Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-07-22 / 82. szám
magát ez üdvös eszme felkarolására, a szükséges intézkedéseket megtenni; miből folyólag hozott 1874. szeptember hó 9-én tartott törvényhatósági közgyűlésében egy „Szabályrendelet-et a községi faiskolák felállításáról és kezeléséről“, melyet a belügyminisztérium 29,711.—1874. sz. alatt jóvá is hagyott. Minthogy ezen szabályrendelet alapján minden község és igy községünk is kötelezve lévén a gyümölcsfa-tenyésztés érdekében faiskolának alkalmas tért adni és egy szakgondozó által a munkálatot megkezdetni, községünk is egy jó darab területet a községi pénztár tetemes költségével be- kerittetett s megfogadta B. Zs. községi ev. ref. ha- rangozót, hogy az utasítás szerint kezdje meg a munkálatokat. Nevezett B. Zs. polgártársunk lelkiismeretes pontossággal azt meg is kezdvén, alig nehány év alatt szép eredményt mutatott fel; de a rendetlenségek és azoknak megtörése a községi elöljáróság által a faiskolában való teendők abbahagyására kénysze- ritették az 1882. év végével. Ő lemondott tisztéről és számba adta fáradsága gyümölcsét, mely minden várakozáson felüli volt, de azóta nevezett faiskola az ott lévő és szakgondozást igénylő csemetékkel minden gondozás nélkül áll, a mi őrületes könnyelműség. Ez ügyben még most egy éve a nyilvánosság előtt szólaltunk fel, mely felszólalást azonban illetékes oldalról agyonhallgatták. Most tehát újra ezt teszszük, bár nem tudjuk, hogy miuő eredménynyel. Habár az tény, hogy az érintett szabályrendelet 10. §-a következőleg intézkedik : „A gyümölcs- teuyésztés gyorsabb és hathatósabb elterjesztése tekintetéből minden község köteleztetik, a biró felelőssége és mulasztása esetében az 1871. évi XVIII, törv.-czikk VII. fejezetében (az elöljáróság és képviselők felelőssége) körülirt felelősség térim alatt . . . stb. alakítani és művelni“ ; mig nem a 6. §. egyenesen azt rendeli, hogy : „A községi faiskoláknak szánt területet bármely más czélra felhasználni tilos, s a hol ez megtörténnék, a községi jegyző köteles haladék nélkül a járási szolgabirónak bejelenteni ; mit ha elmulasztana a jegyző, az 1871. évi XVIII. t. czikk VII. fejezetében körülirt módon büntetendő.“ Azonban mindezekkel szemben tény, hogy a faiskola-kertünk gondozás nélkül áll, hogy ott egyes prevarikatorok találtattak és az elöljáróságnak bejelentettek, mely a további lépést nem tette meg. Megyénkben nincs közigazgatási hatalom, mely a községi elöljárókkal szemben a törvényuek érvényt szerezzen. Községünk szabályrendelete értelmében köteles a községi biró saját felelőssége mellett a község határában lévő megyei és községi utakat (a mennyiben aa nem törvényhatósági ®tat képez) jókarban tartani és e végre minden éVben kétszer,, őszszel és tavaszszal a aánczokat kiigazittatni és az utat megkavicsoztatni, mit annak idejében a járási szol- gabiró kiküldötte volna hivatva felülvizsgálni; de nálunk, dicséretére legyen mondva, sem a mult három évi cziklus alatt volt községi biránk, sem pedig a jelenlegi soha ezen tisztének nem tett eleget. Az útszakaszt felmérette és a községi nép jóakaratára bízta, mely az örökös rendetlenség folytán megszokta már a tétlenséget. Veritas. Nyári szabadság. (Vége.) Távol legyen tőlünk, mintha azt akarnók impu- tálni azoknak, kiktől a szabadságok engedélyezése függ, hogy nem bírnak érzékkel a személyzet ezen legelemibb szükséglete iránt. Nagyon jól tudják ők, hogy sok elutasított szabadsági kérvény volt már komoly következményeknek okozója, de ők is a létező viszonyok keretén belől kénytelenek mozogni. A személyzet állandó hiánya, a munkaerőnek a munka mennyiségével való aránytalansága képezi indokát annak, hogy