Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-11-20 / 130. szám

XIV. évfolyam. 130. szám.

Csütörtök, november 20.

Mflj

Sepsi-Szentgyörgy, 1884.

IEMERE.

HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY.

Politikai, társadalmi, közgazdászat^ közművelődési és szépirodalmi lap.

iMZegrjelen-ilc IietenJaeiirt Iiáromszor: IKed-d-en, Osvitörtölsön. és Szom/ba/ton.

Szerkesztőségi iroda: lepsi-Szentgyörgyön, íó'piacz, 629. sz. a.

(Csillák Zsigmond-féle ház), horá a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak.

Kiadóhivatal:

Bernstein Mirk könyvnyomdája, Lovi az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők

Előfizetési ér

helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve:

Egész évre . . . 7 frt —• kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre ... 1 „ 80 „

Hirdetések díja:

3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény.

Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők.

Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: llaa9enstein és Vogler, Budapesten: Dnkes és Mezei, Haasenstein és Vogler, Goldberger

A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. ’ °

A vas-kéz.

Két évtized éta egy vas-kéz úgy gyúrja Európát, mint valami puha tésztát. Az államok recsegve-ropogva dűlnek halomra. Megváltozott Európa térképe, átköltözött világrészünk politikai súlypontja. Megváltozott még az eszmék világa is. A vas kéz üt, és nemcsak a népek l buknak el, hanem az eszmék is. Úgy sújt le ez a kéz mindenre, a mit kiválaszt rombolásának tárgyává, mint egy óriási gőzkalapács. De soha nem sújt, vakon, mindig kiszámítva, és igy biztosan.

Először Ausztriára csapott le és Sadovánál találta. Azután Fraucziaországot érte iszonyú ereje Sedánnál. Ekkor egy darabig megnyugodott, s valószínű, hogy nem sújt újra egyhamar. De most már csak két tárgya maradt: Oroszország és Angiia. Melyiket fogja előbb czélbavenni: a barbár vagy a czivilizáczió élén menő hatalmat? A despotizmus államát, vagy a szabadságét ?

A mult években úgy látszott, hogy az előbbire került a sor. Mintha már rá lett volna írva az északi kotossz horrilokara: Mene, Tekel, Ufarez. A gő/kalapáca már emelkedett, de nem sújtott: lassan ereszkedett le.

Ez idő óta Angliát kezdi fenyegetni. Nem, hogy megsemmisítse, hanem hogy háttérbe szorítsa. Ravasz ügyességgel Francziaországot használja fel ellene; de hogy a hasznot Németország tegye zsebre. A köztársaságot uszítja Anglia ellen, s Németország azalatt gyarmatokat keres és talál.

De képes lesz e arra, hogy Ang'ia világhatalmi és kereskedelmi állását megingassa? Az első kezdet az volt, hogy Francziaországot, az európai politika teréről leszorítva, kényszerítse, hogy a tengereken túl Angliának csináljon versenyt. Most pedig a Congo-konferenczia által el akarja vonni Anglia arbitriumától a tengerentúli ügyeket, Berlinbe akarja központosítani nemcsak a szárazföldi, hanem egyszersmind az óczeáni politikát. A vas-kéz a német fővárosba gyúrja bele az egész világot. Porosz sisakkal borítja le a földgömböt.

De nagyobb szerencsétlenség nem érhetné világrészünket és a szabadságot, mint ha a vas kezének sikerülne háttérbe szorítani Angliát.

Ha egyszer Anglia elesik, akkor kidől a szabad eszmék utolsó oszlopa.

Ha Anglia nem lesz a magas szilt a reak- czió hullámai fölött, mindent elborít az ár.

A mig Anglia ködös szigetéről a szabadság fényével bevilágítja Európát, addig a szabadságot meg lehet ölni a szárazföldön: fel fog támadni. Addig a népekre bilincset lehet tenni : le fog ez hullani. Addig a szolgaság örvényébe lehet lökni Európát: fel fog onnét emelkedni. Mert addig van egy hatalmas nép, melynek szabadságára és büszkeségére rá lehet mutatni. Addig van egy alkotmány, melynek átültetését lehet követelni.

