Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-01-30 / 13. szám

irok. De hát ki tehet róla, ha az úristen annyi szép leányt teremtett Kolozsvárra.

Mikor аДfiatalok igy járták, egy futó pillantást vetettem az anyákra is. Csak az oltár előtt sugá- rozhatik annyi öröm,razonkivül sehol.

De hát minek is beszéljek még. Kolozsvárnak rég volt ilyen bálja, az a referádám. Szép leányok rég voltak együtt ily szép számban, az a megjegyzésem. Azonban hadd álljon itt a nevők s a ki nem hiszi, hogy ők csakugyan milyen szépek, jöjjen el hozzánk, nézze meg őket, hozzon üres szivet, bizonyára telve viszi haza.

A névsor következő : Abrahám Anna, Biasini Anna, Csákány Vilma, Dávid Anna, Fangh Iza, Fe- renczy Laura, Gámán Jolán, Groisz Helena, Klein Róza, László Mari, Lővy Teréz, Márk Etelka, Mikes Mária, Merza s Gizika grófkisasszonyok, Nagy Piroska, Nemes Zsuzsika, Papp Kamilla, Szőts Fanny, Szongott Pekike, Sikó nővérek, Tauffer Katalin, Leontiu, Ilka, és Tisza nővérek, Zeyk nővérek és Vizi Gizella a leányok sorából és Barcsay Domokosáé, Dr. Groisz Gusztávné, Horváthné, Mato- layné, gróf Mikes Arpádné, Nagy Lajosné, dr. Pur- jecz Zsigmondné, Sikó Kanutné, gr. Schweiniczné, dr. Szőcs Emilné és Szongot Gerőné a szép fiatal asszonyok sorából.

De most már csakugyan zug a fejem s azért megyek is haza, kifejezvén a közönség ama általános óhaját, bárha a mi derék mediciusaínk oly jeles orvosok lennének, mint a mily kitűnő bálrendezők.

Egy medicus.

A közönség köréből.*)

K.-Vásárhely, 1884. jan, 27-én Тек. Szerkesztő ur !

A háromszékmegyei államőpitészeti hivatal szives figyelmét bátorkodom b. lapja utján az utak állapotára felhívni. Még nem egészen két hete meglehető havazás volt s ezután három napig borzasztó vadul fûtt a Nemere. Az utak nehezen voltak járhatók, mert a szél minden havat épen az utak- ba szórt. A közlekedés « miatt néhány napra teljesen megszakadt. Az utón kocsik maradtak, melyeket tovább vinni nem lehetett, mígnem az utakat kezdették tisztítani.

De ezt is hogyan ? — Nemhogy a nagy meny- nyiségü havat elhordták volna akár be a földekre is, hanem szépen tornyokba rakták, úgy hogy két kocsi egymás mellett el nem mehet. Egy kocsinak van árok ásva, a másik aztán menjen, a hogy tud. Ha pedig ez a lágy idő tovább is tart, a hó elolvadni fog s az ut teljesen járhatatlan lesz. A Sepsi- Szentgyörgy s K.-Vásárhely közötti ut elég élénk forgalomnak örvend s mégis a kereszt-uttól Eresz- tevényig alig lehet közlekedni.

Nem tudom, hogy fog a fiatatság elmehetni a kovásznai bálra s bizony jól fog esni nekik a fel- melegitő táncz a didergő ut után. Nem sokkal jobb,

*) Ezen rovat alatt megjelent közleményekéit nem vállal felelősséget a szerk.

gyarmatosai sémiták voltak ; hisz a galatiaiak ellene mondanak az efféle föltevéseknek (Maniu felejti vagy nem tudja, hogy a daciai gyarmatosok közt a sémita kultusok Í3 el voltak teijedve). Mi sem mond tehát ellent a rumun felfogásnák — igy gondolja legalább — hogy a rumun nyelv valóban Daciában keletkezett, a nemzet pedig tiszta latin vérből származik,

Hát erre сэак egy megjegyzésünk van. Egy szusz alatt gallo-latinságról s tiszta latin vérről beszélni oly zavaros észjárásra mutat, mely aligha válik becsületére az oláh tudományosságnak, melynek uincs megjegyzése. Más nép volt a gall s más a latin, habár az árja népcsalád keretén belől rokonok Í9 ; de épp ily rokonság van a latinok, germánok és szlávok közt is ; de azért kevert népnek tartja az egész világ a mai románokat, mint pl. a franczia népet, mely a latin véren kívül (mely talán legkevesebb benne) gall és germán, vagy mint az olasz, mely latin ás germán vérből alakult. Ha igaz volna is, hogy az oláhok gallolatinok, akkor is kevert nép s tiszta latin vérről ép úgy nem lehet beszélni a gailolatin, mint a thrákolatin eredet mellett. A gallok épp oly messziről rokonai a latinoknak, mint a thrákok s ezek oly közelről, mint a gallok.

