Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-07-22 / 82. szám
A kolera. Kolera nostras esetek. A fővárosi X ik kerületi (kőbányai) kapitányság 21-én délelőtt telefonon értesítette a főkapitányságot, hogy a kőbányai gőztéglagyárban Eibánszky Mátyás napszámos reggel 8 és 9 óra közt hirtelen rosszul lett s a kolera nostras tünetei közt, alig félóra múlva meghalt. A hullát a közelebb elrendelt szabályok értelmében azonnal a köztemető hullaházába szállították, s a halott fekhelyén megtették a szükséges dezinfekcziókat. A főkapitányság az esetet azonnal belejentette a belügyminiszternek. Pestmegye Mogyoród községében e hó 20-án kolera nostras esete fordult elő. Égy Ludovika-aka- démiai növendék, ki ott lakó szüleinél szabadságon volt, hirtelen megbetegedett s az előhívott orvos kolera nostrast konstatált. A temesmegyei J a n o v á n két ember kolera nostrasban betegedett meg; az egyik már jobban van, a másikat még gyógykezelik; mindkettő mezei munkás. Ifj. Ormós Zsigmond alispán a megyei főorvost kiküldte a helységbe vizsgálat végett. * Újabb hírek a helyzetről. Marseille, jul. 19. A touloni arzenál i 50 munkása Korzika szigetére utazott. Hűvös északnyugati szellők fújnak, a hőmérsék 28 C.-fokra sülyedt. Mióta a ragály dúl, itt G90 ember halt meg kolerában. — A katonák minduyájau a kaszárnyákba vannak konsignálva, a gyakorlatokkal felhagytak. A legénység egészségi állapota kielégítő. Lyonban az esőzések után nagy hőség következett, ennek folytán az egészségi állapot rosz- szabbá változott. Számos kolerín (?) esetek fordulnak elő, különösen a gyermekek közül sokan halnak meg kolerinbeu. A katonasághoz parancs jött, hogy ha a vész kitör, rögtön távozzanak onnan. Páris, jul. 19. Itt tegnap három ember halt meg kolerában, de a hivatalos jelentés ez eseteket szórványos kolerának mondja. A hivatalos bulletin konstatálja, hogy kolerin-esetek feltűnő nagy számmal fordulnak elő. A r 1 e s b e n tegnap 4 ember esett áldozatul a ragálynak. Toulonban és Marseilleben a helyzet válságos. London, jul. 19. A „Saint Dunstan“ gőzhajón kolera eset fordult elő. A hajó Marseilleből jött Liverpoolba. Több kolera eset még eddig nem fordult elő. Páris, jul. 20. Toulonban a járvány ismét erősebben lép föl; az utolsó 24 óra alatt Toulonban 56, Marseilleben 65 ember halt meg kolerában. Grévy hir szerint 10 ezér frankot ajándékozott a járványlátogatott két város ínségesei számára. Toulon, jul. 21. Daczára a hűvös időjárásnak, az áldozatok száma szaporodik. A Bouren contre kórházban kevés az ágy és a koporsó. Tegnap Sitti városi tanácsos neje és 7 éves leánykája Leonie halt meg kolerában. A szomszédos Mourillonban egy 19 éves apácza és egy 8 éves gyermek kolerában meghalt. A kis gyermek egy egészen el nem égett ágyhoz közeledett, a melyben ezelőtt kolerabeteg volt. Tegnap Billard és Queriel marseillei orvosok hatósági megbízás folytán megszemlélték a kórházakat. Marseille, jul. 21. A „Zobra“ nevű osztrák bnggen, mely Port-Saidba indult innen, kitört a kolera. A brigg visszatért és Cap-Pinede mellett vesztegzár alatt van. Két matróz már meg is halt kolerában. Ennek következtében Torza a konzuli hivatal vezetője a kikötőben levő 12 osztrák-magyar hajó kapitányát tanácskozásra hívta össze és figyelmükbe ajánlotta a koleraelleues rendszabályok szigorú keresztülvitelét. Chartres herczeg ma innen Párisba utazott. Tegnap estétől ma délig 57 ember esett áldozatul a kolerának. I o u 1 o n, jul. 20. Arlesban 7 ember halt meg kolerában. Tegnap 900 ember vándorolt ki Tou- lonból. Brignolesben 3, Nimesben 1 koleraeset fordult elő. Marseille, jul. 20. A legutóbbi 24 óra alatt 