Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-07-22 / 82. szám
— 326 — életünkért, *— ügy mondanak, — nem tartozhatunk hálával, mert valóban nincs annyink a menynyivel isten teremtményeihez illő módon megélhetnénk.“ A franczia alkotmány revíziója. A szenátus azon bizottsága, mely az alkotmány revíziójának ügyében küldetett ki, majdnem egyhangúlag elhatározta, hogy az alkotmány 8 ik czikkét, mely a szenátusnak pénzügyi jogaira vonatkozik, nem engedi revízió alá vétetni. Viszont azonban tárgyalás alá vétetett Fave szenátor azon módositványa, hogy a 8 ik czikk kiegészíttessék. E napokban a bizottság Ferry miniszterelnökkel azon biztosítékok felett fog tanácskozni, melyek ftz alsóháztól igénylendők azon esetre, ha a szenátus a revízióba beleegyezik. Azon esetben, ha a szenátus a revízióba beleegyezik, a kongresszus októberben fog összeülni. A kolera. A helyzet Marseilleben. A kolera miatt 339 fogolynak, kik kisebb büntetésre voltak Ítélve s közelebb már különben is kiszabadultak volua, megkegyelmeztek. A fogházak őrségeinek havi 30 frank fizetóspótlékot adnak. Az ujonan elfogottakat tiz napig külön zárják el, hogy a kolera terjedését a börtönben megakadályozzák. A belügyminiszter néhány ezer darab flanellkötőt küldött. Több orvosnüvendák a segély nyújtó irodába osztatott. Mint Bastiából jelentik, e városhoz közel fekvő kórházban lévő G00 kolerabeteg táviratot küldött Bastia polgármesteréhez: „Megégünk a hőségtől s meghalunk a szomjúságtól és éhségtől; ha még ma élelmissereket nem szállítanak ide, mindannyian elhagyjuk a kórházat.“ A helyzet Marseilleben annyiban rosszabbodott, hogy a környékben levő több helyen koleraesetek fordultak elő. Saint-Anneben meghalt egy 14 éves leány négy óra alatt két pohár hideg viz megivása után. A Transatlantique-társaság egy népkonyhát rendezett be a kikötő munkások számára. A községi népkonyhák igazgatósága elhatározta, hogy valamennyi becsukott péküzleteket saját költségére meg fogja nyitni s a foglalkozás nélkül álló péksegédeknek munkát ad. A hőmérsék árnyékban 38 Celsius fok. Lyonból több halálos kimenetelű kelerin- esetet jelentenek. * Toulon, julius 18. Az utolsó 24 órában 38 ember esett áldozatul a kolerának. Egy betegápoló apácza is megbetegedett kolerában. Dutasta maire jobban van. Marseille, jiíl. lg. Az utolsó 24 órában itt 56 ember halt meg kolerában. 12 mészáros kijelenté, hogy ők széküket bezárják. Marseille, jul. 18. A miniszterek elutazásuk előtt 1000 —1000 frankot ajándékoztak a kolera-járvány tanulmányozására, a laboratóriumnak pedig 3000 frankot. VValdeck miniszter a középitkezésekre 300,000 frankot helyezett kilátásba, hogy a munkásoknak keresőtök legyen. Arlesből kolera eseteket jelentenek. Ma fiz vendéglős bezárta a fogadóját. P á r i s, jul. 18. Nantesból kolera esetet jelentenek, úgyszintén Bethunból is. Pár is, jul. 18. Marscilleben tegnap este óta ma délig 30, Toulonban pedig 20 kolera halál történt. Párisban az egészségi állapot folyton jó. Toulon, jul. 19. A helyzet nagyon válságos. Az utolsó 24 órában 45 ember esett áldozatul a kolerának, ámbár a konzulok jelentése szerint a városnak most már alig van több 10.000 lakosánál, a többiek elmenekültek. A tengerészeti-parancsnokság az arzenálban a munkát beszüntette. A munkások kárpótlásul 2 havi dijukat kapták. Marseille, jul. 19. A hivatalos jelentések szerint az utolsó 24 órában 118 ember halt meg, ezek közül csak (!) 