egységes összegek. (A különböző egyházi szolgáltatásokért elvileg gyülekezettől függetlenül ugyanannyit kellett fizetni, de a gyakorlatban nemcsak településenként, hanem társadalmi és anyagi helyzettől függően is alkalmaztak kisebb differenciálást.) A megajánlott és az elvileg egységes összegű, de természetesen változó mértékben befolyt pénz nagysága gyülekezetenként nagyon eltérő volt. Egy kisebb közösségben nem volt sok születés, esküvő vagy temetés és csak kivételesen buzgó hívek esetén tudott a lelkész egy nagyobb település lelkészéhez mérhető fizetési ajánlatot is elfogadni. Ugyanakkor az azonos nagyságrendű egyházközségek lelkészei sem feltétlenül jutottak ugyanakkora jövedelemhez, hisz a település gazdasági berendezkedésétől, anyagi állapotától és a hívek egyház iránti elkötelezettségétől egyaránt sok minden függött. Ezért állt érdekében minden lelkésznek a viszonylag jó anyagi lehetőséget biztosító szolgálati helyet megbecsülni, a kevésbé tehetős állomásról pedig jobb gyülekezetbe sietni. Másik részről viszont egy biztos megélhetést kínáló közösség joggal várhatta el lelkipásztorától, hogy erkölcsös életet éljen és odaadóan szolgálja híveit. A lelkipásztor e bevételi források mellett a minden helyen másmás értékű parókiális földek javaiból is részesült, továbbá kisebb településeken tanítói vagy jegyzői feladatokkal is felruházhatták. Az anyaegyházak lelkipásztorai a kicsiny lélekszámúk vagy gyenge fizetőképességük okán prédikátort önállóan alkalmazni nem képes közeli filiákat is szolgálták, ez is további bevételi forrást jelentett a 28 számukra.“ 28 28 Barcsa, 1908. II. 139-143.; 181-191. p. 22
