Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-11-13 / 127. szám

- 507 — az én lábamnak ment s úgy megütötte, hogy biz sántítva mehettem tovább. Hogy a cselédet isten igazában felpofoztam s megczibáltarn, az minden kétséget kizáró, de hogy nemcsak ott, de az egész nagy-utczában egyetlen rendűi sem volt található, a kinek figyelmét oda­terelhettem volna, az szintén tény. Ilyképen persze a rend fentartására szükséges intézkedések a papíron megvannak, de hogy gya­korlatban órvényesittetnek-e, az ismét más kérdés. Ez esetre a t. főkapitány ur szives figyelmét an­nál is inkább felhívom, mert nem szeretnék a sok dicsérő mellett gáncsoskodó lenni. A „Bolonya“ nevű városrész, valamint a „Bolgár­szeg“ tisztátalan volta ép oly dolgok, melyekre fi- gyeimet fordítani érdemes, s e tekintetben utalunk különösen azon meg nem engedhető körülményre, hogy a közárkok minden piszok s mocsok elszállí­tására használtatnak. A rendőrség kötelessége volna ügyelni arra, s példásan büntetni a mulasztókat, hogy szemetet, bizonyos edények tartalmát stb. ne a közárkokba ürítsék, mert ez az egészségügynek pem valami kitűnő szolgálatokat tesz. Hinni B remélni akarom, hogy kötességszerü fel­szólalásom a t. főkapitány ur által figyelembe vé­tetni fog. D# mert a rendőrséggel egy fedél alatt van a bejelentési hivatal, erről is irok már néhány szót. Teszem ezt azért, mert b. lapjában még hetek előtt megjelent egy czikk, mely bizonyos hiányokat s visszaéléseket ostorozott. jól tette az illető czikkírő, köszönettel tartozunk neki ezért, mert egy fennálló bajon segített az ál­tal. Nagy megelégedésemre mondhatom, hogy az­óta egész másként áll minden. Cserey Gábor főnök ur utána járt a dolognak s ma teljesen rendben van minden, nincs okunk panaszkodni. Már pedig ha az a felszólalás nem történik, nem tudom, reá- jő-e erre Cserey ur. Hagyjuk a rendőrségi épületet, menjünk a nyug- I dijintézet épületébe. Ugyan még nincs minden rendjén itt, de nemso­kára meglesz. A lakások legnagyobb részt bereu dezvék. Az első emeletet megyénk szeretett főis­pánja, gróf Bethlen András ő méltósága lakja, a ki a lefolyt héten költözködött oda át, vele az egész megyei központi hivatal, mely ismét egy helyre van összpontosítva. Lakásához egész külön lépcső ve­zet fel, melyet nem használnak a felek, a kiknek a hátsó lépcső van fentartva. ü méltósága lakásán kívül csak magának a háztulajdonos intézetnek van még az első emeleten lakása, de szintén külön lép­csővel. A második emeletet a megyei hivatalok fog­lalják el, csak a hátsó sor a jó Schmidt József postafőnöké! De ez is herczegi lakás, van leglább hét szobája. Lenn a földszinten van a posta, ott majd a hé­ten teszek látogatást, s lesz a kávéház, de csak lesz. Azonban elég mára. Viszontlátásig Isten önnel k. szerkesztő ur ! * S Szemlélő. Nyilvános számadás. Brassó, 1884. november 9-én. Tekintetes szerkesztő ur! A brassói ág. hitv. ev. magyar egyház 100 éves fennállásának jubilaeuma alkalmából alulirt által kezdeményezett s néhány őszinte barát szives se- gédkezéso és a nagy közönség jóindulatú támoga­tása által f. hó 2-án a „Nr. l“-ben megtartott, s teljesen sikerült, tombolával és t.