Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-02-12 / 17. szám
_ irom e báli tudósítást, hanem azért, mert mióta S.-Szentgyörgy hírhedt városházának még híresebb tánczterme fennáll, sem díszítés, azaz külalak, sem belalak szempontjából oly választékos közönséget együtt nem látott. „Húzzad czigány !“ . . . s talán ha czigány nem lett volna, a jókedv úgyis tulcsapong minden mesterkéltségen. Régi idők szép emlékét varázsolom vissza, azt, midőn a fiatalság költőiségével lépve a tánczterem- be, minden leányban egy ragyogó csillagot s minden asszonyban egy tündért láttam. S ha volt a fővárosnak úgynevezett elite-bálja, úgy Szentgyörgy sem áll a megyék fővárosai között az utolsó helyen. A babér ért ......... A rendezők mindent megtettek, hogy a fényt kifejtsék : a terem díszítése az elegánicza oly kifejezését hordta magán, hogy az először bálba lépő kis lány fennakadt: hogy az át vizsgáló fürkésző szemek, vagy a csillámló lámpák sugarai által emelt falak drapériáit tekintse-e ? Tánczrend, rendezői jelvény, mind oly választékos, hogy az ízletességre sokat adó bál alelnöke, SzáBZ Károly is meg lehetett elégedve. Hazai egyik legkitűnőbb festőnk irónja alól került ama gyönyörű tánczrend, mely bármelyik táncz- teremnok díszére szolgálhat. A tél, a sikamlóst jég, korcsolya oly híven ábrázolva, hogy ha tánczterem- ben nem vagyunk, kedvet kapsz a tél ez örömeit élvezni. Szép, magas, karcsú leány sikamlik a jégen ; a háttérben hólepte fák, melyek a messziségbe enyésznek el . . . Szóval kcrcsolya-tánczrend. Vájná Miklós, Bogdán Arthur és Andor, Fejér Gergely, Fogolyán Lukács Gyárfás Győző, Dubovszki Ágost, Vájná István, örbay Mátyás, a rendezők, mint megannyi Beauchamps állnak elibed s a szívélyesség tártkarával fogadva, vetélkednek eleget tenni udvariasságszabta kötelmeiknek. Vidám arczok, rózsás ajkak mosolygnak feléd s nem tudod: leánynak-e, asszonynak add e az aranyalmát. A szép Irareh Anna, a bájos Csorna Aida, a junói Zathureczky Viola, a kedves Gyulai Katinka, és Irma, a mindig jókedélyü Gidófalvy Mariska, a hóditó Zathureczky Izabella, a nyájas An- talfi Mariska, a szende Csutak leány, Török Margit, Jakabos Róza, Künle Teréz, Platschkó Anna gondot adnak, melyiket emeld első helyre; s ha választanod kell Kelemen Lajosné, Geréb Jánosné, Bogdán Andrásné, Barabás Ferenczné, Szörcsey Gáborné, Pünkösti Lajosné, Greguss Jánosné, Kupferstich Józsefné, Adler Henrikné és Jakabos Simonná között: biráló tehetséged nem elég, hogy mindeniket kellőképpen kitüntesd. Ha egy kerin- gőt lejtesz az igéző Réz Gizellával, kedved kerül az életet tánczolva élni át; ott, a hol egy Brand- ner Emíliával lehetsz vis-a-vis, a ragyogó szemek elfeledtetik minden gyémántok szépségeit. Csak egy csárdást Könczey Gizella vagy a Buday leánynyal s nem fogod hinni, hogy legyen czigány, mely a talp alá valót úgy huzza, mint a s.