Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-06-24 / 70. szám

279 — nek. Brassó a régi marad. Ne bigy.je azonban Súgó ur, bogy Brassót akkor és úgy lehetne raegmagya- ritani,ha a németajkú növendékeket kiseprüznó a kath. iskolából s ezek szülőit a kath. egyháztanácsból. Ez először is érzékeny veszteség volna a brassói katholikusságra, össze nem fór a katholíczizmus bé­kés szellemével, s végül még valamire nagyon is ekklatáns argumentumot szolgáltatna. Jobb, ha a németeket magyarosítjuk, mintha a katholikusokat elveszítjük. Azt mondja ugyan Súgó ur, hogy „korrekt ma­gyar tanítással és alapos szakértelemmel jobban csalbatnók a kath. németeket a mi táborunkba át“, mit azonban elhinni nem tudok. Annyit azonban tudok, hogy a német szülő nem igen hajlandó gyer­mekét tiszta magyar iskolába küldeni, de igenis örömmel küldi egy oly tanodába, hol anyanyelvéuek gondos ápolása mellett még a magyar ^nyelvet is elsajátítja. Hogy pedig „duálisztikus rendszer mel­lett jó és alapos tanítás nem képzelhető, mert az idő haszontalanul fecséreltetik,“ ezt tagadom s el­lenkezőjét tapasztalatból vagyok képes bizonyítani. Balló I. s a b. e. Itoidl F. voltak dualistikus rend­szerű, jó tanítóim, s higvje el Súgó ur, sokat kö­szönhetek készültségemet illetőleg annak az általa olyannyira megrohant duálizmusnak, mert ha vala­ha igen, úgy most igazán érzem: „Quot linguas calleo, tot homines valeo.“ Súgó ur — mint feltüntetni igyekeztem — hiá­ba küzd a duálizmus ellen. Egyet azonban még sem tudok Súgó úrtól megtagadni, s ez az a ma­gyar honfiúi érzelem, mely egész czikkét átlengi. Adja a magyarok áldó istene, hogy a brassói rom. kath. elemi iskola is minél hamarább magyar le­gyen, hogy abban minél hamarább magyarul dicsér­hessék az Urat! ezt tiszta szivemből kívánom. Mig azonban a katholikus németség, mely vallására so­kat ad, gyermekeit katholikus módon akarja nevel­tetni s talán ép ez által a magyarság karjaiba ve­zetni : addig kár volna ezt a szép törekvést meg­akadályozni, lelkes iparkodásuknak gátat vetni s őket netalán oly lépésre kényszeríteni, melynek fa­nyar gyümölcseit a brassói katholikusság ízlelné meg. S jegyezze meg végül magának Súgó ur, hogy egy csepp mézzel több legyet fog, mint egy hordó eczet­tel. — Fiat applicatio ! Én magával a duálizmussal foglalkoztam, nem pedig a személyes részszel, mert ezzel tartoztam magának az ügynek, a közönségnek s a megtáma­dott brassói rom. kath. elemi iskolának, melynek hálás növendéke fogok lenni, mig éle);. Z. T a íi ü g y. A s.-szentgyörgyi iskolai vizsgálatok. Röviden, a mennyire szűk terünk engedi, emlé­kezünk meg a helybeli iskolák vizsgáiról. A polgári leányiskola vizsgálatai f. hó 19—20- án voltak. Élvezet volt a serdülő leánykákat látni s hallani, mint lépnek be ők a tudomány csarno­kába, vezetve buzgó s derék tanítóik által. Minden tantárgyban teljesen kielégítő, sőt dicséretre méltó jártasságot tanúsítottak a növendékek s ezért elis­merés illeti a tantestületet. Különösen élvezetes volt a zene vizsga, melyen Arany Izomé brillírozott nö­vendékeivel. A zongora tanításban valóban szép si­kert is ért el a kitűnő tanítónő, kinek tanmódszere most is igen jónak bizonyult. Voltak jobbak s gyen­gébbek, de a nagy többség igen szép előmenetelt tanúsított s igy különösen Mélik Anna, Lehrer He- lén, Csutak Klára és Tisch Anna, kiknek tartása és technikája, a mellett pétiig korukhoz mért ér­zékeny játéka mindenkor dicsérik a mestert. F. hó 22-én d. u. volt a polgári fiúiskola első vizsgája és pedig franczia nyelv, műének, szavalat és torna. A franczia nyelv tanítása a legújabb ez intézetben s csak e tanévben kezdődött, a mellett a növendékek már is szép előmenetelt tanúsítottak. A gyermekek legnagyobb része az olvasásban elég jártas, sőt kisebb fordításokban is, különösen pedig Ehrlich József, Born József, és