Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-02-23 / 22. szám
82 ben fennálló kir. törvényszék Kézdi-Vásárhelyről Sepsi-Szentgyörgyre helyeztessék át. Tekintve azonban a t. ház hangulatát, mely a részleges megigazgntások, a részleges rendezés iránt még azon mértékben sem mutatkozik kedvezőnek, a mint az előttünk fekvő törvényjavaslat contem- piálja, én indítványomat s az általam képviselt város jogos érdekét esbetőleges leszavazásnak kitenni nem akarom ; hanem beérem a Dárdsy Sándor t. képviselőtársam által beterjesztett, általam is aláirt és a képviselőház által már elfogadott határozati javaslat azon erkölcsi biztosítékával, a mely szerint végleges rendezés alkalmával a törvényszéki székhelyekkel lehetőleg mindenütt osszepoutositandók. Megnyugtat az engem a jövőre nézve t. ház, mert oly lehetőség, hogy Hároraszékmegye határán belül a kir törvényszék másutt, imnt iSepsi -Szentgyörgy ön legyen elhelyezhető, meggyőződésem szerint nem állhat be. Ugrón Ákos boszéde. Ha Sepsi-Szentgyörgy városának előttem szólt képviselője, Csiky Kálmán képviselő ur, mintegy erőszakk 1, nem tekintve a háznak nyomott hangulatit, elő nem hozta volna, hogy Kézdi Vásárhely városából, melynek én vagyok szerencsés képviselője lenni, a törvényszék áthelyeztessék Sepsi- Szentgyörgyre, s e tekintethető indítványától talán o-ak a legutóbbi perczben áll el, nem szólaltam volna fel. T. ház! Midőn arról van >/.6, hogy Karczagon, Szolnokon vagy Jászberényben helyeztessék-e el törvényszék, mintegy erőszakkal előhozni azt, hogy Sepsi-Szentgyörgyre helyeztessék át a törvényszék a korteskedésnek most a választások előtt oly neme, melytől én undorral fordulok el. S én daczftra Hegedűs Sándor képviselő ur intéseinek, kötelességemnek tartom, midőn Kézdi-Vásárhely ás az ott lakók érdeke igy megtámadtatik, mint e város képviselője egész indignaczióval felszólalni. Kötelességemnek tartom azért is. nehogy mint Herman t. képviselő társam magát kifejezte, a t. képviselő ur az alatt inig Karczag, Szolnok és Jászberény fölött az érdekeltek — hogy úgy fejezzem ki magamat — czivód- nak, megrakodjék azon almákkal és a képviselő ur a maga kerületében úgy találja fel, mint saját munkásságának eredményét. De különben t. képviselő ur, ha Sepsi-Szentgyörgy polgárainak érdekében akar felszólalni, ime itt van a ház előtt az ipartörvényjavaslat, itt van a szeszadó törvényjavaslat, ezek Sepsi Szentgyörgy iparosait és különösen a szesziparosokat közvetlenül érdeklik. Majd meglátom, hogy a képviselő ur azzal a buzgósággal és erélylyel fog e majd akkor felszólalni és azon iparosok és gyáiosok érdekeinek megfelelőleg fog-e szavazni, midőn majd e törvény- javaslatok lesznek tárgyalás alatt ? Hogy mennyire helyesek a felvett adatok és menynyire felelnek meg az igazságnak, azt hiszem, itt hosszasabban nem kell fejtegetnem. Elősorolja a t. képviselő ur a közintézeteket. Kézdi-Vásárhelyen van gymnasium, vau azonkívül polgári felső iskolája, több jótékonyságu intézete, van két pénzintézete, van tizennégy szeszgyára 4 nagyobb és több sörgyár, honvédség s azonkívül oly nagy számú iparosa, hogy Sepsi-JSzentgyörgy iparosai annak