Ép úgy, mint a népek forradalmai előtt. Ekkor sem volt szabadság, csak Angliában. Es az angol szabadság praxisát, tanok alakjában becsempészték Franczíaországba az encziklo- pedisták. A csempészett eszmekovász forradalom anyagává lett, mely diadalmasan járta be ismételten a szárazföldet.

A népek az angol népéhez mérték szabadságukat, s addig nem nyugodtak, mig nem kaptak szabad sajtót, népképviseletet és parlamentet. Nem nyugodnának ezután sem, ha elvesztenének mindent, a mit vér árán megszereztek.

De ha Angliát a vas-kéz ledönthetné, pre- stigejének fényét kiolthatná : akkor végveszedelembe jutna a szabadság.

Anglia ép úgy elvesztené hatalmával, nagyságával, az európai eszmékre való befolyását, mint elvesztette Frau- cziaország.

A germán és szláv reakeziónak nem lenne akkor ellensúlya az angol radikalizmusban. A despotizmus uj korszakot inaugurálhatna. A népeknek nem lehetne ismét akaratuk, csak a kormányoknak. Az angol politikai befolyással buknék egyszersmind azon demokratikus irány, mely a szárazföldi feudalizmussal szemben a brit szigeten kifejlődött. A polgári és általában a középosztályok, melyek legelőször Angliában vívták ki uralmukat, agyonnytmatnának. A militarizmus és feudalizmus- --tí-bizonycs szó cziálista kolorittal — végleg kiszorítaná a de- mokracziát.

A világ események lassan készülnek. Nem úgy közelednek, mint a vihar, menydörögve, a földet rázva. A vas-kéz óvatosan szokta azokat előkészíteni. Gsak mikor már itt vannak, akkor pattanik ki és akkor is csak egy villám. De ez azután sújt.

Képesek lesznek e az angol politikusok a vaskéz sakkhuzásait kijátszani, hogy ekkép meggátolják ennek lecsapását ?

Ha valamikor, úgy most van szükség az angol rokonszeuvek nyilváuulására. Nem csak Angliáról van szó, hanem a liberalizmus utolsó váráról.

Ha ez elesik, akkor a szabadelvűsig kiköltözköd hetik Európából Amerikába!

P H.

Az igazságügyminiszteri szék megüresedésót mind sűrűbben kezdik emlegetni kormánypárti körökben is. Pauler neveztetnék ki a Kúria elnökének s helyébe Ivarap Ferencz királyi táblai tanácselnök volna hir szerint kiszemelve igazságügyminiszternek. Már pusztán e kiszivárgott kombináczió is elragadtatásban tartja a birói és ügyvédi köröket országszerte.

Strossmayer püspökről királyunk ő telsége a szombati udvari ebéd után tartott cercle alatt hir szerint rosszalólag nyilatkozott a kurvát delegátusok előtt, s megjegyezte hogy efóie izgatásokat, minőket a diakován püspök űz, nem lehet tűrni.

A delegácziókból. A magyar delegáczió november

17-én délben tartott nyilvános ülésében általánosságban és részletesen elfogadta a külügyminisztérium költségvetését és ezzel érdemleges tárgyalásait befejezte. Most még csak egy-két formális ülés van bátra. A külügyminiszteri költségvetést Fáik Miksa előadó ajánlotta elfogadásra, Szilágyi Dezső pedig az ellenzék álláspontját jelezte. Egyéb felszólalás nem volt.

