Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-11-20 / 130. szám
ban a császár óhajtásához képest folytatni fogja a kormányzást Vilmos herczeg halálától számított egy évig s csak akkor fog a választás nyilvánosságra hozatni. A herczegség aztán, mihelyt Albert herczeg átveszi a kormányt, nagyherczegségi rangra emeltetik, a mi külsőleg is meg fog felelni az uj regens által már most viselt „császári fenség“ ezim- nek. — Mindez azonban még megerősítésre szoruló hir, illetve kombináczió. A berlini konferenczia. A „Pol. Corr.“ Berlinben időző levelezője a konferenczia egy kiváló tagjával folytatott beszélgetést ezekben ad elő: Bismarck érdeme, hogy létrejött ez a konferenczia, mely a nemzetközi jog fejlesztése tekintetében nem marad az 1815. és 1856-iki kongresszusok mögött. Téves az a hit, mintha a konferenczia hivatva volna Afrikában gyarmatokkal biró különböző európai hatalmak vitáé tömegigényei fölött is ítélni, vagy ottani birtokaik határait megszabni: ezek a kérdések teljesen érintetlenek maradnak; az egymással ellentétes jogigények kiegyenlítése további diplomá- cziai tárgyalásoknak marad fentartva; a jövőre nézve azonban a konferenczia kívánni fogja a részes hatalmaktól a most megállapítandó nemzetközi szabályok szigorú megtartását, s egyik feladata lesz a konferencziának : a Congo és Niger folyókon a szabad hajózás és kereskedelem módozatait megállapítani. Határzár sertések ellen. — Kérelem a m. kir. földmiveléi-, ipar- s kereskedelemügyi minisztériumhoz. — Október hó elején Szerbiából néhány száz disznót hajtottak fel a kőbányai sertésveszteglőbe. Ezek között kitört a száj- és körömbetegség, a mi rendkívüli intézkedéseket tett szükségessé. A batirzár azonnal el is rendeltetett Szerbia ellen, de sőt Románia ellen is, a hol pedig ily baj fenn nem forog. A romániai sertések között még nyoma sem mutatkozott e betegséguek, s a zár azokra mégis kiterjesztetek. Az első perczben feltétlenül helyeselnünk kell a minisztérium ez eljárását, mert az elővigyá- zat ily esetekben igen jó. De most már a kőbányai telepen is csaknem teljesen szűnik a vész. Jamniczky Jenő titkár ur eré- lyének, páratlan buzgóságának s mindenekfölött kitűnő szakértelmének sikerült a bajt korlátozni s oly aziik határok közé szorítani, hogy az maholnap már teljesen megszűnt. S habár Románia e betegségtől kezdettől fogva ment, ellene a zár még mindig fennáll. Szerbia ellen teljesen jogosult ez intézkedés ; — de vájjon bünhödjünk-e mi is a szer- bekért ? Brassó városban ma sertéshús nem kapható ; a mészárosok tönkre mennek, ha ez soká tart, a felek pedig már részben buknak is. Vannak felek, a kik 4—500 sertést hoznak be, kik október eleje óta állanak a határszélen, embermagasságu hóban, várva a bebocsátást engedélyt. O-Sáncz, Predeál e Tórcsvár vidékén talán ezrével vannak már a sertések egy hÓDap óta. A hó napról-uapra nő; a tulajdonos s szolgái őrzik a falkát, mig a hideg őket beteggé nem teszi, állataikat pedig el nem ejti. S a kik s a mik az idő viszontagságaival sikeresen daczolnak, azok a naponként szaporodó farkasok áldozatai lesznek. E czimen rövid időn kereskedők s magánfelek százai mennek tönkre; a kereskeődk még hagyján, de a szegény felek ! Számtalanon vannak, a kik 2—3 sertést hoznak be; ilyenek egyesülnek többen s egyszerre jönnek, csakhogy költséget kíméljenek. 