Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-11-06 / 124. szám

— 495 —

ilyen iskolánk aránylag igen kevés van, vagy a hol , már állítottak is, kivéve az elsőrendűiket, a közönség nem ismeri; czóljokkal, szerkezetükkel épen nincs tisztában.

A kereskedelmi iskoláknak közművelődésünk ni- veauja emelésében és annak terjesztésében jelentékeny szerepe lesz már a közel jövőben. Általában a többi szakiskolák közt főkép a kereskedelmiek vannak első sorban hivatva azon visszás állapot megszüntetésére, a mely a tudós pályákra tódulók nagy számából származott. Azok vannak hivatva a gyakorlati pályákról való alaposabb, helyesebb fogalmak és megfelelő képzettség terjesztése által azt eszközölni, hogy a jól jövedelmező gyakorlati keresetágak no heverjenek nálunk ezután is parlagon

_ illetőleg ne legyenek idegenek kezeiben, hanem

megtöretvén a tudományos pályákhoz való konok ragaszkodás, a tisztességes testi-munka nagyobb be- < csületet nyerjen, mint a minővel köztünk eddig dicsekedhetett.

A kereskedelmi középiskolának tüzetes czélja: azon ifjak tudományos és szakszerű kíképeztetése, a kik a kereskedés, forgalom, közgazdaság ős ipar- vállalatok terén, valamint az állami, megyei és községi közigazgatás azon ágainál óhajtanak alkalmaztatni, melyekre a tisztviselők miuó'sitéséről szóló 1883. I. t.-cz. a kereskedelmi középiskolát végzett ifjakat képesítettnek nyilvánítja.

Nevezett törvőnyczikk szerint a kereskedelmi kö- középiskolák egyenlők a gimnáziumokkal és reáliskolákkal s mint ilyenek, növendékeiket képesítsék a szorosan vett kereskedelmi pályákon kívül még :

a) postai szakra. Itt lehetnek gyakornokok, tisztek és főtisztek.

b) a pénztári szakra, melynél lehetnek : központi állampénztári és adóhivatali tisztviselők, köztörvényhatósági pónztárnokok, alpónztárnokok, ellenőrök, könyvvezetők, gyámpénztárnokok, áliamhidaknál ellenőrök és pénztárnokok.

c) a kezelési szaknál lehetnek : dohány-árus raktári, lottóigazgatósági hivatalnokok, telekkönyvvezetők.

c) zálogházaknál mint zálogházi igazgatók, ellenőrök, könyvelők, pénztárnokok és ellenőrzési szám- tisztek. d) képesíti a kereskedelmi középiskola növendékeit — ha 2 év alatt a* állam-számviteltani vizsgákat leteszik — a számvevőségi szaknál ellenőrségre, továbbá alkalmazhatókká teszik növendékeiket minden állami hivatalnál és intézetnél, nevezetesen a minisztériumoknál, megyéknél és városoknál, pénzügyigazgatóságoknál, adófelügyeló'ségek- nól illetékkiszabási és adóhivataloknál, a bányászatnál és pénzverésnél, az államnyomdánál, a lottó-, posta- és távirda-igazgatóságoknál, tébolydák- kórházak stb.-nél.

Végre a közlekedési minisztérium 1881. évi 16.406. (z. határozata alapján lehetnek vasúti hivatalnokok is. Ilyen széles hatáskörű intézet a kereskedelmi középiskola, mely azonban még eddig az országban oly kevés helyen létezik, hogy nem csoda, ha a kívánt eredményt föl nem mutathatta.

A „Pénzügyi Közlöny“ október 4-iki számában egy miniszteri rendelet áll, mely a tisztviselők minősítéséről szóló idézett törvőnyczikk magyarázatául felsorolja mind azon kereskedelmi és katonai tanintézeteket, a melyek a főgymnáziumok és főreáliskolákkal egyenlő rendüeknek tekintendők. S még is sajátszerü közönyösséggel van a közönség ez intézetek iránt, vagy a mennyiben gyermekeiket ide küldik, azt látszik kívánni, hogy a kereskedelmi középiskola fogadja be őket az elemi iskolából is, vagy logfölebb egy-két középiskolai osztály végzése után ie. Természetesen ez által első sorban gyermekeik jövőjét teszik koczkára, a mennyiben tudni kell, hogy az egyévi önkéntességi jog csak a 4-ik középiskolai osztályt végzett növendékeknek adatik meg. Másfelől pedig ártanak magának az intézetnek, mert bár alap nélkül, növendék hiányában annak tekintélye alászáll.

