Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-06-07 / 63. szám

— 250 —

ország jelen közjogi állapotára nézve az én meggyőződésemmel ellenkező nézetben vannak. így — hogy példát idézzek — Torontálmegye tudomást vészén üdvözlő iratában arról, hogy én a 67-iki alkut mint jogfeladást kárhoztatom, és kimondja, hogy „tőlem eltérőleg, ő abban az évszázados meddő ('? !) közjogi harczok megszüntet s a magyar állameszme háborithatlan erősbitését látja és ezen alapon a kormány működését állandó bizalommal kiséri“, de mindamellett mégis tudtomra adja, hogy „üdvözlő iratával tanúságot kívánt tenni a felől, miként nem feledte el azon dicső idők varázsát, midőn követve a haza jobbjai által, Magyarország ujjáteremtéseért fáradtam“ s azt pártkülönbség nélkül a haza minden fiának tiszteletére, kegyeletére, hálájára érdemesnek vallja.

Tehát varázsos lmtalmuaknak érzik s kegyelettel őrzik ama dicsőknek nevezett idők emlékeit még ott is, a hol nemcsak a jelen közjogi állapot felől, de még a történelem tanulságai s a magyar állameszme értelme felől is az enyémmel ellenkező felfogás tápláltatik.

(Folytatása következik.)

A jövö évi költségvetés. A egyes miniszterin moknál már a jövő évi államköltségveté9 előirányzatának egybeállításán dolgoznak. A közös költség- vetési előirányzat összeállítása a küzösügyi minisztériumokban szintén megkezdődött.

A felsőbb bíróságok tagjai körében jogos megbotránkozást keltett az igazságiigyminiszternek a bíróságokhoz legújabban intézett „figyelmeztetése,“ mely, mint értesülünk, azt tartalmazza, hogy a bűnügyi eljárásban tartózkodjanak attól, hogy, mint több esetben megtörtént, az államkincstár költségekben marasztaltassék el. A bíróságok, hiszszük és feltesszük, ezentúl is tudni fogják kötelességüket.

Az orosz czárné junius 4-én Berlinbe érkezett s a pályaudvarban Vilmos császár s a herczegek és herczegnék által fogadtatott. A czárné az orosz nagykövetségi palotába hajtatott, hová a császár a a herczegek és herczegnők is követték. A palotá- bau a czárnét Auguszta császárné nevében a bá- deni nagyherczegné fogadta.

Berlinben pünkösd másodnapján nagy számú munkás-csoport lármás tüntetést rendezett Bismarck hg. íriedrichsruhei lakása előtt-, fütyöltek, ordítoztak, úgy hogy csendőrségnek kellett beavatkozni, mely kardot rántva igyekezett a macskazene rendezőit elfogni; de csak miután vér folyt s Bismarck néhány szolgája sietett a csendőrség segélyére, sikerült hét zavargót letartóztatni.

Az Anglia és Franczíaország közt a konferen- cziára vonatkozó tárgyalások — a párisi „Journal des Débats“ hire szerint — eredmény nélkül megszakadtak.

Olaszország nagy nemzeti ünnepet ült e hó elsején. Az olasz Magna-charta emlékére a nagyobb városok zászlódiszt öltöttek. Rómában Humbert király e napon nagy hadi szemlét tartott. Margit királyné a Piazza del Indipendenza-n nézte végig a csapatok elvonulását. A délután folyamában Torlunia herczeg, Róma polgármestere, érdemjeleket osztott ki a Kapitoliumon a király képviseletében. Az ünnepélyt este fényes kivilágítás fejezte be.

A bereczki állapotot

jellemző tudósítást vettünk.

Gábor Imre nem szívelheti, hogy hatalma trónusa megingott; irigyli, hogy mások vették kézbe a nép vezetését s igy ő megfosztva lett egy eddig kizárólag neki és családjának jövedelmező üzlettől.

Az ijesztgetés, ámítás és vesztegető Ígérgetés minden mesterfogásait alkalmazásba vette. Házról- házra járnak, minden szavazatért 6 frtot Ígérnek, melyet persze sem most, sem máskor megadni nem szoktak ; az engedetleneket bezáratással fenyegetik; nyugdijt Ígérnek és vonnak el; de legnagyobb az üzérkedés a határszéli igazolványokkal.

