Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-06-07 / 63. szám
Szombat, június 7. Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIY. évfolyam. 63. szám. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászai, közművelődési és szépirodalmi lap. I^eg-jelen-ils Hetenkint liáromszor: ZKed.d.en., CsvLtörtölsön. és Szombaton. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, íőpiacz, 629. sz. a. (Csulak Zsigtnond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bér- mentesen küldendőit Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 80 „ Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: llaasenstein és V ogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. Kolozsvár. C/.egléd, Gyergyó, Jászberény! dicső társat nyertetek Kolozsvárban. Meg vagytok szégye- nitve mindhárman ; az erdélyi főváros túltett rajtatok, ott több sebesültet tudnak felmutatni, mint ti. Czegléden márczius tizenötödike, a magyar szabadságliarcz legemlékezetesebb napja, — Kolozsvárit pünkösd szent ünnepe lett vérrel befertőztetve. Czegléden a szólásszabadságot akarták terrorizálni egyes vad emberek, önmagukkal meg- hasonlott kedélyek, néplázitók, — Kolozsvárit hasonló történt. Czegléden márczius tizenötödikét akarták megünnepelni, Kolozsvárit programmbeszédet akart tartani egy képviselőjelölt. Uj neme a „szabad polgári jogok“-nak. Epen akkor, midőn a nemzet legnagyobb élő fia, Kossuth Lajos a „szabad államról“ ir, a szabad polgári jogokról szól, jogainak törvényes gyakorlására figyelmezteti a távolból is a nemzetet: ép akkor történik meg Kolozsvárott, a müveit erdélyi fővárosban, hogy durva néptömeg kőzáporral fogad egy képviselőjelöltet, a ki a választók meghívásának engedve, körükbe jő, elmondandó politikai elveit. Hegedűs Sándort, a szabadéivüpárt tagját, volt országgyűlési képviselőt érte e gyászos eset. Ö száraz bőrrel menekült ugyan a vad nép szenvedélye elől, de ezt is csak a véletlennek köszönheti. Nem tartozunk azon párthoz, melynek hive Hegedűs Sándor és Sigmond Dezső, sem ahhoz, melynek hive Bartha Miklós és Ugrón Gábor; mi távol állunk mindkettőtől, de azért undorral kell megemlékeznünk azon szomorú s nemzetünk történetében gyászbetükkel megjegyzett esetről, mely pünkösd ünnepén Kolozsváron történt. Szomorú jelenség, mely aggodalomba helyezi az embert. Mik fognak történni a választás napján, — ha már programmbeszédnél is vér folyik ? ! Hová fajul a magyar vendégszeretet, ha meghívott vendéget igy fogadunk? Hova jut a szólásszabadság, ha azt kőzáporral akadályozzuk meg ? Czeglédnél és Jászberénynél, Honinál és Gyer- gyónál fellázadt a sajtó, mert ez alkotmányos életünkben páratlanul áll. De még jobban kell fellázadni Kolozsvárnál. Nem az, hogy Jászberényen egy Apponyi Albert grófot érte, nem az, hogy Kolozsvárit Hegedűs Sándor volt az áldozat — nem a személy játszik itt, hanem a cselekedet. A kormánypárti sajtó a függetlenségi pártot gyanúsítja e világra szóló botrány rendezésével. Ezt mi nem tesszük. Nem tételezhetjük fel egy pártról, melynek zászlójára a haza függetlensége van írva, melynek elvei egy Kossuth Lajos nevéhez vannak fűzve, — hogy ez vetemedjék ily tettre. De nem tételezhetjük fel férfiakról, mint egy Ugrón Gábor és Bartha Miklós, hogy tudtukkal történt volna azon eset, mely örök gyalázatot fog Jiózni Kolozsvár városára, s mely barbárnak .fogja feltüntetni a nemzetet a külföld előtt. Vér folyt Kolozsvárit, tudományokban megőszült, országszerte hires férfiak vére; — vér gyalázta meg nemes Kolozsvár város becsületét. Ki fog felelni ezért? Ki fogja helyreállítani Kolozsvár város tönkretett