Közönségünk nagyrésze fájdalom, nem is törekszik gyermekeivel a szakképzettséget magát, mint inkább csak az arról szóló bizonyítványt megszereztetni. Vagy a mi még ennél is rosszabb — épen nem akarja belátni, hogy az elemi, vagy egy-két középiskolai osztály végzése a kereskedelem terén épen nem, sőt a kisiparos pályákon sem elegendő, ha ugyan ezeket szebb értelemben veszszük, mint eddig. Ezért kivánatos volna, hogy az állam a kereskedelmi iskolákat ia több pártolásban részesítve emelné olyan helyzetbe, hogy a növendékek meg- válogatásában ez is ép oly szigorral járhatna el, mint az akadémiák és az állami kereskedelmi iskolák, másfelől pedig, hogy az anyagi segély állal erkölcsi támogatást is nyerve, a közönség azon bizalommal fordulna az ily intézethez, a melyet az tapintatos és szakszerű vezetésénél fogva méltán megérdemel.

K. L.

Nemzeti fejlődésünk.

A legnagyobb magyar mondta: „Magyar- ország nem volt, hanem lesz.“ . . .

Mennyi csapás érte hazánkat, mióta e röpke szavak szájról-szájra jártak, de azért azok, kik a haza javát szivükön hordták, nem csüggedtek el, a dermesztő nyomás nem pusztíthatta ki a jövőbe helyezett reményt. — És e remény valósult!

Mily mozgalmak támadtak, mióta magunk intézzük belügyeinket! Ott, hol ezelőtt busz évvel lomha társzekér döczögött tova a rossz utakon, most a gőzparipa száguld villámsebességgel, és alig van már hazánkban nevezetesebb vidék, melyet vasutak ne hálóznának; magyar hajók szelik át a világ tengereit és hordják szét a magyar terményeket.

Népnevelési ügyünk óriási lendületet vett és népiskoláinkban majdnem mindenütt magyarul oktatják a gyermekeket. Az alakulandó magyar iskola-egyletek eléggé tanúsítják az élénk mozgalmat, mely ez irányban megindult. Kereskedelem és ipar virágzásnak indult és a jövő évi országos kiállitás tanúságot fog tenni az ez irányban történt fejlődésről.

Szépirodalmunk terén is üdvös mozgalmak mutatkoznak, mióta az irói jogot védő törvény életbe lépett és a külföldi férczmüveket rossz fordításban terjesztő vállalatok lassanként tü- nedezni kezdenek.

Tekintsük azonban a jobbakat, minő az „Über Land und Meer“, „Gartenlaube“ és más ezekhez hasonló képes folyóiratok, Ítéljünk elfogulatlanul és hasonlítsuk össze az ilynemű magyar vállalatokkal, — mit találunk az ily képes lapokban ? Jó képeket, melyek azonban nem magyar jellegűek; laza tartalmat, mely nem műveltebb és legtöbb esetben nem is szórakoztat. Hiába kutatnak az anyák, nem találnak bennök olyat, a mit aggodalom nélkül adhatnának serdülő leányaik kezébe ; pedig hiába neveljük jól gyermekeinket, olvasás nélkül auaak idejében valódi műveltséget soha sem nyernek, mert ez az oktató erkölcsös olvasmány adja meg a jó nevelés mázát.

Egy uj csillag támadt szépirodalmuuk egén, mely hivatva van arra, hogy e hiányt pótolja, és kiszorítsa a hazánkat sok ezer példányban | elárasztó német folyóiratokat.

Ez a csillag a „Gondüző“ czimü szépirodalmi hetilap, mely SzékeiyiAladár kiadásában Mártonffy Frigyes szerkesztése mellett október elején megindult.

Figyelemmel tanulmányoztuk e kitűnő hetilapnak eddig megjelent számait és nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy hozzá hasonló szépirodalmi heti vállalat eddig még nem jelent meg.