Maniu müve a legújabb kísérlet a daciai eredet igazolására. A valódi tudományos világ előtt az egy évtized óta már meghaladott álláspont; az oláhok közt azonban úgy látszik, még sok ideig nem fog gyökeret verni a józan kritikai vizsgálódás ; oly felületes és zavaros érvelés mellett legalább, minőt Maniu müve tüntet fel a bukaresti tudós társaságnak mintegy hallgatólagos jóváhagyása mellett, mely tehát kielégíteni képes az oláh tudomány igéuyeit, •— egyhamar alig várhatni.

ri—ng.- Íl' iá

ha nem még rosszabb, a Brassó megyéhez tartozó szász-heiniányi ut.

Ott is csak alig lehet vánszorogni.

Óhajtandó volna, ba az igen tisztelt megyei állam- épitészeti hivatalok több gondot fordítanának az utakra ilyenkor. Különben kiváncsi vagyok a köz- igazgatási bizottsághoz terjesztendő jelentéire.

Egy megyei viriiis

VEGYES HÍREK.

„A Nők a régi németeknél“ czimű tárczánk vége a nyomdában elveszvén, annak közlését addig félbe kellett szakítanunk, mig azt jeles Írójától újból megkapjuk, mi legközelebb meg is történik.

A szerkesztőség.

Helyreigazítás, Lapunk 11 -ik számában közzétett „Posta - forgalom Brassóban“ czimü czikkünkbe nehány sajtóhiba csúszott be, melyeket a következőkben igazitunk helyre: Ajánlott levél felvétett 8451 (nem 1451). Az 1881. évi tiszta jövedelem 19,415 frt (nem 21,415 fit). A három évi tiszta jövedelem 78,056 frt 241/j, kr (nem 80,056 fit 241/* krX

A helybeli ev. ref. székely Mikó-Kollégium első félévi közvizsgálatainak sorrendje a tantárgyak, tanító és tanuló-személyzet kimutatásával megjelent Benke István tanvezető tanár áital kiadva. Ebből kitűnik, hogy az intézetnek vau 10 tanára s összesen 156 tanulója s p. I. osztály 49.; II. osztály 30; III. oszt. 27; IV. oszt. 20 és az előkészítő osztályban 34.

Brassói hirek. Az időjárás nehány nap óta nagyon enyhe, a hegyek déli oldalairól a hó majd mind lefoszlott, számítunk nincs, Halifax hívei hidegebb időért sóhajtoznak.

öt üstökös egyszerre. A eardovai csillagvizsgáló intézet igazgatója dr. Gould deczember 15-én jelentést küldött Buenos-Ayresbe, hogy öt kis üstököst fedezett föl. E különös jelenséget ama roppant hőség magyarázza, mely a La-Plata államokban ez időben uralkodott. Bueuos-Ayresben ez időben a Fah- renheit-féle hévmérő árnyékában 101 fokot mutatott, mig máskor deczember hóban csak a 90-et éri el.

Kazán-robbanás. Bölönben — igy írja ottani levelezőnk — a Bartha János tulajdonát képező szeszgyárban iszonyú szerencsétlenség történt. A kazán, mely valószínűleg gyenge volt szétrobbant és két munkás annyira összeégett, hogy életben maradásukhoz semmi remény. A kazán egyik darabja az ablakon kiszökött és egy ott őgyelgő gyereket talált a ki ennek következtében súlyosan megsebesült. Annyival nagyobb a csapás, mert a szerencsétlenül járt munkások egyikének terhes családja van, 8 ezek most kenyérkereső nélkül maradnak hosszas ideig — meglehet, talán örökre. Elég tág lelkiismeretre mutat biz az, hogy a szeszgyár tulajdonosok nem fordítanak kellő gondot a gyár szerelvényeire, s ez által egyes családokat koldus botra juttatnak s életet oltanak ki, melyet adni nem tudnak ! A kir. építészeti hivatal pedig jól tenné, hogy ha a kavicshalmok vizsgálatánál kifejtett szigorúságot a gyártulajdonosokkal szemben is érvényesítené я a kazánokra fordítana több gondot, mert ez rövid idő alatt már második eset vidékünkön. Már most csak azt szeretnők tudni, vájjon ezért a mulasztásért ki felelős, a tulajdonos-e? a kir. építészeti hivatal-e? Annyi áll, hogy ha a szegény családapa áldozatul esik, az éhező árvákuak sem egyik sem másik kenyeret nem ád. Tehát több figyelmet kérünk.