65 ember halt meg a kolerában, köztük egy leánynevelő intézet 5 zárdaszüze. Dr. Markovich bukaresti egészségügyi tanácsos ide érkezett a járvány tanulmányozása végett. A frauczia bank a munkáskézben való hiány miatt a helybeli építésben levő bankháznál a munka folytatását egyelőre beszüntette. A kereskedelmi kamara 10,000 frankot szavazott meg. A pápa 20,000 frankot küldött az érseknek a helybeli szegények közt való kiosztás végett. A város által megindított gyűjtés eredménye 128,852 frank. Julius 21-én Chartres herczeg a zsidó konzisztóriumnak 1000 frankot, a protestánsnak 2000 et adott át, Rothschild báró a mairenek 10,000 frankot adott az ínségesek felsegélésére. Páris, jul. 21. Teguap Toulonban 15 és Mar- seüleben 25 ember halt meg kolerában. A hűvösebb időjárás következtében javulás várható. — A „Soii szerint tegnap Párisban két szórványos jellegű kolera eset fordult elő. Páris, jul. 21. Toulonban ma éjjel 28. Marseil- leben 45 ember halt meg kolerában. A Marseille- bdl való menekülés óriási mérveket ölt. Arlesben is nagy a rémület. — Párisban ma nyolcz koleraeset merült fel. Hivatalosan még mindig csak kolera- nostrast emlegetnek. „Műkedvelők egyesülete.“ Valami „dalegylet“-féle czikk jelent meg e lapok idei 79-ik számában, melynek tárgyát egy tisztességes dalegylet alapítása képezte. „Énekbarát“ gyűjtés által vélte a költségeket fedezni. Hozzászólt a tárgyhoz a 81 -ik számban „Egy másik énekbarát“ ■ úgy tüntette fel a dolgot, mintha nekünk volna is dalegyletünk, „csak föl koll ébreszteni álmából“. Igaza van neki. A „műkedvelők egyesülete“ azon társadalmi intézmény városunkban, mely a nőegylet mellett első sorban van hivatva zilált társadalmi viszonyainkon segíteni. Igaz ugyan, hogy ez nagy feladat, mert nálunk borzasztón uralkodik az u. n. klikk-szellem. Csak az létesülhet s ha létesült, csak az állhat fenn és virágoz- hatik, a mi a klikknek köszöni létét. Bármily üdvös legyen valamely eszme és terv s bármennyit fáradjanak annak létesítésére egyes buzgó egyének, ha az uralkodó klikknek oda a befolyás biztosítva nincs, minden erőlködésük hasztalan. Hogy meddig fog ez tartani, azt nem tudjuk, de él bennünk a bit és remény, hogy eljő az idő, midőn pasáink szerepe le fog járni és ők közügyeinkből ki lesznek zárva. Csak akkor fog virágzani e város. így vagyunk a „műkedvelők egyesületéivel is. Néhány éve már, hogy hallunk ilyesmit emlegetni, sőt létének nem egy szép bizonyítékát is adta már ez. De azért van-e ily műkedvelők egyesülete ? . . . Határozottan állithatom, hogy nincs, pedig szervezete, mint t. i. tervezve van, igen szép és határozottan czélra vezető. Fennáll ez egyesület, de még sem, mert évek óta még annyira sem vergődhetett, hogy alapszabályai legyenek. Már pedig először egylet alapszabály nélkül nem tekinthető létezőnek, — ha pedig mégis létezik, akkor vezetői törvény szerint büntetendő cselekményt követnek el. A „műkedvelők egyesülete“ egy társadalmi intézmény, mely hivatva van felkarolni mindent, mi a közművelődés és társadalmi élet emelésére irányul. Mint ilyen, szakosztályokkal bir, melyek kü- lón-külön egész önállóan, függetlenül egymástól működnek. Ily szakosztály a dalegylet is. Elén áll egy mű- vagy dalvezető, a kinek természetesen ügyes szakembernek kell lenni, a ki az egész szakosztálynak szellemi vezetője. Az osztály független nemcsak a többitől, de magától a központi választmánytól is, csak az adminisztratív ügyeket nem intézheti egyedül. A művezető vagy karmester és szakosztályi jegyző, illetve előadó tagjai a központi választmánynak és itt képviselik osztályuk érdekeit és innen kapják a szükséges utasításokat