58 kolera-halott. A kereskedelmi miniszter szabályozási munkákra 100,000 frankot utalványozott a városnak. Arlesben 8 koleraeset fordult elő, ezen kívül llyvres és Draguignanban többen meghaltak kolerában. P á r i s, jul. 19. Toulonban tegnap 30, Maiseil- leben 58 ember halt meg kolerában, Nantesben két gyanús eset fordult elő. A hivatalos kimutatás a következő adatokat közli: Párisban 100,000 lakos közül 1832 ben 2350 halt meg kolerában, 1849-ben 176G, 1854 ben 81G, 18GG-ban 270 és 1873-ban már csak 37 halott esett minden 100,000 1ikosra Pár is, jul. 19. A kolera Francziaország déli részén aggasztó mérvben kezd terjedni. Draguignan, Arles és más városokból ma kolera eseteket jelentenek. Párisban öt ember betegedett meg kolerában, s kettő már meg is hali. Hivatalosan azonban koleia- nostrasnak akarják ez eseteket feltüntetni. Berlin, jul. 19. Dr. Koch a franczia kormánytól a becsületrendet kapta. Egy franczia nyilatkozat a magyar kormányról. A „Nouvelle Revue“ legújabb füzetében Adam asszony, a szellemes franczia Írónő, Magyarország belpolitikai viszonyairól a többek közt igy nyilat- tozik: A mai magyar politika egy szóban foglalható össze: Tisza politikája. Nincs benne semmi ismeretlen, megvan a maga íagyománya, jellege, történeti értéke. A Tisza politikáját csinálni annyi, mint teremteni egy nemzedéket, egy kasztot, melyet a semmiségből emelnek fel, a mely kizárólag részesül kegyekben, a mely Tiszának köszönhet mindent. Stratégiai fogásait Lajos Fülöp kormányától kölcsönzi Tisza. Magyarország is, mint Francziaország Guizot alatt, erkölcsi gyöngeségben szenved. A „gazdagodjatok meg“ jelszó nem való inkább neki, mint nekünk volt. Ha egy nemzetet áteugednek falánkságának, élvezetvágyának, kapzsiságának: brutálissá, önzővé, veszélyessé lesz. Tisza előszeretettel viseltetik a középosztály, mint minden közepes iránt. Gyűlöli a főbbrang uakat, fél a tehetségektől és néptől. Ügyes az arisztokrá- cziai intézmények lerombolásában, de azért ellenzi a baloldal által a munkásosztályok érdekében követelt reformokat; s ha enged, csak holmi választási fogásból teszi. Ámbár maga szigorúan erkölcsös, a korrupczió által kormányoz Tisza. Nem védelmez elvet, a liberálizmusa puszta czégér; a politikai elemeJf- lyeket felhasznál, csak a megjutalraazás kecsegtotésével kezelheti. „„ . Nagy száma az oly embereknek, a mi'ye» <Ş, becses tényező oly országban, melynek kedve tsíik a költekezésben s nagyzásban; de a kormány élén, úgy véljük, nincs arra minősítve a magyar miniszterelnök, hogy fentartsa hazáját a hősiesség s nagyKitünő kormányzó lenne Tisza Hollandiában, a szolid polgárság hazájában; de vájjon be lehetne-a valaha oltani a magyarba a hollandnak nyugalmas természetét, munkás, takarékos hajlamait, csendes tevékenységét? Nem. Elég egy pillantást vetnünk e nemzet parasztjaira, mágnásaira, roppant Dunájára, a népre, mely kedveli pompás ruhákat, lovakat, imádja az ünnepélyeket s panaszkodik, hogy nincs külön udvartartása, királya. . Mint tudva vau, a választások Magyarországon most mentek végbe. Első tekintetre úgy látszik, csak két