Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-11-15 / 128. szám
~ 510 — jellemzését osztják és kiválóan találónak tartják Oroszországban. Az orosz kabinet e szellemben tartott nyilatkozatokat is fog tenni Bécsben. Kálnoky gróf előadásai, melyekkel a király beszédjét követte a delegáczióban, szintén jó hangulatot keltettek. Szóval szent a béke Bécs és Pétervár közt. Csak sokáig is tartson ! A horvát viszonyok. Zágrábból, kiváló forrásból jelentik a „Pol. Corr.“-nak: Az akadémia megnyitása Strossmayer püspök által csak takarójául szolgált politikai, kormányellenes törekvéseinek. A püspök érezte annak szükségét, hogy a választások alatt népszerűségén esett csorbát kiköszörülje. Czéija egységes ellenzéket alapítani a saját vezetése és védnöksége alatt. E törekvés azonban nem fog czélt érni, mert sem a mérsékelt ellenzék, sem a Starcsevics-párt nem látszik hajlandónak hozzá csatlakozni. Strossmayer tehát csak annyit ér el, hogy kompromittálja magát. — A bán kisebb gazdasági javaslatokat s később a még ezután megállapítandó budgetet fogja a tarto- mánygyülés elé terjeszteni. Regnikoláris depu- táczió kiküldését a horvát sérelmek tárgyában nem fogja ellenezni a bán; a deputácziók tárgyalásaitól nem várható ugyan jelentékeny eredmény, de azok meddősége mindenesetre nem egy illúziót fog eloszlatni. A német szővetségtanács most tárgyalja a birodalmi költségvetést. A hadügyminisztérium költségvetése a porosz hadsereg-kontigeusre 262 7 millió márka rendes és 11.6 millió mk. reudkivüli kiadást irányoz elő; a rendes szükséglet 13, a rendkívüli 6 millióval több, mint volt 1884-ben. A külügyi költségvetés 7'2 millióval (tehát 0.38 millióval magasabbra) van praeliminálva, mint volt tavaly. Ezt a többletet Az újon állított teherani és belgrádi követségek s több uj konzulátus igazolják. A birodalmi gyűlés nov. 20-án fog megnyílni s Bismarck azt óhajtja, hogy a költségvetés még karácsony előtt letárgy<assék. Ledochovszky bibornok utóda gyanánt ismét emlegetik Hohenlohe bibornokot. E hir azonban nem sok valószínűséggel bir azon feszült viszonynál fogva, melyben Hohenlohe a Vatikánnal szemben áll. Sokkal valósziuübb, hogy a posen-gneseni érseki széket a káptalan első kanonoka, a hatvan éves Borzsevszki fogja elfoglalni. ifJNl A ® ifi E7 ű Hulló levelek. (A „piros rózsádnak.) Olyanok vagytok, mint az ember reményei, vágyai ! Keletkezésiek perczeibeu zöldeltek, boldogító kört vontok az édesanyai törzs körül, aztán az első hű - vös szél érintésére elhagyjátok azt. Reményeink, vágyaink is, mikor megszületnek, betöltik a ízivet, s mi úgy hiszszük, hogy az a boldog, csodásán szép világ, mit ők alkotnak, nem fog elmúlni soha, hogy megvalósul az az édes álom, mit az ifjú szív sző aranyos felhőn, tündén légváraival ; s ime, jön a kiábrándulás hervasztó szele, reményeink, vágyaink — egykor zöld levelek, virágzó kikelet alkotói — lehullanak, kihalnak. Némelyeket elkap a sikongó szél, elűzi messze, mások ott maradnak az anyatörzs körül, az emberi szívben eltemetve fájó emlékül az eltűnt, a kihalt múltért. * * * A ki még sohasem csalódott, kit nem bánt egy eltűnt édes álom keserű ébredése, kinek szivét a lemondás fájdalma még sohasem érintette; az rajongással üdvözli a tavaszt; mert reményei, rágyai uj életre ébredését látja a