Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-06-12 / 65. szám
Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIV. évfolyam. 65. szám. Csütörtök, junius 12. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY, Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. l^Ceg-jelenik: Hetenl^iirt háromszor: Kled.ölen., Cs-iitörtölsön és Szombaton. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, fo'piacz, 629. sz. a. (Csulak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre posBernstein Márk könyvnyomdája, hová tán küldve: az előfizetési pénzek és hirdetések bérEgész évre . . . 7 frt — kr. mentesen küldendők I'élévre . . . Negyedévre . . • 3 „ 50 „ • 1 „ 80 „ Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Ilaasenstein és Vogler Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. S.-Szentgyörgy, junius 11. Még csak két uap választ el a szavazástól és megyénk közönsége az urna elé fog lépni, hogy szavazzon. Junius 13-án, pénteken lesz a választás a megye négy választókerületében, a mikor nyilvánulni fog ismét a józan székely nép akarata, melyet ma jogtalan visszaélésekkel akarnak elnyomni és pénzzel megvásárolni. A jelen választás oly nagy horderejű, mint tiz év óta még nem volt; ez ismét legalább tiz évre fog szólaui, mert ennek keretébe esik az Ausztriával kötendő, azaz megújítandó vámszerződés. Ma vau utoljára alkalmunk figyelmeztetni a választóközönséget és felvilágosítani. Két nap múlva már borsót hintünk a falra. Három párt mérkőzik megyénkben, mert mindhárom pártnak vannak jelöltjei. De tulajdonképen csak két párt mérkőzik mindenütt, a kormánypárt s egy ellenzéki. A kettő között kell választani. Az egyik kilencz év óta uralkodik s fokról-fokra közelebb viszi a nemzetet s országot az örvényhez, melynek már is legszélére jutottunk: egy lépés még és menthetetlenül a mélységbe zuhauunk. — Kilencz év alatt csak adóink szaporodtak, de a mellett adósságaink is, melyek terhe alatt nyögünk és még igen soká nyögni is fogunk. Az a kérdés tehát: vájjon akarja-e a nemzet, hogy ez a kormány továbbra is intézze az állam ügyeit ? Akarja-e, hogy egy miniszterelnök üljön a hatalom polczán, a ki a honpolgárok jogos sérelmeit meg nem hallgatja, nem orvosolja, a kinek uralma alatt szabad az adófizető honpolgárt vasra veretni, a beteget ágyából kihurczolni és börtönbe vetni — csak azért, mert más elvet vall ? Nagy kérdés ez egy nemzet életében. Vagy uralomra akar-e juttatni egy más pártot, mely a haza megmentésén munkálkodik, melynek elve tiszta s nem uralomvágy, melynek eszközei a becsület és hazaszeretet ? Nem a kormánypárt és ellenzék, hanem a haza java s bukása között kell választani. E kettő között fog választani e hó 13-ától 23-ikáig a nemzet. Mindenkinek tisztában kell már lenni önmagával, tisztában azzal : hova és kire adja szavazatát. Tisztában kell lenni mindenkinek, hogy tulajdonképen melyik párt az, mely sorsunkon enyhíthet. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy a mai kormánytól várni semmit nem lehet. Nem olyant, mi az ország helyzetét javítaná, de igenis várhatunk újabb és újabb adókat. Minden reményünket az ellenzékbe és annak vezérférfiaiba helyezzük, — egyedül ez és ők azok, a kik szegény nemzetünk terheit megkönnyíthetik. Támogassa tehát őket a nemzet és nem azt a kormányt, mely kilencz év alatt nem tudta rendezni az országnak sem belső, sem külső ügyeit. Nekünk oly kormányra vau szükségünk, mely takarékoskodni tud, mely egész nagyságában ismerje fel nemzeti érdekeinket, mely elég erős legyen idegen nemzetiségekkel szemben az állam tekintélyét fentaríani. Ily kormány pedig