Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-06-05 / 62. szám
Melléklet a „Nemere Határszéli Közlöny“ 62-ik számához (június 5.) **3®® Magyarország gazdasági élete önálló gazdasági rendszert követel. Önálló gazdasági rendszer csak önálló vámterület alapján érhető el. Ónálló vámrendszert kell tehát fölállítani, mert a nemzetet mostani gyarmati helyzete íeltartózhatlanul elszegényíti; már pedig koldus nemzet magában elpusztul. Magyarországban a magyar faj vezér jellege csak vagyoni jóllétével biztosítható a többi apróbb népfajok mellett. Nemzeti léttörvény, hogy azé az állam, kié annak földje és vagyona; azért gazdasági rendszerünkben, a magyar állam ezen véd érdekének megfelelő politikát kell követni, melynek kiválóan magyarnak kell lennie. Magyarországnak önálló magyar nemzeti bankot kell fölállítani, önálló magyar hadsereget kell szervezni, mert állami önállóságunknak ezek nélkül nincs garancziája. Ezek után áttért a bel reformi kérdésekre, melyekből következőket jegyeztük fel: Az állam háztartásában az egyensúlyt valahára komolyan kell fölállítani és pedig minden újabb adók vagy a meglevők felemelése nélkül. Az adókivetéseket és behajtásokat becsületes kezelés alá kell venni; végét kell szakítani a mostani zaklató igazságtalan eljárásnak, mert ha az államkényszor helyzetében megköveteli, hogy adófizető polgárai erejöket meghaladó áldozatokat hozzanak, akkor nekünk is kell, hogy annyi jogunk legyen, hogy az állam egyetlen közege se jogtalankodhassék felettünk. A főrendiház reformálása a közelebbi országyülés feladata leend; azt demokratikus alapokra fektetve kell megalkotni, és a korona kinevezési jogát egyensúlyba hozandó, a nép választási jogával aképen, hogy a nép által egyenlő számban választott főrendiházi tagok felerésze kisorsolás által lesz felújítandó. A főrendiház tagjai közt kell hogy foglaljanak helyet a tudomány és más tekintélyek. Közlekedési kérdésben szükséges minden vasuta- inknak feltétlenüli államosítása, minden vasutaknak állami erőn való építése, mert államosítás nélkül gazdasági viszonyainknak megfelelő tarifa rendszert felállítani nem lehet. Nemzetközi forgalmunkat nemzeti csatlakozásokkal kell emelni. Állami tekintélyünk és ha kell hatalmunkkal is a bolgár- és törökországi csatlakozásokat ksresztül kell vinni. A Tisza és Duna úgy mellékfolyóinak szabályozásával nemzeti tőkéinket kell öregbíteni. A Vaskapu szabályozásával sem várható tovább, mert ennélkül legnagyobb világ forgalmi utunk nem használható. Szerves összekötetésben kell hozni a vizi és szárazi utakat, mert csak ezek kombinálásával lehet okszerüleg nemzetgazdasági igényeinknek megfelelő forgalmi hálózatot létrehozni. Igazságszolgáltatásunkat egyszerüsitni kell s azt népünk műveltségi állapotával összhangzólag kell fejleszteni. Jogszolgáltatásunk túlságosan komplikált, annyira formális, hogy alaki nehézségei miatt az anyagi igazság kénytelen szenvedni. Be kell ismerni, hogy alsóbb néposztályunk a jogtheoristák futásával nem tud lépést tartani. S az ország minden részében létesíteni kell büntető eljárásokban az esküdtszéki intézményt; mert nem igaz, hogy erre nem volnának meg az ahhoz szükséges kellékek. Létesíteni kell valahára a szóbeli és közvetlen eljárást. A kulturális téren nevelési és közoktatási rendszerünket a kor kívánalmai szerint, reálisabb