virágzó természetben. De a kinek egy korán letűnt, édes boldogsággal telt, de hamar kihalt mult fájó emléke jutott osztályrészül a reménytelenül várt jövőre; a kinek úgy be volt telve szive egykor boldogsággal, hogy az annak eltűntén keletkezett űrt a világból semmi be nem töltheti: az csendes megadással várja az őszt, s midőn látja a természet pusztulását, hallja a hulló levelek halk zízegásét s szeme előtt egy enyésző világ képe jelenik meg-megosztva érzi fájdalmát s könnyebbül. Nincs az a fájdalom, letűnt boldogság, melynek emléke egy futó gyönyört ne hozzon a szívnek, melyben az eltemetve van. A csalódás keserű emléke édes remegéssel tölti be a szivet — visszaidézve a letűnt órák üdvét — a fakadó szerelem édes reményeit, aranyos álmait, újra visszavarázsolva azt az eltemetett múltat, mely úgy tele volt A belga parlament rendes ülésszaka e hó 11-én nyílt meg. A kamarák munkája azonban egyelőre csupán a budgettárgyalásra log szorítkozni, mert a csak nemrég kinevezett minisztérium törvényjavaslatokkal még nem készült el. A költségvetésen kívül el fogja még intézni a törvényhozás a hadsereg reformjára vonatkozó azon javaslatokat, melyek még a nyáron feloszlatott parlament elé terjesztettek be. Nem sok kedvet mutat ugyan hozzá sem a kormány, sem a törvényhozás, de végre is alkalmazkoduiok kell a király határozottan kifejezett óhajához s az ország reális szükségletéhez, a mi a véderő fentartását illeti. Az angol reform-bili. Londonból jelentik a „Pol. Gorr.fc-nak: A reform-bili melletti 150 szavazatnyi nagy többség aunak köszönhető, hogy a home-rulerek pártja az utolsó pillanatban csatlakozott a kormányhoz. Azt hiszik, hogy Gladstone ez alkalomból további engedményeket tett Parnellntik. A reform-bili sikere most már biztosítottnak tekinthető; a minisztérium s a felsőház formailag néhány kölcsönös engedményt teend egymásnak, s ezzel ki lesz kerülve a fenyegető konfliktus. Brassói levél. — Séta az uj postahivatalban. — Tekintete* * * szerkesztő ur ! ígéretemhez képest sétát tettem az uj postahi- hivatalban, habár inkognito. Szándékom az volt, hogy felkérem az én jó Schmidt Józsi főnök bátyámat, volna szives engem az ő birodalmában kalauzolni. De meggondoltam a dolgot s nem tettem. Nem tettem pedig azért, mert igy azután hamar elárultam volna kilétemet, a minek azonban titokban kell maradni mindenki előtt, különben minden érdek koczkára van téve. Hisz képzelheti t. szerkesztő ur, mily kellemes az, mikor egy-egy brassói levél megjelenik s a kaszinóban olvasva azt, egész kör alakul s találgatja, hogy ki lehet az Írója. Magam is segítek a találgatásban, de azért olyan jókat tudok ezen nevetni. Hogy tehát ennek a veszélynek ki ne tegyem magamat, letettem szándékomról s magam tettem meg sétámat.” '"fieíLk Imre barátomnál ajánlott levelet adtam fel, Juhász uramtól pedig egy kis spe- cziálitást tartalmazó csomagot vettem át. Nyomban átmentem az utalvány-felvételi osztályba s kiutalványoztam a csomag árát, majd ugyanott ki is fizettettem magamnak egy kis utalványt. Ezzel még nem végeztem, hanem az utczán re- ám várakozó trokárral bementem csomagot feladni s legvégül Gábor barátomat hagyva, megkérdeztem tőle, vájjon számomra nincs e levél, minthogy fiókot tartok a postán. így azután egy füst alatt mindent megnéztem, mindenről