Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-06-12 / 65. szám
— 258 — Nagy vigasztalás az én nekem, valóságos jótétemény, mert idegen földön, örömtelen magányban várva a késlelkedő halált, tehetetlenül: napjaim végalkonya nagyon szomorú. Nem tudtam kikerülni rideg magányomban, hogy küzdelmes életem köd- fátyolképe el ne vonuljon merengő szemeim előtt s a mint az ősöktől öröklött törekvések ábráját a haza jelenének képe váltotta fel, kifejezhetlen búval borult lelkemre az emberi számítás gyarlóságának kínos érzete. Nem a sikerhiány feletti fájdalom adja e panaszt toliam alá. Igaz, már annak tudata is fáj keservesen, hogy bűnös erőszak letiporhatta nemzetem szent jogát, melynek védelmében a nemzet bizalmánál fogva kiváló - részem vala. S növeli e keserűséget az a gondolat, melytől nem tudok menekülni, hogy talán minden nehézség daczára, más lehetett volna az eredmény, ha a nehéz megpróbáltatások idején a magyar nemzet vagy oly embert választott volna vezéréül, a ki a mellett, hogy híven, önzetlenül szereti a hazát, mint én szeretem, még azon tehetségekkel is bir vala, melyeket nekem akkoron még nem volt módomban megszerezni, vagy minthogy e tiszt betöltésére (lelkem üdvére mondom : keresetlenül) a nemzet velem parancsolt, én bennem nem hiányzott volna a készültségnek azon neme, mely ily viszonyok közt legbiztosabban elejét vehette volna a polgári s katonai hatóság közti súrlódásoknak; de hát az élet mestere: a történelem azt mutatja, hogy nagy eseményeknél a sikerben vagy sikertelenségekben mindig van valami, a mire reá illik Cicero mondata a hadi győzelmekről, hogy „partém fortuna sibi vindicat“, a mit a vallás (s nem csak a keresztény vallás) akként fejez ki, hogy „a siker áldása Istennél van.“ Legyen aztán, hogy ez áldás különleges kedvezéstől függ (a mint a hívők vallják), vagy legyen, hogy az a megfoghat lan vég-ok, melyet istenség névvel tisztelünk, nem különleges akarattal, hanem általános törvényekkel cselekszik (miként némely bölcsész tanítja), mindig igaz marad, a mit Deák megirt, (kár, hogy később maga is elfelejtő s a nemzettel is elfelejtető), hogy „a mit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse visszahozhatják“, — hát nem a siker hiánya feletti fájdalom öntötte lelkemhe az emberi számítás gyarlóságának kínos érzetét; hanem miután közreműködtem annak kivívásában, hogy a haza örökjogai megóvásának szent hivatását, a szabadalmazott osztályok százezeréinek nem elég erős kezeiből, a jogegyenlővé tett nép millióinak erős kezei vegyék át, hogy nekem azt kellett megérnem, hogy a n^p milliói adják fel a haza függetlenségét, melyet a szabadalmazott osztályok maroknyi ereje semmi balszerencse nyomása alatt soha fel nem adott; azt kellett megérnem, hogy a nép milliói még hazájuk belső háztartását is saját érdekeik alá rendeljék s az ezeréves Magyarországból amolyan Lajthániát csináljanak: ily gyümölcsét érnem meg a demokratikus elv termő fájának, oly szédítő csapás volt, hogy ha merengéseim közben azt kérdőm magamtól: méltó volt-e ezért élnem, küzdenem? a lelkemen elömlő keserűségből ki-kitört a felelet, hogy a játék a gyertyát nem érte meg. (Folytatása következik.) Kovács Károly prograumibeszéde. — Tartotta junius 8-án Kovásznán. — Uraim, tisztelt polgártársak! Fogadják hálás köszönetemet ez alkalommal is azon rendkivüli megtiszteltetésért, melyet jelölteté- sem által irányomban nyilvánitani méltóztattak. Nem hálálhatom meg eléggé. Egy férfias, komoly ígéret lehet csak az, a melyet önöknek megtisztelő bizalmukért cserébe adhatok, ős ez az, hogy mindaddig, sőt azon túl is, mig önök nagyrabecsült bizalma mellettem lesz: egész erőmet, minden tehetségemet lelkiismeretem és legjobb meggyőződésem szerint a haza közügyeinek ajánlom fel. Még csak néháuy nap választ el azon