Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-06-24 / 70. szám

— 278 —

A múlt kópviselőház végével a~ mérsékelt ellenzék 53 tagot számlált, ezenkívül a pártonkivüliek közül 3 képviselő a mérsékelt ellenzékhez volt számítható. A máig ismert választások szerint pártunk már is 64 mandátumot vívott ki, és a pártonkiviili képviselők közül 3, programmja szerint, határozottan ellenzéki állást foglal el. Daczára tehát^annak, hogy nehány jelöltünk sorsa csak a legközelebbi Dapokban dől el, már most is azt konstatálhatjuk, hogy 11 mandátummal gyarapodtunk és épen ellenkezőleg az idézett távirattal, a mérsékelt ellenzék — az antiszemitákon kívül — az egyedülijpárt, a mely ily gyarapodással dicsekedhetik.

Továbbá épp oly rosszaka rat u, mint nevetséges ráfogás (Unterstellung), h a a mérsékelt ellenzék választási agitá- cziója és különösen az ón agitáczióm s az antiszemitizmus gyarapodása közt bármely összefüggést akarnak fölfedezni. Pártunk összes szónokai és ezek között talán az én csekélységem a legnagyobb határozottsággal, már a mult országgyűlésen kimondották kárhoztató Ítéletüket az antiszemitizmus felett.

Mindenütt, a hol e mozgalom nyomai találhatók voltak, ezen értelemben szóltunk a választókhoz, és pedig ismételve és beliatólag. E magatartásunk következményei nem is maradtak el. Az antiszemita lapok senkit sem támadtak meg több dühvei, mint éppen a nem antiszemita ellenzéki vezérférfiakat; az antiszemita agitáozió senki ellen sem harczolt oly buzgalommal, mint éppen mi ellenünk. Bittó István, gr. Dessewffy Aurél, Ocskay Rudolf, mind a mi sorainkból, e küzdelemben buktak el. Bittó Béni és mások ez ellenében nehéz harczot vívtak. Azon választókerületeken kívül, melyekben az anti- sz emitizmus a mérsékelt ellenzékkel szemben fellépett, az éppen azon megyékben nem talált tért, a melyekre az én választási agitáczióm kiterjedett.

Az antiszemitizmus Tolnában, Mosonyban, Békésben stb., szóval mind oly megyékben hódított, melyekbe a választási barez alatt lábamat sem tettem be. E tényekkel szemben azon igyekezetei., hogy a mi választási agitácziónkat az antiszemitizmus növekedésével kapcsolatba hozzák, csakis a calumniare audacter ismert jeligére lehet visszavezetni.

Végül, szelíden szólva, valótlan, hogy a mérsékelt ellenzék, akár déli Magyarországban, akár Erdélyben, a nemzetiségi pártokkal szövetséget kötött, vagy plane azok zászlaja alatt harczolt volna. Mi a saját álláspontunkat, mely az állam szoros egységét és nyelvileg is magyar jellegét minden kérdésen kívülinek tekinti, de a nemzetiségi törvény loyalis megtartását biztosítja, minden vegyes ajkú kerületben különös határozottsággal és világossággal hangsúlyoztuk; a ki ezen álláspontot egyéb politikai elveinkkel minden tartózkodás és kétértelműség nélkül elfogadja, azt egyénileg mint bajtársunkat üdvözöljük, bármely származású és bármely vallásu legyen is: de „nemzetiségi pártokat“ mint ilyeneket soha sem ismertünk el és még kevésbbé alkudoztunk az ilyesmikkel, sőt az ez irányban tett ajánlatokat, melyekben nem volt hiány, az említett álláspontra való utalással, mindig visszautasítottuk.

A tényeknek ez egyszerű helyreigazításából a „N. Fr. Presse“ olvasói ítéletet alkothatnak maguknak a fegyverek minőségéről, melyekkel ellenünk harczolnak. Lemondok arról, hogy a védelmi állásból a támadásra menjek át, bár ez mind a három említett pontot illetőleg könnyű dolog volna- megelégszem azzal, hogy bebizonyítottam azon állítások teljes alaptalanságát, melyek az ön becses lapjában is felvételt találtak. A tisztelt szerkesztőség lojalitásától megvárom, hogy e sorokat legközelebbi száma kiváló helyén szószerint fogja közölni.

Kitűnő tisztelettel •

Budapest, 1884. junius 18-án.

Gróf Apponyi Albert.

BRASSÓ.

— 1884. junius 20-án.