irányban kell szervezni. A kimivelt szegény elemek keresethiánya már is aggodalmasan növeli a proletárok számát. A tanítási rendszert az ipar és gazdaság tanulásával szorosabb összeköttetésbe kell hozni. Módját kell találni, hogy a gimnáziumok és reáliskolákban is alkalom legyen az ipar és gazdaság némi ismeretéhez jutni, mert csak ekként lehet el- érnti, hogy úgy a földmivesi, mint az ipari pálya társadalmi életünkben a tisztességet kivívja, s nevelő intézeteink túlságos elméletekkel ne foglalkoztassák a tanulókat. Kereskedelmi, iparügyi és forgalmi szervezetünket összhangzatosan kell fejlesztenünk. Kereskedelmi feladatunk főleg a keleti államokban van, mert azokhoz visszonyitva van ipari fejlettségünk, hogy piaczaikon megjelenhessünk és tért foglalhassunk. De késedelmeskedni: nem szabad, mert tétovázásunkkal a közelség által nyújtott előnyöket is el- í vesztjük a fejlettebb nyugoti államok mindenütt fel- | lépő versenyével szemben. Kereskedelmi szerződéseink megkötésénél az ország termelő képessége s erejére kell első sorban figyelnünk. Oly szerződéseket, mint a Romániával kötött gabona-vámszer- ződés, fentartani nem szabad. Konzulátusi rendszerünket lényegesen reformálni kell. Oly egyénekre kell ruházni kereskedelmi képviseletünket, kik Magyarország álapotát közvetlenül ismerik. A dunai államokban, hol Magyarországnak lő kereskedelmi érdeke van, kizárólag magyar konzulokat kell felállítani, hogy az ottani viszonyok megismertetésével utat nyissanak a magyar kereskedelemnek. — Terményeink kivitelének útjait okvetlen egyengetni, előkészíteni kell. E czélból ki kell tanitni iparosainkat, mivel csak igy lehet gyorsan felvirágzó kereskedelemre számítani. Iparmuzeumokat kell az ország minden részében felállítani, hogy legyen iparosainknak az ipar egyebütti haladásáról alkalmuk tudomást venni; szóval haladhassanak. Az újabb kor termelő tényezői minden nemzet iparrendszerét gyökeresen átalakította. A gyár-ipar felléptét s a szabadverseny elvének alkalmazását minden állam, de legkivált a fejletlenebbek megérkeztek. Az uj termelés ezen természetes törvényei előtt nekünk is meg kell hajolni s annak előnyeit visszatekintés nélkül javunkra kell fordítni, A kézműipar okvetlen figyelembe kell, hogy vegye a gyáripart s egymással karöltve kell haladnia. Kedvezményekben kell részesíteni a gyáripari alapításokat, de már azon tanulságokkal, melyeket más haladottabb nemzetek gyáripari helyzetéből menthetünk. A közelebb hozott ipartörvény nyújtotta előnyöket fel kell használni, a kényszer-testület létesítésének törvénybe iktatásával hiányait ki kell pótolni s remélni lehet, hogy az üdvös eredményeket fog maga után vonni, mert az iparosok Önren- relkezési jogát s a szabad fejlődést biztosítja any- nyira, hogy saját maguknak tulajdoníthatják ezzel szembeni elmaradásukat. A közigazgatási kerületek véglegesen szervezendő^ s e tekintetben kiválóan szükségesnek tartja a központositást, minél fogva kell, hogy a törvényszékek a megyei központokon és ne távoli vidékeken székelyének, mely az igazságszolgáltatást kereső felek terhéltetését vonja magával. A magyar állam eszméje követeli, hogy a király Budapesten lakjék, mert csakis igy lehet az önálló és független Magyarország pregnáns kifejezése. Hatalmas éljenzés rázkódtatta meg a levegőt a függetlenségi párt ez elveinek programmba foglalása után. A válásztók a jelölt körül csoportosultak s mindenki szerette volna megölelni, zálogául annak, hogy a függetlenség zászlóját az ilyefalvi kerületben diadalra fogják emelni. A hatalmas lelkesedés és „éljen Boncza függetlenségi párti képviselőjelölt !