A levél tényeket sorol elő és megnevezett személyekkel bizonyít.

Mi hírlapiról kötelességeink közé nem számítjuk a különben is felizgatott kedélyek újabb iugerelé- sét, de a bűn, a visszaélések megtorlását elősegíteni igenis fogjuk.

Ennélfogva felhívjuk elvtársainkat, hogy mihelyt tudomására jutottak, hogy hivatalnok vagy tisztviselő, a közpénzen élő eme „fogdmegei“ a kormánynak, valakit fenyegetés, ámítgatás, vesztegetés vagy más tiltott módon választói jogának szabad gyakorlatában akadályoznak, és ezt mint tényt bizonyítani is képesek: az ilyen visszaélést tanúsító bizonylattal az esetet bejelenteni siessenek.

Az efféle bérenczeket a nyilvánosság előtt leleplezni, a büntető igazságszolgáltatás kezébe szolgáltatni és a fegyelmi eljárás megindítását — ha kell, magánál a legmagasabb fórumnál is — közvetíteni fogjuk.

A kolozsvári kőzápor.

Mint Kolozsvárról értesülünk, pünköst első napján, a mikor Hegedűs Sándor programmbeszéde megtartására ment Kolozsvárra, őt a csőcselék kőzáporral fogadta. A szomorú esetről következő részleteket írhatjuk :

Nagy közönség gyűlt -össze junius 1-én délután Hegedűs Sándor fogadtatására, a megjelentek mindnyájan jelöltjeik tricolor tollával kalapjukban. A vonat megérkezésekor éljenzés fogadta Hegedűst, a ki Gyarmathy Miklós s a szabadelvüpárt több tagjának kíséretében érkezett meg Bánfi-llunyadról. A kiszállás után a perronon Dobál Antal meleg szavakban üdvözölte a képviselőjelöltet.

Hegedűs Sándor meghatottan köszönte meg szülővárosának a lelkes fogadtatást; szavait nagy éljenzés kísérte. Ez alatt folyton érkeztek az ott levő polgármesterhez, főkapitányhoz és két alkapitányhoz a jelentések, hogy a Nagyutczában készül valami, a mellékutczákban fenyegető csoportok alakulnak s az ut hosszában kőhalmok mellett veszélyes kinézésű emberek foglaltak állást.

A polgárság kocsiba helyezkedett s 80 fellobogózott kocsi indult meg. A vasúti utczát nagy néptömeg lepte el. A menet megindult; elől Hegedűs Sándor Bokros Elekkel, Sigmond Dezsővel, dr. Haller Iíárolylyal egy kocsiban. Alig fordult meg a kocsi az utcza végén levő vámháznál, nehéz kövek repültek a kocsi felé. Az egyik dr. Haller Károly egyetemi tanárt arczba találta, megsebezte orrát, felhasitotta ajakát s az ősz férfiúnak orrán, száján megindult a vér. Sigmond Dezsőt szintén több kő érte; Bokros Eleknek egy kő fejét behasitotta, de ő nem veszítette el lélekjelenlétét s hátra nyúlva, felrántotta a kocsi ernyőjét, mivel a bennülők s köztük Hegedűs Sándor életét mentette meg.