„Pénzt vagy életet!“ Négy, eddig ismeretlen gazember vakmerő rablást követett el 24-én éjjel Mis- kolczon. A hutás-utezábau lakik egy öreg özvegy asszony, Grosz Herraanné; ennek a házába a mondott nap éjjelén négy ismeretlen ember e köszöntéssel állított be: „Pénzt vagy életet!“ Hogy pedig nagyobb foganatja legyen a szelíd kérésnek, miudjárt el is kezdték ütlegelni a szerencsétlen öreg asszonyt s midőn ez vonakodott volna a pénzt előadni, több késszurást is ejtettek testén. Erre az asszony azt mondotta, hogy pénze a másik szobában van, a rablók engedték átvánszorogni, az asz- szony azouban a másik szobából az udvarra menekült s mialatt a rablók az egyik szobában mindent össze-viszahánytak, ő odakünn lármát csapott. A zajra a szomszédok figyelmessé is lettek s föl- fegyverkezve siettek az özvegy asszony segítségére. A zsiványok azonban neszét vevén a dolognak, még ideje korán megugrottak. Grosznét orvosi kezelés alá vették az életveszélyen már túl van в a csendőrség előtt úgy nyilatkozott, hogy az egyik zsi- ványban bizonyos Kovács István nevű vasgyári munkást ismert föl, a ki már vizsgálat alatt állott egy évvel ezelőtt, a midőn azzal gyanúsították, hogy egy vele élő öreg asszonyt pisztolylyal agyonlőtt ; ekkor azonban bizonyítékok elégtelensége miatt fölmentették. Ezt a gyanúsított Kovácsot már kikallgatta a miskolezi csendőrség ; de mindent tagad.

Kossuth Lajos levelei. A nemzeti muzeum levéltára közelebb Kossuth Lajos nagy hazánkfiának 16 darab érdekes és nagybecsű levelét szerezte meg, melyek az 1844—1846. évközből származnak s mindnyája báró Wesselényi Miklóshoz van Írva. E levelek, melyek némelyike lapokra terjedő fontos Ó3 becses történeti adatokat tartalmaznak s igen élénk világot vetnek az akkori mozgalmas eseményekre s egyszersmind kiegészítik a múzeumi levéltár e nembeli gazdag gyüjtemének hézagait.

Az isúnsegitsi magyar olvasókör, fotensegitsen, Bukovina egyik magyar községében magyar olvasókör alakult. Az olvasókört László István kath. lelkész kezdeményezte, a kör feladatául kettős^czélt tűzve ki : megtartani a magyarságnak a még Bukovinában maradt véreinket, s lehetővé tenni azt, hogy már haza vándorolt övéikről a lapok utján is nyerjenek folyton értesülést. Természetes, hogy e körnek nagy mértekben van szüksége a sajtó támogatására, hogy föladatának megtelhessen.

Levágott fej. Vérfagyasztó rémtörténetről értesítenek Szegedről, mely a közeli tanyák egyikén játszódott le. Egy jómódú tanyai gazda elbocsátotta cselédjét, kinek a szolgálati ideje lejárt e 30 frt- nyi bérét kifizetve, azt az utasítást adta a leánynak üogy fonja a pénzt a hajába, mert nem tudhatni, hogy kivel találkozik, nehogy kirabolja valaki. Á leány szót fogadott s elindult a jő távol fekvő otthon felé. Jő darab idő múlva találkozik az utón a rendes csendőrőrjáráttal, kiknek, miután kiléte után tudakozódtak, előadta, hogy ő ez s ez, itt szolgált s most megy haza. Van ueki 30 írtja, a mit befont a hajába, megnyugtatták a lányt, hogy ne féljen és elváltak. Alig távoztak azonban úgy 100 —

150 lépésre, midőn a csendőrök rémes sikoltást hallanak arról, a merre a leány távozott. Rögtön visz- szatérnek s kevés keresgélés után ráakadnak a leánynak fejétől megfosztott hullájára, dejsem a fejet, sem a tettest sehol sem találtak. A gyanú természetesen a leány volt^gazdájára^irányult, mint a ki a pénznek a hajba való fonását javasolta, mert semmi kétség, azért vágta le a tettes a fejét mivel a sikoltás után nem lett volna ideje a haj közül előkeresni a pénzt. A leány volt gazdájánálJmeg - ejtett kutatás csakugyan eredményre is vezetett, a mennyiben a padláson megtalálták a szegény leány véres fejét.

