Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-07-22 / 82. szám
\ Sepsi-Szentgyörgy, 1884. ______________XIV. évfolyam. 82. szám. Kedd, julius 22. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. iMIeg-j elenii?: lietenlrint háromszor: Kedden, Csáitörtölnön és Szombaton. w zerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, főpiacz, 620. sz. a. (Csulak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 80 „ ’ Hirdetések dija: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyílttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haascnstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Ilaasenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. S.-Szentgyörgy, julius 21. A király egy törvényhozó komédiás tanyát rekesztett be, midőn julius 6-ról kelt legfelsőbb kéziratával a horvát tartománygyQlést elnapolta. A második meglepetés rövid idő óta, melyben a korona a mi jó horvát testvéreinket részesíti. Julius 15-én diszmagyarban jelent meg Horvátország bánja, Khuen-Héderváry gróf a tar- tománygyülésben és egy vörös pecsétes levelet nyújtott át az elnöknek. A bán nyugodtan foglalta el helyét, a képviselők kíváncsian nézik az elnököt, mint vágja fel s olvassa magában a levelet és mint változik hirtelen arczának színe. A tárgyalás félbeszakittatik s az elnök felolvassa a következő legfelsőbb kéziratot: „Mi I. Forencz József stb. a főrendeknek, méltóságoknak stb. Az 1870. évi II. törvényczikk 3-ik §-a alapján indíttatva éreztük Magunkat arra, hogy a Horvát- Szlavon királyságok tartománygyülésének junius hó 5-ikón folytatólagosan qjból megnyitott ülésszakát további intézkedésig elnapoljuk. E czélból megbízzuk és felhatalmazzuk hívünket, a bánt, hogy e leiratnak a tartománygyülés ülésén történt felolvasása után a tartománygyülést további királyi intézkedésig elnapoltnak nyilvánítsa. Kikhez egyébiránt stb. Bécs, 1884. julius 6-ikán. Ferencz József, s. k. Bedokovich Kálmán, s. k. Khuen-Héderváry Károly, s, k.“ Ezzel a horvát tartománygyülés ismét bizonytalan időre elnapoltatok. Ez a tényállás, melyet ma regisztrálhatunk. Magában véve nem valami nagy dolog, de reánk nézve mégis érdekkel bir arra nézve, hogy a korona megunta már ezt a haszontalan játékot, melyet a törvény védelme alatt Dráván túli testvéreink űztek. A magyar közönség annyira megszokta már a horvát botrányokat, hogy már nem is érdekelte ; Starcsevics Dávid a legékesebb kifejezésekkel illethette a kormányt és közegeit, tarthatott dikcziókat napszámra: mi már nem sokat törődtünk velük. Most már vége ennek is és a tisztelt népképviselő urak mehetnek, a merre nekik tetszik s szidhatják a magyart, a hol s a meddig nekik tetszik. Lesznek utczai tüntetések, botrányok, zendülések és verekedések; tiszteletére fognak ezek válni a horvátoknak, de minket meglepni nem fognak, — figyelembe sem fogjuk venni. Mi túlestünk a választásokon, Horvátország most ezek előtt áll. A horvát képviselők még egyszer fognak találkozni egy zárülésre az őszszel, azután pedig nekimennek a választásoknak és — forradalomnak. Olyanok a viszonyok Horvátországban, hogy vagy törik, vagy szakad, de ez állapotok tovább nem tarthatnak, ezek csakugyan tűrhetetlenek. Oly ellenzék parliamentben még Európában nem volt s nem is lesz, mint a horvát, mely botrányok szakadatlan lánczolatában leli örömét. Nem mondjuk, hogy mindenben nincs igaza, mert a bírói függetlenséget felfüggesztő törvény csakugyan