is. Tehát alakítsuk meg a műkedvelők egyesületét, hogy az őszszel már mbit törvényes testület kezdhessük meg működésűnket. Alakítsuk meg, terjesz- szük fel alapszabályainkat a kormányhoz s működjünk közösen, vállvetve. Ha ez intézmény gyökeret vert, a többi magából foly. — E helyen uem hagyhatom említés nélkül Harmath Domokos urat, a kinek egyedül köszönhető, hogy a czimzetes — ha szabad e kifejezéssel élnem — egyesület némi eredményt felmutathatott. Ő nem kiméit semmi fáradságot és a színi szakosztályban megbecsülhetetlen faktor. Csakhogy bizony a legjobb akarat is hajótörést szenved ott, hol egyedül áll. Ha arról van szó, hogy brillírozni kell, százan is vannak, de a munkánál senki, ott egyedül áll az illető. A mellett még a klikk tollvivőinek részrehajlása és igaztalan eljárásai lehangolják a legbuzgóbbakat is. Egyesüljünk, működjünk közösen, de ne engedjük a pártoskodást bevinni e csarnokba is, mert ez megöli. Ne engedjünk befolyást a klikk-szellemnek, vezéreljen a tiszta ügyszeretet. így azután elérhetjük czélunkat. Egy harmadik énekbarát. — 330 — A kovásznai képviselőválasztás után. Lapunk egyik közelebbi számában pártunk egyik kiváló tagja, D. Veres Gyula ur vonatkozott egy hosszabb czikkben a „Sz. N.“ badarságaira. Ugyanez ügyben most egy levél érkezett hozzánk, melyet következőkben adunk : Orbai szék, 1884. julius 18. Egy honboldogitó irányczikk után a „Székely Nemzet“ idei 110. számában nagy garral „A kovásznai képviselőválasztásról“ czíramel reflexiókkal kisérve egy levelet közöl Kovászukról julius 15-ről keltezve „Veto“ aláírással. Habár ezen levélre nem sokat aduuk, mégis jónak látjuk — az ügy érdemleges mibenállásának elhallgatásával — tehát csupán Veto czikkére vonatkozólag pár sorban észrevételeinket a következőkben tenni meg. Úgy látszik, hogy az említett lap ujjong örömében, hogy egy „ellenzéki“ választás — szerinte — alaki hibák miatt semmis, melyből folyólag szeretne lovagolni vesszőparipáján. Hát ugyan mondja meg a „Sz. N.“ szerkesztősége, minő nagyzás volt az akkor, a midőn a választás eredményét, mint igaz tényt, a magunk részére történt szerencsés kimenetelnek konstatáltuk ? Vagy ezt is sajnálta tőlünk, ez sem kellett volna neki ? Pedig mi is tudtunk volna sok megtörtént dolgot azokból az országszerte ismert kormánypárti kortes-eszközökből felmutatni, mit, egyszerűen megelégedve a választás eredményével s hogy a kedélyeket ne izgassuk, elhallgattunk csupa gyöngédségből — Mi nem palástoltunk el semmit, nem u volt elpalástolni valónk. Hogy azon alaki hibák csakugyan fennállanak-e, vagy nem, mit a képviselőház igazoló bizottsága lesz hivatva elbnálni — arról most nem szólunk; de ha már nyilvánosságra szerette Veto hozni e kérdést, mely úgy látszik, sok részben túlzott a legrosszabb esetben is. hát mi is elmondjuk arra nézeteinket. Azt állítja ugyan „Veto“, hogy hivatalból kell megsemmisíteni a választást, mert a felvett jegyzőkönyvek alapján az 1874. évi XXXIII, t.-cz. 21., 75., 87., 85., 71. §§-ok kívánalmaihoz képest azokkal Kovács Károly ur nem igazolhatja magát. Hogy ennyire hiányosak volnának a jegyzőkönyvek, azt nem his/.szük*), mert mi mindazt, a mit pártunk részéről jelöltünk érdekében a törvény kívánalmaihoz képest meg kellett tennünk, meglettük, s úgy tudjuk, hogy a jegyzőkönyv az 1874. évi XXXIII, t.