100 sertésnek gyakran 60—70 tulajdonosa van, s ezek most kénytelenek ott állaui hóban s fagyban a szabadban, hegy tetején, minden perczben a farkasoknak martalékul kitéve. A hegy tetején nincs ház, menedék, a hol meleg helyet s biztonságot talál szegény; az ő melege a hó takarója s őre az isten! Már pedig ez gyenge meleg s kevés biztonság, mert a farkasnak hiába kiáltja a csobán : Doranuluj ! A sok szegény fél érdekében szólalunk fel, azért kérünk a magas minisztériumtól. Az itt behozott sertések soha sem mennek Kőbányára, azok Brassóban maradnak, itt azonnal kés alá jutnak. — Minden veszély itt kizárt. De ha van mitől tartani, veszteglós alá kell venni a sertéseket, hogy minden veszély teljesen kizárt legyen. Segítséget kérünk a szegény emberek részére. Az állapot kétségbeejtő. Most az idpjo a sertés-kereskedésnek, ha most nem hozhatják be azokat, ezentúl már nem lesz mit hozni. E kereskedők s felek magyar állampolgárok, ■ nem külföldiek, te á se gitsen rajtuk a kormáuy, melynek hatalmában YA1J. BRASSÓ. _ 1884. nov. 17. I. Tekintetes szerkesztő ur! A mult télen, ez idei januárban egy alkalommal b. lapját felkeresni, engedje, hogy “ÄlSaa« .áradó ója. «■£ tott minket az isten jó magas hóval, a me ) nem nagyon kapóra jött. A hó jókoia gyei nagyságújára volt s ehhez járult még a vasárnap. folytonos havazás. . Ilyenkor Brassó városa azután szomorú képet nyújt. A hó az utczákon hetekig fekszik. A rendőrség a vállalkozót nem nagyon sietteti, a Ki «- beli bizodalmában azután azt hiszi, hogy e e6, a 15 kocsit fogad, azok körülbelül két hót alatt csak elhordják a még fel nem olvadt havat. De bezzeg másként jár el a rendőrség a magánfelekkel szem- beu. Vasárnap már kora reggel lelzaklattak minket, hogy takarítsuk el házaink elől a havat; sót többet mondok, szegény jő Szele bátyánkat még ágyban lepte meg a szigorú rendelet, pedig a .1 öreg csakugyan tart a közmondással: „Ki korán kel, aranyat lel.“ Nem volna kifogásunk ez ellen akkor, ha a rendőrség a vállalkozót is igy sürgetné, de féloldalu intézkedések ellen csak mégis felszólalunk. Azt hiszsziik, mint a-legnagyobb forgalommal biró, első sorban a Nagy-utcza volna tisztítandó. Pedig dehogy ! Mi még hóhordó kocsit nem láttunk, kivéve Márk „hordó“ kocsijait. Ez ellen kérünk tehát orvoslást. De van még egy más dolog is, mely ellen fel kell szólalnom. Parancsé a az emberi érzés. Ha t. szerkesztő ur Iá ná azt a borzasztó állatkínzást, elborzadna. Minden tiz lépésnyire nagy só és gabonás meg fás kocs.r, telerakva úgy, hogy lehetetlen szegény lovaknak elhúzni. Nem csoda tehát, ha a kocsi megakad. De aztán ki is kapnak a izegény párák. Ilyenkor aautáu egész népcsődülósek vannak s nem sokba múlik, hogy az ostor jobb végét a kocsis hátán próbálják meg. De azért az eiész Nagy-utczában egy szál rendőr sem található,’» ki e borzasztó s hajmeresztő állatkínzást megakadályozná. Szép állapotok 1 Ismeri e ezeket Hiemesch Ferencz t. főkapitány ur ? Ajánlom szives ügyeimébe. Fnv nflnv-ntr7ai ii. Brassó, 1884. nov. 16. Tekintetes szerkesztő ur! Egy szerény kérdést és kérést akarunk b. lapja hasábjain a t. főkapitány úrhoz intézni. Van-e tudomása arról, hogy a m. k. állami polgári iskola előtti téren a („Nap’-nál) nappal sertéseket ölnek és pörkölnek ? 