Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-08-02 / 87. szám

A szász egyházi főtanács vádolva.

A szász konzisztorium a kis-kapusí ev. magyar papi állomás betöltése alkalmával három theologiát végzett és felszentelt pályázót kizárt a kandidáczió- ból, csak azért, mert magyarországiak voltak, és csak két tanítót vett fel, a kik közül egy se végzett többet öt vagy hat gymnáziális osztálynál. E törvénysértés ellen az egyik pályázó — miután a szász főkonzisztoriumnál hiába keresett orvoslást a vall. és közoktatási miniszter úrhoz folyamodványt nyújtott be, melyből a „Budap. Hirl.“ idézi a kő- következőket»:

Az első választás ellen, mely a két nem akadémikus közül O. I. megválasztásával végződött, alulírott f. évi jan. 28 án óvást nyújtottam be a nagyszebeni főkonzisztoriumhoz, kifogásolva a selykí konzisztoriura eljárását azon okból, mert alulírottat, a kandidáczióból kizárta és az egyházi alk. 206. B. §. ellenére oly egyéneket jelölt ki, a kik arra igényt nem tarthattak. Ezen feleb ezésemro a főkonzisztorium a selyki konzisztoriumtól bekért okmányok alapján márcz. 13-án azt a végzést hozta, hogy a selyki konzisztorium az egyh alk. 212.

§ ával ellenkező kandidáczió és az azt követő választás megsemmisítésével uj kandidáczióra utasít- tátik, a melybe alulírott is felveendő, de a két nem akadémikus is, mert a 206. B. §. szerint, ha csak egy alkalmas akadémikus pályázó jelentkezett, a nem akadémikusok felvétele a kandidáczióba jogos és törvényes.

Ezen ítéletből világos először is az, hogy a sérelemnek csak is azon része orvosoltatott, mely szerint a kandidáczióból törvénytelenül kizárattam, azon része ellenben, hogy az egyh. alk. 206. B.

§ a ellenére oly egyének is jelöltettek ki, a kik arra igényt nem tarthattak, .nem orvosoltatott , de világos a főkonzisztoriumnak azon indokolásából, hogy csak egy akadémikus jelentkezett, az is, hogy vagy a selyki konzisztorium titkolta el a főkonzisz- torium előtt a más két akadémikusnak jelentkezését, vagy a főkonzisztorium nem mondott igazat.

Mivel tény az, hogy a pályázatra nem 1, hanem 3 alkalmas akadémikus jelentkezett, elvitázhatlan, hogy a főkonzisztorium végzését hamis indokolásra alapította s ennélfogva annak azon része, mely a két nem akadémikus kandidálását fentartja, az egyh. alk. 206. B. §-ával homlokegyenest ellenkezik. Éppen ezért a főkonzisztoriumhoz intézett újabb kérvényemben a tényeknek, ilyetén elcsavarása ellen tiltakoztam és a két nem akadémikusnak a kandidáczióból való kizártaását kértem.

Ezen tiltakozásom daczára, két akadémikus társam mellŐztével a két nem akadémikus a kandidá- czióban meghagyatott s a választás ezen alapon újból 0 . . . I . . . győzelmével ejtetett meg.

Ezen ügyben a „Budapesti Hírlap“ még a következőket teszi hozzá :

A szász főkonzisztorium hivatkozása az egyházi alkotmányra s törvényekre csupa formalitás és likczió. Eljárásuk igazi oka s czélja úgy a kiskapusi, mint számos más esetben az, hogy a magyar elemet teljesen s erőszakosan kiszorítsák, — vagy a főkonzisztoriumnak egy analog esetben a magyar papokról mondott szavai szerint, hogy „a barbár magyar eklézsiák s a műveltség kellő mértékét nélkülöző magyar papság“ a szász kultúra azon magaslatára emeltessenek.

Hogy szász egyházba magyar pap — bármily jártas legyen is a német nyelvben — valaha bejutott volna, akárhányszor pályázott légyen is, arra nincs egyetlen példa se ; de arra igenis van, hogy

Irka-firka.

