Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-07-12 / 78. szám
Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIV. évfolyam. 78. szám. Szombat, julius 12. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY, Politikai, társadalmi, közgazdászat^ közművelődési és szépirodalmi lap. 2v£egrjelenilE lietexiiciirt Ixáronaszor: Kedden, Os\itörtölcön. és Szombaton. Szerkesztőségi iroda: Sepei-Szentgyörgyön, fópiacz, 629. az. a. (Csulak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi réazét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok viasza nem adatnak. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 80 „ Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyílt tér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernatein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Ilaasenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. Elfffizetési felhívás a, ÜSTemer© „HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY“ czímü politikai és társadalmi lap 1884. tizennegyedik évi folyamára. Előfizetési éra: Egész évre .......................7 frt — kr. Félévre », ........................3 „ 50 „ Negyedévre ........................I „ 80 „ Külföldre egész évre . . 9 „ — „ Előfizetőinket tisztelettel kérjük, előfizetésüket megújítani, valamint az előfizetési pénz beküldését illető intézkedéseiket idejekorán megtenni, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, miután fölösleges példányokat nem nyomattat- hatunk. Az előfizetés legczélszerübben postautalvány mellett eszközölhető. Az előfizetési pénzek a „Nemere Határszéli Közlöny“ kiadó-hivatalának Bernstein Márk könynyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők. A Nemere „Határszéli Közlöny“ kiadóhivatala. S.-Szentgyörgy, jalius 11. Az ellenzék teendőjéről az uj országgyűlésen sokat írtak már a lapok. Mindezzel mi még eddig nem foglalkoztunk, mert ily kérdésekhez csak az illetékes körök véleménye után szólhat a vidéki sajtó. A politikát nem a vidéki lapok és nem Sepsi-Szentgyörgyön csinálják, habár vannak, a kik ezt szeretik elhitetni magukról. Legújabban a kolozsvári „Ellenzék“ kitűnő szerkesztője, a függetlenségi párt egyik kiváló tagja szólott a kérdéshez, még pedig igen figyelemre méltóan. Bartha Miklósnak itt Erdélyben elég alkalma volt a kormány választási eszközeinek minőségében és mennyiségében gyönyörködni (?!) ő láthatta, hogy bizony Erdélyben sem tett kevesebbet a kormány, akár Honiban és Aradmegyében ; neki alkalma volt tapasztalni, mit követtek el Magy&r-Láposon a jeles Bethlen Pál gróffal, Maros-Vásárhelyen Ugrón Gáborral, Háromszéken Lázár Mihály- lyal és Bonczával, no meg pláne Lyka Dömével, azután meg Csikban ő vele szemben, és a többi kerületekben is; nem csoda tehát, ha belőle a legmélyebb elkeseredés szól ki. És ép ezért Bartha Miklós felemelte szavát és azt javasolja, hogy tegye le az ellenzék minden tagja a mandátumát s ne vegyen még negativ részt sem egy pénzen vásárolt parlamentben. Ez az indítvány lényege. — Nem vagyunk hivatva ily kérdésekhez első sorban szólani; be is vártuk, mig a fővárosi sajtó teszi fut megbeszélés tárgyává. De lássuk, mit mond ehhez a mérsékelt ellenzék s a függetlenségi párt vezérlapja, az „Egyetértés": „Az ellenzék azonban nem járna el korrektül, ha tömegesen hagyná oda a parlamentet. Épen neki van jussa ott ülnie. Ép ő bivatkoz- hatik a nép bizalmára. Hivatkozhatik ma kétszeres joggal, mert nemcsak hogy annak a kifolyása, hanem a kormány visszaéléseinek daczára kifolyása. Nemcsak hogy győzött egyes kerületekben, hanem minden erőszakoskodások daczára győzött. Vele szemben a közakarat kettős erőben nyilatkozott. Neki kettős joga és kötelessége ott ülnie. És mégis csak fordított dolog lenne, ha az menne el, a ki jogosan ott 01, az pedig ott maradna, a ki egy meghamisított választásnak köszönheti helyét. Magok a kerületek, kik az ellenzéki képviselőket választották, más elbánást érdemelnek. A választás mindenkor nagy zaklatással jár. Ellenzéki választóra nézve az inkább kötelesség, mint jog. Heteken keresztül a legnagyobb izgalomnak vannak kitéve. Tűrnie kell a sok hivatalos zsarnokoskodást, fenyegetést. Aztán ha valami önérzetes kormánynyal állanánk szemben, még hagyján ; azt megrendítené az ellenzék ilyen magatartása. De Tisza Kálmán örülne neki; hiszen neki ideálja egy oly parlament, melyben nincs ellenzék. Számára ez lenne a legboldogabb állapot. Elmondhatná mindennap kedves híveinek országmentő intézkedésinek előnyeit, s csupa éljenző tömeget látna maga körül. Nem volna senki, a ki rápirithatna. Nem kellene minden egyes alkalommal szemrehányásokat elhallgatnia. Nem tűnnék ki minden áldott nap az ő kicsiszerü- sége, az ő szűk látkörü felfogása, az ő állam- férfiúi képtelensége. Talán még fönt az udvarnál is örülnének ennek az állapótnak. Mert hiszen oly alázatos szolgájok nem volt még soha, mint a minő akkor tudna lenni Tisza Kálmán. Az bizonyos, hogy nagyon nehéz belenyugodni a helyzetbe. Keserves tétlenül nézni el akkora jogtiprást, mint a minőnek szemtanúi voltunk. Lehangoló elgondolni, hogy az alkotmány mennyire ki van vetkőztetve lényegéből. — De másképen kell segíteni a bajon. Talán rátérünk más alkalommal ennek a fejtegetésére.