nem tehetnek eleget a személyzet méltányos igényeinek. Nem egyszer láttuk azt, hogy mily kinos helyzetbe hozta a postahivatalok főnökeit ama felhatalmazás, hogy a beosztott tisztviselőnek nyolez ,napig terjedő szabadságot engedélyezhetnek. Kinek tagadja meg,'mikor mindenki egyformán megérdemli, kinek adja meg a főnök a szabadságot — a nélkül, hogy részrehajlónak ne látszassák, midőn egyformán szükséges az minden tisztviselőnek ? Pedig a legtöbb kérelmet vissza kell utasítani, mert a postahivatalnokoknak létszáma oly szűkén van kimérve, hogy ha csak 24 óráig beteg is egy tisztviselő, már megbomlik a szolgálat rendje. Nem tulsötét ecsetelése ez a mi szabadságunk ügyének, de kötelességünkhöz híven el kellett mondani, mert legalább felvilágosítjuk ezzel a helyzetet. Az örökös -toldozás-foldozás rendszere leélte magát a postaintézetnél, mert már a foltok mellett szakad minden: gyökeres reformok kellenek a személyzeti ügyeknél. Csak akkor lehet jól és helyesen iutézkedni, ha valamely rendszer hátrányos oldalát aprólékokig ismerjük; ezúttal egy parányit mutattunk be a sötét képből, a már ez elég nézetünk szerint, hogy komoly fontolóra vétessék. A ;avitás könnyű. A tiszti létszám arányos felemelés«» mindezen anomáliákat gyökeréből kiirtja. P. K: Felhívás Táncsicsné érdekében a nemzethez. Alig egy pár napja, hogy a leghívebb magyart örök nyugalomra kisértük, alig törültük le arcza- inkról fájdalmunk könnyűit: ismét munkához kell fognunk, ismét a nemzethez kell esdő szavunkat emelnünk. Táncsics meghalt. A hazafiui hála és kegyelet tehát vele, az ő egyéniségével leszámolt. Ámde él Táncsicsuk méltó élettársa, nehéz sorsáuak osztályosa, csekély örömének, rendkívüli szenvedéseinek részese: hű felesége. Illő, hogy Táncsicsnét, a magyar női hűség és áldozatkészség eszményképét, a nemzeti kegyelet vegye oltalmába, mely férje végső éveit türhetőkké tette. A Táncsics nevét viselő bizottság feladatának csak egy részét oldotta meg, midőn, az öreg urat eltemette. E bizottságnak most már az vált kötelességévé, hogy az özvegy életszükségleteiről gondoskodjék ; s ha majd erre sem lesz szükség, síremléket emeljen a Táncsics-párnak, hogy ne feküdjenek jeltelenül a leghívebb hamvai, hogy megtudhassa évenkint a nemzet ifjúsága, hol van a ke- reposi sirkertben a hazafiság Goig othéjának az a pontja, melynél pár pillanatra megállani kötelesség. A bizottság ezen feladatát csak, a nagy közönség támogatásával oldhatja meg. Testületünk nevében bizalommal s azon tisztelet- teljes kérelemmel fordulunk a magyar közönséghez, hogy bennünket czólunk kivitelében közadakozás által támogatni méltóztassók. A hazafias adományok akár a lapokhoz, akár közvetlenül alólirott bizottsági elnökhöz küldhetők. Táncsics összes műveinek ára 3 írt 50 kr, 7 kötet. Egyes kötetek is kaphatók s darabonként 50 krjával rendelhetők meg a bizottság elnökénél. Tekintve, hogy minden egyes kötet befejezett egészet képez, a müvek egyenkint is abszolút becsüek, méltók a közönség támogatására. Kelt Budapesten, a Táncsics bizottságnak 1884. évi junius hó 8-án tartott gyűléséből. Sverla Lajos, Bokros József, jegyző. elnök. Lakása : VIII. zevge-utcza 5. VEGYES HÍREK. Szenkovits Gyula zongoraművész körünkbe érkezvén, folyó hó 23-án (szerdán) este a városház dísztermében zongorahangversenyt rendez. Az estélyen szívességből többen közreműködnek : Harmath Domokosné úrasszony a zongoraművész ur kísérete mellett szavalni fog, Nagy Leona és Lengyel Ilona kisasszonyok pedig énekelnek ; Csinády Lajosnó úrasszony az énekek kíséretét volt szives elvállalni; Harmath Jenő egy szavalattal vesz részt az estélyen. Helyárak: ülőhely 80 kr, állóhely 50 kr, karzat 20 kr. Jegyek