Az első kocsi után valamennyi az egész utcza hosszában a legborzasztóbb kőzápor között haladt végig. Dr. Finály Henrik egyetemi tanár arczát mélyen behasitották s patakzott a vére; dr. Farkas Géza egyetemi segédlanár egyik szeme veszélyben van, annyira összezúzták szemcsontját; K. Bia- zim Domokos a lábára kapott seb miatt fekszik ; Almai Ferencz egyetemi hallgató fülét a kő össze- hasitotta; Tamási Péter egyetemi hallgató a mellére kapott csapástól elájult; Berényi József arczán és száján kapott sebeket s orvosilag kezelik ; dr. Jenei Viktor nyakszirtjébe a betört kocsiablak üvege hatolt; Stőger Béla az arczába kapott kőtől vérzett; Berényi József üzletvezetőségi főnöknek az orrát úgy bezúzták, hogy a sok vérvesztés után kórházba volt kénytelen menni; Stein Márton kereskedő állkapcsán oly erős zúzást szenvedett, hogy ellepte a vér ; Sárdi István festőnek halántéka felett zúzták be a fejét; Ábrahám Antal alkapitány vérzett a dobások miatt; Hatvani színész a dobások súlya alatt elájult; Papp Sándor egyetemi hallgatónak bezúzták a könyökét; Indali Péter képezdei tanár vérző arczczal ért haza; Gajzágó Béla egyetemi hallgató halántékon súlyosan megsérült; Fiikor Elek, a rom. katholikus igazgatótanács titkárának könyökét vérzőre zúzták; Deák Albert egyetemi haliga ó az ütésektől kocsijában elterült; dr. Ákoncz József ügyvéd vérzett; Schlauch Albertnek négy ujját megvérezték, s ezeken kívül igen sokan kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedtek.

Választási mozgalmak.

A legraegbizhatóbb kezekből veszszük a következő sorokat:

Csik-Szentmárton, 1884. május 31.*)

Imrei) Aurélt május 29 én Tusnádon és (.' . Kozmáson, 30-án Csekefalva és Szent Márton társközségekben a több zászló alatt összegyűlt közönség a legnagyobb lelkesedéssel fogadta. Ugyanaz nap a bánfalvi választók nagy tömege zászlókkal a mező közepéig jött elébe s nagy kitüntetés közt ünnepie- sen kísérték a faluba, hol hazafias szép beszédjéért zajosan megéljenezték.

Szent-Györgyön is szép számú közönség fogadta s jelesen az asszonyok, — a férfiak jobbrészt az erdőn voltak — kik a tömeghez csatlakoztak, tüntettek a szívesen látott vendég mellett.

Tegnap, 30-án a meneságiak nagy tömegben a falu végén várták s lelkes éljenzések között kísérték be, hol szép beszédjét „Éljen a függetlenség ! éljen Imreli Aurél!“ kiáltások követték.

Innen visszatérve, Szent-Györgyön faluhosszat mindenütt lelkes közönség éljenezte, s az asszonyok és leányok virágokkal, bokréták- és koszorúkkal halmozták el kocsiját.

Nevezetes jelenség, hogy Meneság községben, hol 400-on leiül van a választójogosultak száma, még idáig a kormánypártnak csak egyetlen embert; a bírót sikerült elhódítania.

Mult számunkból tárgyhalmaz miatt mavadt ki, Szerk.

Irareh Aurél ünnep másodnapján, junius 2-án Kászon községeket fogja meglátogatni, a hová hasonló lelkesedéssel várják. Beszédeiben jobbára a politikai helyzetet ecsetelte, mig kísérői : Győrfi és Kánya a kormánypárt csíki szónokait czáfolták.

Ugrón Ákos tegnap itt volt.

A helyzet máig részünkre a legjobb.

Az Oribili kerület képvisel (»jelölése.

Kovászna, 1884. máju3 31.*)

A sok vajúdás után nálunk ma a szabadelvüpárl- nak úgy az „Uj világ“ czimü vendéglőben, mint a piaczou feledhetetlen napja volt. A mai nap egy ideális képet varázsolt a választókerületünkben alakult szabadelvű pártra. A mig e pártértekezletnek három eredménytelen száguldozása füstbe ment, — addig a negyedik busásan fizetett. A mig bent zárt ajtók mögött az elöljárókból és községi tanítókból álló párt a „szent lélek“ vagyis Szentkatolna küldöttét jelöli KUnle J ó z s e f ur személyében, — addig künn a piaczon, Isten szabad ege alatt tartja programmbeszédjót a másik szabadelvüpárti jelölt, sokkal nagyobb közönség jelenlétében, tetszésnyilvánítások mellett: az ős székely szülött B u t y k a András ügyvéd ur.

Valójában titáni győzelem a kormányra és pártjára ! És igy már biztosítva van a kormány, hegy ha Orbai-székben kell kormánypárti jelöltnek lenni : lesz is, még pedig kettő.