párt nyert szavazatokat: a kormány-párt s az antiszemiták. Tisza megtartott 50—G0 főnyi többséget s Istóczy csaknem busz képviselői széket hódított. Ámbár kevés szavazattal rendelkeznek az antiszemiták, de azért jelentékeny a győzelmük. Istóczy tüzes, őszinte, kifogástalan erkölcsű rajongó. Négy év előtt, egymaga a kamrában, mint »vad“ szónokolva a legnevetségesebb ember volt. Ma, a csoportjával, komolyan veszik. Mindenek fölött az ellenzék egy neme Tiszával szemben, ki a mult országgyűlés végén színváltozáson ment keresztül a zsidók s keresztények közti polgári házasság érdekében, a melyet mindig ellenzett előbb. A társadalmi morál egy uj kérdése forog itt szóban, a melyet Tisza nincs hivatva megoldani. Ha arra tanítják a népet, hogy nincsenek anyagi érdekeinél fontosabb érdekei, körültekint, látja a gazdagságot, irigyli s olykor meg is támadja azokat, a kiknek birtokában van. A mi a mérsékelt ellenzéket illeti, egy kissé az is diadalmaskodott. Apponyi gróf, a ki testtel-lőlek- kel belevetette magát a választási harczba, nyert egy tuczat helyet a párlja számára. Miut szám kevés, de roppant eredmény, ha tekintetbe veszszük a kormány által ezúttal a választókra gyakorolt pressziót. E presszió nélkül a mérsékelt ellenzék bizonyosan nyert volna 25—30 széket. Tisza éppen oly jól tudja, mint azok, mibe került a győzelme, s mily látványt nyújtott az ellenségeinek. A kormánypárti képviselők is tudják, mily erőfeszítésbe került a megválasztatásuk s nem a legnyugodtabbak jövő megválasztásukra nézve. Az erőszak visszaélései által megnyert kisebbségek soha sem csüggednek el: oly törvény ez, a mellre góndőlnia kellene a hatalmi önkénynek, máskülönben brutális módon emlékezteti őket majd rá a tapasztalás. Vidéki élet. Papolcz, 1884. julius hó 16. —Községi ügyek.— II. A gyümölcs- és fatenyésztés emelése szempontjából néhai Lukács Sándor miniszteri titkár annak idejében élénk mozgalmat indított volt meg ország- Bzerte, melynek folytán megyénk is hivatva érezte £Á'M€EA. A norviclii börtönész. — Beszély az életből. — (H. J. után.) Angliában 178G-ig a gyilkosság vagy testi sértés vétségében tettest halállal vagy örökös börtön- büutetéssel sújtották. Ilyenek pedig voltak mindég és mindenhol meg- lenetős számban, de különösen Angolországban, a hol annyi az ínséggel s nyomorral küzdő szegény nép. A börtönök túlteltek s nem ritkán megtörtént, h°gy egy-egy lakója kereket oldott s mestersét aztán élőiről kezdte. Ez indította tehát arra 1786-ban az angol kor- mányt, hogy e törvényét megváltoztatva, az ily bűnösöket Ausztráliának egy angol gyarmatára szállítsa, igy ezen a társadalomra már-már elveszett embereket visszaadván az életnek. „Bottany Bay“-ba voltak tehát szállitandók az összes hosszú börtönre Ítéltek, hogy ott földmive- lést kezdjenek. A kormány rendeletet bocsátott ki az összes börtönőszekhez, hogy a kijelölt s gondviselésökre bízott foglyokat továbbszállítás végett a pylmuthi kikötőbe hozzák. Simpsohn norviclii börtönésznek három ily szeiencsétlen nő jutott. S ezek között egy öt hónapos, szép és megnyerő csecsemő anyja. A cse- csemő szép kék szemei még napfényt nem láttak, a bői tön sötét falain túl szeme sugarai még nem hatoltak. S mégis, mily kedvesen mosolygott a kedves gyermek! De