előre kaphatók ifj. Fejér Gergely urnái. Felhívjuk a t. közönséget ezen ritka műélvezétet Ígérő igen érdekes előadásra. A helybeli reform, kollégiumban segédtanárok és tanítók lesznek a jövő évben a mélt. állandó igazgató-tanács jóváhagyásával: Csősz János, dr. Benkő Gábor, Benkő József és Bőd Péter urak, mint okleveles, illetőleg tanárképezdót végzett szakképzett egyének. — Az előkészítő osztály köztanitója Kali József, gyranasiumi tanító-szigorlatot letett papjelölt ur (a II. gymn. osztálynak a lefolyt évben volt osztályfőnöke) lesz; kik mindnyájan benn fognak lakni, a priváttanitást és a felügyeletet az igazgatóság ellenőrködése mellett teljesitik. — A kollégiumban nem lakva, hanem más intézettől bejárva, Antalfy Elek, polg. fiúiskolái tanító, a szabadkézi rajzot és írást; a tornát pedig Csinády Lajos, helybeli községi nép- s okleveles tanító és tűzoltói őrparancsnok urak fogják tanítani. — Műénektanitó a jövő évben is tiszteletes Zajzon Farkas, polg. leányiskolái tanár ur leend. Jókainó Laborfalvy Róza mellszobrára, melyet a gróf Teleki Sánor elnöklete alatt alakult bizottság carrarai márványban fog a nemzeti muzeum számára elkészittetni, eddig 400 frtot valamivel meghaladó összeg gyűlt egybe. A Petőfi-társaság közlönye a „Koszorú“ lelkes szavakban emlékszik meg az ügyről s különösen felhívja rá azon színtársulatok figyelmét, melyeknek nemcsak dicsőségére, de anyagi hasznára is működött a művésznő jubiláns föllépteiv^l. Az eddigi, aránylag csekélynek mondható sikert a czikkíró a minden figyelmet elnyelő választás) mozgalmaknak tulajdonítja s azon hitének ad kifejezést, hogy a magyar művészet lelkes barátai ezentúl fölkarolják az ügyet s a városok, kaszinók s takarékpénztárak, melyek jeles vezetés mellett a hazai közügyekről sem szoktak megfeledkezni, ez ügyet sem ejtik el. Ifj. Kossuth Lajos szab. vasúti kocsija. A turini kiállításon ifj. Kossuth Lajos szabadalmazott vasúti kocsija egyike a kiállítás legnagyobb tárgyainak. A kocsin oldalt közlekedő folyosót találunk, mely abban különbözik az eddigiektől, hogy a feljárás nemcsak a .folyosó két végén lehetséges, hanem minden kupéhoz a folyosón kívül megfelelő ajtó nyílik, melyen át a föl- és leszállás történhetik. Ez egyszerűnek látszó találmány előnye az, hogy a föl- vagy leszállásnál a kocsi utazói nem kénytelenek tolongani, egymásra várakozni s a csoportosulás kellemetlenségeit tűrni. Egyetlen felügyelő a vonat végéről áttekintheti az egész vonatot és folyton éber szemmel kisérheti a felügyeletet. A hosszurajnyuló folyosó eilen a szakértők csak azt az egyetlen észrevételt tették, hogy erős szél esetén az azon való tartózkodás kissé kellemetlen. A mostani újabb kocsiknak Kossuth rendszere szerint való átalakítása igen könnyen és aránylag igen csekély költség mellett (1200 írton) eszközölhető. A találmány hazánkban is szabadalmaztatott. Bátoré a szerencse. Meggyőződhettek erről, mint lapunknak írják, f. hó 3 án türkösi lakosok P. I. és G. S. A., kik e napon az úgynevezett „Roska“ havasra kirándultak. Ez időben komárniki (Oláhország) Dinborlae Juon két lova és két csikója említett havas aljában legelészvén, P. I. az egyiket és G. S. A. a másikat megfogták s rájuk fel is ültek. Ezt meglátta Dinborlae Juon, odakiáltotta K. J.