fele számát sem teszik meg. Tévedések vigjátéka. (Beszélj.) Irta- Zichy Károly gráf. (Folytatás.) VII. Béla a legrosszabb kedvvel ment a kaszinóba s nem ügyelve senkire, a hírlapokba temetkezett. Kik vannak ott s mit olvas, nem tudá. Deliriumá- ból ismert hang zavará fel. Nikó Dániel volt. — Régen láttuk egymást, barátom. Hogy vagy ? — Jól ! — válaszolá Béla tompán. Nikó fejét csóválta. — Igen jól! — ismétlé Béla. Nikó még mindig a fejét csóválta. — Felségesen, kitünően ! — folytatá Béla, s ajakára még édes mosolyt is kény szeri tett, a mely azonban a lehető legsavanyubban sikerült. — Nem, barátom! te csehül vagy, látom. Rég vártam az alkalmas pillanatra, hogy figyelmeztesselek téged. — Mire? — Pszt. Lassan. Te ös zeesküvésnek esel áldozatul — Összeesküvés ? — Már fenik a kést, a melylyél ma-holnap lenyakaznak.- — Barátom, lázad van, különben nem űznél ily gyermek-tréfát. — Sem lázam nincs, sem * 1 réfát nem lízök. Az összeesküvés feje nőm : Dorottya, s ez elég arra, hogy hidd, a mit mondok. — Mondasz valamit. Nődre régóta gyanús szemEs én ezen ré-zlelckre átmenni nem akarok, csak röviden jilzem a-alpontomat. melyet elfoglalok ezen és minden hasonló törvényjavaslattal szemben. Most. midőn a megyéknek közigazgatási központja tényleg még megállapítva nincs; most, midőn még sok megye területe kérdéses, rögtönöseu eldönteni, hogy hol legypn a törvényszék székhelye, korainak találom. Nem rég olvastuk, hogy uj megyét akarnak1 alakitni Szeged központtal; de nem rég olvastuk azt is, hogy Gömöroek központja ma sincs eldöntve. De kezdem azt, hogy na történik akkor, ha azon elvet fogadjuk el, hogy ott legyenek a törvényszékek, a hol a megyék központjai vaunak. Hisz akkor a törvényszékek számát szaporítani sell, mert Nagy-Riiküilőhen, Fogamon, Árvában, Ugo- csában nincsen törvényszék. Azért redukáltuk a törvényszékeket, hogy ismét szaporítsák ? Nekem e tekintetben az az elvem, hogy a törvénykezésben a stabilitás elve tartandó szem slőtt. En nem helyeseltem azt, hogy a bíróságok függetlensége az át- helyeztetések által múltban inegtámadtatott, de nem helyeslem azt sem, hogy a törvényszékek kor teskedésből vagy nem korteskedésből egyik helyről a másikra helyeztessenek át. Visszatérek S.-Szentgyörgy mellett felhozott érvek czáfolatára. S.-Szentgyörgy a megye szélén fekszik. csaknem a határán. Kézdi-Vásárhely pedig benn fekszik a megyében. S.-Szentgyörgyön, hol annyi hivatal van elhelyezve, mely város mindig a kormányok dédelgetett gyermeke volt, a hivatal nokok számára ma nincs is elég lakás és ha mindezeket nem tekinthetjük is, már magában az. hogy Kézdi Vásárhelyen a törvényszéknek ingyen helyiségei vannak, számos iparosa és kereskedője van, a kik békében, munkásságukkal ós tevékenységükkel a délkelet és román határszéli kereskedést és ipart uralják és a kik 1848-ban legnagyobb buzgalommal valamennyien a haza mellett fegyvert ragadtak, a kik 1848-ban fegyvereket készítettek és ágyukat öntöttek, ezen iparosokat és lelkes hazafiakat egyszerűen korteskedésből, csak azért, hogy egy kerületet biztosítsunk, megfosztani a törvényszéktől, indokoltnak nem fogom tartani soha Ezekben kifejtetettem, hogy azon beszéd, melyet a képviselő ur tartott, mily czélzattal tartatott, és én nem hiszem, hogy a t. ház könnyelműen a nélkül, hogy az adatokról tudomást venne, a kérdésben valaha határozni fogna; a kedélyeket maga ellen felzuditaná. Nem fogadom el a 2-dik paragraphust. BRASSÓ.