becsületét V Ez most a legfontosabb kérdés. A törvény kötelessége kideríteni mindent; a törvény feladata kipuhatolni a bujtogatókat s kitenni azokat egyrészt a törvény szigorának, másrészt a világ s nemzet megvetésének. Mert ha ez igy megy tovább, ha ilyenek lesznek a választási eszközök, ha a legszentebb polgári jogok gyakorlásában kőzáporral akadályozzák meg a szabad polgárt a szabad államban, — akkor feladtuk alkotmányos szabadságunkat nem lehetünk szabad polgárok, az anarchia elnyom mindent. Nagy vagy te, Tisza Kálmán! „irigyel téged tőlünk a világ“ (legalább a mamelukok szerint) ; mutasd meg nagyságodat, mert mi mondjuk : ezt tűrni nem lehet, nem szabad ! Szt Kossuth Lajos hálauyilatkozata születésének 80-dik évfordulója alkalmából hozzáintézett üdvözlésekre. (Folytatás.) Nehogy félreértésre adjak alkalmat, megjegyzem, miként ezt nem oly értelemben mondom, mintha az üdvözlő iratokból, melyekkel nyolczvanadik életévem betöltésének alkalmából raegtiszteltetém, azt akarnám kiolvasni, hogy a nemzeti kegyelet plebis- czituma most az én ismeretes összeférhetetlenségi hitvallásomnak is szól, melyet reám a tapasztalás akkor kényszeritett, midőn a kérlelhetlen erőszak azon keserves dilemmába helyezett, hogy a hazának tartozott hűség s az uralkodó házhoz ragaszkodás közt kellett választanom. Nem fog-e a nemzett csalatkozni, ha más utón is megvalósíthatni hiszi az állami létet, melyre elvitázhatlan joga is, hivatása is van, s mely az államiság minden funk- czióiban, minden idegen avatkozástól ment önkormányzatot feltételez, ezt itt, s most, nem akarom vitatni, mert ténynek tudom, hogy ez idő szerint az ország minden konstituált pártja a loyális alattvalói hűség alapján áll; az (uralkodó hatalom tapintatára tartozik, érvénybe helyezni vissza a nemzet elvitázhatlan állami jogait, miként azokat alaptörvényeink s a kötött diplomatikai szerződések megállapiták, e lojalitásnak oly állandóságot biztosítani, melyet az idők semmi viszontagsága sem rendítene meg (és bizony mondom, ez a tapintat bölcs előrelátás s jó számítás is volna),; én a plebis- czitum alatt csak azt értem, hogy az üdvözlő iratokon, melyekkel raegtiszteltetém, mint alaphang vonul végig a kegyelet azon idők hagyománya iránt, melyeknek vezérelvét Gömörmegye üdvözlő irata e szavakba foglalta össze : „szabad állam, szabad polgárokkal!“ Szabad állami Hogy mi a szabad államiságnak jellege, mik feltételei ? nem szükség fejtegetnem, — tudja mindenki. E vezérelv lelkesítette Barsmegye főjegyzőjét, Márjássy Istvánt, midőn üdvözlő irattal megtiszteltetésemre tett, s a jegyzőkönyv szavai szerint „a megye közérzületét tolmácsoló és lelkesedéssel egyhangúlag elfogadott indítványát“ annak kijelentésével kisérte, hogy nevemnek megyéje gyűlésiemében hangoztatásával egy lezajlott dicső korszaknak szent emlékét kívánja felfrissíteni.“ Es e szavakkal híven van jelezve az ősz fejemre hárított megtiszteltetések értelme, mert alig volt üdvözlő irat, melynek tartalma bizonyságot nem nyújtott volna afelől, hogy (miként egyik válaszomban irám) daczára az ellentétes iránynak, melybe a jelen beletévedett, ama szent emlékek hatalmas va- rázszsal rezegnek a nemzet szivédelmeinek húrjain. Bizonyságot tesznek e felől első sorban azon üdvözlő iratok, melyekben e szent emlékek varázsa jeizettebb módon nyilatkozik, mint például (idézéseimmel csakis azokra szoritkozva, melyekre hálás köszönetem kijelentésével tartozásban vagyok) midőn Komárom városa törvéuyhatósága azokat a meleg honszeretet, s állhatatosság kiapadhatlan forrásának mondja s túlbecsülő jóakarattal nevemet amaz emlékek