-t, ki szintén ott volt az u. n. „Vajda“ havas mezején lévő sajtgyártóban, hogy jöjjön hamar, mert a lovait viszik el. K. J. erre ki is szaladt s látta, hogy Dinborlae Juonnak csakugyan igaza van, kihozatta fegyverét és kétszer a levegőbe lőtt, mely lövésekre P. I. és G. S. A. a lovakról leszökve, az erdőben eltűntek. K. J. kétszer vaktöltéssel lőtt a levegőbe, hogy lássa, minő vitézek említett egyének. A kölcsönösen megfogant átok. Szegeden Szűcs ügyvéd és Balog kir. közjegyző néhány hóval ezelőtt perben álltak egymással. A tárgyalás alkalmával mindkét fél ingerült volt 8 többször sértő szavakat intézett egymáshoz. Balog a többi közt azt kívánta Szűcsnek, hogy törjön el a lába, ha uj házába először belép; Szűcs viszont azt kívánta Balognak, hogy bolonduljon meg, ha behurczolko- dik uj házába. A véletlen úgy akarta, hogy az átok mind a kettőn beteljesüljön. Szűcs ugyanis e tárgyalás után alig pár hónappal csakugyan eltörte lábát s bele is halt, Balog pedig mintegy három héttel ezelőtt megőrült s pár nap múlva meghalt. Halálos légycsipés. Bécsben e hó 18-án temettek el egy Haller Domokos nevű élelmiszer árust, a ki úgy ért véget, hogy a karján egy jelentéktelen kis karczolást pár nap előtt megcsípett egy légy, mire a seb elmérgesedett, a kar óriásra dagadt és az ember, bár orvosi műtétet is hajtottak végre rajta, nemsokára meghalt. Ötvenhárom napig nem evett White-Cloudban egy Brasley Lujza nevű asszony, hogy ily módon megölje magát. Ez idő alatt semmiféle élelmiszert nein vett magához a egyetlen szót sem szólt. Mielőtt az éhezéshez fogott volna, hét héten át beteg volt s e miatt határozta el öngyilkosságát, mi 53. napi kinos tengődés után sikerült is neki. 30 Reamur-foknyi melegben hogyan kell a közönséget a színházba édesgetni: azt megmutatta a montpellieri (Déli Francziaország) színház igazgatója, a ki felvonások közben a közönségnek ingyen fagylalttal szolgál; még pedig a páholyi és a földszinti közönség egész, a karzati közönség ellenben csak fél porcziót kap. A szolgák egymás között. János és József uraik ruháit tisztogatják. József: „Mit csinálsz? Miért teszed azt a forintot az urad mellény-zsebébe ?“ — János: „Látni akarom, hogy becsületes-e.“ — József: „No, én ezt nem merném megreszkirozni!“ Irod.aloian.. Megrendelési-iv küldetett be szerkesztősó- günkhez ily czimü műre : „ Az adóvégrehajtók kézikönyve, az 1883-ik évi 44 ik törvényezikk és pénzügyminiszteri utasítás alapján újonnan átdolgozott 2-ik kiadás. Állami végrehajtók, szolgabirák s községi elöljárók? számára.“ E mű magában foglalja az uj törvénynek a végrehajtási eljárást szabályozó, s mintegy annak alkatrészét képező szabályokat és min. utasításokat, nemkülönben ezen törvény által követni rendelt polgári perr. szabályait magyarázattal és irománypéldákkal, — melyek kijelölik azon korlátokat, a melyeken túl a törvény szigora sem terjedhet, a melyeket tehát az adóvégrehajtóknak fegyelmi büntetés alatt áthágni nem szabad és végre a pénzügyi közig, bíróságok döntvényeit. E mű tartalmazza: az állami adóvégrehajtók, községek, szolgabirák teendőit és hatáskörét, az adóbehajtás körüli működésüknek kezdetét számos mintákkal, a foglalásnál és összeírásnál követendő eljárást mintákkal. A le nem foglalható tárgyakat és jövedelmeket. A bejelentett igény esetóbeni teendőket, az árverés körüli eljárást mintákkal. A végrehajtói hivatal kezelését számos mintával. Ara ezen 8-ad rétü 8 ívből álló műnek csak 70 kr. Bolti ára 1 frt leend. Gyűjtőknek minden 6 példány után egy tiszteletpéldánynyal szolgálunk. A megrendeléseket kérem mielőbb Schenk Ferencz könyvkiadó hivatalának Budapesten IV. kér., ujvilág-utcza 12. sz. alá postautalványon küldeni. A müvet bérmentve küldjük el. Budapest, 1884. julius havában. Schenk Ferencz, könyvkiadó hivatala. Kassay Adolf, szerző. Uj könyvek. A Frankiin-Társulat kiadásábau Budapesten, újabban megjelentek: Az „Olcsó könyvtár“ (szerkeszti Gyulai Pál) 175—181. füzete. 175. füzet: Roscher Vilmos. „A nemzetgazdaság a klasz- szikai ókorban.“ Németből ford. M. G. Fűzve 20 kr. 176 füzet; Theuriet. „A hableány.“ Beszély.