-szentgyörgyi.. . Vig kedélyű, igazán vig kedélyű bál volt. Szünet előtt, szünet után egyforma jókedv, s habár hiányzott a lady patronosse, a bál elnökén nem mult, hogy az összes jelenlévők a legszebb emlékekkel távozzanak. Még a házas emberek is lelkesültek a tánczért s találtatott közöttük olyan, ki szemlélőit tapsokra ragadta. — Szabad egy tourt kérnem ? — Lehetetlen! Látja, hogy mennyien várnak. — Hát mit mondtam? — kérdé a kis menyecske , oly erősen dörzsölve a gyufákat, hogy egyik a má. sík után összetörve hullott ki ujjacskái közül. — Azt, hogy férfiakat is gyógyítsak. — Igen, de nő-patienst semmi szin alatt. — De hát miért, angyalom? Talán azt hiszed, hogy nők iránt kevésbbé vagyok lelkiismeretes ? — Nem, Béla, nem az az ok. Magam sem tudom, miért, de mióta a te nőd vagyok, valamennyi nőre haragszom. — Ejnye, te kis csúnya! Hát illik az ? — Nem, az nem illik. De más nő is tesz olyat, a mi nem illik. Például eljő hozzád, az ajtót bezárjátok ; s egy nő egyedül egy idegen férfival illik az. . . ? — Egyedül a nő az orvossal, az illik. — De mikor te férfi vagy. Hiszen tudom, csak nem fogod tagadni. — Még ha más tagadná, sem szeretném, angyalom. — No látod! Es a kinek a feje fáj, annak a szép szemeit is megnézegeted. ... Oh Béla! ne légy te nőorvos ? — Kedves kis bohó, talán csak nem fóltékeny- kedünk ? Lásd, édesem, kihez forduljon a szegény beteg nő, ha nem az orvoshoz, kihez a szerencsétlen anya, midőn gyermekét a halál karjaiból akarja kiszabadítani ? — Forduljon más orvoshoz. ' — Es a ki bennem bízik, engem keres, annak azt mondjam : menjen jó asszony, 4n nem akarok Es az én kiszemeltemnek igaza volt s egyéb előttem nem állott, mint visszavonulva sóvár szemekkel nézni, miként^elvezi más a boldogságot. — Jó reggelt! — szólít meg szomszédom, s ime, a nap sugarai aranyozzák meg a bál szépeit. Lassankint oszlani kezd a társaság; a zene elhangzik s a pezsgő kedvet néma csend váltja föl. ^Vájjon minden csendes-ó ? .. . Barna kis lány szívverése ellenkezőt sejtet. . . (0-b.) Egyletek és intézetek. ÉrtöBitéfl. Az „Erdővidéki Népbankénak folyó évi február 3-ára összehívott közgyűlése nem lévén határozó képes, az alapszabályok 40. §-sa értelmében folyó hő 17-ére a t. tagokat ismét meghívom. Baróth, 1884. február 3. Elnöki megbízásból Czir- may Lajos, titkár Az Erdő vidéki Takarékpénztár szövetkezet I-ső évi rendes közgyűlése folyó 1884. évi február hó 25-ón délután 2 órakor Sepsi-Szentgyörgyön a megyeház nagy termében fog megtartatni, melyre a t. ez. részvényesek tisztelettel meghivatnak. Tárgyak : 1) Az igazgatóság jelentése az 1883. évi üzleti működésről; 2) a felügyelő bizottság jelentése; 3) a tiszta nyeremény felosztása feletti intézkedés; 4) az igazgatóság és felügyelő bizottságnak a felmentvény megadás; 5) felügyelő bizottság választása; 6) indítványok. A kik a közgyűlésben szavazati jogukat gyakorolni akarják, felhivatnak az alapsza- sály 43 §-sa értelmében eljárni. Baróth, 1884. febr. hó 2. Az igazgatóság. A fakereskedő-részvénytársaság aláírási ivei Ugrón Gábor árhoz márcziua 1-ig Székely-Udvarhelyre visszaküldendők, annál is inkább, mivel az aláírási határidő után beérkezendő ivek figyelembe vétele az alakuló közgyűlés határozatától lesz függővé téve. VEGYES HÍREK. Több oldalról vett kérésnek engedve, lapunk I megjelenését illetőleg ezentúl más beosztásra határozta magát kiadóhivatalunk. E szerint a „Nemere Határszéli Közlöny“ ezutal minden kedden, csütörtökön és szombaton este fog megjelenni. Hibaigazítás. Lapunk IG-ik számának „Takarék- kölcsön-szövetkezetek“ czimü czikkének végétől számítandó hetedik sorából kimaradt „Kászony Ferencz urat pénztárossá“, mit ezennel helyreigazítunk. Hymsn. Udvar noky István ur, a brassói kir. törvényszéknél segódtelekkönyvvezető