“ messzi elhallatszott s még a legmeg- átalkodottabb mamelukok sem voltak képesek bámulatukat eltitkolni afölött, hogy a székely nép hű marad elveihez, erkölcseihez s csak olyan pártot követ, mely Magyarország önállóságát és függetlenségét irta zászlójára. Mi nem kételkedtünk soha a fölött, hogy a hazafi elvek tisztasága útját állja a kormánypárt száguldó hazaíiainak; tudtuk azt, hogy a nagy mértékben kifejtett hivatalos presszíó ellenhatást szül s meg voltunk győződve a fölött, hogy az ilyefalvi választókerület nem adja másodszor bizalmát annak, kit még ez időig az ország egy kerületje sem választott meg két ízben képviselőjének. A ki nem hitt állításunknak,azt meggyőzhette a mai gyűlés, meg a választók lelkesültsége, melyet sem a kormánypárt pénze, sem korifeusainak lélekkufársága a megjelenéstől visszatartani nem tudott. S a kit netalán a mai nap diadala ki nem ábrándított, azt majd elhagyja mámora a választás napján. Háromszék minden kerületében magasan lobog az ellenzék zászlója s nincs okunk kételkedni afölött, hogy a korrupczió hada bár egy kerületben is pyrhusi győzelemre vergődhessen. A nagy számmal összegyülteknek Veres Gyula megjelenésüket megköszönvén, igen helyesen alkalmazta szónoki hév és az eszmék szabatossága által tündöklött bezáró beszédében, az épen a perczben hullani kezdő esőről ama kifejezést, hogy az Isten is látja a székelység lelkesültségét, ennek jobb jövő utáni sóvárgását, látja azt, hogy politikailag érett, romlatlan és olyan utat követ, melytől áldását meg nem vonhatja. És kapott is az érdemteljes elnök a fakadó esővel anyit éljent, hogy ha minden egyes éljen kiáltás után egy esztendőt élne, korra nézve Matusále- met túlhaladná. ilyen volt az ilyefalvi választó kerület függetlenségi pártjának képviseló'jelölő gyűlése, mely rend s lelkesedés tekintetében Háromszéken pártatlan. Köszönet ezért a függetlenségi párt tagjainak s üdvözlet a párt vezérférfiainak! A kolozsvári zavargásról az „Ellenzék“ következőleg ir: A bevonulásnál történt borzasztó rémes dolgok és minden józon gondolkodása ember által elítélt sajnos események villámgyorsasággal jártak szájról- szájra az egész városban, leírhatatlan izgatottságot keltve az összes lakósságban. Vasárnap is volt, ünnep is volt, sokan ácsorog- tak az utczán; cselédnépség, csavargó gyermekek, béresek, vásott suhanczok bérszolgák, stb. kíváncsian álldogáltak nézve és kisérve a menetet. A rendőrség eszét vesztette, nem tudta mit cselekszik, a rendőrkapitányság szobájában és a kapu bejárata alatt nagy zajjal kiábálás, futkosás volt; olyan egyének, kiknek mint magán embereknek, beámtereknek semmi joguk sem volt a rendezgetésre, kiábáltak ta- szigálódtak — szóval fontoskodtak és nagyképüs- ködtek. Az ácsorgó tömeg közelebb húzódott a tanácsház elé, — mindenki tudni akarta, hogy mi történik ott. Erre a tanácsház kapuit nagy ósten- tatioval bezárták, két szuronyos városszolgát állítottak a kapu elé. ányt a habokba! — veté oda még nem minden idegenkedés nélkül Camilla. — Nem, Camilla! — mondó Cezar. — Ezért nincs okom szemrehányásokat