időtől, midőn a nemzet választó polgárai, önök, uraim, hazánk sorsa s jövendője fölött határozhatnak. Nem egy párt, nem a kormány, hanem nemzedékek s talán a nemzet jó vagy halszerencséje is függ attól, hogy miként fogják azok, s Így önök is, uraim, jogukat gyakorolni, kiknek a törvény módot adott szavazatukkal a nemzet jövője felett határozni. Minthogy szerencsés lehetek e választó-kerület ellenzéki jelöltje lenni, itt állok, uraim, hogy alkol- mányos szokásainkhoz képest politikai véleményemről tájékoztassam önöket s elmondjam nézeteimet. Hazánk állapotát legközelebbről s leglényegesebben az a viszony érdekli, melyben mi az ausztriai monarchia tartományaihoz állunk. E viszony az 1823. évi II. törvényczikk szerint a fejedelem egysége, s nem az országos önállás feláldozásának viszonya. Országos önállóságunk legújabban az 1867. évi XII. törvényczikkben íratott körül. Nem mondom, hogy az 1848-ban elért eredmények előrehaladó folytatása lenne; nem mondhatom ezt, mert ahad- ügy, a küldiplomácziai képviselet és e kettőt érdeklő pénzügy egy közös küldöttség és közös kormányra bízatott; de az 1848. év után a megpróbáltatásnak nemzetünk életén átvonult sanyarú 18 a eredményében gyászos emlékezetű éve után, a nemzet helyzetének figyelembevételével, a most említett 1867. évi XII. t. cz.-ben körvonalozott közös alap is kiindulási pontul elfogadhatóvá vált; mert szilárd nemzeti politika követése mellett már megközelíthettük volna független országos önállásunkat. Ha azonban hazánk utóbbi 9 év alatti alkotmányos életének történetére tekintünk, fájdalommal jutunk azon meggyőződésre, hogy országos teljes önállóságunk megközelítése érdekében nemcsak, hogy semmi előrehaladás nem történt, de sőt az 1867. évi XII. törvényczikkben a közösügyekre körvonalozott politikai befolyás is lazittatott, a közös kormány hatásköre kiterjesztetett és a delegáczió ellenőrzési joga illuzóriussá tétetett. Innen van aztán, hogy sajnosán vagyunk kénytelenek tapasztalni, mikép azon kormánypolitikában, mely hazánknak s a velünk egy uralkodónak hódoló Ausztria monarchiának közös státusviszonyait intézi, ez idő szerint a magyar kormány nem bir azon hatékony befolyással, mely a törvények által biztosított országos szabad önállásunknak megfeleljen. És a mig igy és ekkép állunk országos önállóságunkkal, még elszomorittóbb helyzetet s végzetesebb következményt tárnak élőnkbe belügyi kérdéseink. Azon czélból, hogy a deficzít megszüntettes- sék: uj, nehéz adók vettettek ki, a régiek felemeltettek ; vám, illeték, bélyeg és a közterhek minden kigondolható fajtája a végsőig felcsigáztatott; az adóbehajtás szigora neveltetett s az államjavaknak egy része, mintegy 20 milliót érő, eladatott; — s államháztartásunkban az egyensúly mégis nemcsak hogy még máig sincs helyreállítva, de sőt akkora adósság rakatottt az ország terhére, hogy az 1848- dik évre csak kamat fejében már 100 milliót fize- tüuk. Súlyosabbá és elviselhetlenebbé teszi e helyzetet még az, hogy a nemzetnek kereset nincs biztosítva s az ország közgazdászat! érdekeinek, a földmive- lés, ipar ős kereskedelem fejlődésének, a hitelügy szervezésének törvényhozási és közigazgatási feltételei megalkotása pedig még máig is a jámbor óhajtások közé tartozik, s e miatt imádva szeretett nemzetünk s hazánkban romlás dúl. Romlás, mely mellett ha kevés egyesek vagyonilag tán gyarapodhatnak is: a túlnyomó többség, a nagy tömeg kétségbevonhatlanul szegényedik s maga a nemzet egészben is a gazdasági hanyatlás lejtőjén gurul alá. Nemzetünk szegényedésének igazolására teméntelen bizonyítékokat hozhatnék fel; felhozhatnám nemzeti életünknek eddig teljesen ismeretlen jelenségét, a nyomasztó anyagi helyzet miatti kivándorlást ; a kényszer utján eladásra kerülő föld- ' birtokok számának hallatlan szaporodását, az