kortesfegyver, még pedig hatalmas. Ebben igaza van az oppozicziónak, de ez még nem zárja ki az ellenzék tisztességes voltát. Nagyobb jogtalanságok egy uralkodó párt és kormány által sehol sem követ- tetnek el, mint nálunk, és irne, az ellenzék még nem feledkezett meg magáról, nem ragadtatta el magát szenvedélye által. Erről vegyen példát minden ellenzék. De közönyös reánk nézve, vájjon Horvátországban melyik párt az uralkodó ; nekünk ez mindegy: — egyik ép oly magyarfaló, mint a másik. A nemzeti párt volna az, mely legtöbb biztosítékot nyújt; de ki bízzék egy pártban, mely fehér fölfelé, vörös lefelé ? Kétszínűségben bízni nem lehet. Nem egy országgyűlés, hanem egy korszak ért véget a berekesztett horvát tartománygyü- léssel : az a korszak, mely 1873-ban az uniópárt megsemmisitésével Szlávy által kezdődött s Pejachevics bukásával válságba került és Starcsevics által eltemettetik. Tizenkét éve folytatja már a nemzeti párt e ravasz politikáját, de tovább már nem lehet. A magyar nemzet tizenkét éven át tűrt, engedett, sőt Tisza Kálmán már képes sem volt szemben a horvátokkal a nemzet és állam tekintélyét fentartani. E politikának elérkezett halálos órája, mert itt az idő, hogy a horvátok válaszszanak: vagy Magyarországgal, vagy Magyarország ellen ? . . . Válaszszanak a horvátok. Eddig még a mi gyenge kormányunk is tűrt, de azt hisszük, ő is elérkezettnek látta már az időt, hogy valamit cselekedjék. Testünkön táplálni a parasi- tákat tovább nem lehet. A nadály is csak addig szívhat, mig van honnan és miből ; a nadály horvát annyira kiszívta már vérünket, hogy tovább szívni már nem lehet. A nadály önként esik le a testről, ha jóllakott ; a horvátok még akkor sem, mert ők telhetetlenek. De azért lerázzuk mi majd őket s megadjuk nekik azt, a mit érdemelnek. Az érdemnek a jutalmat! gb. 37,852./II. szám. Magyar kir. belügyminiszter. Pest-Pilis-Solt-Kiskunmegya központi választmányának Budapesten. Minthogy az 1874. évi XXXIII, törv. czikk 88-ik §-ának határozott rendelkezése értelmében úgy a képviselőválasztás összes lefolyásáról szóló választási jegyzőkönyvek, mint a szavazatszedő küldöttségek által a szavazás lefolyásáról vezetett jegyzőkönyvek és a szavazási lajstromok két-kót példánya a központi választmánynak beküldeudő ; a központi választmánynak, mely a választási elnökkel szemben nem egyszerű postahivatal, mely a beérkezett iratokat minden vizsgálat nélkül tovább expediálja; nemcsak joga, hanem kötelessége intézkedni, hogy az esetben, ha a fentebbi iratok a választási elnök részéről a közp. választmányhoz nem a kellő számú példányokban küldetnek meg, a hiányzó példányok a választási elnöktől pótlólag bekivántassanak. Ennélfogva a f. évi junius 29-én 1G598. ein. sz. a. kelt előterjesztés kapcsán újólag fölhívom a közp. választmányt, hogy a fülöpszállási választó kerületben végbement országgyűlési képviselőválasztásnál eljárt első szavazatszedő küldöttség által fölvett szavazási jegyzőkönyvet, vagy a mennyiben a törvényhatóság levéltárába elhelyezendő példány is hiányoznék, jegyzőkönyveket pótlólag szerezze be, a annak egy példányát hozzám azonnal terjeazsze fel. — Budapesten, 1884. évi julius hó 5 én. A miniszter megbízásából: Lukács György, 8. k., miniszteri tanácsos. Közöltük a miniszternek ezen rendeletét napirenden lévő elvi fontosságánál fogva; de közöltük azért is, hogy a „Székely Nemzet“ kovásznai evelezőjének is alkalom- nyíljék meggyőződni, mi- répen gondolkoznak odafenn és mit rendel a prin- czipális. Szerk. A kedvezményes ipari vállalatok adóbevallása. A pénzügyminiszter az 1881. évi XLIV.