Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-07-12 / 78. szám
várossal szemben kivívott többi diadalaihoz. De hát mi ezt már régóta ismerjük. Ez uj csapás nem talál készületlenül. Mindazonáltal még sem vagyunk képesek mély fájdalmunk érzetét elnyomni, midőn a szebeni akadémia életén végig nézünk. Ez hát vége amaz intézetnek, mely 40 év előtt legjobb férfiatokat adta. hogy népünk a német tudomány egy helye által egy horgouynyal többet birjou nemzeti életének viharkorbácsolta tengerén. Úgy van, a német nemzeti élet horgonya volt ez iskola, de több mint egy évtized óta már nem vala az, és a mi minket veszteségünk felett vigasztalni tud, az az, hogy csak egy formát törtek össze s mindaddig, mig a szellem él, bírni nem fognak minket soha. A megszegett béke. Courbet tengernagy állítólag arról biztosította Ferryt, hogy Khina legfölebb 14 nap múlva már teljesiti Fraucziaország föltételeit. Azt is állítják, hogy Courbet Li-Hong-Csanggal egyetórtőleg jár el. — Courbet hir szerint tudatta volna a kormánynyal, hogy pár nap múlva végezni fog Tonkingban s az összes szükséges helyek birtokában lesz. A kolera. Újabb hírek a kolera aggasztó terjedését jelzik. Már a hivatalos táviratok is kénytelenek elismerni, hogy a járvány Toulon és Marseille városokon kívül immár Aixben is szedi áldozatait. Alig lehet hát remélleni, hogy sikerü'ni fog még a bajt kisebb térre lokalizálni. Trieszt, jul. 7. Bresciában egy Vicenzából érkezett utazó gyanús tünetek közt betegedett meg és a kórházba vitetett megfigyelés végett. A városban panique támadt, de a sindaco közhírré tétette, hogy nem koleraeset forog fenn. A veronai kolerahirt illetőleg hat orvos kijelenti, hogy Baganzani Ferencz ottani lelkész nem kolerában halt meg. Az itteni hatóság felterjesztést intézett a kormányhoz, hogy a monarchia határain állítson fel veszteglő intézeteket. London, jul. 7. A íelsöház ülésén Carrington kijelenté, hogy a „Carthagena“ nevű angol hajón Marseilleből Cbliffordba jövet két kolera eset fordult elő. Páris, julius 7. Délelőtti 11 óra óta Toulonban hót és Marseilleben nyolcz ember halt meg kolerában. Marseille, jul. 8. (Reggel.) Ma éjjel négy kolerabeteg halt meg a városban és négy a Pharo- kórházban. — Allard maire ellenzi a községi iskolák bezáratását, mert úgy sincs sok tanuló s ezek jó felügyelet alatt állnak, a mi Allard nézete szerint jobb, mintha ott csavarognak az utczákon. Az igazságügymíniszter bizonyos számú fegyenczet szabadon fog bocsátani. P á r i s, jul. 8. Délelőtt 1 i óra. Touloni sürgönyök szerint a kolera egyre terjed s veszélyes jelleget kezd ölteni; t. i. a halál rohamosan következik be, 8 a betegség nem vesz szabályos lefolyást. Az inficiált városrészek száma is egyre szaparodik, most már a munkás-negyedben is ott a kolera s a tengerész-kórházban is fordultak elő koleraesetek. Toulou, jul. 8. Reggel. Teguap és ma éjjel összesen tizenöt ember halt meg kolerában. Berlin, jul. 9. A berlini „Tageblatt“ jelentése szerint Constanzban három koleraeset fordult elő. Egy beteg meghalt. Arnsperger egészségügyi tanácsos Constanzba utazott. A karlsruhei hivatalos lap sietett dementálni e hirt. Tóul on, jul. 6. Tegnap reggel 11 órától este C óráig itt hat ember halt meg kolerában. Marseille, jul. 9. Tegnap d. e. 11 órától esti 8 óráig négy ember halt meg kolerában. Páris, jul. 9. Toulonban és Marseilleben jobb a helyzet, mert a halálesetek száma csökkent; ellenben Aix-ban ismét két ember (összesen tehát már öt) halt meg kolerában. A touloni egészségügyi bizottság 9-ón ülést tartott, a melyen Koch is megjelent. Koch először is azt kérdezte, mi az oka annak, hogy a ragály a városba behurczoltatott és elterjedt ? A maire azzal válaszolt, hogy fő oknak tartja Toulon czélsze- rütlen és egészségtelen épületeit. Koch erre meg- jegyzé, hogy ő is ebben a véleményben van ; s azt is állítja, hogy a ragály