Változatosság teszi az életet kellemessé. Azér szentül feltettem magamban, hogy álló hónapig k sem mozdulok szobámból. Petrarcát és Tassot ol vasom s elhitetem magammal, hogy Itália derül ege alatt csendes myrthus enyhe szárnyai alól ki merengek a végtelen tenger sima tükrére ; előtteo lebeg Laura mennyei alakja:

„Benedetto sia ’1 giorno e ’1 mese e ’1 anno,

E la stagione e ’1 tempo e ’1 ora e ’1 punto E ’1 bel paese e ’1 occo ov’ io fűi giunto Da duo begli occhi, che legato m’ hanno!“

Nekem is van ám ideálom, eszményem. Csakhog elái ülnöm nem szabad, mert különben úgy járhat nék, mint a florenczi Ferrani, a ki 18 seben kivü a legilletékesebb testrészbe is kapott ráadásul mé| egy 10 centimeter mélységűt. S ez okozta az ő ha lálát. Éleznek rossz, gyászosnak nevetséges.

Ily tegényes kaland helyett jobb szeretnék Imet I'ülöp Jákó Joákim József követésreméltó példáján egy 10-ives elbeszélő rimbőgedelmet ásítani 25 éve írói működésemről. Kétségkívül lefőzném akkor ere detiség tekintetében még Arany Jánost is, a ki tud tómmal tollvonásainak lajstromát eposzban neu örökítette meg. — Először is szerelmeim fölött tar tanók dísz-szemlét, ügy tudora, hogy Goethe „Wer »Her -je olva ása után mintegy 50-en lőtték eddig ■elé magukat főbe; Eötvös „Karthausi“-ja valam 40-et vitt tébolydába, és Bőthy Leo egyik szivraar czangoló regénye önként egy frájbilligust rukkolta

még egy testestől-lelkestől szász pap is 3—4 ek- lózsiábau rendre megbukott a papválasztásnál, csak azért, mert a felesége magyar. Annál több példa van azután megint arra, hogy a magyar egyházakba szász papok ülnek be. És ez a szászok legfőbb törekvése.

— 346 —

Harminczezer forintos lopás az állampénztárnál.

Szenzácziós eset foglalkoztatja ismét a fővárost, az állampénztárból 30,000 frt eltűnt. Az esetről a „P. H.“ jul. 29 ről következőket Írja:

„Ős Budavára csendes nyugalmát egy szenzácziós sikkasztás hire verte fel a mai délutáni órákban. Szájról-szájra járt a hir, hogy az állampénztárnál harminczezer forint veszett el. A rendőrség, pénzügyminisztérium hivatalnokai kézről-kézre adták egymásnak a kilincset a Ferdinánd-utczai házban, hol az állam millióinak egy kis törmeléke kallódott el. A Majláth-féle rablógyilkosság emlékezetes napjai óta nem volt Budán ehhez fogható lótás-futás. Mikorra a hir átjött a balpartra, az ellopott összeg akkorára nőtte ki magát, hogy ha igaznak bizonyult volna, nem menekszünk egy kis adóemelés nélkül. De hála istenek, nincs olyan nagy veszedelem, mert csak harminczezer forint tűnt el s az is minden valószínűség szerint Becsben maradt és igy még van reményünk arra, hogy meg is kerül. A nagy feltűnést keltett esetről a következő részleteket közük velünk:

A központi állampénztár és a bécsi Staatscent- ralkassza között nagy a pénzforgalom, százezrek, milliók forogunk e két pénztár között. — legnap a bécsi állami főpénztár adott fel a bécsi postahivatalnál egy hatszázezer forintot meghaladó pénzszállítmányt a központi állampénztárnál tiz lepecsételt és vaspántokkal körülövezett csomagban. A bécsi postahivatal e roppant összeget a győri vasúton járó mozgópostával küldte a budavári postahivatalhoz, mely az állampénz tár számára érkező pénzeket közvetíteni szokta.

A győri vasútnak csodálatos malheurje van, már a megnyitásnál kezdődött, folytatódott a vonatok örökös késedelmeivel, aztán egy vasúti szerencsétlenség rémitette meg a fiatal pálya utasait, majd pedig ma egy szerencsétlen csomagot hozott magával, mely a hiányzó harminczezer forint miatt még összevesziti gróf Szapáryt és Dunajevszkyt.