A vállalkozó ügybuzgó kiadó czélul tűzte ki magának, hogy lapjában kizárólag elsőrendű Íróink remekeit közölje; mostanig híven teljesítette programmját és áldozatkészsége kezeskedik arról, hogy ezentúl is ragaszkodni fog hozzá. A „Gondüző“ közleményei tősgyökeres magyarsággal irvák, tanulságosak lés erkölcsi alapon s az irodalmi színvonal magaslatán állanak. Az eddig megjelent számokban találkozunk P. Szathmáry Károlyijai, Ivomócsy Józseffel, Mikszáth Kálmánnal, Margitay Dezsővel, Kazár Emillel, dr. Sziklay Jánossal s több más jeles Íróink neveivel.

Üdvözöljük a vállalkozó kiadót és szivünkből kívánjuk, hogy az annyi áldozattal elvetett mag megteremje gyümölcseit, szorítsa le az erkölcsöt rontó laza olvasmányokat, mulattatva oktasson, nemesítse a szivet és tisztán tartsa az erkölcsöket. Meg vagyunk győződve arról, hogy a nagy közönség méltányolni fogja e nemes törekvést és hiszszük, hogy a „Gondüző“ nemsokára egyetlen magyar család asztaláról sem fog hiányozni. Csak kitartás !

Nemo.

VEGYES HÍREK.

Királyi kegyelem. A klagenfurti törvényszék által orgyilkosság miatt halálra ítélt Petrovcsics Antal favágónak a király megkegyelmezett s a laglőbb törvényszék halálos Ítéletét 18 évi fegyházbüntetésre változtatta.

A braunschweigi trónkérdésben a berlini lapok megczáfolják azon hirt, hogy Braunschweig regen- seül Vilmos porosz herczeg fog kineveztetni. Most a legitimitásnak egész uj védelmezője támadt, még pedig Reusz herczegben. Reusz herczeg — idősb ág — képviselője a német szövetségtanácsban mult hétfőn kijelenté, hogy a braunschweigi trónüresedés kérdésében tartózkodni fog a szavazástól. Ugyanakkor következő nyilatkozatot vétetett jegyzőkönyvbe. A herczegi kormány a monarcho-legitimista álláspont alapján áll, mely szerint az örökös monarchia uralkodójának az illető örökösödési rend szerint legitim trónörökösére az uralkodó halálával magától átszállanak az uralkodói jogok. Bármi kívánatosnak tartja a herczegi kormány a braunschweigi meghatalmazottak részvétét a szövetségtanács tárgyalásaiban, még sem vehet részt oly szavazásban, mely felfogása szerint az elfoglalt állásponttól való eltérést involválna.

Öngyilkosság. Budai István brassói szabó tönkre menvén, megyei szolga lett. Itt azonnal a főispán huszárjának tétetvén, jó ideig látszólag hűen szolgált. De a látszat csalt, mert Budai hűség alatt azt értette, hogy a főispán számlájára 100 forintnál több adósságot csinált, mi kiderülvén, Budait elcsapták helyéről. Minthogy azonban a megyétől fizetési előlege is volt, addig tartották meg, természetesen a legnagyobb felügyelet alatt, mig ez előleg levonva leend. De ő ezt be nem várta, hanem a legutóbbi vásár alkalmával az alispán számlájára csinált adósságot. Ez is kiderült s Budai vizsgálat alá került. S mig ez folyt, az alat kiderült egy más sikkasztás is. Ugyanis egy alkalommal mintegy 30 írttal az adóhivatalba küldetett befizetés végett. Emberünk be is fizette, de a maga zsebébe, azt igazolandó, meghamisította egy adóhivatali tisztviselő aláírását. Ez esetről csak f. hó 4-én értesült a megye alispánja, de ugyanekkor Budai is, a ki a méltó büntetéstől való félelmében azonnal felakasztotta magát. Mikor keresésére indultak, már csak holttestét találták.

