Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-06-05 / 62. szám

- 24G —

az angol kormány becsületességét hasznára fordíthatta. Kiaknázta Anglia becsületességét, hogy kikapartassa vele a hamu közül a gesztenyét. A czikk kimutatja továbbá, hogy Anglia legfontosabb érdekei karöltve járnak Francziaország és Oroszország érdekeivel, mert a történelem is bizonyítja, hogy Anglia mindig csak önmagának ártott, ha bizalmatlan volt Oroszország iránt. Itégentén még érthető volt ez az antagonizing, mert az a nézet volt uralkodó, hogy Konstantinápolyon keresztül vezet az ut Indiába; de most már nyugodtabban nézheti Anglia, mint bármely más hatalom, hogy Oroszország letelepedjék Konstantinápolyban. Németországgal csak a béke fentartásának érdeke köti össze Angliát, mert azt csak Németország, a hangadó hatalom biztosíthatja; de Angliának mégis az a legfőbb föladata, hogy Francziaországgal fentartsa a békét. A czikk irója rendkívül dicséri Jules Ferryt s kiemeli, hogy Angliának nem szabad megfeledkeznie arról, hogy Francziaországnak a Nílus völgyében vannak érdekei, melyek annál inkább fokozódnak, minél jobban terjednek a franczia gyarmatok. S e kiterjedés ellen nem mutathat rosszalást Anglia, a mig nem Anglia rovására történik. Anglia, mint európai hatalom, nem foglal el már vezető állást, s igy annál nagyobb érdeke, hogy Ázsia és Afrika végett jó lábon álljon Oroszországgal és Francziaországgal.

Csiky Kálmán beszámolója.

Dr. Csiky Kálmán, S.-Szentgyörgy város képviselője f. hó 2-án tartota beszámolóját tekintélyes számú és értelmes közönség előtt, de nyomott hangulat közt. Nyomott hangulat, mert mind nyilvánságosabb lón a hir, mely szerint nehány matador ímpertinencziája és önző érdeke odaerőszakolta a dolgot, hogy — a szabadelvű párt részéről — ne Csiky K. eddigi képviselő, hanem valami bizonytalan nagyság, valami Dombránszky-féle magyar jelöltetnék Becksich személyében.

Cs. B. örült a furfangosan kifundált tervnek, nagyot nevetett markába sikerei miatti örömében.

De ime, tervét keresztül huzá a sors keze.

A beszámoló meghallgatására s esetleg a leendő jelölésre nagy számmal jelentek meg az ellenzéki érzelmű választók azon szándékkal, hogy ha a kormánypárt nem jelöl: ezt mint képviselőjének, pártjának s igy a kormánynak eljárásával való meg nem elégedésének nyilatkozatát tekintve, maga is csatlakozzék e közhangulathoz, bizalmatlanságot indítványozván a kormánynak és kikiáltván saját ellenzéki jelöltjét.

Ellenzéki jelöltet ? ! a szabadelvű párt beszámoló és programmbeszéde alkalmával ? és S.-Sztgyörgyön, a kormánypárt gyárában kiporozui a Jókai által feldicsért kék nadrágot! Valóban ez gyönyörű győzelem leendett az ellenzék részére.

Kár, hogy a terv nem lett következetesen keresz- tülvive, hogy szereztünk volna az illető köröknek egy jó napot.

Künle J. találékonysága és hű mameluk szagló képessége felíedezé a kormánypártot fenyegető veszélyt és érezvén a bekövetkezendő szégyen hord- erejét: segítségére jött.

Határozott fellépése és alkalomszerű szónoklatával, melylyel érzékeltető e város jellemére, erkölcsi reputácziójára, megbízhatósága és kiválólag székely hazafiságára háromolható megvetettségét: kérő, önző érdeknek, ki nem elégített magán kívánságnak ne legyen rabja, hanem következetesen maga részéről őszinte jó akarattal, ajánlja fel ismét a képviselőjöltséget Csiky Kálmánnak.

Ne legyenek vérárulók! ! Cs. Bálint kifutott az ajtón; a hűtelenné tett professzorok a miatyánk közepét kezdették hangosan mondani; a zászlót hagyott katonaság a trombita szó után gyülekezett, az öreg urak hálálkodva szoritának kezet, hogy megmenekülének egy lealázó szégyen elől; a főispán pedig értesülvén mindenekről: beismerte, hogy félrevezetve volt, egyoldalulag és tendencziózus akarattal informálva a helyzetről. Es mondják, hogy midőn Künle sarkára állva kijelenté: „én megmentem a város becsületét, exponáltam magamat, folytatását várom tőletek“, — a főispán Csiky érdekében távirt a miniszterelnöknek, végrehajtó bizottságnak s reá parancsolt Császái Bálintra.

És most Becksich jelöltsége elejtve, sok csengő és ropogó remény meghiúsulva, s még jobban el fogják rejteni a város költségén beszerzett s a városházában őrzött azon zászlókat, melyek közül a tanács egyet sem bontott ki Csiky bevonulásál a.