ánczczal egybekö­tött dal- és zene:stély eredményéről akarván a nyil­vánosság előtt is beszámolni, e czélból becses lap­jában tisztelettel kérek kevés helyet. Estélyünk bevételeit a következő tételek képe­zik : a) 165 elárusított személyjegy után 165 frt ; b) 28 családjegy 67 frt, 20 kr ; c) 400 sorsjegy után pr. 20 kr 80 frt; d) 167 sorjegy után árveréssel 16 frt 80 kr ; e) felülfizetések czimén 8 frt 23 kr ; összes bevétel: 337 frt 23 kr. Kiadatott nyugták szerint: a) A „Nro 1“ termeiért 30 frt; b) zenészeknek 30 frt; c) nyomtatványokért 21 frt 30 kr ; d) ren­dőrséghez 7 frt; e) 3 jegyszedőnek 3 frt; f) apró szükségletekre 1 frt 50 kr ; összes kiadás 92 frt 80 krajczár. Mérleg: Az összes bevételek tesznek 337 frt 23 krt, az összes kiadások tesznek 92 frt 80 krt, tiszta jövede­lem : 244 frt 43 kr. A fennebb kimutatott felülfizetett összeghez já­rultak belépti jegyeik megváltása után, mélt. gróf . Bethlen András főispán ur 3 frt, t. Eolyovits Mik­lós ur 2 frt, t. Goncsy István adófelügyelő ur 2 frt, t. Szterényi József szerkesztő ur 1 frt, és Sipos Mihály ur 23 krral. Midőn estélyünk eredményét, mely minden remé­nyünket meghaladta, a fenti sorokban a nyilvános­ság elé hozni is bátor voltam, nein tehetem, hogy par őszinte szóban köszönetét ne mondjak mindazok­nak, kik e sikert szives közreműködésük vagy más­nemű pártolásuk által elősegítették. Fogadja szives köszönetemet a brassói m. „Dal- agylet“, mely humánus czólok előmozdítására min­dig készséggel vállalkozik; fogadják köszönetemet t. Éberth Nándor és Thiess János urak, továbbá Molnár Hajnal k. a., kik önzetlen közreműködésük által segítették ügyünket. Fogadja hálás köszönete­met azon nemesen érző, könyörületes szivü t. kö­zönség, mely részvéte által megmutatá ügyünk iránti lelkesültségét. S végül fogadja baráti szivem őszinte háláját t. szerkesztő ur is azon meleg érdeklődé- I sért, melyet estélyünk sikerülése czéljából b. lap- I jában előzőleg tanúsított, fogadja azon egyenes óhajtást: adja az ég, hogy b. lapja mielőbb tár­sadalmi életünk fölpezsditésében mint benolakó te­hessen sikeres szolgálatokat. — Tisztelettel Józsa Mihály, ev. hittanitó. Egyszerre egy hang igy kiált fel: — Romeo ! Romeo ! — Játszsza el Rómeót! S erre az egész ház hangosan követelte, hogy mutassa be ismét a rég látott Rómeót. A színész falábára mutatott és arczán metsző fájdalommal tükröződött vissza a tudat, hogy ő e feladatra már alkalmatlan. A közönséget azonban meg nem győzhető. — Mitsem tesz, játszsza csak el Rómeót, az ég szerelmére, csak egyszer játszsza még el Rómeót I Romeo! Romeo! A színész határozatlanul állott. Nem akarta hon­fitársai kérését elutasítani, de nem is bízott magá­ban, hogy mert volna a föllépésre vállalkozni. Végre a függöny legördült és szinésztársai is kö­rülvették, mind kérve, hogy adja elő Rómeót. Végre engedett a közkívánatnak és rászánta magát. — Játszani fog ! . . . Mac Gregor föllép Romeo szerepében ! — jelentó a rendező, s a színház uj­jongott örömében. A városban futó tüzként terjedt el a hir és a még megmaradt helyek egy negyedóra alatt elkap­kodva, a terem a fulladásig megtelt. S a csonka szídósz játszott az este. Közönsége annyira bálványozta, hogy egymásután többször is fel kellett lépnie. A hírneves Chester­field lord ép körutat tévéu Skócziában, megnézte a fóllábu Rómeót. Londonba visszatértekor elbeszélte a nagy nevű Garicknak, a mit látott. — 6 ott megtűrik e nyomorékot ? — kérdezte Garick csodálkozva. — Sőt bámulatra ragad nemcsak minden glas- gowit, hanem jó magamat is; tekintve az ön nagy tehetségét és két ép lábát, nem tanácsolhatnám, hogy magát összehasonlitásnak tegyo ki vele szem­ben. A nagy színész tudvágya és kíváncsisága fel volt