a testi érintkezés vagy ruhák által terjedt el. — Koch azon véleményének adott kifejezést, hogy a kolerát a levegő nem terjeszti, az csak érintkezés által terjedhet; csak akkor üt ki, ha a bacillusok a belekbe fészkelték magukat. Az italok és gyümölcsök veszedelmesek. A mikrobusok a hullákban elpusztulnak ugyan, de azért a hullákat mennél gyorsabban el kell temetni. A kolerabetegek ruháit el kell égetni, vagy dezinficiálni. A vaspályák dezinficiálása gyermekes és hiábavaló fáradtság. Dezinficiálni kell a táskákat, a tárczákat és a fehérneműt. A kutviz veszedelmes. A tejivást is el kell tiltani. Ezek legjobban terjesztik a mik- robusokat. A kolera betegeket izolálni kell. A vásárokat, a gyülekezéseket meg kell akadályozni. Az oly házakat, a hol koleraeset előfordult, be kell zárni. A kolera ellen nincs gyógyszer. A legjobb praezervativum az ópium. * BRASSÓ. — 1884. julius 8-án.*) A „Kronstädter Zeitung“ idei 10G. számában a „Nemere Határszéli Közlöny“ cziméhez egy nyílt levél foglaltatik, melyben Schnell Károly ur, a szász-német néppárt brassói kerületi választmányának ez idő szerinti elnöke, e lapok 70. számában Brassóból keltezett közleményből azon hirt, mintha a szász néppárt intéző köre, Bethlen főispán ur ő méltóságának tett azon Ígérőtöket, hogy a hermányi választókerületben nem fognak a kormány jelöltje ellen dolgozni, megszegték volna, — valótlanságnak jelenti ki, megjegyezvén, hogy igaz, miszerint ő értekezett e tárgyban ő méltóságával a főispán ur- lal, de ígéret nem tétetett, — sőt ellenkezőleg az utolsó megbeszélés azzal végződött: „tehát har- czolni fogunk egymás ellen“. El akarom hinni, hogy Schnell Károly ur nem tett Ígéretet, de be tudom bizonyítani, hogy a kérdéses hir el volt Brassón terjesztve, nemcsak, de én éppen szász körökben haliám, hogy úgy volt, mint az e lapok 70. számában közöltetett. Ámde lett légyen bármikép, éppen a Schnell ur által tett beismerésből kitűnik, hogy a hir csak részben nem felel meg állítólag a valóságnak ; de miután tudva volt, hogy szeretett főispánunk csakugyan érintkezésbe tette magát a szász néppárt elnökével, a vélemény — mely gyakran nem csal — az lehetett, *) Mult számunkra későn érkezett. Szerk. hogy kibúvókat fog használni a tisztelt elnök ur, de azt nem hittük volna soha, hogy az elnök ur fel volt a választmány által hatalmazva a kesztyűt főispánunknak oda dobni, annál inkább nem, mert tudjuk, hogy a szászok nem a kormánypárti képviselő ellen agitálnak, hanem a magyar képviselő, a magyar állameszrae ellen. Mert ha a hermányi kerületben ellenzéki képviselő lépett volna is fel, az intéző urak, hivatkozva az elnyomatásra, a jámbor falusi néppel bizonyára megbuktattak volna bárkit. Schnell ur nyilatkozata ügyvédi reclamnak uem rossz, hisz a „Kronstädter Zeitung“-ban olvastuk nem rég, hogy szerencsénk lesz legrövidebb idő alatt egy perrel megismerkedni, melyet egy szász ügyvéd 2 egybehangzó elutasító ítélet daczára a Curiánál megnyert. Ha azonban azt hiszi a szász-német néppárnak magát nevező, de nem a szorosan vett nép elveit, hanem ama bizonyos, prókátorok, pro- fessorok és theologusokból alakult a berlini deutscher Schulverein tanait hirdető egylet, hogy elnöke tettével és nyilatkozatával a sanyargatott és elnyomott szászok ügyét emelte, akkor nagyon csalatkozik. Kommt Zeit, kommt Rath! Lészen idő, talán nemsokára, midőn a szász nép, (értem a parasztokat és a falun lakó, nem Jenában, Lipcsében és Berlinben kitanult néptanítókat,) be fogja látni, hogy ezek a Thonangeborek nem a nép javát, hanem saját érdekeiket keresik. Egy vidéki falusi szász pap egy közel megyében azzal tüntetett népe előtt, hogy megyegyüléseken az ottani főispán ellenjolytonosan opponált, s ezen érdemeiért nemsokára városi nagypap lett. És még számtalan ilyen példát tudnék felmutatni. A munkás és jámbor, szorgalmas és csendes szász nép még nem ért meg annyira, hogy belássa, miszerint ezek a nagy urak ügyöknek nem használnak, hanem ártanak. Kommt Zeit, kommt Rath ! A tisztelt elnök ur legjobban tudja, hogy a Brassón levő izga- tók már az utolsó városi tisztujitásnál fényesen megbuktak. így történt az kicsiben most, de nemsokára igy lészen az nagyban is. Tessék csak tovább ujjat huzni a magyarral, tessék csak gyakrabban mondani főispán ur ő méltóságához: „also werden wir gegen einander kämpfen!