egykor oly erős középbirtokos-osztály hanyatlását: de talán azou sajgó sebeknek fájdalmát, melyek amúgy is édes mindnyájunkat egyaránt sújtanak, káros lenne a felújítás által még sajgóbbá tenni. És a mily hiányos a kormány törvényhozási és politikai működése, ép oly fonák szellem uralkodik kormányzati tevékenységében is. A közigazgatás nem fejezi ki az állameszme fenségét, az állami akarat magas pártatlanságát, hanem az uralkodó párt hatalmi érdekeit szolgálja. E nyomott helyzetből hazánkat kimenteni, a jelen időnek feltétlen parancsa; nekünk legszentebb kö telességünk, legmagasztosabb honfiúi tisztünk. Minthogy azonban a kormánynak sem általános módszerében, sem eljárása részleteiben nem látok valamely újabb és közérdekeinkre kedvezőbb fordulatot, mely által a nemzetnek biztosítékot nyújthatna, hogy ereje is van, de szándéka is ingatlan és elhatározott, fennálló törvényeinket mindenkor és mindenben szorosan megtartani, a szellemi és anyagi előrehaladást és fejlődést előmozdítani, mindenkor és mindenben tisztelni azon korlátokat, miket hatalmának az alkotmány szabott: ennélfogva a szabadelvű, helyesebben kormánypárthoz nem tartozom; de követem azon pártot, melynek törekvése: Magyarországot jelen nyomott helyzetéből kimenteni, hazánkat a monarchiában törvény é3 természet szerint megillető országos önállóságára visszaállítani, a köz- és államélet megrendült erkölcsi alapjait újból megszilárdítani, a mostani kormány hibáinak és mulasztásainak következményeit orvosolni, a nemzet összes erőit ismét azon czélok felé é3 azon irányban vezetni, melyeket ujabbi alkotmányos életünk kezdetén magunk elé tűztünk. Oda fogom tehát törekvésemet irányozni, hogy addig is, mig Magyarország alkotmányos és állaim önállósága alkotmányos és törvényes utón a király iránti rendületlen hűséggel visszaszerezhető lenne: szilárd uemzeti politika követése által a közjogi alapon és annak valódi szellemében megszereztessenek az országnak az anyagi megélhetés és fejlődés közgazdasági és pénzügyi feltételei. Enuélfogva szorgalmazni fogom az önálló vámterületet s a mennyiben keresztülvitele netalán akadályokba ütköznék, Ausztriával a fennálló vám- és kereskedelmi szövetségnek újból akép való megkötését, hogy Magyarország földbirtokos, iparos és kereskedő népe súlyos anyagi helyzetéből kimenthető legyen. Igyekezni fogok tervszerű közgazdászat! és pénzügyi politika, a közterhek igazságos felosztása és takarékosság érvényesítése által az államháztartás rendezését szorgalmazni, a nélkül, hogy a nemzet gazdasági viszonya az egyenes adók folytonos emel- geté3e által zaklattassék. Törekedni fogok arra, hogy a közgazdasági politikába a földmivelés, ipar és kereskedelem érdekeinek szolidáritása és ezen főágak együttes fejlesztése jusson érvényre, hogy a hazai kereskedés önállósága minden erre lehető intézkedés által elomozdittassék. . . Törekedni fogok arra, hogy a közigazgatasban úgy az intézmények korszerű módosítása, mint a kormányzat szellemének gyökeres megváltoztatása által, az állami akarat érvényesítése mellett, az ön- kormányzati szellem ébredését és fejlődését biztosítsa, a pártatlanságot és a honpolgárok jogainak tiszteletét meghonosítsa, az erkölcsi tisztaságot kói- lelhetetlen szigorral mogóvja. Törekedni fogok, hogy igazságügyünk úgy alaki és anyagi rendszerének törvényhozási megalkotása, mint a jogszolgáltatásnál közreműködő tényezők jogos érdekeinek felkarolása által a gyakorlati szükség igényeinek megfelelő irányban fejlesztessók. Igyekezni fogok oda hatni, hogy székelyföldi viszonyokra nem alkalmazható, a gyakorlali életben káros avagy kivihetetlennek bizonyult törvények megváltoztassanak. Sürgetni fogom az úrbéri viszonyból felmerült vagyonjogi kérdések tisztázását; a kir. kisebb haszonvételi jogoknak a község és