költve, azonnal Glasgowba utazott. A színházba haj­tata, ott utasították Mac Gregor lakására. Garick meg volt lepetye a Bkót pályatárs kiváló szépsége által. — Ah, Master Gregor, — kérdé sietve tőle — mikor játszsza ön Rómeót ? — Lám, én Londonból csak azért jöttem ide, hogy önt láthassam. Nevem Garick. — Soha, soha többé ! — Szólt Mac Gregor — sohasem játszom többé Rómeót. lm ez gyermekem — mondá egy bölcsőre mutatva— s itt uőm Edith, ki nem akart szeretni, a mig két lábam volt, s most azonban imád, rnidőu mar csak egy van. Kü­lönben is rossznak találna ön, nem idézhetnék ön­ben kellő illúziót fel, melylyel elfeledtessem uyomo- rékságomat. Tökéletesen, nyomorék ember vagyok. Tetszettem, mert szerettek egykoron, semmi más­ért. — Csalódik uram! — válaszolt Garick. — Ches­terfield lordra, ki önt azelőtt nem ismerte, ép oly benyomást gyakorolt, akár honfitársaira. Chesterfield lord a legélesebb ítélő tehetség, a legkitűnőbb Íz­lésű férfi egész Európában. A tragédiát különben nem lábbal szokás játszani. — Garick ur, — szólt Mac Gregor a fe földieket jellemző egészséges érteimiségóvel, — soh’se kísértse meg az ember az istent s embertársait is, a lehe­tetlen nem esik meg kétszer egymáoután. Az idő eltűnik, a tűzvész emléke elmosódik, a lelkesedés, mit a közvetetlen benyomás költött, lelohad, az újság ingere elvész és végre sem látnának bennem mást, mint egy nyomorékot, mint az valóban va­gyok is. Es nekem halálom lenne a legelső czél- zu8, mely nyomorékságomra ejtetnék. Nem játszha- tom önnek, Garick ur, de ebédeljen ön nálam s tartsa meg isten önnek örökre mindkét lábát. Garick e szavak által meghatva, nem is kérte többé ; nála ebédelt s a féllábu Romeo látása nél­kül utazott vissza Londouba, hol ezalatt Mac Gre- gornak hire már mindenütt elterjedt. B. H. VEGYES HÍREK. Rongyos-egylet. A Brassóban alakitandó „Ron­gyos-egylet“ alakuló gyűlése közbejött akadályok miatt f. hó 9-én megtartható nem volt. Ep ezért a meghívók szét sem küldettek. A gyűlés f. hó 16-án d. e. 10 órakor fog megtartatni a kaszinó helyisé­geiben. A gyűlésre minden tag külön-külön meghí­vót fog kapni. A király Bismarck herczegnek A berlini magyar­osztrák nagykövetséghez néhány nap előtt Ferencz József császár királynak L’Allemand tanár által fes­tett életnagyságu arczképe érkezett meg, mit a ki­rály Bismarcknak küldött ajándékba. A kép a ki­rályt álló helyzetben, a diszes marsall-uniformisban, mellén érdemrendekkel ábrázolja. Kossuth Lajos legközelebbi irodalmi munkálkodá­sáról a következőket Írja a „Pesti Napló“ szerkesz­tőjéhez levelében : „Rendkívüli magánkörülinények, melyekre nem szükség kiterjeszkednem, s különösen egészségem hanyatlása, mely ellen sem az Alpesek- ben, sem a felső-olaszországi gyönyörű tavaknál nem találtam üdülést, akadályoztak; a munkát ab­ban kellett hagynom, s ha, mint gyakran megkí­sérlőm, fel-fel akartam venni a megszakított fona­lat, nem tagadhatom, háboritólag hatott munka- kedvemre a gondolat, hogy az én szavam a mai Osztrák-magyar országban a pusztában kiáltó szó. így történt, hogy visszaemlékezéseim folytatása, mely Széchenyi István czimet visel, mai napig is bevég­zésre vár, ámbár négy ötödrészben már jóformán egy év óta készen van. Tarda senectus mutat vigorem. De ha csak három-négy napig is dolgozhatom meg­szakítás nélkül, be fogom végezni. Mellékelve lesz hozzá Wesselényi Miklósnak és Deák Ferencznek egy-egy hozzám a fogságomból kiszabadulásom után intézett kedélyes magánlevele, melyek ekkorig is­meretlenek. Ezt bevégezve, szándékomban van a közös vámterület kérdését tüzetesen taglalás alá venni, az e kérdés felől hangoztatott áltauokat megvitatni és némely más napi érdekű kérdésekre is reá vetni véleményem mécsvilágát. Ha élek, s lelki testi erőm akaratomnak megfelel, meg fogom tenni.