Ugrai János: „Kis világnak világos kis tüköre” Északkelet-magyarországi református lelkészek önéletrajzi nyilatkozatai 1807-1808-ból - Nemzet, egyház, művelődés 2. (Debrecen, 2004)
Bevezető tanulmány: Az életpályák egyház- és oktatástörténeti háttere
administrator, a tanító javadalmazásáról, a parókiális épületek és földek megfelelő állapotáról; részt vett a hívek kisebb vitáinak, ösz- szetüzéseinek elrendezésében és a hívek érdekképviseletét is ellátta (például más felekezetűvel szembeni gondok vagy tanügyi, hagyatéki stb. ügyekben). Az egyházmegyei, tractuális konzisztóriumot az esperes, a gondnok, a presbitériumok által választott, egyenlő számú (4-10) lelkészi és világi tag alkotta. A választás a kettős szavazás szabályai szerint zajlott le: előbb jelölő, majd választó voksolást rendeztek. A konzisztórium joga volt az esperesség alá tartozó eklézsiák, iskolák és egyházi tisztviselők felügyelete, évenkénti egyházi és iskolai ellenőrzés, vizitáció tartása, s ez a szint adott fórumot a lelkészek és tanítók saját egyházközségükkel szembeni panaszainak is. Az egyházkerületi konzisztórium tagságát (az elnökök, a szuperintendens és a világi főgondnok mellett) négy-négy lelkész és világi ülnök alkotta. Ez a testület a szuperintendencia egyházmegyei kon- zisztóriumainak felettes szerveként felülvizsgálhatta annak döntéseit, továbbá kezelte az alapítványi ügyeket és engedélyezte az új egyházközségek megalakulását. A házassági ügyek intézésére külön törvényszéket állítottak föl, ennek fellebbviteli hatósága szintén a szuperintendenciális konzisztórium volt. Az uralkodó által leginkább kifogásolt intézmény, az egyházkerületi közgyűlés tagjai közé tartozott az egyházkerületi konzisztórium minden tagja, az esperesek és tractuális gondnokok, továbbá tractusonként egy-egy lelkész és világi követ - az ő feladatuk volt a szuperintendencia életét hoszo szú távon és átfogóan befolyásoló ügyek megvitatása és eldöntése. 1.3. A Tiszáninneni Református Egyházkerület a XIX. század elején A Tiszáninneni Református Egyházkerület a Tiszától jobbra eső északi területek helvét hitvallású térségeit fogta össze. A Miskolc központú szuperintendencia jobbára Ung, Zemplén, Abaúj, Torna, Gömör és Borsod vármegyékben fejtette ki hatását, de esetenként szabolcsi és hevesi települések közösségei is az irányítása alá tartoztak. Ez az egyházkerület arról nevezetes, hogy szervezeti felépítésében sokáig csonka maradt, szuperintendenst csak a XVIII. szá- 8 8 Csohány, 1994. 112-115. p. 13
