Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-08-12 / 91. szám
XIY. évfolyam. 91. szám. Kedd, augusztus 12. Sepsi-Szentgyörgy, 1884. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. ^legrjelenilc lietenlciiit háromszor: IKed.d.en, Osiitörtölcön és Szoncibatoaa. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, főpiacz, 629. sz. a. (Csulak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre posBernstein Márk könyvnyomdája, hová tán küldve: az előfizetési pénzek és hirdetések bérEgész évre . . . 7 frt — kr. Félévre . . . . 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 80 „ mentesen küldendők Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. Tennivalók. Brassó, 1884. aug. 10. A népek és nemzetek históriája — ha oly fenséges is az, mint a helléneké, vagy oly hatalmas, mint a latin nemzeté — két igazságot tükröz : egyik, hogy a faj, mely fizikailag és erkölcsileg lejárta magát, semmi eszközzel többé életre nem hívható ; másik, hogy az emberi nem fajfentartási ösztöne ép oly revelá- cziókat keres, miként az állatvilágé. Ezen igazságok szemlélésére nem szükség messze mennünk. A magyar nemzet, mely ezredéves múltján keresztül egy egész kontinens abszorbeáló erejét diadalmasan visszaveré, s a hatalmas Ausztria százados elnyomatási programmját dicstelen törekvéssé devalválta, — nemcsak szerencsés instituczióinak, nemcsak sajátos temperamentumának, de főleg sajátos faji erőinek is adta egyszersmind tauujelét. A szt. István- féle politikai irányelvek, a Robert Károly, Endre, de főleg a Habsburg-házból származott fejedelmek történeti korszaka, midőn a nemzet vagy idegen természetű vallást, vagy uj kormányzati szellemet nyer, vagy pedig tradicziói- val ellentétes áramlatokba sodortatik, — mind mind azt mutatják, hogy egészséges politikai törekvései, szívós ragaszkodása a múlthoz, annak hagyománya- és históriájához, de főleg az őserő, mely idegeiben él, e nemzetet itt iéljo- gosulttá, életképessé tevék, És ezért, hogy annyi csapás után, századok zivatarainak daczára, a magyar ma is nemzet számba megy, melynek jövője, nevének súlya és érdekeinek respektusa van! Egy van azonban, mi mindig gyöngesége vala nemzetünknek : ama megfoghatatlan in- dolenczia, melylyel a területén élő nemzetiségek vagy azok törekvései iránt viseltetett. Vagy mindig gyöngék valánk irántuk, vagy negligáltuk őket; de tény, hogy egyfelől mit sem tettünk azoknak a magyar nemzet testére való társadalmi amalgamizálására, másfelől hogy szemlehunyva néztük idegen természetű aspiráczióikat. A frauczia Schwájcz nem akar más nemzetiség lenni, csak franczia; Brit- tániának Irlanddal folytatott küzdelme volta- képeu kenyér- és despotikus kérdés, de nem nemzetiségi akczió ; az osztrák csehek törekvései inkább parliamenti háborúk. így kellene nálunk is. A hol erős, öntudatos a nemzet, ott a nemzetiségi kérdés e r ő t e 1 e n. E gyöngesége, emez indolencziája a magyarnak ott revelál nemcsak állami életében, de társadalmán is és főleg egyes városaink bel- életén. Elég e tekintetben Nagy-Szeben, Med- gyes, Segesvár és Brassóra hivatkoznunk. Szükségtelen tán hosszabban disztinguálnunk, hogy mind e magyar, de német ajkú városok társadalmi és politikai élete, közel a távolról tekintve, egyaránt idegen aspi- rácziókat, idegen izü teudencziákat hord magán. S vájjon vádolhatók-e azok, midőn mi itthon, számban és vagyonban tekintélyesebbek, po litikai súlyban befolyásosa b ba k : mit sem teszünk intellektuális hatalmunk öregbítésére ? ! Ha elnézzük fészkelődé,veiket, ha a magyar elemen* tumokkal egy czél felé nem irányítjuk, ba össze nem tartjuk, ha ily városban, mint Brassó, politikát nem proklamálunk, vagy a dolgokat történni hagyjuk ? . . . Es e nyomorúságok között, daczára a brassói magyar elem tekintélyes számarányának, daczára a nagy hivatalnoki testületnek, tanári karnak, független ekszisztencziáju kereskedőknek, befolyásos municzipális tisztviselőinek: még csak az sincs, kihez a felhívó szó intézhető lenue! A felhívó szó, mely soha sürgetőbb nem lehete. Kolozsvárt egy rövid ötven év teljesen magyar várossá tévé, pedig szász ajkú város vala; Nagy-Szebenben ijesztő módon pusztul a szászság és terjed a román ajkú polgárság tekintélyben és vagyonban. És Brassó, mely egy félszázaddal előbb Németországba is beillett volna, akár nyelvét, akár intézményeit, akár törekvését, akár társadalmi életét szemlélve, ma a figyelmes szemlélő előtt ugyanoly képet mutat. Harcz foly itt naponkint. Három nemzetiség hangtalan csatája: a magyar, a román, a szász nemzetiségé. Itt, hol korábban — alig harmincz év előtt — imádságban sem hallatott magyar szó ; itt, hol régebben a legelesettebb elem a román vala : találni gazdag oláhokat, hallani mindenhol magyar szót. A harcz tehát foly közöttünk. A szász — a mi pedig igen természetes — eksziszteucziájáért, hogy úgy mondjuk : m á- sodik léteiéért küzd velünk; az oláh — bármint takargassák is — végső fokban azért, hogy itt az