tenni magamnak. Az őrült leány, ki egyedül oka minden szerencsétlenségemnek, szerelmét nem tápláltam. . . . Itt elhallgatott s sötét gondolataiba merült. Camilla pedig fürkészőleg vizsgálta vonásait, kiolvasandó, vájjon a seb, mely ma szivén esett, meg- gyógyithatatlan-e. Ekkor tekintete a Cezar kezében levő karpereczre esett. — Elvesztett kincsem ! — kiáltott fel, gyorsan az után nyúlva. — Hogyan jutott ez önhez, Cezar ? Cezar kisimító homlokából sötét fürtéit, mintha gondolatait akarta volna rendezni, de a karpereczet erősen tartotta ujja i között. — Tiepoli Lorenzo neje bízott meg vele, — szólt aztán — hogy önnek átadjam. Ő a kolostor kertjében találta s azt mondja, hogy e karperecz önnek drága emlék, melynek elvosztét ön nagyon fájlalná. . . Igaz ez, Camilla ? Camilla pirulva sütötte le szemeit. És emlókszik-e még arra, hogy én adtam ezt egykoron önnek ? — Azt hiszi talán, hogy elfelejtettem ? — És mégis drága emléknek nevezte azt ? ! — folytatta azután. — Engedje meg tehát, hogy mint akkor, úgy most is kezére tegyem. Camilla némán nyújtotta oda Icaiját, Cezar reácsatolta az ékszert. ... A visszaemlékezés a múltra annyira erőt vett mindkettőn, hogy egy ideig hallgatásba merültek s Cezar megfeledkezve, magáéban tartotta Camilla kezét. — Akkor a farkába harapó kígyót választottam bíicsu-ajándéknak, — szakitá meg végre a csendet, ujjával könnyedén érintve a karpereczet; — fájdalom, nem volt a jövő jelképe. . . . Nem ! ez ne legyen szemrehányás, Camilla! — folytatá, mikor látta, hogy ez összerezzent. — Nekem valóban nincs jogom önnek szemrehányást tenni. Köszönöm inkább, hogy olyan jól és szívélyesen fogadott ; részvéte jól esett, mert valódi volt. A szerencsétlenség napjaiban kedves női ajak vigaszát kétszeresen tudjuk becsülni. . . . ügy érzem, mintha önnek közelében fájdalmam legerősebb fullánkját vesztené ; itt béke és nyugalom száll reám. . . . Most elhagyom, Camilla; de szabad e ismét eljönnöm, s lehetek-e bizonyos ép ily fogadtatásban? — Mindenkor szívesen látott vendégem lesz! _ feleié halkan Camilla. Cezar felállott és heves csókot nyomott Camilla kezére, mely az övének meleg nyomását gyengéu viszonzá. — Éljen boldogul! — monda azután. — Ha eljövök, ismét a múltról beszélünk ! Ezzel eltávozott, s Camilla nem is tartóztatta, de azért még egy nyájas pillantást küldött útónná és boldog mosoly vonult el ajkain, midón az ajtó ismét bezárult. Tudta, hogy csakhamar ismét eljő, de tudta azt is, hogy régi szerelme újból felébredt s hogy szivét ma másodszor, de most örökre nyerte meg. Szterónyi József. E a 1 o k. I. Szivemben már nincs fájdalom, Egy-egy öröm minden dalom ; A múltnak minden keserve Örökre el van temetve. Egy mosolygó ég tekint rám: Szerelmed, te barna kis lány 1 S csillagfényes menyországba' Ki gondolna a világra ? II. Szép tavasz volt, úgy emlékszem rája, Illatot lehellt a kert virága; Virágos kert kellő-közepében Ott állottál rózsafa tövében. Virjfcg nyillott százával minden bokron, Dehogy akadt meg a szemem azokon ! . . . Szép arczodnak egyetlen rózsája Szebb volt, mint a kert összes virága'. III. Tudom én jól, hogy a mamád Nem szívelhet engemet, S hallod a sok szemrehányást: „Mit látsz rajta? Hol szemed?“ Oh! ha tőlem azt kérdenék, A’ lenne feleletem : ,,Nem tudom, — de ha nem látom, Százszor jobban szeretem!“ Bartha Imre,