csak az ellenzék táborából válhat ki. Itt az ideje a döntő szónak. Itt az ideje, kedves székely testvéreim, hogy mi is Ítéljünk és én nem is kételkedem, hogy a ti Ítéletetek igazságos és részrehajlatlan lesz. Ti nem fogjátok eladni lelketeket néhány garasért, egy kis étel-italért, hogy azután évekig nyögjetek a járom alatt. Ti most is, mint mindig, meg fogjátok mutatni, hogy a székely vér csak a hazáért dobog; meg fogjátok mutatni, hogy nem rettegtek, ha a szolgabiró ijeszt és fenyeget, hanem ennek daczára fennen lobogtatjátok a zászlót, melyet az ellenzék kitűzött. Nem vagyunk magunkra hagyatva, az egész magyar nemzet felébredt és a mai kormány buktatásán munkálkodik ; mutassuk meg, hogy megyénk székhelyén kívül nincs kerület, mely a mai kormányt támogatja. Ébredjetek székely testvéreim, — mert „h í a haza!“ Egy székely választó. A horvát tartománygyülésböl. A nemzeti párt klubja külön bizottságot választott, mely a 1 l-es bizottság javaslatához uíódositványokat fog kidolgozni 8 a házbau előtex'jeszteni. A költségvetési bizottság letárgyalta az összes tételeket. A kormány közölte a bizottsággal, hogy a határvidéki költség- vetés is szentesítve van már. A szerb klub megfelelő összeg felvételét béri a görög keleti egyház és iskola czéljának előmozdítására, valamint a kormánynál előadó alkalmazását a görög-keleti egyház ügyeiben. A Josipovícs-Starcsevica affaire legközelebb befejezést fog nyerni. Starcsevícs hosszas vonakodás és különféle kibúvók, mentegetőzések után végre késznek nyilatkozott bocsánatot kérni, mert — úgymond — ő senkit sem akart sérteni, legkevésbbó pedig Josipovicsot. Josipovics segédei: Mihalovics Károly és Mraovics kapitány (képviselők) ragaszkodtak' abhoz, hogy a bocsánatkérésnek a sértés helyén, a tartománygyülés ülésében kell történni. Véres választási harezok. Megint véres jelenetek hire érkezik, ezúttal Mindszentről, bol e hó 8 án tartotta bevonulását Szegvárról jövet Pallavi- ciui őrgróf, a szabadelvüpárt jelöltje. A nép kövekkel, botokkal és zászlókkal megtámadta a grófot kisérő menetet és az őt éltető polgárokat. A gróf hívei erre a szolgabirói hivatal udvarára vonultak, honnét csendőrök küldettek a feldühödött tömeg szétoszlatására. A nép azonban ellenszegült a fegyveres hatalomuak is, megostromolta a szolgabirói épületet, mialatt többen pisztolyból rálőttek a csendőrökre. Ezek viszonozták a tüzelést, hétszer lőttek a tömegre, melyből három ember agyonlövetett és többen megsebesültek. Szegedről sürgönyileg kértek katonai segélyt. — Ditróban szintén zavargások fordultak elő. A tömeg az utczákon végigvonulva beverte az ablakokat, sőt a házakba is be- lődöztek. Az izgatottság és rettegés leirhatlan a csaknem naponkint megújuló véres jelenetek miatt. Minthogy újabb zavargásoktól tartanak, a hatóság katonai segélyért sürgönyzött, a szabadelvüpárt ve- zérférfiai pedig a belügyminiszterhez folyamodtak oltalomért. Kossuth Lajos hálanyilatkozata születésének 80-dik évfordulója alkalmából hozzáintézett üdvözlésekre. (Folytatás.) „Örök ifjú lélek! — Ha az a titokzatos valami, a mit léleknek neveznek, nem egyéb, mint az ideg- rendszer működésének nyilatkozata (miként az újabb anthropologia tanitja), úgy a léleknek ép úgy át kell futni a fejlődés megállapodása, hanyatlás és felbomlás stádiumát, a mint a test átfutja, aggá kell lennie az agg testtel; — ha pedig a lélek olyan más valami, a minek alkatrészei a vegykonyhában elemekre szét nem bonthatók, akkor igaz, hogy örök ifjú maradhat, mert az őserő nem öregszik, de megöregszik a test, mely a lélek nyilatkozatainak közege; az idegek elvesztik