személyes meggyőződést szereztem. Hát bizony, mi tűrés tagadás, — a postának fényes lakása van most. Egész nagyvárosias ott most mindon. Különösen jő benyomást tesz az emberre, mikor a levélfeladási osztályba lép, a hol középen vau a feladás, jobbról a kocsiposta, balról a levél- leadás. Nagy terem ez s az ember akaratlanul is a budapesti főposta épületében vél lenni. De van valami, a mi ezen gyönyörű lakással óriási ellentétben van. Ez pedig az ódon, legalább száz évet maga után hagyott bútorzat, mely mellett a czifra kabátos postatiszt úgy tűnik elő, mint mikor egy nő hosszú uszályos atlaszruhát visel, de ha azt kissé felemeli, rongyos topán vigyorog ki. Valóban, igonr ossz benyomást tett reám e düle- dező bútorzat. Jól szemügyre véve, láttam ugyan itt-ott uj szögeket, de ha még jobban néztem meg az asztallábakat, nem maradhatott titok előttem az sem, hogy az uj szögek korhadt fába vannak ütve. — Kár ily gúnyt űzni ebből a szép posta- hivatalból ! . . . Itt-ott uj festésnek a nyoma is látszik egy egy asztalon, de azt is lekoptatta a tisztviselő kabátja, olyan jél volt az bemázolva. Nem mondhatom, mily rosszul esett ez Dekem. „ Fájt, mintha engem illetett volna, lrogy azért a sek ezer forintért, melyet a brassói posta évenként ' 1 a kincstárnak, még arra sem érdemasietetik, >, tisztességes bútorzatot kapjon. Minimum tiz évig marad a posta mostani lakásában ; megérdemelte volna hát, hogy a postaigazgatóság uj bútorzatot engedélyezzen. Tudom, nem terheli a postafőnököt mulasztás, mert neki is jobban tetszett volna tisztességes bútor, s ő bizonyára tett is ez iránt előterjesztést; de igenis terheli az igazgatóságot, mely a brassói postahivatalt mostoha gyermeknek tarja. Ez ellen pedig mi határozottan tiltakozunk. Ha annyi tiszta jövedelmet hajt Brassó az államnak, legyen egy kis gond reá. A lefolyt betekben itt járt a felügyelő, hallotta a panaszokat, meggyőződhetett arról, miről én meggyőződtem, de ő erre csak azt felelte, majd kijavíttatjuk. Majd tesznek foltra-foltot. Ez talán nincs rendjén. Adjon a postaigazgatóság a brassói postahivatalnak uj bútorzatot ; megérdemli, sőt jogosan követelheti. De feltűnt nekem még egy más dolog is. Ha ezelőtt a postafőnökkel voit dolgom, megtaláltam őt külön szobájában. Most ez sincs. Vant ugyan a főnök részére rezerválva egy sötét kis lyuk, mely inkább dutyinak illenék be, mint hivatalfőnöki irodának, de ezt a főnök ur — nagyon természetesen — nem használja. Mert ha itt akarna dolgozni, akkor naponként négyszer kellene a szemorvoshoz menni, hogy óvja őt a megvakulástól. E tekintetben is kell intézkedni, mert most a postafőnök ott ül az utalvány-feladási osztály bau. a szerelem bűbájos világával, hogy elfeledni, lemondani róla nem tudunk eoba, soha! Minél keserűbb, fájóbb emléked, annál ragyogóbb, fényesebb voltál te százszor megátkozott, ezerszer megáldott, örökemlékü édes szerelem ! . . . . * * * En szeretem az őszt sárguló leveleivel, hulló lombjaival. Szeretem a szerelmében csalódott, zöld leveleitől megfosztott, pompáját sirató természetet. Gyönyörrel hallgatom a széltől rázott fák busongó panaszát, a díszeiket vesztő bokrok kesergő sírását a hűtlenné vált virágokhoz, lehulló levelekhez. Leülök a sétány egyik sárga levelekkel borított padjára s nézem az enyészet