eljegyezte Jakab Sarolta kisasszonyt, akadémiai festőművósznőt. Cziráky János gróf, főszertárnok-mester, a felsőház alelnöke, Lovasberónyben február 9 ón reggel 9 órakor szivszélhüdésben meghalt. Cziráky János szül. 1818. decz. 19-ón. Jogtudor, Szent-Jstván-rend nagykeresztese, tárnokmester, cs. kir. kamarás, az 50 es években a pestmegyei cs kir. főtörvónyszék elnöke, a Szent-István-Társulat alelnöke stb, stb. A család a zalamegyei Dienesfalvától írja előne vét 8 állítólag már II. Béla alatt kezd a történelemben szerepelni. Birtokai közé számlálja a kenyéri, rumi és a lovasberéuyi uradalmakat. Ez utóbbi helyen halt meg a felsőház utóbbi ülésein oly nagy szerepet játszott katholikus főur. Cziráky gróf Majláth magán segíteni, mert az én feleségem féltékeny, szeszélyes és önző. Hogyan hangzik ez ? — Nagyon csúnyán."Bocsáss meg Béla. — No lásd, kedvesem, úgy szeretlek én ! . ., — Köszönöm, Bélám. ígérem, nem lesz okod többé panaszra. Bűnöm, hogy ínagyon szeretlek! — Őrizd meg nekem e bűnt örökre angyalom, s adj hozzá még egyet, neve: bizalom, és ón nagyon de nagyon boldog leszek.Hgéredl? — Oh, Bélám ! A nagy szó kimondatott ° és csak az az irigy pillangó, a mely ott virágról-virágra röpkédéit, tudná meg mondani, hány édes csók szentesité azt. ígéret ?! Mennyit nem ígérnek az emberek egymásnak, mégis milyen kevesen jutnak el az ígéret földére. A házas feleknek nyílik iegtöbb alkalom az Ígéretre. Oka, mert az Ígéretet igen sokszor meg kell ujitaniok mert a szív oly sokszor vét az ész ellen. A szegényke nők pedig oly ingadozók az ész dolgában. Margit azonban nem ingadozó, legalább erős szándéka ezentúl nem lenni az. Béla kezet nyújtott, s még egy bucsúcsókot ap- bkált a rózsa-ajkakra. Válni kellett, mert kezdődött a rendelő óra. A kis menyecske ajkához vonta a nyújtott jobbot, megcsókolá és megsimogatá. Hiszen e kezet oly sokan áldják, s nem egy hálacsók, nem egy örömköny ékité már. v! — Seb van a kezeden, Bélám ? — Szót sem érdemel, egy ki» karczolái ! — Itt pedig egy kék folt ! halála után á tiszteletbeli országbírói czimet is viselte. Benne a katholicismus hazánkban legfőbb világi támaszát siratja. A Brassó-zemesti viczinális vasút építésére már eddigeló 100 ezer forintot jegyeztek alá, s ha az elsőbbségi obligatiókat kibocsátják, ez a kívánt ösz- szeget biztositni fogja. Nagy riadalmat okozott Ó-Tohán oláh faluban a törcsvári szolgabiró, ki egy erdészeti rendelet helyett egy régi asztalán heverő mozgósítási parancsot küldött a falusi bírónak. Képzelni lebet, hogy minő felfordulás támadt a háborús hírre a faluban, hát még mikor a biró 20 reservistát Romániából telegrafiroztatott haza, hogy háborúba kell menni. Egy egész napig csak síró asszonyt lehetett látni, meg busuló legényt, de másnap kiderült a tévedés s lett általános nagy öröm. A tisza-eszlári bíró kitüntetése. A febr. 9-ikihivu- lap a következő kir. kéziratot közli: Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán, Farkas Gábor tisza-eszlári községi bírónak, buzgó szolgálata elismeréséül, a "koronás ezüst érdemkeresztet adományozom. Kelt Bécsben, 1884. évi febr. hő 1 én. Ferencz József s k., báró Orczy Béla s. k. Baromfi kedvelőknek. Az állatkert kiterjedt jeles tyukászata, a hol minden hasznos faj baromfi eddig is feltalálható volt, újabban több kitűnő példánynyal gazdagodott. Tojásokra megrendelést tenyésztőktől már elfogad az igazgatóság, és kívánatra árjegyzéket küld bárhova bérmentve. Meghívó. Folyó 1884-ik évi február hó 16-án Ki- lyénben a községi iskola termében a sep3i-szent- györgyi első zenekar közreműködésével jótékony- czélu zártkörű tánczestély rendeztetik. Belépti dij : személyenkint 70 kr, csaUdjegy 3 személyre 1 frt 40 kr. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak, s hir- lapilag nyugtáztattnak. Kezdete esti * l/.,8 órakor. IrocLa/Lcm. A „Képes 06aládi Lapok“ 20-ik száminak tartalma: Emberevő Nyulász Jinoä; elbeszélés, irta Szarvasi Lajos. — Farsangi dal; költemény, Tburóczy Endrétől. Első szerelmek; elbeszélés, irta Szőllősi D. — A női életkorok; Zscbokke után dr. Boros Gábor, (folyt köv.) — Heti tárcza; (Olga, színmű 4 felvonásban, irta ifj. Ábrányi Kornél. Először adatott a nemzeti színházban febr. 1-én.) irta Kg. — A kutyák ösztöne és értelmi képességei. — Szeretünk és csalódunk; novellette, (vége köv.) — Képmagyarázat. — Mindenféle. Képeink. A vadorzó. — Fiumei kikötő. (Az ujDiga.)—Képek a kikötőből I (Az uj kikötő építése.) Melléklet: A „Jog és szerelem“ czimü regény 97—112. oldala. A borítékon; Heti naptár. — Sakk-talány. — Betű-rejtvények. — Talányok megfejtése — Megfejtők névsora A kis lutri húzásai. — fürdetések. Elő- fizehetni: Méhner Vilmosnál, Budapest IV. kér. papnövelde- utcza 8. sz. Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. Megjelent a „Magyar általános levelező' 11-ik füzete. Szerkeszti Knorr Alajos. Kiadja ifj. Nagel Ottó Budapesten, a nemzeti színház bérházában — E füzetben a szerző folytatja a vers elemeiről az előbbi füzetben megkezdett ismertetését, értekezik a rim, ütem és láb nemeiről, s a versek nemeiről és pedig előbb a magyaros versekről, azután az idegen versekről; ezek között a hexameter és pentaméről; a saffoi versről; ismerteti a terzima, ritorne ottava zima, és sonetvers nemeket, a keverékverseket és versjátékokat, ezek között a vestina, madrigal, triolett, rondeau, canzone, glossa, ghazel költeményeket és az úgynevezett akrysticont, melyekben a sorok kezdőbetűi valamely személy nevét vagy más jeletékeny szót foglalják magokban. Ezután értekezik a szorosabb értelmű költeményekről, a költemények elemeiről, a tárgyalás — Megütöttem magam. — Látszik, hogy fáj, és te nem is vagy szomorú ! — Oh kedvesem, mi férfiak könnyén vesszük az ilyesmit. Isten veled ! — Pá, pá! Margit egész az ajtóig kisérte férjét, s ott gyöngéden kitaszítva őt. pajzánul moudá; Vigyázz, meg ne karmoljon valomi rózsaszínű körmöcske ! A komoly orvos haczagott, s betevé az ajtót. IV. Margit egy keringő melódiáját kezdé dudolgatni, s csípőjére téve kis kezét, kilépett az erkélyre s mint a ki valamely dologgal egész tisztában van, egyszerre elhalgatott. A dallamot csendes morphon- dirozás követte, miközt a picziny asztalka elé ült. Hímzéshez fogott, de alig öltött kettőt-hármat, újra letette. A morphondirozást nyugtalanság követte. Felkelt helyéről s lábujjhegyen a szalonon át azon ablakhoz lépett, melyen át a folyósóra leheI hett látni. Megnézte, hogy kik várnak. — Nehány férfi és nő — mormogá közönynyel. A lépcső felől selyemruha-suhogás volt hallható. — Ah, de ki jő a lépcsőn ? — kórdó önmagát, s félrébb vonult az ablaktól. (Folytatása követkézül.)