Sándor István. A tanítás körül elért sikerért teljes elismerés illeti Ehrenkranz Salamon tanítót. Valóban lélekemelő volt a műének, melynek ta­nítója a derék Nagy István, a kinek az a szép sze­rep jutott ez intézetben, hogy nemesítheti a fiuk szivét a zene, illetve ének által. „Dalában él a nemzet“, mondja a költő s ennek kezdődni kell az iskolában. Mit szóljunk a szavalatról? . . . Csak annyit, hogy dicséretére válik Bodola Sándor tanítónak. Hanglejtés és érzelem szépen nyilvánult a vizsgán. A műsor — ha lehet annak nevezni — utolsó pontja volt a torna. Egy országszerte hirdetett el­vet láttunk itt megvalósulni, a gyermekek katonai nevelését, illetve a katonai gyakorlatokat. Antalfi Elek tanító a tornászat lényegét igen helyesen fogta fel, megmutatta a vizsgálat, melyben mindvégig gyö­nyörködtek a jelenvoltak. Ez volt a délután legmu­latságosabb része. Szándékosan hagytuk utoljára a szabadkézi raj­zot. Valóságos kiállítás volt az intézet nagy terme. Oly rajzokat láttunk itt, melyekee csak Huszka József rajztanár növendékei készíthetnek, de a me­lyek bármely maturens reálistának is becsületére válnának. Már az 1. osztályú polg. isk. növendék is termé­szet után rajzol, a mit a fővárosi iskolákban is csak a IU—IV. osztályban kezdenek. Huszka tanító e sikerekért mindenek felett üdvözletét és osztatlan elismerést érdemel, de azon kitűnő rajzolók is, mint Mélik Endre (I. oszt.), Tusa Béla (II. oszt.), Szőcs Áron, Rézer Ignácz, Csutak Béla, Incze Frigyes és Born József (IV. oszt.), de leginkább és első sor­ban Sándor István (V. oszt.), ki valóban feltűnést keltett rajzaival. 23-án voltak a vallástani s azonkívül az I. és II. osztály vizsgái az összes tantárgyakból, melyekre csak annyit mondhatunk, hogy tanító s tanulók méltó elismerést érdemelnek. — A Mikő-kollegium vizsgáiról csak akkor Írunk, ha teljesen lie lesznek fejezve. A vizsgákról azon őszinte óhajjal távoztunk : bárha S.-Szentgyörgynek minden intézménye olyan volna, mint iskolái ! Csak hogy akkor személyekben és tárgyakban nagy változásnak kellene történni. —i. j-. VEGYES HÍREK. Tárczarovatunk térhiány miatt mai számunkból kiszorult. Fagy. E hó 19-én egész nap oly kíméletlen hi­degen fúvó nyugoti szélben a hideg több helyen a tök és fuszulyka leveleit a mezőn olyannyira meg­csípte, hogy annak folytán leforrázódott. Gazda kö­zönségünk nagyon és jogosan fél, hogy a virágzás­ban lévő búzának is ártott, a mi nem valami ked­vező hir. A nagyobb havasokon hó esett. Ez már aztán nem a májusi három fagyos szent, sem Or­bán, hanem K. szent János-napi hideg, a mi iga­zán rendkívüli. Az idő még mindég hűvös. Hó nyár közepén. Szomorú hírek érkeznek min­denfelől, hideg, szél, esőzésekről és havazásokról; ma ismét Dornabachból jelentik, hogy ott erősen havazik. Aussel környékén is a magasabb hegyek hóval vannak borítva. Vízáradásokról is mind több szomorú hir érkezik. Stryi községben állítólag 250 katona vesztette életét. Ez a hir azonban még meg­erősítésre vár. Az elöntött Lankul, Przemsyl, Za- leszczki, Zydanczow stb. községekben katonaság dolgozik. Felső-Magyarországból is több helyről je­lentenek áradásokat. Az árvamegyebeli Turdosm köz­ségben oly nagy felhőszakadás volt, a minőre öreg emberek sem igen emlékeznek. A kár rendkívüli nagy. Kralván községben az erdők egy része el van öntve, a levágott fákat a viz elsodorta. Az ár egyre nő s az eső még egyre szakad. Korai szerelem, korai halál. Kolozsváron f. hó 21-ikén megrendítő eset történt. Bartha Lajos ko­lozsvári polgár és ügynök nagyobbik leánya s Pá- v: i Vájná Elek nagy-enyedi tekintélyes ügyvéd fia József, a kolozsvári unitárius kollégium növendéke forró, rajjongó szerelemre gyuladtak egymás iránt. Minthogy azonban egyáltalán nem volt kilátásuk arra nézve, hogy korai viszonyukhoz akár a szülők, akár a pap áldását megnyerjék, elhatározták, hogy