volt. nemcsak az anya, hanem az apa is fogoly G is ki volt jelölve a hosszú útra, — csakhogy elkülönítve attól, ki szivét bírta, kinek ő kísérője s védelmezője akart lenni. Kért s könyörgött; szívesen akarta elviselni a hosszú ut ezer meg ezer fáradalmát s szenvedését, hacsak továbbra is imádott neje s gyermeke oldalán lehet. De hiába, e kérés süket fülekre talált. Maga Simpsohn, a nagy emberbarát, pártolólag terjesztette fel a szerencsétlen férj kérvényét, de mindez nem használt semmit, csak a heverő akták száma szaporodott ismét egygyel. Megérkezett az elutazás napja. A nőknek útra kellett indulni. A szerencsétlen férj kegyelmet könyörgött, hogy legalább búcsút vehessen övéitől, de hiába. Szívesen engedte volna ezt az emberbaráti börtönész Simpsohn, de lehetetlen volt; a törvény szigorúan tiltotta s ő ez esetben állásával játszik. Az anya karjaiba zárta kisdedét, mialatt forró könyek peregtek le arczán. A börtönész szive vele sirt. Évek hosszú sora óta végző már az öreg Nor- vichban a börtönész tisztét, sok romlott emberrel volt dolga, de azért az ő szive lágy maradt s ő sohasem volt oly kegyetlen, mint társai legtöbbje. Elindultak. A szerencsétlen asszony nem szűnt meg zokogni. — így értek Pylmouthba; ott volt a börtpnhajó, melyre a szerencsétlenek elhelyezen- dők voltak, mig az utazásra meghatározott hajó megérkezik. Az öreg Simpsohn foglyaival csolnakra szállt hogy a kissé távolabb horgonyozó hajóhoz evezhessen. Nem tudván azonban ott némi apró kérdésekre megfelelni, melyekkel az alantabb tisztek elhalmozták, kénytelen volt a csolnakban várni, a mig a parancsnok tiszt meg nem érkezik. Hideg októberi idő volt. A nap már leuyugodott csak halvány fénysugár jelölte helyét a láthatáron. Hideg szél fújt s a szegény asszonyok csak úgy dideregtek. Három óra hosszáig vártak igy az úszó börtön előtt. Végre megkapták az engedélyt a felmászásra. A jó Simpsohn először az anyát engedé felkuszui, hogy aztán csecsemőjét nyújtsa fel neki. — Minek e teremtés a hajón V — hallatszók hirtelen egy durva hang. A kapitány szava volt. — Gyermekem ez, nagyságos uram! — ki- áltá reszketve az aggodalomtól a szegény nő, — egy ártatlan, kedves fiú ! . . . — Nézze az anya aggodalmát, — tevő hozzá Simpsohn — és engedje uram, hogy odanyujtsam neki éretlen magzatát! — s ezzel már tárt karjai közé akarta helyezni. Semmi! kiáltú. dörgő hangon a szívtelen kapitány. — Azonnal félre azzal a haszontalan kölyökkel ! A kétségbeesett nő jajveszókelve borult a zsarnok lábaihoz. Kórt, könyörgött s zokogott. A jó Simpsohn csak úgy sirt. Ő is kért, figyelmeztetvén egyszersmind a zsarnokot, hogy angol törvény szerint nem szabad csecsemőt anyjától elválasztani. De a kegyetlen ember, ki csak alakra nézve de érzésre nem, külöubözött a legborzasztóbb tengeri szörnytől, hajthatatlan maradt. Neki nincs parancsa — úgy mond — gyermekeket fölvenni a hajóra s vissza taszitá Simpsohnt a gyermekkel együtt' a csolnakba.-- Csak addig, kapitány ur, — iHy kiáltott férfiúhoz, k. királyi érdemjelt viselt mellén - cs addig kérek kegyelmet e szegény, kedves gy, Sak addigi y Ur’ mÍg engedé,yt 'örtern er; Az anya csak úgy hánykolódott a földön, szem vei könyörgött, hanghoz nem jutott már Oly borzasztó volt fájdalma ! (Folytatása kt