“ Vedererao ! Am lássa meg a félrevezetett szász nép, hogy milj gyümölcsöket fog hozni a „gegen einander kämpfen.“ Főispán ur ő méltóságának is alkalma volt az elnök ur által mondottakból megismerni a szász néppárt vezetőinek hazaszeretetét. Bízzanak csak dr. Kaiser János urban, ő a Dunaparton issza kávéját. Azt mondja Schnell ur érintett nyílt levélben az e lapok 70. számában közlöttekre: „unter vielen nichtssagenden Bemerkungen.“ Persze szerinte „nichts sagend“, hanem mi azt másképen fogjuk fel és ha megérjük, látni fogjuk, mit használtak a szász nemzeti párt képviselői a szászoknak. A nagy-szebeni jogakadémia esete márjis gyümölcse a szász hazaszeretetnek és a deutscher Schulverein.agitácziói- nak. És a mi még nem volt, az bekövetkezik, csak legyenek az urak türelemmel. Tudtunkkal a szász képviselők a mi pártunkhoz, t. i. a mérsékelt ellenzékhez csatlakoznak és nem nemzetiségi ügyekben velünk szavaznak a kormány ellen; de kérdem a szász intéző körben levő matador uraktól: nem e jobb volna simulni a magyar nemzethez? nem-e jobb volna felhagyni a deutscher Schulverein agitáczióval ? Nem gondolták-e már meg az urak, hogy kár henczegni a Silló Terézsi.*) Hejh, Silló Terézsi! Ne ágálj hiába! Ne hidd, hogy te szép vagy, Sem módos, sem ügyes ! Az éh leányomnak Tizenkét fersingje, S ládájában arany, Sárga, mint a mocsár: Bukuresti arany ! Hallja ezt Sillóné, Kiáll az utczára, S torka szakadtából Oda kiabálja: Nem is olyan ezégór Az én jó Terézsim, . ,í,v:í- Mint a czafra lányod!! Nem szól rá Csutakné, Betér a házába; Tüzet rak egyszerre S bosszút forral rajta. Édes komámasszony, Jöjjön csak egy szóra! Van mézelt pálinkám, Van tokány, lopottya! . . . *) Mutatvány szerzőnek közelebbről megjelenendő s bizonyára feltűnést keltő ballada-gyűjteményéből. Esznek, iddogálnak. Legyen szerencsés a Kied belépése ! A jó Isten adja ! . . . A leányom épen A fiókhoz való. . . . Igen, de nem hagyja Azt a Silló Trézsit; Úgy szereti, érte Majd esik kétségbe ! Dehogy el nem hagyja! . . . Elhagyta, elhagyta. Csúnya pletykát fogtak A szegény leányra. Haragból elhagyta, S a Csutak leánynyal Lakadalmát üli. Bokrétás lovakkal Hajtanak az utón, Sillóék utczáját Jobb, ha’kikerüljük ! Csak azért sem, lám : hogy Pukkanak mérgökben ? A nagy Nápoléon Nótájával hajinak Silló háza előtt. Látja ezt Terézsi, Köny tódul szemébe; Az ártatlan könnyem Verjen meg örökre ! Meg is, meg is verte. Kezdett fonnyadozni Vőlegény ott helyben, S egy esztendő múlva Lakodalma napján Ki volt nyujtóztatva. Baráczy Sándor. Egy török leány szerelme. — Rajz. — Francziából. Valahányszor Törökországban a népek s nemzetek kardjaik ólét egymás ellen fordítják és a keleti kérdés a politika láthatárán felmerül : mindannyiszor édes emlék ébred fel bennem, hasonlóan e kis keleti történetkéhez, mely emlék szivem első álmából, lelkem első tavaszából. Sok, igen sok év mult el már azóta s én mégis úgy érzem, mintha tegnap történt volna, oly tisztán és világosan áll minden előttem. Ismét nagy pajkossággal szédelgek a magános, csendes török határvároskában, látom az estipir aranyszinóvel festett távoli hegyeket. A nagy Duna partján állok, mely hatalmasan zajong széles medrében tovább, s a háborgó hullámok közé tekintek. Mellettem áll egy leány — félig még gyermek, félig már nő. Ábrándosán bólintgatja szép szőke fejecskéjét, mig tüzes barna szemei komolyan s kedvesen tekintenek re&m. . . ,
