Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-01-30 / 13. szám

riából érkezett idegen megbiváe nélkül lépett Tolna a terembe., hogy ott jegyzeteket csináljon. Az urak, kik a termet elhagyták, félreértésnek jelentettek ki a dolgot,'a bocsánatkérést sürgették, és аг este tartott gyűlésen az elnök megbizatoti, hogy a konzul előtt fejezze ki sajnálkozását a történtek fölött.

А ш egyék szervezése.

A belügyminiszter a következő körrendeletét mtézte a megyei törvényhatóságokhoz

A megyéknek az 1683. XV t.-czikkbeu elrendelt uj szervezése a legközelebb megejtett tisztujitúsok- kal immár végleges bejejezést nyergén : ha visszc- pilíantást vetek az idézett törvény alapján a megyék által teljesített szervezési munkálatokra, hazafiul örömmei nyitvánithatom elöamerásemet a felett, hogy a megyék teljesen áthatva feladatuk horderejétől, a szervezés nagy munkáját a töivény szellemének s a közérdék követelményeinek megfelelői«# hajtották végre.

A szervezés végrehajtásával azonban a megyéknek jutott feladat még nem nyert teljes megoldást; hátra van ugyanis az ui megyei szervezet gyakorlat alkalmazása s miután ezen uj szervezet üdvös hatása csak akkor fog a közéletben nyilvánulni, ha előnyeinek a gyakorlatban is kellő érvény szereztetik' s miután ennélfogva nem kevésbbé fontos s következményeiben épp oly mélyre ható a feladatúik hátra lei" része: ezen tudat ösztönöz arra, hogy a törvényhatósághoz az újon szervezett megye működésének kezdetén azon felhívást intézzem, mi szerint a törvényhatósági hatáskörrel járó hivatás fontosaágijrjak s az ebből kifolyó felelősségnek érzetében eddig is tanúsított hazaliságától vezéreltetve agy a községi ólat, mint a megyei önkormányzat és az állami közigazgatás közvetítésének terén lei- kiismeretes és buzgó működésével a megye uj szervezetéhez kötött várakozásokat teljes mérvben érvényre juttatni jelesül : a községek feletti felügyelet kellő gyakorlása, s különösen azok háztartásával, illetőleg a községi коItségvetésekkel és számadásokkal szemben, a törvény által megszabott hatáskörének m .gtelelő érvényesítése, továbbá saját kö.egei eljárásának szigorú ellenőrzése, a természetinél fogva kiváló gouáo ást igénylő árvaügy pontos ellátására a felügyelet alatt álló megyei vagyon takarékos és gondos kezelése mellett és '.Italán véve a hatáskörébe eső közszolgálat minden ágában kifejtett ernyedetlen tevékenység által a megyei közigazgatást mindinkább az újabb kor követelményeinek színvonalai a ■ melni, illetőleg teljes oüaaiássa! azt elérni törekedjék, bogy a megyében u. müveit világ igényeinek és az adózó po'gá.-ok érdekeinek megfelelő közszolgálat biztosittassék.

Bizom hazafiassó gában, hogy ezen felhívásom vibzhangra t.Jái ь ezen bizalommal üdvözlöm a törvény hatóságot az íjjá szervezett megyében a megkezdett működése küszöbén.

Budapest, 1864. évi január hő 19-én.

Tisza e. k,

iafl À A

Jm JÉkmSt»*

ЗЕЛзаавезгвЗ*: én messze . . .

Elmegyek én messze.

Emegyek én innen,

Nyugodalmam többé Nincsen nekem itten,

A lesárgult levél,

Se marad az ágon . . .

Isten veled édes Kedves boldogságom !

Miért is maradnék V így a vágy nem éget,

S elfeledem, hogy nem Szerethetlek téged,

Hogy nem szerethetek Senkit e világon . . . isten veled édes Kedves boldogságom !

Pedig én istenem!

Mit más eJtapodna,

Kincs nekem ruhádnak Porba vetett fodra,

Eldobott virágod,

Jó kebelembe zárom . . ,

Isten veled édes Kedve- boldogságom :

Elmegyek én messze.