nyugalmat hozó képét. Egy félreeső ösvényen, kopasz bokrok közt két alak halad. Egy ifjú lány és szerelmese. Lépteik alatt meg-megzörren a kopár haraszt, fejük fölött zug a bűvös széltől rázott fa, hullatva száradt leveleit; egy egy odacsapódik az ifjú lány rózsás ar- czáboz. Nem ügyelnek reá. Könnyű léptekkel haladnak a balomra gyűlt leveleken át. Olyan szép, olyan bűbájosán igaznak, öröknek hitt világ az, mit most alkotnak, hogy az enyészet képe, a hervadás korszaka érintetlenül hagyja lelkűket. Iíi gondolna múlandóságra az először ébredt, öröknek vélt szerelem csodás világában ? Ók csak haladnak, egymáshoz hajolva az ingó bokrok, zizegő levelek közt; az őszi szél meg-meg- lebbenti a lányka hajfürtéit, hideg érintéssel suhan el mellette, s Ő azt hiszi, hogy az is szerelmi suttogás. . . . En nézem hosszan a két eltűnő alakot, egy mosoly az, mely telkemből ajkamon elvonul. Milyen boldogok lehetnek, kik a hervadó ősz lemondással telt, rideg korszakában tavaszt teremthetnek ! — de vannak-e boldogtalanabbak, mint a kiknek a virágzó kikelet — tavaszi hervadás ? * * * Künn voltam a szőllőbegyen. Köröttem a szüre- telők vig zaja, a mulatók lármája töltött be mindent. Fel-felhangzott a pohárcsengéssel elvegyült vig zene, melynek végső akkordjait el-el kapta a tora- luhauó őszi szellő, Olyan fájdalmasan hatott szivemre ez a szellőhozta sikongó, vig zene, mintha a hervadás siralma, panasza lett volna. Észrevétlenül hagytam el a helyet, hol bántott a vigság, öröm, s lehajtott fővel mentem tovább a sárga levelű venyigék, lekaszált ösvényei: között. Az erdő alján, egy tisztás szélén kicsiny, desz- kafedelü pásítorbáz állt. Mindenütt csend, csak az erdő hallatta örökös zúgását. A szállongó levelek nagy sárga réteget vontak a fák alá. Egy ilyen levélhalotnra dűltem le egy bokor mögé s tekintetem a kicsiny ház egyszerű, homályos ablakaira tapadt, midőn az ajtó hirtelen megnyílt s elől egy termetes paraszt-legény lépett ki, követve egy fiatal lánytól. Az behúzva az ajtót, a legény után sietett, ki pár lépéssel megelőzte őt. Fején hátrakötött piros kendőt hordott, moly élénk ellentétet képezett hófehér ingével s csak emelte mosolygó, piros arczának természetes báját. Nagy, sötét szemöldei alól élénk, sovárgó szempár tekintett az előllépkedő elégedetlen, majdnem bosszús arczu legényre. A leány utólérve, balkarjával átölelte a legény, uyakát, fejét vállára hajtotta, igy mentek hallgatva pár lépést. A lány arcza ragyogott a boldogságtól s ábrándos két szemével rátapadt a legény jéghideg, változatlan arczára. A leány megállóit s visszatartotta a legényt mindkét karjával átölelve nyakát. Az félreforditta fejét s nézett ki a zugó erdő felé. A leány beszólni kezdett édes szemrehányással: „Te nem szeretsz engem, Ferancz ; egy idő óta nem — vagy csak ritkán — viszonzod forró ölelésemet, sóvár csókjaim it. Mondd, mivel bántottalak, miért haragszol reám ?* A legény csak hallgatott s még jobban elfordította fejét, mintha terhére lett volna a leány beszó- . de. De — az tovább folytatta : „Tehát neheztelsz; de hát miért? mondd, hogy hozzam helyre, hogy légy ismét a régi. Úgy-o, az lé8sz s szeretsz ?“ A legény most feléje fordította avezát, melyen egy vonás sem változott, hideg és borús volt az, annyira, hogy a leány megijedt tőle.