Soha sem szerettem vidéki lapok hasábjain eredeti politikai czikkeket olvasni, nem írni, mert nézetem szerint erre egyedül a fővárosi pártlapok vannak hivatva. Nagy külömbség van a tanár ős a tanítvány magyarázata között. Mi tehát egyedül a pártlapok után indulhatunk habár egy némely kormánylap a vidéken a nyomorult 6—800 fit sub- ventioért utánozni és czifrázni akarja azt, mit teszem fel a „Nemzet“ három nappal előbb vezérczik- kében közzétesz. En ily czikkben nem látok mást, mint midőn Didó lábát csókolja Verhovaynak. Félre tehát vidéki lapban eredeti vezérczikkel, hiszen úgy sem hiszi senki, hogy eredeti, hanem közöljünk lapszemlét, politikai híreket, és foglalkozzunk helyi ügyekkel. Ez a vidéki lap hivatása, de nem vi- nyogtatás a Judás-csókért, a subventioért. Az előadottakban nem a „Határszéli Közlöny“-t akarom érinteni, hanem ama j,rr“ ős „s“ jellel ellátott „Székely Nemzet“ czimü subventionált kormánylapot értem, mely merészkedik vezérczikkeket hozni, talán Cs. B. uram tollából, és nem átalkodik teszem fel foglalkozni vezérczikkekben a „Pesti Naplóival vagy „Egyetértés“-sei. Mikor egy vidéki lap

ilyeténképen vigyorog a holdra, igazán nevetséges. Nem akarok erős kifejezéssel élni, és csak azt mondom: 0 sancta simplicitas! - Nehogy tehát én is politikai vezérczikkhez mártsam be toliamat, helyi érdekű ügygyei leszek bátor foglalkozni.

A forró napok az országban legnagyobb részben elmúltak, habár mi Brassón téli kapuiban járunk. A „Kr. Ztg.“-ból és a fővárosi lapokból tudhattam csak meg, hogy Brassón képviselőválasztás volt, habár megvallom, magam is választó polgár vagyok, de eme legszentebb polgári jogomat itt Brassón éppen nem gyakorolhatom. Mióta a románok a passzivitás örömét élvezik Brassón és a magyaiok kissebbségben lévén, nyugosznak, az a gyönyörű szokás vétetett be, hogy a szász néppárt meghívja a szász választókat képviselőjébe beszámolójához, megjegyezvén a meghívóban, hogy e párt választói számos megjelenésre kéretnek fel, azaz, hogy a nem szász néppárti otthon maradhat. Ok megjelennek, meghallgatják a beszámolót, jelölnek azonnal uj képviselőket és megválasztják azt, kit akarnak egyhangúlag! A románok nyíltan hirdetik a passzivitást, a magyarok pedig hallgatag passzivok. így történt ez 3 év előtt, igy az idén. A szászok választottak egyhangúlag, mi pedig szegre akaszthatjuk választási jogunkat. Egyedül a hermányi kerületben mozgott a kormány a szász néppárt ellen, de hasztalan, mert gróf Nemes Viucze, a kormány jelöltje elbukott dr. Kaiser János szász néppárti jelölt ellen, kiről maga Zay Adolf azt mondá a szász néppárt végrehajtó bizottságának egyik gyűlésén, hogy mindegy: a Maros mentén issza-e fekete kávéját Kaiser, vagy a Dunaparton; ő nem más, mint egy pictus masculus. De a bizottság Zay ellenvetése daczára azon indokolással léptette fel dr. Kaiser Jánost, hogy „jó és jámbor szász és nem válhatik renegáttá“. Habár ellenzéki nézetekkel bírok, mindazonáltal inkább kivántam volna győzelmét a kormánypárti Nemesnek — ki valószínűleg katholikus, mit a „Sz. N.“ bűnnek tart — mint a szász néppártnak. Meg kell erősítenem azon nálunk köztudomású tényt, hogy azon intéző körök, kik gróf Nemesért síkra léptek, sokat tettek, de az volt a. bajok egyike, hogy nagyon későn, t. i. 3 nappal a választás előtt léptették fel gróf Nemes Vinczét. De azon lelkesedés mellett, mely a hőtfa- falusi kerületben, illetve a hőtfalusi magyarok között Nemes Vincze grófért uralkodott, mégis meg lehetett volna a jelöltet választani — miután a románok legnagyobb része a passzivitás daczára választottak — ha a szászok nem mozgattak volna meg fűt-fát, mert midőn ezek meghallották, hogy magyar jelöty lép fel — lett légyen az bárminő pártszinezettel — éjjel-nappal a szász falvakon ti- vornyáztak a brassói apostolok és kötélen tárták a választókat. E helyütt meg kell emliteDem, hogy mi brassóiak szentül hittük, hogy ez úttal a szászok adnak az a nélkül is meggyengült kormánypártnak egy kerületet, mert a szászok jól tudták, hogy gróf Nemes Vincze rokona főispánunknak, és hogy Bethlen András gróf ur kívánja a jelölt megválasztását. Főispánunk ő méltósága a választások előtt ritka tapintatossággal — nem Szentiványi módra — igyekezett egyengetni az utat egy kerület meghódításához. 0 méltósága a megyében minden nemzetiség által megkedveltette magát és a szászok nyíltan hirdetik, hogy megyefő nem volt ős nem lesz soha Brassón, ki az ipar s kereskedelemért oly nagy mérvben lép a sorompóba stb. Nem hittük volna tehát soha, hogy a szászok a hermányi kerületben a kormány jelöltje ellen fognak dolgozni és habár azon hir van a városban elterjedve, hogy az intéző szász körök ezt meg is ígérték a főispánnak, ezek mindazonáltal megszegték szavukat, — mert 3 nap és éjjelen keresztül nyolez úgynevezett „Jungsachsen“ folytonosan a szász falvakban tivor- Dyázott és otthon tartották a választókat, nehogy valamerre elszéledjenek. Ámde a románok máskép cselekedtek. Nem a kormány iránti hódolatból, hanem a főispán ur iránti szeretetből és ragaszkodásból, daczára a .szolidáris passzivistaságnak, és daczára annak, hogy a brassói románok közül 4 kiküldött jelent meg a választásnál ellenőrizni a románokat, ők mégis szavaztak, habár ismételnem kell nem a kormány mellett, hanem a szász néppárt ellen a főispán ur iránti hódolatból. Mindennek daczára azonban dr. Kaiser — bár kevés szótöbbséggel — meg lelt választva. Ha azonban egyik-másik faluban a román választók nem hagyattak volna honn, akkor Nemes mégis győztes lesz. Egyébiránt a választásnak vége van és gróf Bethlen András ur ő méltóságának alkalma volt megismerni a szász ravaszságot a szá3z circuinspectust. Majd meglátjuk, mit hoz a jövő!