A vonat ma is késedelemmel érkezett Budapesre, úgy hogy az állampénztár hivatalnokai csak kilencz óra tájban vehették át a pénzküldemónyeket, melyek e postával még más felől is nagy mennyiségben érkeztek. A mint a postahivatalban átvétettek a csomagok, azokat az állampénztár saját kocsiján szállíttatta át helyiségeibe. Itt csak déltájban fogtak a bécsi pénzes csomagok felbontásához, s midőn egy tisztviselő a legnagyobb — háromszáz- ezer forintos — csomag tartalmát rendezte, nagy ijedten vesz észre újságpapírba göngyölt valamit a többi fehér burkolatú csomag közt. A különös valamit azonnal kibontották s ekkor kitüut, hogy az egy darab tégla, mely a „Neue Freie Presse“ jul. 18-án megjelent számába volt betakarva. Rögtön összeszámították a csomag tartalmát, s ekkor kitűnt, hogy a tégla harminczezer forint helyét foglalja el a bécsi állampénztár küldeményében.

A mint a tisztviselők a nagy ijedtségből felocsúdtak, rögtön jelentést tettek az állampénztár igazgatójának, kinek jelenlétében rögtön jegyzőkönyvet vettek fel a különös eset tényálladékról. Ekkor még

tott be a mennyeiek boldog hadseregébe. Az én regényem érzékenysége még ezeken is lúltenne. Fischer császári tábornokot penzióba űzné ! így pedig ő kegyelme űz másokat kényelmetlen szabadságra. Miért nem is születtek ezek az ebadta subaltern tisztek ágyuslovaknak ! Akkor részesülhetnének ám ő excellencziájának magas elismerésében !

Nagyon respektálom a katonaságot, kivált kánikulában a nagy gyakorlatok alatt. — Eleget sirt anyáin, hogy nem vettek annak idején be; tartott attól, hogy bogos vállam miatt még feleséget sem kapok. Csak azért is meg akartam házasodni csak azért is! Hogy a „fényes gomb“ (mint mágnes) ma jó szolgálatot tenne garszon létemre, nem vitatom. Egyetlen nő van az egész széles földön, ki az egyenruhát nem kedveli, s ez a gernyeszegi fiatal özvegy grófné. Nohány nap előtti utazásom közben tudtam ezt meg. Egyhangú út postakocsin, éltes úri matróna mellett, kinek egyetlen báját meglehetős szép bajusz, meg szakállocska képezé. Eltiltott a szivarozástól, mintegy fitogtatandó, hogy ő a „gyenge“ nemhez tartozik. Nem szerettem volna vaskos markaival megbirkózni, azért szépen szót is fogadtam. Ennyiből állott egész társalgásunk. „Fújjon a postasípba !“ kéréin Jancsit; s a czifra, kacskarigós hangok édes danája boldog ábrándok világába ringatott. . . . Oh, hétéves koromban vezettek volt ez ismert hangok ki az életbe, küzdelembe csalódásba ! . . .

Mikor Brassóba újra bedöczögtem a fiákkeren a bolonyai lutheránus magyar templom rám sem akart ismerni, annyira elhitte magát újonnan „fór- bázott“ százéves jubilaeumi diszöltönyében. Józsa Misi barátom, a diszkántor és örökös papjelölt megkülönösebb jelenségekre bukkantak, miből biztosan lehet következtetni arra, hogy egy ügyesen kieszelt lopás, vagy sikkasztás áldozata lett a harminczezer forint. Ugyanis a csomag súlyából nem hiányzott semmi, az most is annyi, a mennyinek a bécsi postahivatal megmérte, sehol felbontásnak nyoma nem látszik. Csak a pecsét körül van a hiba, mert a csomag nem a k. k. Centralstaatscassa kétfejű sa- sos pecsétnyomójával van lepecsételve, hanem osztrák veretű ezüstforintos ötlik a lenyomatokon a néző szemébe. Egy szóval minden arra mutat, hogy a harmiczezer forintot még Bécsben vették ki a csomagból és ott pecsételték le újra a csomagot, mert a vaspántok csakis a bécsi állami főpénztárnál vannak használatban.

Bécs és Budapest közt verik a drótot, ha a tolvaj véletlenül ellátogat hozzánk, itt meg majd ütik bottal a nyomát.“

Aranka György életrajza.

II.

(Folytatás.)