szimbólumává magasítva, annak említéséhez egy titkos erőt fűz, mely fellobbantja a szemekben az eszme lelkesítő tüzót, melynek fényénél a mult emlékei s a jövő reményei egymást átölelik; vagy midőn Baranyamegye odanyilatkozik, hogy a nemzeti ébredés és dicsőség amaz emlékei a hazaszeretet örök forrásai fognak maradni ; vagy midőn Vasmegye azon biztosítással vigasztal meg, hogy nem veszett el a mag, mely ama nagy időkben lett elvetve, a midőn az uj életre ébredt nemzet helyét követelte Európa népei sorában, hanem csiráiból életerősen tenyészik az államalkotó közszellem ; vagy midőn Barsmegye hálával, szeretettel és törhetlen ragaszkodással tekintve vissza amaz emlékekre, belőlük azon hitet meriţi, hogy a nemzet géniusza a magyar államiságnak s a nemzeti függetlenségnek teljes megszilárdítását a jövőtől meg nem tagadhatja; vagy midőn az ország leg- magyarabb törvényhatósága, a Hajdúk ifjú megyéje a szív mélyéig ható e megszólítással tisztel meg : „jó atyánk !“ s őseitől öröklött hittel imádkozik Istenhez, hogy segítse teljes győzelemre az eszmét, melynek életem szentelve volt; vagy midőn Kecskemét városa, fölemlítve azt a dicsőséges tényt, hogy egykor szavamra tízezer embert — minden fegyverfogható fiát — küldött a megtámadott hon védelmére, a felől biztosit, hogy nem csak ama nagy idők még élő tanúi hordják sziveikben a nevemmel kapcsolatos emlékeket, hanem az ifjabb nemzedék is — nehéz idők szülöttje és neveltje — felbuzdul példájukon, hogy a haza boldogságát, ha kell, fegyverrel is kívivni segítse; vagy midőn Szabadka városa vallomást teszen, hogy a hitelvek, melyek megvalósításának életem szentelve volt, maiglau is evangéliumát képezik az élő nemzedéknek s vezérfonalul fognak szolgálni az utókornak, és a lángoló szellem, melyet azon hitelvek varázsereje a nemzet szivébe oltott, maradandó leszen nemzedékről nemzedékre s mindig fellobban nemes hevében, midőn az ország önállásának létérdekei veszélyeztetvék. Hosszúra nyújthatnám a hasonlatos idézéseket, de elégnek tartom még nehány sorra hivatkozni Bor- sodmegye üdvözlő iratából, melyre főjegyzőjének: Lévay Józsefnek gyönyörű irálya annyi bájt öntött, s mely komoly higgadtságával tanulságosan jellemzi a felfogást, mely a jelen közjogi állapot értéke felől mérsékelt körökben is uralkodik. Borsod („paradicsom Borsod vármegye“, a mint Palóczy László szerette nevezni) ekként szól hozzám: „Az ön magas törekvései még mindig a jövőtől várják a teljes sikert. Hiányzanak a nemzet önállásának s függetlenségének az ön nevével összeforrott feltételei; de bízunk nemzetünk jövőjében; nem vágyaink tetőpontja a közhelyzet, melynek korlátjai közt mozgunk, de lábunk alatt érezzük a földet, melyen öntudatos muukássággal küzdhet a nemzet jövőjéért, eszményeiért.“ Küzdjön is. Jsten csak munkának ad bérül sikert. Fontos szavak Borsodmegyének eme szavai. Hatalmasan lüktet bennök az ősök szent hagyományának s korom emlékeinek varázsa. Megérdemelnék e sza vak magas helyeken a komoly elmélkedést. Ne rin gassa magát a hatalom illúziókban a magyar nem zet érzelmei felől. Mert nem mindig lesz szélcsend A viharok napjai késhetnek, de el nem maradnak S az a föld, melyet Borsodmegye közönsége küz delmi talajnak érez lábai alatt, a nemzet lába alul nem siklik el, de a hatalom lábai alul elsikolhatik, ha a nemzet kiírthatlan aspiráczióit idején számba nem veszi. De nemcsak ezek s a velük rokon többi nyilatkozatok tesznek bizonyságot a felöl, hogy mily elevenen lüktetnek a magyar nemzet szivében a múllak hagyományai, hanem bizonyságot tesznek még azon törvényhatóságok üdvözlő iratai is, melyek az