2. Ha van tudomása, vájjon tartja-e ezt a köz- tisztaság s közegészség ellen elkövetett cselekedetnek, melyet megengedni nem szabad ? 3. Ha nincs tudomása erről, szándékozik-e ezen visszaélést haladéktalanul megszüntetni ? E kérdéseket 8 kérést akartuk a t. főkapitány úrhoz intézni, mert tűrhetetlen állapotnak tartjuk ezt. Ha ez meg van engedve, ma-holnap a Klas- trom-uteza közepén is fognak disznót pörkölni. Azt hiszszük, ez ellen az állami iskolák igazgatósága is fel fog szólalni, minthogy lehetetlenség az, hogy a gyermekek figyelmét a disznók halálos röfögése a tanulástól el ne vonja. Teljes bizodalommal vagyunk a t. főkapitány ur iránt 8 azt hisszük, hogy 6 ennek értelmében intézkedni is fog. Több bolonyai. A franczia agráriusok. Európa államaiban a „agrár-párt“ még csak pár évvel előbb is ismeretlen volt. Addig, mig a föld- termények legnagyobb része a belföldön íogyaszta- tott, a megmaradt rész pedig külföldi biztos pia- ezon, elfogadható árért eladható volt, ilyen párt képződésére semmi indok nem szolgálhatott alapul. De ez a viszony nagy hirtelenséggel megváltozott, a mióta az Európán kívüli államok földterményei oly nagy mennyiségben árasztják el a földrészt, hogy általuk az eladási viszonyok teljesen átalakultak s uj helyzet váltotta fel a régit. Amerika megkezdte Angliát terményekkel ellátói s az által Ejszaknémetország terményei feleslegének egyik tradiczionális vevőjét vesztette el. Alakult tehát Németországban egy agrárpárt, mely keresztül vitte, hogy azontúl a belföldi ter- ménypiacz ne legyen nyitva az idegen terményeknek. Ez eljárás folytán a magyar és orosz, a birodalom nyugati részében pedig az amerikai terményeket is visszautasittatván, e három kiviteli áramlat az útjában emelt torlasz miatt más irányt vett I attól fogva a hálás franczia-piacz felé gravitált. Ezekhez csatlakozott aztán még az indiai b '■'ital is, mely a Bombay-Marseiile vonalon a Suei * sa- tornán át csakhamar nagy fejlődésnek indult. ha a franczia népnek kenyér-anyag behozatalra ük- sége volt, ezen nagy irányú termény beviteli i u- lat a franczia viszonyokban egész átalakulást szült s honi termények értékesítését felette megnehezítette. Ebből egy nagy szabású agitáeziö fejlődött, melynek eredménye lett a lranczia agrár párt megalakulása. Az agrár mozgalomnak csakhamar látható nyomai keletkeztek. A franczia kamara elé legközelobb egy kormányjavaslat terjesztetett, mely a termény- vámot jelentékenyen magasabbra emeli. Ez a vámemelés legerősebben nyilvánul a buzabevitelre nézve s külöuösen sújtja az osztrák-magyar búzát melyből eddig igeu tekintélyes mennyiség talált vevőkre épen Francziaországban. 100 kilogramm bu- zavám eddig 60 czent. volt, s ezt az uj törvény 4 frankra vagyis az eddiginek hétszeresére akarja emelni. Óriási vámemelés, de — miután az minden import forrást egyenlően sújt, általa csupán a mi kivitelünk spocziáliter nincs érintve. Sőt, mivel az bizonyos, hogy Francziaország szükségletét a maga produktumával fedezuí nem képes, a vám emelése nem a bevitelt, hanem a fogyasztókat terheli. S a mennyiben a bevitelt is érinti, azt lehet mondani, hogy inkább a távoli vagyis a tengeren tuli s ezek közt az indiai az, mely általa szenved. Marseille kikötő Város, mint a tengeren tuli behozatal csatornája, már most is erősen érzi, hogy e vámemelés által