Vau még egy — sorban hetediknek mondható — müve: A napnak négy részei a városban, melyet az Ujmódi gonosztévő czim alatt ismeretes dráma előszavában emlit, de szavaiból nem tűnik ki: lorditás-e, vagy eredeti. Kazinczynak Arankához 1790. márcz. 25-én s 1791. jan. 7-én irt leveleiből azonban meglátjuk, hogy fordítás volt. Az elsőben írja: „Julia nekem sokkal kedvesebb, minta Nap négy része. A franczia praecision-t az elsőben jobban szeretem az utóbbiak declamatiójánál. Mind a kettő mesteri kézzel van fordítva s csak az originális teszi előttem egyiket kedvesebbé a másiknál . . .“ Másik levelében szintén igy ir: „Budai basádat s a Napnak négy részeit ugyanazon alkalmatossággal visszaküldöm . . .“ E mű fordításban létezése tehát tény. Csak hogy ki. volt-e nyomtatva, azt nem sikerült megállapíthatnom • ha ki volt is, megtalálnom a fővárosi közkönyvtáraké u nem sikerült.

A b) pont alatti vegyes tárgyuak prózában és versben vannak írva. Prózaiak: 1. Két elmélkedés

I-, A bölcselkedésnek közönséges története. Hol áll ma? II., A természet esraerete Rajzolatjának kicsiny táblája. Nyomatott Kolozsvárott a ref. collegium betűivel 1810. 8 adrét. A kettő 91 lap.

Aranka e müveit együttesen ajánlotta: „Nemes Sáros-Berkeszi Nagy József órás mesterségéről dicséretes urnák“ minden indokolás és magyarázat nélkül. Követi ezt elöljáró beszéd „Az olvasóhoz.“ Ezután következik a két elmélkedés.

2. Aranka György apró munkái. A szerző élőbeszédében munkáiról jellemzőleg ir. „Ez az elmélkedés a philosophia mezején a legelső próbája szerzőnek. Uj igazságokat nem gondolt, nem csinált.. . Ha ki ezt keres, az igazságok egybeállításában ha feltalálja, egyébben nem. Azt szokták az újabb Írókról tartani, hogy ők az élő, élt, előttök irt nagy bölcseknek vállaira állanak. A szerző maga tehetségeinek esmeretes kicsiny mértéhez képest magáról azt gondolni gyermekségnek tartaná. Bizodalma csak az, hogy a régi és mai bölcsektől reánk szállott nagy tudományos alkotmányok rendiben ez a kicsiny elmélkedés, mint a kevély nagy élőfák közt az erdőben egy uj cseraetécske, ártatlanul megállhat . . . Tartalma ez: I. Ember, Világ, Isten. Egy philosophiai elmélkedés. 1—28 1. II. A Templom. Egy erkölcsi elmélkedés. 29—50 1. III. 1804. Krónikája. 52—83 1. A három egy kötet. Nyomatott

állítá kocsimat s.hatalmasan rám parancsolt, hogy az ünnepi ódát idejekorán fundáljam ki.

— De ki lesz bírálóm ? — kérdőm.

— Bitai !

A már más 1 E név előtt még zajzoni Rab István költő síremléke is képes meghajolni. Azt mondja a latin közmondás : „Qui debitum facit, vendit libertatém 1“ S mivel a Rab sírköve még ma is amúgy kontóra áll, méltán ráillik a rab halott elnevezése, noha a lantos felirat igy zengi : ,

„Nemzete s neve rab vala, •,

De szabad lelke s dala!“

Különben kalapot e kis, de áldozatkész hitközség előtt! Hozza meg századik éve önállóságát ; magyar érzés lengje át továbbra is evangéliumi szellemét, s legyen megifjult egyháza éber őre nemzeti törekvésnek, lángoló honszerelemnek 1

Peták.

Egy búvár emlékeiből.

(Vége.)

Ha görcsösen nem kapaszkodom az ajtófélfába, összerogytam volna. Egy halom ember, férfiak és nők, arezukon a halálos küzdelem kifejezésével abban a helyzetben, melyben a borzasztó halál utolérte.

Valószínűleg a sziklához ütődő hajó lökésétől felriadva, mindnyájan egyszerre siettek az ajtó leié. De a beható viz gyorsabb volt, mint ők.

Vad rémületükben az egyik az asztalba, vagy székbe, a másik egy oszlopba vagy a kajüt falába kapaszkodott és ebben az állásban érte el őket a halál. Az ajtóban legborzasztóbb volt a tolakodás;