ruganyosságukat, nem képesek engedelmeskedni a lélek sugalatainak. Liszt Ferencz lelkében hiában lakoznék örök ifjan a zene harmóniája, ha annak csak egy elhangolt, hürszakadt — s fájdalom sem fel nem hangolható, sem fel nem hürozható — zongora szerszáma a léleknek az öreg test. — A mi szellemi munkát az akaraterő az öreg test lusta engedelmességétől még ki bir erőszakolni, az csak olyan, mint ama piros szin, melyet a késő ősz a repkény venyige leveleire mázol; azt hinné az ember, hogy élet jele, pedig a halál bélyege, vagy olyan, mint a réges-rég múlt ifjúság mosolya, mely a halál perezében az utolsó lélekzettel az elhaló ajkakon felvillan. (Láttam.) Melancholikus állapot ez. Átkának súlyát rohamos haladványokban érezem. — De nem ez visz reá, hogy a válaszolás folytatásával felhagyjak. Azon a rozoga zongorán még van egy pár húr, mely hangot adhat; és én keresem a munkát, s keresni fogom, míg egy tagomat bírom s eszemet tudom, hiszen csak az tompitgathatja el időnként a keserűség érzetét, mely bennem a hazafinak is, az embernek is kijutott. Nem is az birt a külön-külön válaszolás beállítására, mintha attól kellene tartanom, hogy ha folytatom a válaszolást, kintornává lehetek, mely csak ismételni tud. Valamint az üdvözlő iratok a tárgy ugyanazonossága mellett is mind különböznek, úgy azok változatainak nyomán a válaszok is különbözhetnének, akár a végtelenig; olyan dolog ez, mint Brewster kedves találmánya: a kaleidoskóp; a tárgy, melyet mutat, mindig: ugyanaz, de alakja minden kézmozdulattal változik. A mi engem arra indított, hogy magamat az egyenkénti válaszolás kötelessége alul felmentetni kérjem, először az, hogy több mint másfél óv folyt már le, a mióta betöltött 80 év terhe vállaimra nyomaszkodott, az alkalom tehát nagyon elavult, — másodszor annak megfontolása, hogy a mi a még válaszolatlan üdvözlő iratokban, nem elveknek, nem a múltak emlékeinek, hauem csakis személyemnek szól, azért hálás érzelmeimnek együttesen is adhatok kifejezést, a mi elmélkedésre pedig a múltak annyi kegyelettel felelevenített rejlékeinek a haza jelen állapotával összevetése s a számvetés nemzetünk jövőjének feltételeivel ösztönözhetne, azt — ha még valami kis idő kimérve lehet e földön számomra — sokkal czélszerübb lesz, a közfigyelmet méltán elfoglaló napi kérdésekkel kapcsolatban, Irataim IV. kötetének (nagyon is felakadt) folytatására fentartanom, mint e 80-ik születésnapomat megtisztelt üdvözletekkel összekötni, nem csak azért, mivel közérdekű kérdések egy-egy levél keretében kimeritőleg nem tárgyalhatok, hanem már csak azért is, mivel válaszaimat oly módon folytatva, a mint azon hitben megkezdettem, hogy nem sok levélre keilend válaszolnom, ennek már pusztán anyagi munkája is, nekem, ki még csak egy Írnok segítségével sem rendelkezhetem, annyi időmbe kerülne, hogy a folytonos hivatkozás az oly rég elmúlt születésnapra valóban nevetségessé válnék. Hát legyen nekem megengedve, hogy szivem mélyéből fakadó hálámnak kifejezésével a vigasztalásért, melyet a szives megemlékezések aggkoromnak nyújtottak, ezennel befejezzem a levélváltást, melyre születésem 80-adik évfordulója alkalmat adott. Óhajtanék szavakat találni, melyek érzelmeimnek megfelelnének, de nagyon igazat mondott, a ki azt mondta, hogy a mély érzelmek kifejezésére szó nem adatott. Engem pedig lelkem mélyéig meghatott annak tapasztalása, hogy sem a 35 évi távoliét, sem az eseményeknek ellenem fordulása nem fosztottak meg a szeretet kincséig fokozott jóindulattól, melylyel hazámfiai visszaemlékeznek a kevésre, a mit a ha- zafiság nagy tartozásából egykor lerónom lehetett*