Hymen. Szentiványi Miklós Háromszékmegye főjegyzője mult szerdán tartotta díszes esküvőjét ha- tolykai Potsa János nyugd. székely huszár őrnagy és neje Cseh Zsuzsánna kedves leányukkal Gizellával. Násznagyok voltak Potsa József főispán és Szentiványi Györgyné született Tompa Juliánná és Poesa Gyuláné született Szentiványi Mála királyi táblai tanácselnök, Szentiványi özvegy ria úrasszonyok. Koszorús leányokul szerepeltek : Szentiványi Aranka Pótsa Erzsiké, Irma és Klára. A családi ünnepélyre a résztvevő rokonok távoli vidékekekről sereglettek itt egybe és azoknak számát jobbára rokonok és ismerősök mintegy 40-en képezték. A megtartott díszes esküvő után a fiatal párt — szokásos kifejezés szerint rövid villásreg- geli után — a jelenlevők kocsisora kísérte egyenesen Sepsi-Szentiványba a vőlegény szülőihez, hol a társaság az ünnepély további folytatását vidám hangulattal, kedélyes felköszöntések, zene és táncz mellett töltötte együtt kora hajnalig. Másnap az uj pár Sepsi-Szentgyörgyre, állandó lakására utazott haza s velők együtt a testvérek és rokonok serege is útra kelt és szétoszlott a viszontlátásra. (K. K.)

Egy tanító leányának öngyilkossága. Hontmegyei Szukányon és vidékén a napokban mély részvétet keltett egy müveit, szeretetreméltó fiatal lánynak az öngyilkossága. Orosházy Karóimnak hívták s atyja községi tanító. A leány postakezelőnek készült ; atyja azonban ezt ellenezvén, a leány úgy elkeseredett, hogy atyja puskájával magát agyonlőtte.

üveget evő tót. Egy nyitrai tót legközelebb bebizonyította, hogy nemcsak krumplival él. A nyitrai Frischer-féle korcsmában mulatozván, elfogyott a pénze. Pedig még szomjas volt s nagyon szeretett volna a pálinkára egy kis jó bort inni. Fogadást ajánlott tehát, hogy két liter borért hajlandó megenni két egész pálinkásüveget. Társai a fogadást tartották, s tótunk az üvegeket fogaival megropogtatva úgy megette, hogy szinte a többieknek is kedvük jött hozzá. A bor aztán jól elcsúszott.

Gróf Teleky Sándor szomszédja. Pompás anek- dőtát beszél el az örökké ifjú Teleky Sándor gróf a „Magyar Salon“ most megjelent novemberi számában. Van nekem — úgy mond — egy unalmas szomszédom, mindig akkor jön a nyakamra, mikor legtöbb dolgom van. Úgy látszik, jól tölti az időt velem, mert alig tudok tőle menekülni. Két nagy fogyatkozása van : mindig kérdez mint egy vizsgáló biró és kiváncsi mint egy macska. Mikor a „Con- summatum est“-et kiállították Párisban, írtam Muukácsynak és kértem, szíveskedne nekem egy fényképet küldeni, hogy legyen fogalmam a kép kompozicziójáról. Válaszában azt írja: nem küldhe- tek neked fényképet, mert nincsen és addig nem is lesz, mig az aczélkarcz el nem készül, de hogy fogalmad legyen, ide krikszlirozom. Majd kiugrottam bőrömből örömömben. Az unalmas szomszéd nálam volt, látván szememben örömemet, szokott kíváncsiságával kérdi: „Kitől kapott levelet ?“ — „Mun- kácsytól.“ — „Párisból ?“ — „Parisból.1 — «Szabad látnom?“ „Tessék.“ — „Ez az ő Írása?* — „Az övé.“ — „És ez a rajz?“ — „Az is ! — „Na kérem alásan, az én Jóska fiam szebben rajzol és az írást nem is lehet összehasonlítani a Munkácsy óval.“ — Ezt a sajátkezű vázlatát és sajátkezű Írását a mesternek közli a „Magyar Salon“ novemberi füzete, mely Munkácsynak van szentelve. Közli a mester összes hires festményeit, szülőházát, színes arczképét és ir róla Jókai, gróf Teleky Sándor, Telepy Károly, Pataky László, Szana Tamás. A „Magyar Salon“ hazánk legkitűnőbb képes havi folyóirata novemberi díszes füzetének tartalma továbbá: Jókai és Borostyám eredeti regényei, Ábrányi és Szabó Endre költeményei, Vajda János irodalmi czikke, az operaház külseje és belseje, az összes operai női és férfi személyzet arczképei, Kürthy Emil Csillag Teréztől a művésznő arczké- pével, Tábory Róbert királylátogatás Aradon (12