Kimegyek én innen,

Nyugodalmam többé Nincs nekem itt lenn,

Messze megyek — messze, temetőbe -ágyom . , .

Isten veled édes Kedves boldog?ágom !

I.

Báró Jósika Lajosné f

<ÿzü!» -.éti ‘825. — MAgiuUi. Kolozsvárt l.v *. január 2s ;ш.)

Az erdélyi arisztokr&uziáuak nagy gyásza vau. A főrangú körök egyik legismertebb alakja, az úgy külső, mint lelki szépsegségóröl ismert és rendkívüli jótókóaysága által annyiak által áldott és szeretett báró Jósika Lajosné, szül. Bethlen Adél 28-án éjjeli 2 órakor, a halotti szentségek felvétele után, elhunyt. Halála nem jött váratlanul. A nemes lélek már régóta beteg test bon lakozott de azért mégis mindenütt a legnagyobbb fájdalommal fogadták a gyászhirt. A szomorú eset által lesújtott főrangú család gyászában az egész város és vidék osztozik és sokan, kik az elhunyt nemesleJ- küségének gyümölcseit aunyiszor éa oly nagy mér tékben élvezték, legnagyobb jótevőjüket siratják benne*

Báró Jósika LajosDé 1825-ben született, tehát alig volt 59 éves. Atyja Bethleni gróf Bethlen József, anyja gróf Halier Borbála volt. Már kora ifjúságától kezdve a felebaiáti szeretet és ueme>- lelküség dicső példáit látva maga élőtf, fogékony hike ugyanezen irányban fejlődött ki, és jótékonyságáról csakhamar mindenfelé emlegették az érdé lyi aristo к г я cziának legszebb hölgyét. l346~ban kelt egybe branyic8kói báró Jósika Lajossal, és azon idő óta folyton a legboldogabb életet élhette volna, ha betegsége meg nem zavarja, hl betegség kelete még leáuykorára vezethető vissz;.. mideíu az ifjúság minden bájával es kellemóvel felruházott leány gondatlanul mulatott egy táuczvigaiomban és nem is gondolt uric, hogy a eok táncz egészséget tönkre teheti. Pedig igy történt. A nemes grófnő gégecső- betegségbe esett, melyből soha se gyógyult ki egészen. — 1859-ben Párizsba mentek, hol egy hires sebész DenuM'ijuais vette műtét alá a barónét. Ez idő óta a báróné fájdalma enyhült, és ezután csak gyermekeiért élt és ezek kellő Iciképeztetósére fordította minden igyekezetét

A mozgalmas forradalmi időszakot férjével együtt Bőcsben töltötte, de a viharok léc. állapulta után azonnal siettek haza. Az a bsolutizmus korszaka alatt báró Jósika Lajos az erdélyi úrbéri törvényszék elnöke volt Nagy -Szebonben, és a báróné itt is az előkelő világ központja volt

Báró Jósika Lajossal kötött házasságból született gyermekei: báró Jósika Sámuel a jelenlegi alispánjelölt, b. Jósika Rózába férjezett b. Bornemisza Ti- vardarné, báró Jósika Gábor huszár-főhadnagy, b. Jósika Lajos és báró Jósika Eliz.

*

A család által kiadott gyászjelentés következőleg

hangzik:

Branyitskai báró Jósika Lajos, cs. k. kamarás, vai titk. taui csos, a Szt.-István rend keresztese maga a gyermekei; b. b. Jósika Sámuel és ennek neje b. b. Jósika Iréné; b. b. Jósika Kózália ésférje kászoni b. Bornemisza Tivadar - ■ ezek gyér* megyei: Maria, Gyula, Lipót, János és Adélé; b. b. Jósika Lajos; b. b. Jósika Gábor, cs. k. kamarás és Őhadnagv a 7 ik huszárezredben óe neie gr. Walde к Vaiéna; b, b. íósik : Erzsébet ; valamint testvérei és sógorai a ezek gyermekei nevében szóAz oláh kérdés és az oláhok.