“ Ez a függetlenségi „Egyetértés“ nézete ; nem sokkal üt el tőle a „Pesti Napló“: „A választási visszaéléseket a lefolyt képviselőválasztások alatt Magyarországon is sok szomorú példa örökíti. De a magyarországi esetek úgy mennyiségben, mint minőségben eltörpülnek az erdély részi kihágások mellett. — Erdély már a Deák-párti kormányok alatt is a hivatalos választások színhelyét képezte, s már abban az időben is mint a tratikálások klasszikus földje volt ismeretes. Képzelhetni, hova nőtték ki magukat ezek a tratikálások a jelenlegi kormány rendszere alatt! De nem, ezt a fokát az erőszak alkalmazásának, a csalások és törvénytelenségek vakmerőségének már képzelni sem lehet! — Nem csoda tehát, ha a választási visszaélések felett Erdélyből hangzik a legelkeseredettebb szó. Bartha Miklós erdélyi képviselő, tanúja a legtöbb erdélyi választásnak, egyenesen az összes ellenzék visszavonulását ajánlja. Ajánlja, hogy a föliratban a törvénytelen erőszakkal választott országgyűlés feloszlatása kéressék a királytól; mert a kormány- párti többség nem mandátumokat fog bemutatni, hanem cselédkönyveket. Ajánlja, hogy az ellenzék ne vegyen részt a megalakuláson, s ha a többség a feloszlatást indítványt leszavazza, valamennyi ellenzéki képviselő tegye le mandátumát. Nem az indítványok meritumába akarunk belemenni, mikor azokra reflektálunk. De reflektálunk reájuk azért, mert abban a nagy elkeseredettségben, melyből ezek az indítványok folynak, van nagy jogusultság és van igazság. És reflektáluuk reájuk azért, mert reá akarunk mutatni, hogy minő eredményekre vezethet az a minden jogot lábbal tipró kortesrendszer, mely a parlamentárizmust mára választásnál meghamisítja, hogy azután az igy eszközölt választások eredményével meghamisítsa az egész parlamentet. . . . Megengedjük, sőt tudjuk, hogy ma még nincs okunk attól tartani, hogy az olyan indítványok, minőket Bartha Miklós tollából kisajtol az elkeseredés, tényékké válhassanak. De fájdalom, ép úgy tudjuk, hogy már is nagyon sok ama tények száma, melyek a hazafias elkeseredést ilyen indítványokra ösztönzik. S keresvén az orvoslást, arra a megdöbbentő tapasztalásra jutunk, hogy e bajnak orvoslására már magának a miniszterelnök urnák akarata sem elegendő; vagyis e tapasztalattal egy régi axiómához jutunk el: ahhoz, hogy betegségeket, melyek egy bizonyos kormányrendszer keretében válnak krónikusokká, ugyanazon kormány- rendszer keretében meggyógyítani lehetetlen. Ezen csak gyökeres rendszerváltoztatás segíthet.“ íme nagyon is kivonatos véleménye a mérv- és irányadó ellenzéki lapoknak. Szűk terünk nem engedi, hogy azokat bővebben közöljük. A kérdés, mely körül ez forog, igen fontos és nem oly könnyen mellőzhető, mint azt a „Nemzet“ véli, mely úgyszólván nevetség tárgyává teszi az egészet. A tárgyra legközelebb visszatérünk. i-yAz állandó kolera-bizottság. A belügyminiszter által alakított állandó kolera-bizottság tagjai a következők : a belügyminisztérium részéről Lukács György miniszteri tanácsos, mint a bizottság elnöke, továbbá Jekelfalussy miniszteri tanácsos és annak helyettese Porutíu Sámuel osztálytanácsos, Pe- őcz Elek osztálytanácsos és dr. Grósz Lipót osztálytanácsos ; az állami rendőrség részéről dr. Ró- zsaffy Alajos; a kereskedelmi minisztérium részéről Lipthay István miniszteri tanácsos és helyetteseként Jamniczky Jenő miniszteri titkár, Mihálo- vich János osztálytanácsos és helyetteseként Biró Tamás miniszteri titkár; a pénzügyi minisztérium részéről báró Andreánszky István osztálytanácsos ; a honvédelmi minisztérium részéről dr. Cs&jághj Béla főtörzsorvos; a közlekedésügyi minisztérium részéről Ambrozovics Béla osztálytanácsos, Storch Gyula felügyelő, Rapaics Rudolf osztálytanácsos ; végül az országos közegészségi tanács részéről dr. Balogh Kálmán, dr. Fodor József, dr. Korányi Frigyes, dr. Scheuthauer Gusztáv, dr. Wagner János, dr. Markusovsky, dr. Patrubány Gergely ős dr. Csa- táry Lajos. Az osztrák-magyar bank alkotmáuyzója, dr. Kautz Gyula, a mennyire teendői a főtanácsban és a budapesti igazgatóságnál megengedik, egyetemi szabadsága idejét a bank több magyar fiók-intézetének meglátogatására fogja használni, hogy személyes érintkezésben avagy megfigyelés utján a vidék pénzügyi- és hitelviszonyairól beható ismeretet szerezzen. A nagy szebeni jogakadómia első évfolyamának beszüntetéséről a n.-szebeni „Tageblatt“ hosz- szu czikket ir jul. ő-iki számában, melyet következő jeremiáddal végez: „Jól van, egy bevégzett tónynyel állunk szemben. A chauvinizmus megkapta áldozatát. A magyar sajtó egy része, mely évek óta szünet nélkül izgatott a jogakadémia ellen s mely ezt állítólagos állam- és magyarellenes szelleme miatt denuncziálta, eme babérját nyugodtan teheti a gyűlölt, régi szász