“ Szerencse fia. A vörös kereszt-egylet sorsjátéká­nak közelebbi búzása alkalmival az 50.000 frtos főnyereményt Cziffra Mihály gy.-szt-miklósi keres­kedő nyerte meg a 3719. sorszámú és 42. uyerő- számu sorsjegygyei. A szerencsés nyerő már el is utazott a nyeremény felvétele végett. Lsányszöktetás. Leteuyén a napokban pikáns kis történet esett meg. M. Gy. ur már hosszabb idő óta van szerelmi visszonybau F. L. kisasszony- nyal, kinek szülei azonban házasságról mit sem akartak tudni. M. Gy. ur azonbau nem tágított s F. L. kisasszony sem akart más vőlegényről tudni. M. Gy. dispenzácziót kért, s mikor ezt megkapta, kész volt a terv. Nehány nap múlva szülők a szom­széd faluból a leánytól levelet kaptak, melyben tudtukra adja, hogy ő már tulajdouképen asszony s bogy ne keressék, mert kedves férjével Gráczba ment nászutra. Agyonlőtt s elégetett kanász. Alsó Saápon, Nóg- rádmegyében, mint az „E—s“-nek írják, e hó 1-én vad kegyetlenséggel véghezvitt és okát illetőleg rej­telmes gyilkosság történt. Csiszlár Antal alsó-saápi lakos, szabadságolt katona (a váczi püspöki urada­lom csőszének fia) déltájt eltávozott hazulról, ma­gával vivén a falról az ott függött puskát ás az apja sertéseit őrző kauászgyerek ebédjét. Kiérve a nyájhoz, Csiszlár odaadta a kanásznak az ételt, a ki azt békésen elfogyasztotta. Ezután nem tudni, mi történt közöttük ; elég az hozzá, hogy Csiszlár az alig busz éves bojtárt agyonlőtte a puskával. Azzal hazaballagott. Minthogy otthou senki sem volt, a gyilkos betörte az ablakot és azon ment be a szobába. A puskát felakasztotta rendes helyére, a falra, aztán apja szekrényét feltörte, kivette on­nan katona-könyvét, mintegy 3000 frtnyi nyugtá­kat és 22 frt készpénzt. Mikor ezzel kész volt, visz- szament véres tette színhelyére és a kanászbojtár vérében fekvő holttestét egy közel fekvő szalmaka­zalhoz vonszolta, befedte a szalmával, aztán meg- gyujtotta a kazalt; a meggyilkolt teteme egészen összeégett. Csiszlár ekkor megfutott; azt mondják, az első éjét Peuczen töltötte, honnan kora reggel tovább szökött. Most mindenfelé körözik. Elfogatások Oroszországban- Don-melléki Rostow- ban múlt hó 31-én, Pétervárról érkezett parancsra 20 egyént fogtak el, kik között több tekintélyes férfi s nők is vannak. Állítólag titkos nihilista összees­küvésről van szó. Szerelmi dráma. Becsben nov. 7-én megható eset történt. A 20 éves Kaufmann Alojzia jegyese volt Lackmanu Ferencz mázolólegénynek s vasár­nap óta vele együtt is lakott. Árva volt s vagyo­nát gyám kezelte. Választásával sem a gyám, sem a rokonok nem voltak megelégedve s gyámja még azelőtti nap is kategorice kijelenté, hogy soha seiu egyezik belé, hogy ő egy közönséges mázolólegény­hez menjen nőül. „Vagyonod vau, jó házból való vagy, nem lehetsz egy munkás nejévé.“ A leány ezek után annyira elkeseredett, hogy lugoldatot ivott s kedvese eszméletlen állapotban találta. Rög­tön gondozás alá vették, kórházba szállították s re­mélik, hogy fel fog épülni. Öngyilkossági kísérlete előtt két levelet is irt. Az egyiket kedveséhez, kit

Next

/
Thumbnails
Contents