egyesülnek a halálban s a mondott napon arzém- kummal megmérgezték magukat, a szülők leírha­tatlan fájdalmára. Választási rigmusok. Ifj. Ábrányi Kornél képviselővé vá­lasztatása alkalmából a következő' szellemes gratulácziót vette Grünwald Bélától: Kedves Nelli ! — A mandátumot kedvelő — más is, s nagyon röstelli, — lia sorsa lón vereség. — De nem mindig nyereség — a mandátum, — sőt lehet nagy fátum. Elbuktak nagyok, kövérek, — lám, Pályát most eszi a méreg; — Gustavus de Vizsoly — ajkára nem jön mosoly; — Johannes de Kemény — meg van rökönyödve szegény; — hát szegény Maxika! — képzelem, hogy haragszik a ! De te győztél, — s te, ki lopva főztél, — munkád gyü­mölcsét büszkén mutatod; — meg nem buktatott — ármány és erő, — te lettél a nyerő, — kezedben a pecsétes levél — s te képviselő levél. De haj, — most jön a baj! — Mert a tisztelt választók — azt mondják: mi Nellit azért választók, — hogy mondjon beszédet, — nagyot és szépet. — Te pedig vágsz savanyu képet; — mert a ki először mondja: tisztelt ház! — azt gyötri a láz, — s bár eszmékkel teli, — mégis a hideg leli. — Te pedig, ki valál hírlapíró, — beszédekre kritikus biró, — most magad állsz be színésznek, — s ha mindnyájan té­ged néznek, — s ha szavadat mindnyájan lesik, — s Nelli ekkor hasra esik, — s szüzbeszéd nem sikerül — s lapok nem szólnak sikkerül, — Akkor mi, kiket gúnyod ért, — bo- szut állunk gúnyodért, — akkor mi mulatjuk magunkat — s uevettünkbeu tartjuk a hasunkat. — így lehet azután fátum — a fáradsággal szerzett mandátum. E versek — ugyan nyersek, — de a beszéd kötetlen, — s ilyenkor lehetetlen. — A verset tovább is írnám, — ha to­vább is birnáin, — de habár sajnálom, — legyűr már az álom. — Budapest, 1884. junius 17-én. Béla. A kortes számlája. Érdekes perben lesznek hi­vatva a bíróságok ítélni, írja az „Ugyv. Közlöny.“ A fővárosban lakó képviselőjelölt elment vidéki vá­lasztói közé, kik nagy lelkesedésük közt sem feled­keztek meg arról, hogy a jelölt nem csak arra való, hogy meg válaszszák: arra is, hogy pár,jó napot sze­rezzen nekik. Magyarországon ez nincs máskép. A választók ebbeli jogos óhajának a jelöltnél, ki mel­lesleg legyen mondva, szabadelvű párti, a főkortes adott kifejezést, megjegyezvén egyszersmind, hogy pénz nélkül nincs vásár. A jelölt utasította a kor- test, hogy csak szerezze meg saját hitele alapján a szükséges eszközöket, majd ő, a jelölt, a főkortes­nek megtéríti. A jó kortes hitt a jelölt szavában. Ez volt bukása, mert más választókerületekben csak a választók hisznek a jelöltnek, ebben az esetben a kortes is ezt tette. Kortesünk az adott utasítás szerint cselekedett és beterjesztette 2050 frt erejéig számláját. A már megválasztott képviselő most sem­mit sem akar tudni arról, mit mint jelölt ígért és kötelezett. S mi több, midőn a napokban a kortes messze vidékről feljött a fővárosba és itt felkereste a nagyságos képviselőt, ez azzal fogadta, hogy úgy is 11000 frtba került a mandátuma, ő nem fizeti ki a számlát. Kortesünk átadta az ügyet egy fővá­rosi ügyvédnek, hogy ez jogait a képviselő ellen a bíróság segélyével érvényesítse. A kereset legköze­lebb a budapesti törvényszékhez fog beadatni. Ki­váncsiak vagyunk a per kimenetelére, mert mint alkalmunk volt meggyőződni, a képviselőnek beter­jesztett számlában többek közt ilyen tételek is for­dulnak elő : 1688 liter pálinka 337 frt 60 kr, 583 liter bor 116 frt 60 kr, étel 115 frt 78 kr, a pap számlája 112 frt stb. Bukaresti diákzavargások. A bukaresti egyetem tunulói közt hetek óta nagy izgatottság uralkodik. A román ellenzék a kolozsvári tüntetést arra hasz­nálta fel, hogy a román tanulók közt a kormány ellen izgasson és azóta egymást érik a tüntetések és kihágások, melyek nemcsak a kormány ellen ia vannak intézve. Legtöbbet tüntetnek a tanulók Rom- niceanu orvostanár ellen, ki