Alig mult el a csendes képviselőválasztás, ismét uj választásnak nézünk elébe. Brassó város ugyanis e hó 24-én választja meg tisztviselőit. Az e lapok hasábjain oly gyakran hangoztatott főkapitánysági misére nem volt eredménytelen, mert az egész városban megindult a mozgalom a főkapitány ellen, és ő, belátva a biztos bukást, nyugdíjaztatását kérte, mit meg is kapott. A tisztviselő-választásnál két állás betöltése fog legtöbb port felverni és pedig a főkapitányi és a mérnöki. Habár e sorok megjelenésekor a választás már meg lesz ejtve, mindazonáltal előre merném mondani, hogy a főkapitánysági tisztet H i e m e s c h Ferencz ur, jelenlegi gazdasági tisztviselő fogja elnyerni. Benne összpontosul az általános vélemény, mert ő végzett jogász, katonaviselt ember, energikus és szorgalmas hivatalnok. Ha netalán más választatnék meg főkapitánynak, akkor nem vezeti a választókat a város érdeke, hanem clique-érdek. — A jelenlegi mérnök Bartesoh Péter bukását minden ember óhajtja. Helyébe Káért seb uevii, brassói születésű, jelenleg Oláhországban lövő kitűnő tehetségű fiatal mérnököt akarják megválasztani. Ámde Bartesch a hires Versaillesistáknak főembere és igy nagy barez lesz a mórnökválasz- tásnál. A választás eredményét annak idején bátor leszek e lapok t. olvasóival megismertetni.

Miután pedig az egész választás idején nem volt alkalmam egyetlenegy „éljent“ sem kiáltani, tiszta szivemből kívánom, hogy éljen a megválasztott, da mégis meg nem választott, háromszéki uj magyar nemes kormánypárti prókátor! Hoch dié Preuszen!

i -n.

Szerény reflexiók a pliantaznuigoriákra.

Gy.-Fehérvár, 1884. junius hó.

A „Határszéli Közlöny“ e. i. 63. számában Súgó holmi „phantazmagóriákat“ tálalt fel a t. olvasóközönségnek, melyek a brassói r. kath. elemi iskolák duálisztikus rendszerét tárgyalják. Nem tartoznék ugyan hozzám*), mint Karlsburger cívishez, a Súgó ur által Írtakra reflektálni, de lévőn a czikk telve nagyon is sarkasztikus s a brassói r. kath. iskolák főtanitóját sértegető s mintegy provokálni akaró kifejezésekkel**), mégis engedje meg a t. szerkesztő ur, hogy igénytelen véleményemnek egynéhány szerény refleksziókban kifejezést adhassak.

