Ugrai János: „Kis világnak világos kis tüköre” Északkelet-magyarországi református lelkészek önéletrajzi nyilatkozatai 1807-1808-ból - Nemzet, egyház, művelődés 2. (Debrecen, 2004)
Bevezető tanulmány: Az életpályák egyház- és oktatástörténeti háttere
Ezzel szemben a konvent összeillésekor már folytak az előkészületek, mivel III. Károly 1725-ben elrendelt vizsgálata a központi irányítás számára egyértelművé tette, hogy a vármegyei adminisztrációt is nehezíti az egyházszervezet fejének hiánya. (Például minden tractus szuperintendensnek nevezte saját esperesét.) Az 1731. évi Carolina Resolutióban aztán ennek eredményeként megkövetelte a tiszáninneniek ügyének elintézését - s ebben Ráday közvetítőként 1 9 valóban nagy szerepet is vállalt. A Zoványi-Révész vita szintén a világi befolyás nagysága kapcsán érintette a XIX. század elejének szuperintendensét, a lelkészi önéletrajzokat begyűjtő Őri Fülep Gábort is. Zoványi ugyanis miközben kijelentette, hogy különösebben markáns személyiség még nem állott a szuperintendencia élén, éppen Őri Fülepet hozta föl arra példának, hogy a püspök a világi választók „embere”, az ő sikerükért dolgozott.12 13 Révész ezzel szemben aláhúzza, a püspök a világiegyházi egyenjogúság, a paritás őszinte híveként egyformán küzdött mindkét fél túlsúlya ellen.14 Zoványi válaszában viszont arra emlékeztette „Tiszáninnenit”, hogy egy másik helyen épp ő volt az, aki Őri Fülep Gábort a buzgó világi-pártiság vádjával illette.15 Őri Fülep Gábor egyébként 1739-ben született, ároni házból származott, azaz édesapja is prédikátor volt és közel fél évszázadon keresztül szolgált Sajószentpéteren. Szentpéteri, miskolci, sárospataki tanulmányain kívül német nyelvet tanult Főcsén és Dobsinán, majd pedig a külföldi akadémiák közül Franekerben, Groningenben, Utrechtben és Feydenben tanult hosszabb ideig, Utrechtben teológiai doktorrá is avatták. Németalföldi tartózkodása során korrektora volt az Utrechtben kinyomtatott magyar bibliának, de eljutott Fondonba és a bécsi császári könyvtárba is. Hatévi peregrinációt követően érkezett haza, s előbb apja mellett káplánná, majd aszalói prédikátorrá lett. A sárospataki kollégium teológia professzorának 1772-ben hívták meg, negyedszázados tanári tevékenysége során számos tankönyvet írt és nyolc évig rectorként ő állt az intézmény élén. Az egyházkerület élére 1797-ben került, ekkor a 368 szavazó közül 340-en őt jelölték szuper12 Dienes, 1999. 63-75. p. 13 Böngészői. 1911. 87-94. p. 14 Tiszáninnneni, 1911. 167-171. p. 15 Böngésző II. 1911.243-249. p. 15