VI.

A mi tanúságot a fennmaradt nevek tesznek a besenyők, kunok és jászok nemzetisége mellett, azt megerősítik a középkori írók, kik ismerték e népeket. Az arab irók, El Bekbri, El Belkhi, Ma s.',udi, Edriszi törököknek mondják a besenyőket ; a byzanti Anna Komnena után pedig tudjuk, hogy & beesenyőr és kunok nyelve nem különbözött egymástól. Kinek higyjünk inkább Maniunak-e, ki я modern dako-romanizmus szemüvegén át nézi a X- XIII. század néprajzi viszonyait, vagy azoknak sz arab iróknak-e, kiknek még módjuknan állt közvetlen tapasztalás után Írni a Fekete tenger észak- nyugoti partvidékén lakozó népekről ? Azt biszszük, e kérdésre nem nehéz a felelet, különösen azóta, mióta a Yetrarka-codex ы tudományos világ számára könnyen hozzáférhetővé tétetett. Vájjon hallott-e Maniu e eodexrbi ‘ Alig hihető, mert különbéi még sem ignoráihatná oly könnyedén azt a több százra menő becses szógyűjteményt melyet e codex аг egykori kun nyelvből fenntartott az utókorra. Ezen szók pedig nem gallo-latincic, hanem török-tatárok; miként török-talár a boza szó, melyet а XVI. századbeli Oláh Miklós jegyzett fel, mint a kunok egy kedveit italának nevét, ь miként törők-tatár nyelven írvák azok a múlt századból való „kun tniaiyánkok" is. melyek körülbelől tiz változatban ismeretesek.

falán merészség tőlünk, de mégis fölteszszük Mániáról, hogy sem azokat а XI—XIII századbeli arab írókat, kik a bessenyőket törököknek mondják, sem а XII. századbeli orosz annalistááat, kik a Ja- rozlanop és Altunop kun személyneveket fenntartották, sem azt а XIV. század elején élt genuai olaszt, ki kun szógyűjteményt állított össze, sőt talán még azt a múlt századbeli, a kun miatyánkot leiró magyart sem fogja azzal vádolni, hogy а XIX. századbeli magyar politikai tendentiák kedvéért meghamisították adataikat s erőnek erejével megtették

morodott szívvel jMenti szeretett felejthetetlen nejének, anyjuknak, -agya gjuknak és rokonoknak Branyitskai BáróJósika Lajosné szü - letelt Bethleni Gróf Bethlen Adélé, csilUgkeresres hölgynek i. hu 28 ún repgeli 2 órakor, élete 59-ik érében, a halotti szentségek áhi- tutos folvéte után történi elhunytat. A megboldogultnak hült tetemei f. hó 30-án d. u. 3 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és a helyi családi sírboltba örök nyugalomra tétetni. A engesztelő szent mi * áldozatok f. hó 31-én d e. 10 órakor fognak a ke- gyesrendiek templomában az egek Urának bemu taitatní. Kolozsvárit, 1884. január 2ь Веко pora ira !

Vidéki levelezés.

Kolo.tsvar, 1864. jau. 27.

sí ég fülembe harsog a zene, még zug a fejem, bámulnak szemeim, fáradtak tagjaim, pedig a czi- gáuyol, már rég takaródét húztak s éli egyedül ülök itt a vigadó egyik termében. A \ ennsok elmentek, korhelytársaim itt hagytak, én is mennek, ha referádát nem kellene írnom.

Jobb volna ugyau későbbre hagyni a mikor egy kis álom után fejem is tisztább lesz de félek, ha innen elmegyek most, akkor valamely levelező társam megelőzhetne, holott én nem szivesun t; gednoiu azt át bárkinek is.

Bégen készültünk mi medicusok már erre, de nemcsak mi, hane.: első sorban a mi ólre'ő u.*.gya- laink, a kolozsvári tündétek. De hát még azt au mily kíváncsisággal nézte* ennek elébe a mi aranyos jogászaink !