uj királyság tőszomszédságában e várost az oláhság hatalmas emporiu- mává emelje. Egyedül a magyar azon elem itt, mely czéltalan áll, öntudatlanul megy előre; nem tudja, mihez kezdjen. Pedig egyedül eunek lehetne biztos kilátása a jövő uemzedéket sajátjává tenni vagy ez által a várost visszahódítani a magyar szónak. Igenis, a magyar szónak ! Ha már fizikai igazság, hogy pusztul a szász: e téuynyel számolni tartozunk, s bár fáj, hogy ez az életképes faj, mely ha magyar akarna lenni, életrevaló dolgos népével, takarékos iparosaival, tanulékony iljuságával annyit használhatna vagy nagy megbecsülésre emelkedhetnék, szerencsétlen idióták vezetése miatt kiveszőben van — az előtt nem szabad szemet hunynunk, s mielőtt az oláhság teljesen lábra kapna, e kalamitást az által kell jó előre megorvosolni, hogy a magyarság előbbre vitessék. A dolog szemmel látható; a szó ki van mondva : álljanak a kérdés élére mindnyájan, kik akár nevelés, akár vagyon, akár állás, akár befolyás révén szóvivők lehetnek s prok- lamálják a brassói magyar kérdést s vívják meg annak társadalmi csatáját. Bertie Allan. Meghidegült viszony Anglia és Németország közt. A konzervatív „Standard“ feltűnést keltő vezér- czikket közöl, melyben eddigi németbarát álláspontjával merő ellentétben igen éles hangon szól Németország angolellenes magatartásáról. Nyilvánvaló, — úgymond — hogy Anglia most nem birja Németország barátságát. Hiába iparkodnak bebizonyítani, hogy Münster gróf német nagykövet nem a franczia ellenjavaslatot támogatta «v konferenczián. Münster gróf barátságtalan, kellemetlen magatartásának, melyben őt Ausztria-Ma- gyarország és Oroszország is gyámolította, csak politikai okok lehetnek. De Bismarck azért kedve szerint járhat el, minket az nem fog nyugtalanítani. Szükség esetében eszébe is juttatjuk Münster grófnak, hogy Németország még nem egész Európa. Angliának nincs feltétlenül szüksége Németország sarátságára, noha még nem is régen volt, hogy Anglia barátságára nagyon is rászorult Németország s a nélkül még most is franczia tartomány volna Elszasz-Lotharingia. Sőt Anglia barátsága nélkül ismét franczia tartomány is lehet Elszasz- Lothringia. Némely dolgokban előbb angolok vat gyünk 8 csak azután pártpolitikusok. Arczunka- nem tartjuk oda a sértőnek. Barátságtalanságot ba- rátságtalansággal, ütést ütéssel tudunk viszonozni, bárhonnan eredjen Í3. Nihilista összeesküvés. A varsói „Reforma“ hire szerint Bardovszky békebirónál tervet .találtak, melyben lo volt írva, hogyan kell majd a belvedere palotát légbe röpíteni. Egy nem régóta a palota kertjében dolgozó Lazumov nevű egyénnek (orosz) kellett volna ezt elkövetnie. Száz rubelt találtak nála, melyet e czélra kapott. A csendőrség által tett kutatás nem födözte fel az aknákat. A Bar- dovszkyval együtt elfogott hölgy megvallotta, hogy a nyomdai készülékek egy részét az uj csendőrkaszárnya melletti kútba dobták. Az is bebizonyult, hogy az a két katonatiszt, a ki nemrég öngyilkosságot követett el, a Bardovszky-ügybe be volt avatva. Barjatinszky berczeg ezredes, a czár szárnysegéde, hirtelen elbocsáttatott, minek oka felől kalandos hírek terjedtek el. A czári pár utazása a birodalom belsejébe elhatározott dolog. A trónörököst is magukkal viszik. Iudulnak augusztus 24-éu s először \Tarsóba, onnét Moszkvába, azután a doni kozákok földjére men - nek. Az utazás tartama 3—4 hét. A kolera. Marseille, aug. 7. A helyzet itt nem sokat változott. Toulonbau az emigránsok visszatérése miatt rosszabb lett. — Az egészségügyi bizottság 12,000 frankon egy száritó kamara berendezését határozta el. Arlesben Kutchew kisasszony orvosnövendék egy kolera-hullát bonczolt. A Rhone mellett Auriol és Destrousse községekből koleraeseteket jelentenek. Toulouban tegnap öt, Marseilleben tizenegy, Arlesben két, Gigeauban (egy Montpellier- hez közel fekvő helységben) hat ember halt meg kolerában. Pár is, aug. 7. Toulonban tegnap este óta öt, Marseilleben hat kolerabeteg halt meg. Mai sei lie, aug. 8. Gigeau nevű községben (Cettől 12 kilométernyire) 1500 lakos közül három nap alatt harminczan betegültek, húszán haltak meg kolerában, miért Valiét a belügyminisztériumtól s a montpellieri orvosi fakultás dékánja orvosokkal siettek oda. Páris, aug. 8. Toulonban tegnap reggel óta 5, Marseilleben hat kolerahalál történt. A déli vidék különböző pontjain néhány szórványosnak jelentett koleraeset volt. Róma, aug. 8. Pancalieriben egy és Varigna- noban is egy kolerahalál történt. Páris, aug 9. St.-Jean városban, Montpellier mellett, nagy mérvben dühöng a kolera; tegnap tizennyolcz ember halt meg. — Újabb koleraeseteket jelentenek Courmonterral és Barcelonetteből is. Marseille, aug. 9. Giquanban Cette községben 3 nap alatt harmincz kolerabeteg volt, melyek közül húsz meghalt. Róma, aug. 9. Vignarplisban három koleraeset történt, a Termezanai járásban két eset közül egy halál, Osasioban és Caringtonban pedig szintén egy-egy kolerahalál fordult elő.