Budapest, nov. 17. A delegácziók holnap tartják utolsó érdemleges ülésüket, miután a hetes kiegyeztető bizottság holnap d. e. 8/*10 órakor tartandó ülésében azon helyzetben lesz, hogy a két delegáczió határozatainak teljes egybehangzását konstatálja. A két delegáczió bizottságainak javaslatai értelmében fenforgott ugyan két kisebb tételnél különbség, a nyilvános ülésekben azonban azt elenyésztették. A magyar delegáczió holnap 10-kor tart ülést, az osztrák pedig délben. Ezzel az osztrák delegáczió be is fejezte működését, a magyar delegácziónak azonban még holnapután, szerdán lesz egy ülése, a melyen az ő Felsége által megerősített határozatok ki lesznek hirdetve.

A közjegyzői novella tárgyában, mely az igazságügy-miniszter által nem rég a képviselŐbázboz be lett terjesztve, közjegyzői körökből azon óhajtásról értesül a „Jogtud. Közi.“, miszerint az tárgyalás alá ne bocsáttassák s a napirendről levétessék. Miután ugyanis a hitelesítési kényszerre vonatkozó 20. §. abból kihagyatott, ez által a közjegyzői hatáskör kiterjesztését czélzé legfontosabb intézkedés elesett, s a megmaradt szakaszok a közjegyzői intézmény emelését aligha fogják előmozditani.

A berlini konferenczia. A Kongo-konferenczia első érdemleges ülése kedden, a második s talán utolsó is szombaton lesz. A kanczellár egész bizonyosra veszi, hogy a konferenczia sima lefolyású lesz, mert Anglia és Portugálba képviselői, — mely hatalmak részéről egyedül lehetett nehézségeket várni — közvetlenül az alakuló ülés megnyitása előtt igen megnyugtató nyilatkozatokat, tettek a kanc/.el- lár előtt, a ki nem győzi dicsérni Fraucziaország barátságosan előzékeny magatartását. Bes/.ólik már azt is, hogy Bismarck felhasználva a konferenczia alkalmát — nem ugyan azon belül, de a konferenczia tagjaival — megvitatni készül : miként volna eszközölhető békés intervenczió az egyesült európai hatalmak s az északamerikai egyesült államok által a franczia-khinai viszály kiegyenlitésére.

Politikai szemle.

Az angol kormányt nagy zavarból segiti ki, ha valónak bizonyul, az a hir, hogy Gordou tábornok igen jól érzi magát Khartumban s nem is tartja helyzetét kétségbeesettnek, hanem várja nagy bizalommal az angol fölmentő sereget. Már is azt jelzi egy sürgöny Londonból, hogy a választási reform-bilire nézve utolsó pillaoatban egységre jutott a kormány a konzervatív lordokkal. Ha ez áll, bizonyos, hogy befolyással volt a lordokra a Szudánból kapott kedvezőbb hir, mert igy Salisbury- nek nincs alkalma — mint tervezte — a Gordon tábornok sorsából tőkét csinálni a kormány ellen. Gordon — úgy lehet — mig Khartum falait védi a mahdi fanatikus csapatai ellen, Londonban megmentette a szabadelvű kormányt.

A Reuter-ügynökség dongolai sürgönye szerint Wolseley f. hó 15-én este levelet kapott Gordontól, ki élénk sajnálkozásának ad kifejezést a Dongola irányában evezett gőzös hajótörése és a rajta levő személyzet, nóvszerint Stewart ezredes, Power angol és Herbin franczia konzulok ós kíséretüket képező 30 ember legyilkoltatása fölött. — Gordon örömmel értesült arról, hogy aDgol csapatok vannak útban Khartum felé, s reméli, hogy azok megérkezéséig tarthatni fogja magát; azalatt igyekezni fog, hogy a mahdi katonáit, kik folyvást Khartum falai alá jutni törekszenek, gőzösei segélyével elriaszsza. A mahdi egy napi járás távolságra táboroz Khartumtól. — Más hirek szerint Gordon pasa még egy levelet küldött, melyben a helyzetet Khartumban elég kedvezőnek ecseteli.

Braunschweig herczegség kormányzó tanácsa — e meglepő hirt közli a berlini „Tageblatt“ — az ország regensóvé Albert porosz her- czeget választotta s e választás már meg is nyerte a császár jóváhagyását; a kormányzó tanács azon-