a tanulókat rá akarta birni, hogy ne foglalkozzanak annyit a poli­tikával, hanem végezzék inkább kötelességeiket. — Mult csütörtökön délben a tanárt, mikor ez a Coltrea-kórházba ment egy vizsgára, vagy ti­zenkét tanuló kifütyölte. A tanár bement az épü­letbe, de mikor kijött, a tanulók, kiknek szá­ma 30-ra szaporodott, ismét kifütyölték, sőt ezut- tul petárdákkal is dobálták, melyek egyike fülén érte. A tanár kocsiba ült és elhajtatott Ekkor rend­őrök jöttek, de Markoviéi tanár felszólítására csak­hamar eltávoztak. Megérkezett végül a városi rend- ó'r-praefektus és a tanulók — panaszokkal ostro­molták, mert a rendőrség be mert hatolni az épü­letbe és nehány zavargót le akart tartóztatni. — Mint egy dukaresti sürgöny jelenti, Bratiano mi­nisztert, a mint tegnap a kamarából eltávozott, a diákok inzultálták. A közönség ’a miniszter pártjára állt s a diákokra tört, minek következtében dula­kodás támadt. A rendőrség közbelépett és több egyént elfogott. Beszélik, hogy Bratiano ellen me­rényletet terveztek. A diákok ülést tartottak s el­határozták, hogy a jelenlegi kormány ellen minden erejükből küzdeni fognak. Hogy Pulszky, Szilágyi ilyesmire nem gondoltak, s a helyett, hogy diák­jaik által igyekeznének Ők is megbuktatni a kor­mányt, ők buktatják nyakrafőre a szegény diá­kokat. Megbüntetett takarékosság. Egy bécsi háztulaj­donos, ki családjával május 15-ike óta Ischlben tartózkodik, mint gondos családapa nejéhez — ki áldott állapotban volt — egy hires bécsi szülészt rendelt bizonyos meghatározott napra. A kitűzött idő előtt néhány nappal azonban a tanárhoz ily tartalmú távirat érkezett: „Ne jöjjön késő.“ Rög­tön összepakolt tehát s a legelső futárvonattal Ischl- be robogott. Itt nagy meglepetésére az uj világpol­gár sírása üdvözli őt, a ki már 24 óra^óta van a napvilágon. A férj ezt akarta sürgönyözni: „Ne jöjjön. Késő 1“ A távirótiszt egyszerűen elhagyta a pontot, a mi aztán a háziúrnak nem kis költségbe került, mert a tanár bizony megfizettette magának az lseidbe való utazást. S ezt a háziúr elkerülhette volna, ha pl. két szóval megtoldja a táviratot ek­ként : „Ne jöjjön, már késő van ! Egy tánezosnó' czipői. A nem rég elhunyt hires Taghoni Mária egy alkalommal, midőn Pétervárról elutazott, a szállóban felejtett egy pár czipőt. A szálló tulajdonosa a becses ereklyét megvételre kí­nálta az ünnepelt tánezosnő tisztelőinek, a kik kö­zött akadt, a ki hajlandó volt 200 rubelt adni érte. A vendéglős azonban 1000 forinton alul nem akarta oda adni. Ezt az összeget mindenki sokalta; de ez­után összeállottak húszán és közösen megvették a czipőt. Most azonban újabb nehézség merült föl: hogyan osztozzanak meg rajta? Eleinte ki akarták sorsolni, de azután mást gondoltak. Hogy minden­kinek része legyen benne, elhatározták, hogy meg­eszik. A vendéglős ajánlkozott, hogy pompás fríkas- sét csinál belőle. A kitűzött napon a húsz Taglioni enthuziasta megjelent a szállóban : és a vendéglős föltalálta nekik a czipő-frikassét. Csakhogy a sely- ma nem Taglioni czipőit, hanem feleségének egy pár régi bocskorát készítette el vendégeinek, a tán­ezosnő czipőit pedig később jó pénzen eladta egy ritkasággyüjtő angolnak. Irodalom. „Vezérfonal a kincstári postahivatalok pénztári kezelésére vonatkozólag“. A hivatalos adatok alap­ján összeállította Deák Imre kir. postatiszt. Ez a czime azon csinos kiállítású szakmunkának, mely Bernstein Márk kiadásában S.-Szentgyörgyön megjelent. A mű valóban szükséget és hézagot pó­tol s mint ilyen minden postatiszt és postamester részére igen nagy előnynyel bir. Táblázatokban adja legkönnyebb áttekintését a postai pénzek ke­zelésének, a mi az illető hivatalnoknak nagy köny- nyebbségére leend. A müvet különben maga az igazgatóság is ajánlotta és igy fölösleges azt ne­künk még jobban ajánlani. Ara 50 kr,

Next

/
Thumbnails
Contents