- v ' — 1884. február 17. Tekintetes szerkesztő ur ! Folytatom és végzem a brassói zugirászatról eddigi két közleményemet. Utolsó levelemben a két legveszedelmesb zugiró viselt dolgait érintettem, kik közül az egyik városi, a másik vidéki feleket szokott berántani. De vannak még más, kevésbbé veszélyes zugirók. Például van egy zugiró, kinek méltó társát képezi kedves neje. Mindkét házastárs már kissé vénecs- ke. Nekik már gyengén megy az üzlet, mert a tért más fiatalabb erők foglalták el előlök. Ámde ezen hites pár régebb időben már megszedte magát és ma mint tőkepénzesek csakis egy bizonyos sörház mel nézek, s különösen egy idő óta gyakran látom házamban. Beszélj ! — Légből kapott histórián alapul az egész. Hisz ismered Dorottyát; Ő jó asszony, jó anya, jó feleség, jó honleány, de . . . — A dologra ! — Képzeld, először én voltam gyanújának czél- táblája. No, soha sem feledem el. Te, megnézte a hátamat, a nyakamat! . . . — Mi végből ? — türelmetlenkedék Dorabory. — Kék foltokat és karczolást keresett. — Világosabban, világosabban ! — Egy kaland szomorú hőséuek tartott, s most az a kalandor te vagy. — Nem, az lehetetlen. Az én Margitom! — Hadd csak, jó mestere. — Tudni akarok mindent, szólj ! És Nikó beszélt. És Bélának határtalan öröme Ion. — Ez büntetlenül nem maradhat! — kiálta fel Béla. — Társam voltál a szenvedésben, légy az midőn szükségf in van reád. Nikó Dániel kezet adott.-- Oh, és én oktondi hol kerestem a baj okát! — Most az. egyszer nem ismerted fel a dignozist, barátom. De sebaj, mégis hozzáfogunk a gyógykezeléshez. — S pedig még ma. Nődnek azt fogod mondani, hogy holnap este nyo’cz órakor Dudásnéva! az ő szőllőskertjében fogok találkozni. Ezen kívül gondoskodj női öltönyről s vitesd ki Pali szőllöskert- jébe. A többit bizd reára. — Jól van! A szövetségesek elváltak. VIL Margit a salon ablakpárkányára hajtá fejét. Az ég dürgött, a villámok czikáztak. Máskor félt volna egyedül, most kihivólag nézte az elemek játékát. nyári pavilonjában keresnek egy egy áldozatot. Legnagyobb eilenségök az adófelkgyelőség, hol t. i. kikutattatok a jó kamatokra elhelyezett tőke és a keserves verejtékkel szerzett tőke után sajnos — kamat adót kell nekik fizetni. Van egy zugirászunk, ki csakis deiiuneziácziókkal foglalkozik. Ez leginkább végleg eladósodott körökben mozog. Kiváló szeretettel tesz ügyvédek ellen alaptalan följelentéseket. Főfoglalkozása a jó tanácsok osztásából áll. Örömmel tanulmányoz régi vesztett pereket ós tanácsol perújításokra, mi által nyugodt polgárok azt, mijök még megmaradt, vajmi hamar elvesztik. Egyik zugirászunk kisebb korcsmákban Utó tel sátorfáját. Pénteken, hetivásárkor, midőn a hétfa- lusi románok bejönnek, egyik korcsmából a másikba megy. Kérdezősködik és tudakozódik, hogy kinek kivel ós miért van baja. Tanácsot ad olcsó pénzen, egy pohár borért, egy koszom