Mint már ezen lapok hasábjain jeleztetett volt, hogy e kerület volt képviselője Thury Gergely e hó 25-én, midőn beszámolóját megtartotta, kijelentette, hogy vissza kíván lépni és igy sem képviselői mandátumot, sem jelöltséget a jövőre el nem fogad, — ép úgy tudtuk azt is, miszerint azon nyilatkozata, midőn újból felkéretett a jelöltség elfogadására a pártértekezleten, hol azon Ígéretet tette, miszerint 8 napi gondolkozási idő igénybevétele után vagy elfogadja a jelöltséget, vagy maga helyett mást ajánl, — a ma történteket fogja szülni. Mindezeknél fogva a mai eset minket meg sem lepett.

E választókerület polgársága Thury Gergelyt mint személyt és e kerület szülöttjét úgy ma, mint eddig, kiváló tiszteletben részesítette ; de ma, midőn „elvi különbség“ merült fel s e kerület is siet azon zászló alá sorakozni, melyet hazánk létfentartásá- nak viszonyai kívánnak s melyet személyiség ma már visszatartani nem tud, — kényszeritette is a visszalépésre. A midőn pedig ennek engedett, nagyon helyesen járt el.

De hagyjuk mind ezt, mind Butyka urat a piaczon s lássuk, mi történt az „Újviláginál.

Miután pártelnök Földes Bálint a gyűlést megnyitotta, az alig 20—25 személyből álló szabadelvű polgárság előtt, melyet községi tanítók, birók és körjegyzők egészítettek ki, — daczára annak, hogy vásáros nap volt — kijelentette, hogy : volt volt képviselő Thury ur oda nyilatkozott ismételten, hogy a jelöltséget nem fogadja el, de ajánlja utódjául Künle József ügyvédet; mely ajánlatot azon kijelentéssel hozza tudomására a párttagoknak, miszerint ha ez elfogadtatik, jövő hó 3-án ezt Künle urnák Sepsi-Szentgyörgyön egy küldöttség tolmácsolja, s ha ő a jelöltséget elfogadja, egyúttal hívja is meg programmbeszéde megtartására. — Az ajánlatot a jelenvoltak elfogadták. A midőn azonban a küldöttség tagjainak megválasztása került szőnyegre, mindenki igyekezett a vendéglőből távozni, senkinek sem kellett a szép misszió. S vége az lett a dolognak, hogy a küldöttségbe olyanokat kellett kinevezni, a kik jelen sem voltak.

Hiába, „jól áll a kormánypárt dolga Orbaiban !“

Kovásznál.

Phíintazmagoriák.

(Nem hitelesített másolat az elvesztett eredetiből.)

Brassó, 1884. évi pünkösd napján.

„A madarat nem dobbal fogják.“ Ezzel végződik a „Határszéli Közlöny“ idei 49. számában egy nyilatkozat a brassói rom. katli. iskolák igazgatóságát személyesítő főtanitó részéről. Igaz! a madarat nem fogják dobbal, de mást meg nem fognak duálízmus- sal. Tehát a brassói rom. kath. elemi iskolában az előadási nyelv: a magyar és német! Üdvöz légy, oh kedves duálizmus a Burzenland fővárosában! A román iskolákban az előadási nyelv a román, a szisz iskolákban a német és a magyar iskolákban a magyar és német. Nascitur ridiculus mus. A román iskolából kikerülő gyermekek jól beszélnek románul, a szász iskolából kikerülők jól németül, mig a magyar ős német előadási nyelvű rom. kath. iskolákból kikerülő gyermekek nem tudnak se magyarul, se németül. Sic transit gloria muiidi.

„Nem dobbal fogják a madarat“ tisztelt jó uram, ki hat hőt lefolyá a alatt üres idődet, szivednek réges-régeu táplált ama leghőbb (Celsíus-l'ok szerint) óhaja szerint töltőd el. Hogyan is szól a „Közművelődés“ czimü heti közlöny idei 18. számában: „ő volt az éltető erő, a gyűpont, a mindnyájunkat ösz- szekötő kapocs.“ Audite mihi domini in Karls- burg V

Tárgy halmaz miatt csak most közölhetjük. Szerk,