Ugrai János: „Kis világnak világos kis tüköre” Északkelet-magyarországi református lelkészek önéletrajzi nyilatkozatai 1807-1808-ból - Nemzet, egyház, művelődés 2. (Debrecen, 2004)

Bevezető tanulmány: Az életpályák egyház- és oktatástörténeti háttere

2. Oktatástörténeti adalékok

2.1. A református iskolahálózat felépítése, a kollégiumok

A hazai oktatás csak a dualizmus első éveiben vált egységessé. A tanügy országos, központi, világi szabályozását célul kitűző 1777. évi Ratio Educationis érvényesülése éppen a protestánsok hatékony ellenállása nyomán hiúsult meg, aminek következtében első igazán átfogó oktatásügyi kódexünk csak közvetett hatást fejtett ki az iskolázásra. Korszakunkban ennek megfelelően szervezeti és tartalmi kérdésekben egyaránt élesen elkülönült a katolikusok és a protestánsok oktatása, minden jelentősebb felekezet önálló rendszert alakított ki.29 A hazai reformátusok a felülről építkező iskolahálózat logikájának megfelelően - Erdélyt nem számítva - két jelentősebb intézménnyel, a debreceni és a sárospataki kollégiummal rendelkeztek. (A harmadik kollégium, a pápai iskola a „vértelen ellenreformáció” súlyos megpróbáltatásai után csak a XV1I1. század legvégén kezdhette meg kollégiumi szervezetének újjáépítését.) A kollégiumok saját falaikon belül biztosítottak elemi, közép- és felsőfokú képzést, bár teljes értékű felsőoktatási, egyetemi rangot az udvar határozott állásfoglalása alapján nem nyerhettek el. Ennek megfelelően funkciójuk is összetett volt: egyszerre szolgálták azon szülők igényeit, akik fiukat az elemitől magasabb, gimnáziumi-latin műveltséggel kívánták felruházni, de magasabb tanulmányokra már nem gondoltak; s azokét is, akik gyermekükből tanítót, lelkészt, vagy esetenként más, világi pályán ténykedő értelmiségit (leginkább jogászt) szerettek volna faragni, így a kollégiumok saját híveik körében az általános műveltség fenntartását, a kulturális reprodukciót, a saját értelmiségi utánpótlás, sőt a világi értelmiségi réteg egy részének kinevelését egyszerre végezték, miközben például hitel- vagy birtokgazdálkodásuk révén a környék fontos társadalmi-gazdasági szereplőinek is bizonyultak. (A kollégiumok elemi oktatása a diákság összlétszámához viszonyítva nem volt túlzottan jelentős, leginkább az intézménynek helyet adó városban lakók íratták ide gyerekeiket, valamint

Kosáry, 1996. 94-129. p.

23