-cz. 85. és 86. §§-ainak megfelel. Még ha nem bírnánk mindezekről tudomással, akkor is mindezek tudására feljogosítana választási elnök Thury Gergely ur neve, ki, mint tudják olvasóink, a mult 3 évi czyklus alatt képviselte választó kerületünket és több ízben volt a képviselő- ház tagja; és igy róla nem tételezhetjük fel, hogy a törvényt és azt, hogy miket kell tartalmazni a választási jegyzőkönyveknek, ne tudta volna, s hogy oly őrületes könnyelműségből származó alaki hibákat követett volna el, melyeket „Veto“ közleménye tartalmaz. Ha azonban oly hibák léteznek, mint melyet „Veto“ czikkében felhozott, azt máskép nem lehetett elkövetni, mint szántszándékkal, politikai okokból a választás meghiúsítására . . . A mely dolgok a választási elnökök törvényt tipró és sötét jellemű eljárását állapítanák meg. Miután pártunk részéről az ajánlat Kovács Károly ur személyére, a bizalmi férfiak kijelölésére és a névszerinti szavazás elrendeléséért a törvény értelmében megtörtént: részünkről elég volt téve; hogy az elnök urak saját szakállukra mit tettek, az az ők dolguk. Mi részünkről megelégszünk azzal, hogy a választási eljárás az 1874. évi XXXUI. t.-cz. kívánalmaihoz képest lett keresztül vive ; és igy annak érvényesnek kell lenni . . . Különben a „Sz. N.“ zenghet diszharmóniát, mert ha hiba van, ismét az ő pártját terheli az, mert tudjuk, hogy Thury ur a kormánypárt hive, Földes Bálint az orbaii szabadéivüpárt elnöke: ők voltak mindketten a választási elnökök és a jegyzők, mindannyian a kormánypárt legmeghittebb és főbb kortesei. ... S ha elkövették volna azt, a mit „Veto“ ir: ez lenne a második „bereczki“ eset. . . . Az 1874. évi XXXIII, t. ez. 92. §.sa az ily választási visszaélésekre nézve 2000 írtig terjedő pénzbírságot ró ki, és ezen felül ezen §-ból folyólag az 1870. évi XLII, t. ez. 73. §. alapján az illető felek a választási eljárási költségek és az egyes választók rovására okozott károk megtérítésére is el- marasztalaudók. ... A melyen ugyan lovagolhatna a „Sz. N.“, hogy párttagjai mindenütt milyen hősök ; azonban annyit konstatálhatok: a dolog nem úgy áll, a hogy „Veto“ ur irta. . . . Mi tartózkodunk az ügyről többet mondani, mert hiszszük, hogy a közönség megnyugtatása szempontjából a „választási elnök urak“ nyilatkozni fognak, mely után egyet-mást még elmondunk a „Sz. N.“ szerkesztőségének. . . . Orbai. Halaszszuk el az országos kiállítást. A „Magyar Pénzügy“ ezen czim alatt kiváló fontosságú czikket közöl, melyet mi is időszerűnek látunk átvenni, azon megjegyzés mellett, hogy ha nem is lesz irányadó e közlemény s illető helyen nem is méltattatik az kellően, de ma mindenesetre figyelemre méltó felszólalás az országos kiállítás fontos ügyében. Adjuk a czikket a következőkben: A kik valóban nagy jelentőséget tulajdonítanak a budapesti országos kiállításnak, azok valahányszor arra csak alkalom nyílott, mindannyiszor annak elhalasztása mellett nyilatkoztak. Az országos kiállítás rendezői igen szép szempontból indultak ki, midőn elhatározták, hogy a kiállítás czélja Magyarországot a külföld előtt, mint a kultúra magas fokán álló államot és Budapestet, mint egy müveit világvárost bemutatni. De mert ily magas czél lebegett a rendezők szemei előtt, soha sem helyeseltük, hogy oly rövid határidőt tűztek ki megvalósítására. A munkálatok azonban előhaladtak, a sok figyelmeztetésnek meg volt *z a haszna, hogy serényen és nagyobb buzgalommal dolgoztak a kiállítás körül, úgy, hogy a kitűzött határidőre, 1885. május 1-én talán megnyitható lesz a kiállítás. Mikor az ügy a bevégzett stádiumba kezdett jutni, t. i. mikor láttuk, hogy az intéző körök nemcsak ragaszkodnak ahhoz, hogy a kiállítás már jövő évi májusban tartassák meg, hanem, hogy ez megtörténhessék, tesznek is valamit, nekünk loyalisan le kellett tennünk az elhalasztás mellett használt fegyvereket, mert mi csak úgy ős oly értelemben isme*) Erre nézve D. Veres Gyula ur nyilatkozott is inár. Szerki