sújtott behozatal egyszersmind az ő érdekei ellen is van irányulva s erélyesen tiltakozik anuak életbeléptetése ellen. Eme tiltakozását a franczia kereskedelmi miniszterhez a mar- seillei kereskedelmi kamara által fulterjesztett emlékiratban fejezi ki : „A terményvámnak fenyegető módon való felemelési szándéka piaczunkon felette élénk és kínos benyomást keltett. Mi tiltakozunk egy oly szabályrendelet ellen, mely piacz.unk, de meg az egész állam érdekeit fenyegeti. Ez a szabályrendelet lehetetlenné tenuó kikötőnket a termény szállításra s hajóinktól megvonná a szállítmányokat. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a szállítási tarifa Bombay tói Marseilleig 15 frankra ős New-Yorktól szinte idáig 12 frank s 40 czent.-re hanyatlott tonnáukéut. A Suez csatorna előnyeit így elveszítjük, a nagymérvű befektetések, melyeket kikötőnk tökéletesítésére fordítottunk, gyümölcsöt nem hozandnak és egy negyedszázaddal visz- szaesünk., > A mi kivitelünk Francziaországba azonban nem csak a buzavám, hanem főleg a lisztvám emelése következtében szenved. Úgy látszik, hogy a javaslat elvei még inkább a malomipar, mint a mezőgazdák érdekei megvédésére irányulnak. Nem any- nyira az abszolút, mint inkább a relativ vámemelésre van a fősuly fektetve. A buza csak nyers anyag, de a liszt már gyártmány. Mint említettük, eddig a nyersanyag m. mázsája 60 czentimel volt védve s e mellett a lisztvám 1 frank 20 czent. volt. Tekintve, hogy a búzából nyerendő liszt, súly szerint 70 száztóbt képvisel, ha az uj törvényjavaslat a vám emelést a buza és lisztre egyforma aránybau akárta volna kiterjeszteni, az uj lisztvámnak 5.71 franknál többre rúgnia nem lett volna szabad, s ime a javaslat ehelyett az uj lisztvámot 100 kilogram m után 8 inaikban állapítja meg. Hogy ennek hatása kivitelünkre nagy lesz, az kétségtelen. Mert ilyen óriási védvám mellett még finom őrleményeink sem versenyezhetnek az árban a franczia őrleményekkel. Az eredmény az lesz, hogy Francziaország ezoutul aránylag több búzát és kevesebb lisztet fog importálni Magyarországból. Ez a szembeszökő müve a franczia agrárpártnak. M. P. Rongyos egylet. Brassó, 1884. nov. 16. Ma délelőtt végre megalakult a rongyos egylet, melynek eszméje legelőször is lapunk hasábjain volt felvetve. Czime: „Brassói magyar szegény segélyező egylet.“ Délelőtti tiz órára bivta össze Lázár Gerő a tagokat, kik a rossz idő miatt nem épen legnagyobb számban voltak jelen. Lázár Gerő családi ügyben lévén kénytelen elutazni, megbízása folytán Verzál1 Lukács rövid szavakban jelezve az összejövetel czélját, kérte a gyűlést korelnök választására, ajánlva dr. Weisz Ignác» ügyvédet, a ki egyhangúlag megválasztatván, szép szavakban ecsetelte a rongyos egylet szükségét és jótékony befolyását. Ezt követte az alapszabályok megvitatása. Szte- rényi József beterjeszti az általa készített tervezetet és felolvassa azt pontonként. Egyes pontoknál hosszabb vita fejlődött, mindazonáltal a javaslat igen csekély módosítások mellett elfogadtatott. Az alapszabályok elfogadtatván, a gyűlés a szervezési munkálatok mielőbbi gyors keresztülvitelére egyhangúlag megválasztja i. elnökké: Máj er Jó- zsef, jegyzővé : Szterényi József s i. bizottsági tagokká Lázár Gerő, dr. Weisz Ignácz és 0 r- bán Ferencz egyleti tagokat, a kik uz alapszabá