- törv. -czikk alapján állami kedvezményben részesült nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak adóvallomás szolgáltatása iránti kötelezettségük tárgyában a következő körrendeletét intézte valamennyi kir. adófelügyelőhöz: „Tapasztaltatott, hogy a hazai iparnak adandó állami kedvezményekről szóló 1881. évi XLIV. törvényczikk alapján állami kedvezményben részesült nyilványos számadásra kötelezett vállalatok adóvallomás illetve az 1875. évi XXIV. törvényczikk 10. § a értelmében mérleg (nyereség- és veszteség számla) s közgyűlési jegyzőkönyvi kivonat szolgáltatására hivatván fel, e felhívásnak azon körülménynél fogva vonakodtak megfelelni, mivel a szóban levő adó- vallomás szolgáltatását épen a nyert adókedvezménynél fogva szükségtelénnék. tartották. Ezen felfogás azonban nemcsak merőben téves, hanem határozottan a törvénybe is ütközik. Ugyanis a nevezett vállalatok igazgatósági és felügyelő bizottsági tagjai, valamint tisztviselői is a nekik kifizetett ju- I talékok után járó III. osztályú keresetadó alól a fennidózett 1881. évi XLIV. törvényczikk által fel nem mentettek és merülhet fel azon eset is, hogy a szóban levő vállalatok részéről elsőbbségi vagy jelzálogkölcsön vétetik fel, melynek kamatai után a tőkekamat- és járadékadó, a vállalat szavatossága mellett előírandó, mely körülményeknél fogva tehát az adóvallomásnak, illetve mérlegnek szolgáltatása oly annyira szükséges, mint az az illető vállatok- nak törvényszerű kötelessége is, miután ezek e részbeni, a fennidézett 1875. évi XXIV, illetve XXIX. törvényczikkeken alapuló kötelezettségük alól, nyert adómentességüknél fogva törvényileg fel nem mentettek s igy szabályszerű adóvallomást adni kötelesek.“ Horvát dolgok. Starcsevics, Tuskán és a többi uszkók erkölcsű horvát képviselők mosdatlan szit- kozódásai úgy látszik, termékeny talajra hullottak a zágrábi ifjúság lelkében. Különösen Miskotavics, a törvényes állapot erélyes védelmezője az, a ki ellen a hevülő ifjoncz lelkek dühe emelkedik. A zágrábi egyetemi ifjúság egy gyűlése ugyanis az elmúlt vasárnap egy bombasztikus manifesztumot intézett a „horvát nemzethez“, melyet Folnegovics lapja a „Sloboda“ másnap közzétett. Az ifjúság nemes szóvirágai között különös figyelemre érdemes a következő tétel: „Mi, a te háládatos fiaid nevét és emlékét megátkozzuk Miskatovics József Ju- dásnak és társainak ; mi a te háládatos fiaid bosz- szuért lihegünk és sovárogva várjuk a napot, a inkor jól megérdemlőit dijukat kiosztjuk“ stb. Miután a manifesztura egyenesen forradalomra és gyilkosságra való fölhívást tartalmaz, a horvát tartományi kormány el van határozva a manifesztálókat a törvény elé állítani, szükség esetén pedig a zágrábi egyetemet is bezárja. Mozgalom Bosznia Herczegovinában. A jól értesült „Narodni List“ jelenti, hogy a herczegovinai, nevesinyei, stolaczi, lyubinyei kerületekben a rablók garázdálkodása mind nagyobb mérveket ölt. Az usz- kókok már katonai kiucstári lovakat is raboltak s azokkal a montenegrói határon át elmenekültek. — A derventi parasztság (felső Bosznia) nagyban várta, hogy Kállay miniszter hozzájuk is eljön sérelmeiket orvosolni. írásban is foglalták sérelmeiket, melyek közt a bégeknek és spahiknak fizetett harmad és dézsraa jelentékeny szerepet játszik. „Puszta