Hanem most veszem csak észre, hogy иеш is mondtam még meg, miszerint tegnap — nálam ugyan még ma, mert ón még ott vagyok, a hol tegnap voltam, frakk — klakk — és lakkban — volt meg a iuedicus bál.

Csakhogy megvolt. A vigadó nagy terme való Sággal megifjodott a nagy öröm közepette. Ha hogy is ne! — mikor már egy egész éve nem volt ily nagy Öröm „Jeruzsálem városában.“ Az egész vörös talpon volt a vigadó bejárata előtt kiváncsi közönség, mely még azzal is megelégedett, b. > ..-у szépeink ruházatját láthatja; benn a termekben mi n. gazzal sem szívesen elégedtünk meg, hogy karjanö ou hordva Őket lejtattünk át a termeken. Olyan csókolni valók voltak ők — de hát — eleg szomorú -— ez alkalommal sem volt „szabad a csók.

„Jön a bálanya!“ hallatszik egyszerre, a czigány rázendít egy hatalmas Rákóczit s a rendezőség sorfala között vonul n terembe, illetve az emelvényre Zeyk Józsefnó urn s két tüabérbxé;; leánya, Illa я Elza és Braudt Józsefné úrnő a bál védnöknői.

Ez a kezdet, — kezdetek elég szép; de még szebb volt, mikor Kiss Gyula báleluök ós Síró Zug* mond karján nyitották meg az első csárdást a Zeyk leányok. Síró Zsigmond eirt ürömében! — Es síkra szálltak Terpsichore hívei, .-ezdetét vette a isúidás. Még most is ittas vagyok e látványtól, annak tulajdonítsa a t. olva.ó, ha ily ügyetlen leferádál

a kunokat, bessenyőket sat. ural-aitájiaknak, csak hogy inai politikusaink a magyarok egyedüli létjo gára hivatkozhassanak t magyarországi nemzetisé gekkel szemben.

De lia ez adatok valók, ukkoi tessek ezeket elébb megczáfolni s azután beszélni a gallo-latin- Ságról Mert nem elég ám valamely hóbortos föltevéssel előállani, hanem, ha már egy kérdésben a tudomány bizonyos megállapodásra jutott, be ih keii bizonyítani, hogy az alap, melyre a régi ;lécetek támaszkodnak, megbizhatian ; az eddigi adatok a kérdés meritumára nem tartoznak. Dr ebben » kérdésben, melyben a „magyarok és zsidóbarátaik“ a kunok jászok és bfíöenyŐk nemzetisége mellett áiiá.-o foglaltak, ez sem Miniunak. sem senki másnak nem fog sikerüiai

S ezzel végeztünk volna is Mamu hypothesisével, mely az oláhok daciei származási- mellett elhozott vadnál vadabb érvek közt alighanem a legvadabb lesz, ha a „történet-bírálati tanulmány' -bari nem volna meg egy mindenesetre zavart okozó kifejezés, melyet — úgy látszik - maga Maniu sem értett egészen. Müvéből iegJ*hi: uem igen lehet kivenni, .mit akart mondani az oh bök gailo-latióságával.

Úgy iátsz:k, hogy Ő az ős italo-kelt családfáig megy vissza ; goudolat.menete ilyenforma lehet : a a gallok kelták voltai s igy a rómaiakkal rokon nép, valamikor Keleti Európában laktak, egy ré- szok, à cumanrk és piceniek Romulus uralma alatt római földön szerepeitek, másik részök а V Igáig ért, sőt a gaiatük Kis-Azsiában is lakt; к. X középkori kunok ilyen gallo-latin nemzet!öredék, mint ilyen kiegészítő része Da ia romáu !»ko3ságá-u;I-. s az oláhságban ól tovább. Egy más töredékét a gallo latin fajnak a gaiaták képezik kiket daciai feliratos émlékekből ismerünk ezek is a gallo-latin faj ból va1 ik lóvén, az oláhság őseinek tekinthetők Mindezek után phantasmagoria mindaz, a mil a magyarok hirdetnek, hogy a kunok, böszörmények, jászok uralaitáji nép, meg hogy Trajanus duciai