hagymáért. Ez az ember kizárólag román parasztokkal foglalkozik. Van egy speczialista zugirász is, ki magas kamatokra pénzt szerez és előszeretettel vezet hagyatéki tárgyalásokat Egyezségeket ajánl, perekre utasít avagy önmagára engedményezfeti az örökséget és igér fiit, fát, de nem fizet ki semmit. Pénteki napokon élláttatja magát az egész hétre zöldséggel stb. Egyik zugirászunk már ősz ember és Bolgárszegben tartózkodik. Ő a leggyengébb társai között ós legfeljebb rossz szerződéseket köt. melyek a telekkönyvi hatóság által visszautasittatnak. Keresmé- nye oly gyenge, hogy régi kliensei kénytelenek őt támogatni. Még rendelkezésemre áll több férfi zugirász, de ezekre jobb időkben fogok visszatérni. Van azonban egy igen nevezetes női zugirászunk, egy igen jeles alak. Megveszi a jó követeléseket és azután saját neve alatt perel, inig hivatkozva női erényeire, borzasztó kamatokat csikar. Nagyobbára azonban más zugirász kollegákkal társszerződésre lép. Mindezen zugirászok Brassóban laknak, ismerik őket ós lépten-nyomon találkozunk velők. Számtalan szegény ember tönkre tétetett rossz tanácsáik, furfangos eljárásuk és uzsorakamataik folytán. De máig senki sem lépett fel ellenök. Qousque tandem. . . . ? Publicista. Székely-egylet A „Székely mivelődési ós közgazdasági egyletének f. évi január hó 31-én Bádapesten a m. kir. fŐ- posta palota dísztermében tartott közgyűléséről, következő tudósítást vettük: A tekintélyes tagok részvételével megtartatott közgyűlést Hajós János elnök d. u. 4 és egynegyed órakor nyitotta meg. Elénk, nagy hatást keltő megnyitó beszédében találóafi festette a székelyföldi viszonyokat s világosan megjelölte az irányt, melyen az egyletnek haladni kell, ha előre akarja segiteni azon czél elérését, hogy a székelység, a társadalmi ujjáalko- tás és a békés haladás jelen korszakában se legyen néma szemlélő, hanem megfelelő fejlettséget szerezvén, tudományban, iparban, művészetben és gazdasági viszonyaiban cselekvő szerephez juthasson s Ajka mintha mondaná: „ide, e szivet zúzd szét s ne bántsd a boldogot!“ — Nézd, vége a ruhámnak ; szemem tele porral, kalapom oda van. Brrr! milyen csúf idő! — sopán- kodék belépve Nikóné. — Az idő is gátol tervünkben, — mondá Margit — inkább maradjunk honn. — A szilárd akaratot nem gátolja semmi. Honn maradni most ? Ellenkezőleg, az idő olyan kedvező, mintha csak zsoldunkban állana. A szél az erkély virágait nagy robajjal kezdó tarolni. — Úgy, ugy ! — sóhajta Margit, — tipord el mind, hogy emléke se maradjon az egykori bol dogságnak. — Szentimentálizmus ! Készülj ! — Igen, néni! — Te tétovázol V — Dehogy. Sohaseem fogom többé látni e kedves otthont, hol egykor a legkisebb tárgy is boldogságomat mosolyogta felém. — - Clak csendesen. Te még boldog lész ; jogod vau hozzá; szép, gazdag és fiatal vagy. — Béla nélkül soha. Kolostorba megyek. Mondtál azt már mások is. . . Siessünk, nincs vesztegetni való időnk. I- ész vagyok. Mondd még egyszer, biztos vagy-e mindenről ? — Minő kérdés ! Mennék-e veled ? — Igaz. — Rajta tehát! — Hogyan, gyalog? — A kocsi zörejt támaszt. — Messze van ? — Félóra alatt ött, leszünk. (Vége következik.