Harcz az oláh zártkörökkel. Hunyadmegyéban a hondoli határ végén van egy per alatt levő erdő- rész b. Bánffy Albert és a szomszéd Trestia falu lakói között. A trestiabeliek természetesen nem tekintvén a bírói zárt, gazdálkodnak minden ünnep előtt benne, hogy a levágott fákat e szomszéd Boicára vivén, eladják s igy az ünnepre pénzt szereznek. Hasonló szándékról értesiilyén Niederkoffer, b. Bánffy főerdésze, még jan. 9-én irt a dévai járási szolgabirósághoz, csendőrsegélyt kérvén e hő 15-re. A nap felviradt, de a csendőrök nem jelentek meg s a főerdész abban a reményben, hogy a csendőrök majd utána fognak jönni, az alerdészszel és erdőkerülővel útnak indult a peres erdő felé. Ide érkezvén, egy rakás erdŐoidalon, a hol az apró cserjék és a vad szöllő miatt mozdulni is alig lehet, reájuk rohant vagy 30 fejszés trestiabeli, s előbb az erdészt, aztán a segítségre siető főerdészt, mielőtt fegyvereiket használhatták volna, a földre tiporták és a főerdészre a fejszefokkal 11 csapást mértek az alerdészre 10-et s a vérükben feküvőknek fegyvereit elvevén elfutottak. Az erdőkerülők még a megrohauáskor elfutottak. Azonban a sebek nem halálosak, a vastag bunda és a sapka megtompitá az ütések erejét.

Az előszobában. Zágrábban történt, igy irja a „Függetlenség“. Egy elegáns külsejű ur jelenik meg egy hatósági hivatal előszobájában, hol több hivatalszolga ácsorog, hatalmasan pöfékelve a szájukban levő öblös torkú pipából. Az elegáns külsejű ur illemesen köszön és megszólítja az egyiket, hogy jelentené be a főnöknél. „Várjon — mondja gorombán a szolga — a főnök urnái most másik ur van bent!“ Es ezzel tovább folytatta pöfékelősót. Az idegennek végre unalmas lett a várokozás és ful- lasztó a m. kir. trafik-dohány füstje. Odafordult tehát még egyszer a szolgához: „Kérem mondja

meg a főnök urnák, hogy beszélni szeretne vele a — bán.“ . . Tableaux.

A királynak irt levelet. Párisból írják: Egy royalista, kinek 1871. tavaszán sikerült a fogadalmi- kápolnát a kommunardok romboló dühétől megmenteni, most azon van, hogy e kápolnát megmentse attól a sorstól, melyet a Sieni departement tanácsa szánt neki. Miután a tanácsnál fáradozása sikertelen volt, a magyar királyhoz fordult. „Felség“ —- irja mr. Libmann — „bizonyára értesült arról, hogy a párisi városi tanács elhatározta annak a kápolnának lerombolását, melyben 18 éven át XVI Lajos király és Mária Antoinette földi maradványai nyugoeznak ? Nem déduuokaöcscse-e ön a megsiratott királynőnek? S nem-e az ön kötelessége, emléküket tiszteletben megörökiteni ? Felségednek egy szava többet használhat ez ügyben, mint a méltányosan gondolkozó férfiak minden követelése.“ Libmann ur eljárását még elvtársai sem helyeselték egészen. Nagyon is emlékeztet az emigráltak eljárására, kik idegen uralkodókat zaklattak panaszaikkal. Általánosan el van terjedve az a nézet, hogy Fe- rencz József a levélre nem fog válaszolni.

Farkasok Bukarestben. Mint egy bukaresti napilap irja; néhány nap óta a bukaresti dohány-gyár előtt a farkasok egész raja ácsorog, borzasztó üvöltésükkel félelembe ejtve a lakósokat és különösen a külvárosbeliek biztonságot veszélyeztetve. Sőt éjjel még a város utczáira is merészkednek. Besz- terczéről is érkeznek hirek, hogy a farkasok még