községi lakók érdekeinek megfelelőbb rendezését; hogy igy egylelől megszünlettessék azon aránytalanság, mely a közvagyon használat körül birtokos székely és községi lakos között észlelhető, másfelől pedig az arány és jogosultság mérvének megállapítása körül igazságos kulcs alkalmaztassák, a termelés, legelés közgazda- sági életbe vágó érdekei veszélyeztetése nélkül. Törekedni fogok arra, hogy nemzetünk kifejlődésének egyik leghatályosabb emeltyűje, a köznevelés, oly irányban vezettessék, hogy hazánk fiai munkás polgárokká képeztessenek s ez által személyes függetlenségükre is támaszt nyerjenek. Az egységes magyar állameszme követelményeihez ragaszkodva, tisztelni fogom az egyházak törvényes jogait, a lelkiismereti szabadságnak és bármely vallásu honpolgárok jogegyenlőségének elvét és a vallási békének sértetlenségét. Ezek azon politikai nézetek, melyek engem vezérelnek, s ha szerencsés leszek a többség bizal - mát megnyerni: szabadsági vívmányaink hív megőrzésével, a haladás útjáról való le nem térés mellett, ezen irányt cz.élom követni. ígérem, hogy a mennyiben az állam közérdekével össze nem ütközik, úgy a községeknek, mint minden egyesnek kész szolgálatára fogok állani. A szász férfidal egylet 25 éves jubileuma. Brassó, 1884. junius 5.*) Tekintetes szerkesztő ur! Jelen czikkaorozatom legyen az első debut b. lapjában. Őszintén be kell vallanom, nagy elnézést kell e lapok b. olvasóitól kérnem, mert a journa- listika nem mesterségem és ha még e mellett csakis kutforrások után kell indulnom, mert fontos okoknál fogva nem vehettem részt az ünnepélyességeken, habár a kutforrás helyessége tekintetében bárki meg legyen győződve, kétszeresen elnézésért keil esedeznem. Tehát ad rém! A brassói szász féríi-dalegylet 1859 ben vette kezdetét és azóta bár számos viszontagságok között fenntartotta magát mindeddig a szászok véghetet- len nagy pártolása mellett. Az, egyletben 25 éven át körülbelül 280 tag vett részt mint működő tag és ma tényleg 50 körül divergál a működő tagok száma. A 25 éves jubileumra az egylet már körülbelül egy év óta készül és a próbák különösen az utolsó hónapokban lázas tevékenységgel tartattak meg, sőt május havában naponta tartatott próba. A tornaegylet helyisége és a bolgárszegi szász templom közötti téren, ott, hol a felső sétatérre lehet a lövölde felől menni, egy 1000 embert magába foglalható ünnepi sátort építettek, mely csin és kivitel tekintetében pompásnak nevezhető. E sátor, németül „Festhalle“-nak czimezve, közel 4000 írtba kerül, 3 évig fog ott állani, ezen idő alatt pedig többrendbeli ünnepélyek megtartására fog szolgálni és különösen a jövő évben az összes erdélyi szász egyletek fognak Brassón összejönni. E helyütt fogja ünnepelni ez idén a brassói önk. tűzoltó egylet 10 éves jubileumát és 2 év múlva a szász tornaegylet is ünnepet rendez. A szász dalegylet számos bel- és külföldi német dalegyletet hívott meg, ezeken kívül még egyik kolozsvári magyar egyletet is. A brassói magyar dalegylet — mint brassói magyar körökben beszélik — nem lett meghiva, csakis a pünkösd előtti héten egy műsorozat és 2 tiszteletjegy lett az egyletnek beküldve, mely tiszteletjegyet azonban a brassói magyar dalegylet, tekintettel arra, hogy meghívást nem kapott, egyszerűen visszaküldötte. Nem lévén ez ügyben további adat rendelkezésemre, mel - lőzöm e tárgyat. Miután az ünnepélyességek május 31., junius 1. és 2 -ik napjaira lettek kitűzve és miután utolsó napokon a rendes időben bejelentett vendégek elszállásoltatása nagy nehézségekre talált, an - nál nagyobb zavarba hozta a dalárokat azon körülmény, hogy majdnem az utolsó perezben még vagy 200 uj vendég megérkezése lett távsürgö.nyileg jelezve. Képzelhető tehát, hogy fűt-fát meg kelle moz • *) Helyszűke miatt csak most közölhetjük. Szerk.
