Ugrai János: „Kis világnak világos kis tüköre” Északkelet-magyarországi református lelkészek önéletrajzi nyilatkozatai 1807-1808-ból - Nemzet, egyház, művelődés 2. (Debrecen, 2004)

Bevezető tanulmány: Az életpályák egyház- és oktatástörténeti háttere

zad első harmadában választottak. A püspöki hivatal kialakulása kapcsán az egyházi történetírásban a múlt század elején kialakult egy élénk, személyeskedéstől sem mentes vita Zoványi Jenő és Révész Kálmán között. Zoványi „Böngésző" néven írt cikkében kifejtette, a négy tiszáninneni esperesség jobbára önös érdekből akadályozta meg felettes szervük kiépítését, s egymással is csak a legszükségesebb esetekben tanácskoztak. Ez a helyzet azonban a fokozódó uralkodói nyomás és a világi pártfogók növekvő befolyása révén egyre tarthatatlanabbá vált és jórészt Ráday Pál tevékenysége az 1734-es bodrogkeresztúri konventen arra késztette a tractuális vezetőket, hogy beleegyezzenek a szuperintendens választásába.9 Zoványi cikkére Révész „Tiszáninneni” néven reagált éles hangon. Szerinte nem az esperesek önzése okozta a teljes egyházkerületi szervezet megkésettségét, hanem részben a protestánsok hagyományos idegenkedése a „babonás püspöki” hivataltól, részben pedig az, hogy ez volt az egyetlen szuperintendencia, amely a múltban egyszerre állt a szultán, az erdélyi fejedelem és a Habsburg- uralkodó „résztulajdonában”. Révész továbbá megcáfolja vitapartnere azon állítását is, miszerint a bodrogkeresztúri konvent hozott volna végzést a püspöki hivatal felállításáról, mivel arról a Carolina Resolutio és azt követően az udvari kancellária már döntött.10 Zoványi válaszának nagy részében cáfolja Révész legfőbb érvét, mondván 1648-tól már a Habsburgok egyedül uralták a térséget, mégsem siettek a központosítással, másrészt korábban a borsodi tractusra egymagában is érvényes volt a hármas megosztottság, mégis egyben lehetett tartani az esperességet. A világi befolyás, mint legfőbb tényező kiemelése után leszögezi továbbá, hogy a Carolina Resolutio nem utasítást, hanem engedélyt fogalmazott meg a püspökválasztással kapcsolatban.11

A modem történészek közül Dienes Dénes foglalkozott az első tiszáninneni püspökválasztással. Zoványi és Révész vitája kapcsán kifejti, hogy Zoványi eltúlozta a világi pártfogók befolyásának jelentőségét és rosszul értelmezvén egy határozat félmondatát, tévesen a bodrogkeresztúri konvent döntéseként tüntette föl e lépést.

9 Böngésző I. 1911,87-94. p.

1(1 Tiszáninneni, 1911. 167-171. p.

11 Böngésző II. 1911.243-249. p.

14