Súgó ur mindenekelőtt egy hatalmas ellenkezekből vett fegyverrel áll síkra, mely fegyvert „a madarat nem fogják dobbal“ régi igazság képezi. Ezen igazság refraíuszerü állást vindikál magának a jelzett czikkben.

„A brassói r. kath. elemi iskolákban az előadási nyelv a magyar és német.“ Erre Súgó ur haragja felforr, a szégyenérzet tépett lelkét marozangolja, a hazafias lelkűiét kitör s olyan Madách féle guny- nyal rebegi el az „Ülvözágy, oh (!) kedves du- álizmus a Burzenland fővárosában!“ zengzetes üdvözletét. „A román iskolákban“ — folytatja elkeseredetten Súgó ur— „az előadási nyelv a román“; — ezt megengedem, — „a szász iskolákban a magyar és német“, — ezt kereken tagadom s meg is mondom, minő okból. Legyen szives azonban mindenekelőtt Súgó ur úgy igénytelenségemnek, ki 9 álló éven át deákoskodtara a brassói tanodában, mint pedig a t. olvasóközönségnek megsúgni, hogy mióta lett a brassói r. kath. elemi iskola tisztán és kizárólag magyar jellegű? Valóban erre nagyon kiváncsi volnék. S ha bebizonyítja, hogy csakugyan magyar, akkor megadom magam „auf Gnade oder Ungnade“.

Tudtommal a brassói r. kath. elemi iskoláknak bármely tanévben felét a német nemzetiségű tanulók képezik, kiket mellőzni nem szabad, nem lehet. Ha már ez áll, akkor joggal kérdhetem : miért küldjék a katholikus német szülék, kiknek száma tekintélyes s kik polgári állásukat tekintve, nagyobbrészt az úri osztályhoz tartoznak, gyermekeiket a szász iskolákba, s miéi t ne engedtetnék ezen német gyermekeknek hely és pedig jogos hely azon iskolában, mely katholikus és nem nemzetiségű, melynek derék és képzett tanítói mindkét nyelven egyaránt oktatják a növendékeket s mely Brassó vallásos jellegét van hivatva megőrzeni? Igen, miért ne oktatná a tanító a magyar gyermeket a németnyelvre, melyre a Burzenland fővárosában amugyis nagy szüksége van, avagy a német gyermeket zengzetes magyar nyelvünkre ?!

Ügy látszik, Súgó ur a consequentiákkal nem jól számított, s én korántsem osztom nem helyes tételéből dedukált eme következményt, hogy: „a duálisztikus rendszer miatt egy nyelvet sem tudnak (t. i. a gyermekek) megtanulni.“ Ez nem áll, ez ellen tiltakozom. Horatius, kit Súgó ur citál, azt mondja ugyan : „Parturiunt montes et nascitur rí- diculus mus“, itt azonban eme citatum a tények előtt jogosultságát, erejét elveszíti. Már pedig tény az, bebizonyított tény, hogy a dualisztikus rendszer ott, hol jogosult, csakugyan kifizeti magát.

Először is magyar és német nyelvben egyaránt jártas a növendék s a magyar és német szülők egyaránt örvendenek ezen nagy és niegbecsiilhetlen nyereségen. Aztán vegyük tekintetbe a következményeket, melyek a kath. magyar és német ifjakat consolidálják s köztük a testvériség s az egyetértés szép magvát széthintik. Testvériség lesz igazán, mert a növendék a szeretet, a barátság érzelmeit táplálja s érleli leginkább szivében s igy terem meg az az egyetértés is, melynek áldáadüs gyümölcsei Brassó városának nagyon szükségesek lenné*) Megtámadásokra csakis a megtámadott felelhet s nem egy arra nem hivatott harmadik személy. Ha mindazonáltal közöljük e czikket, teszsziik azt azért, nehogy bárkiben is az a vélemény támadjon, hogy tért adunk támadásra, de nem a védelemre; de teszszük azt leginkább azért, mert úgy tekintjük e felszólalást, mint egyszerű hozzászólást a tárgyhoz és nem mint védelmet, mely utóbbit csakis az intézet igazgatóságától, vagy pedig a rom. kath. egyháztanácstól fogadhatunk el. Szerk.

**) Ily kifejezést az egész czikkben nem találtunk. Mi őszinte tisztelettel viseltetünk Biró Sándor főtanitó ur iránt s legyen czikkiró ur meggyőződve, hogy mi a czikket ki nem adjuk, bárkitől eredjen is, ha sértő a főtanitó urra, Szerk,