Jól teszik, tartogassák inkább tisztán és elrejtve, mintsem hitszegés és árulással beszennyezni! E város jó hírneve, székely becsülete s hazafisága azt diktálja, hogy őriztessék meg, ha elrongyolva is, de nem meggyalázva, — hogy az ellenzék kezébe ragadván azt, a város és a haza dicsőségére fennen lobogtathassa 1 Úgy legyen !!

Választási mozgalmak.

Az orbai választókerület részére sok vajúdás után a kormánypárt jelöltet csípett. Megfogta, reá disputába Künle Józsefre, úgy állitván elő a dolgot, hogy csak ő egyedül képes a kormánypárt érzületét e kerületben legalább felszínen tartani. Thuryt kituszkolták; pedig megbukni ő is tudott volna úgy, mint Künle. Ez különben csak kényszerűségből és feltételesen fogadta el a jelöltséget, mig nálánál alkalmasabb vállalkozik. — Már a kovásznai értekezleten megelőzőleg tiltakozott kijelöltetése ellen, minthogy ő a képviselőségre egyáltalán nem aspirál s megválasztatása esetében — miről tudta, hogy be nem következik — a bizalomnak, körülményei miatt, meg nem felelhet. A megtiszteltetés kerülgetésének lehet tulajdonítani azt is, hogy a kijelölés elfogadására bevásárolt küldöttséget nem saját lakásán (félt és féltette kérőit, nehogy le- forróvizeztessenek) és nem is Kovásznán, a választás székhelyén (itt a lekiabálástól tartott), hanem Kézdi-Vásárhelyt épen azon alkalomra engedte színe elé járulni, midőn két század katonaságot rendeltek oda biztos fedezet és megkeresztezett elvtársa báró Szentkereszty programújának megtartása végett, s ő kénytelen volt a jelöltséget elfogadni. — Tehát Künle felkérése Szentkereszty ezégére alatt Kézdi-Vásárhelytt pünköst harmadnapján történt. így is tehet a kormánypárt, s majd zengeni fogja, hogy tekintélyes sokaság jelölt Sepsiből Kéz- dinek és Orbainak képviselőt. — Vala pedig ezen nap az apostolok oszlása.

Az ilyefalvi választókerület független- ségi pártjának képviselo-jelolése- Sepsi-Szentgyörgyön, 1881. június 2-án. —

Alin 24 órai időközben kiadott meghívók által a választókerület közel hétszáz szavazó polgára gyűlt ös ze a Blaskó-féle vendéglő zsúfolásig megtelt udvarára és szobáiba. A székelység szine-java mintha légyottot adott volna egymásnak hogy tömeges megjelenésével tüntessen a függetlenségi eszmék mani fesz tálasa mellett. Szavazó szavazó hátán állott ugyszólva, midőn a központ, végrehajtó bizottság közkedveltségü elnöke D. Veres Gyula az értekezletet megnyitván, szokásos lelkesítő szónoklatával előadta hogy az ilyefalvi választókerületben az ellenzék mint párt már alakulva lóvén: még ez ülőig az, ho«y vájjon a párt a mérsékelt vagy is közjogi alapon álló ellenzék avagy az országos függetlenségi párthoz kiván-6 csatlakozni, kimondva nincs, miért is higgadt tanácskozásra hívja föl a jelenlévőket, nyilatkozni: vájjon az országosan ismert e két ellenzék melyikének kívánja elveit ^magáévá tenni ? Általános és feszült figyelem között állott most föl az ellenzéki elvek egyik vezérharezosa Barthos Károly ügyvéd és a függetlenségi párt elveit és czélját egy igazán meleg és lelkesítő beszédben vázolva, a jelenlevők ürömrivalgása és gyakori viharos éljenzése közepeit ajánlotta az oiszágos függetlenségi párt programijának elfogadását. Egyhangú megállapodás folytán az elnök által a függetlenségi párthoz való csatlakozás enuncziáltatván, ugyan Barthos Károly ügyvéd előadta, hogy a függetlenségi párt budapesti országos végrehajtó bizottsága által az ilyefalvi választókerület képviselőjelöltjéül Boncza Miklós, székely származású fiatal, nagy hírnévnek örvendő ügyvéd hozatott ajánlatba, ki is épen városunkban időzvén, alkalomszerű lenne őt egy küldöttség által a gyűlésre meghívni és programbeszéde megtartására fölkérni. Mire egy 6 tagból álló küldöttség, élén lisznyói id. Bedő Károly tekintélyes birtokossal, a jelölt szállására ment s neki az értekezlet óhajtását tolmácsolván: föl^ kérte a gyűlésen való megjelenés és programmbeszéde előadására. Csakhamar megjelent a küldöttség kíséretében — a jelenlevők harsány éljenzése között Boncza Miklós, kit Barthos Károly ügyvéd a választó polgároknak bemutatván: programúi beszéde előadásához kezdett. Az érdemes és vonzó kinézésű fiatal jelöltet azonban nem engedték hallgatói, hogy beszédét a földön állva tartsa. Mindenki látni akarta, mindenki gyönyörködni kívánt elvei manifesztálásában, minélfogva e közóhajnak engedve: a nyitott nyári terem elnöki asztalára állott és az összes jelenlévőket meglepő, elegáns, valósággal szónoki routint tanúsító előadásban — a következőkben összefoglalható programm beszédet mondott:

Magyarországnak függetlennek, önállónak, sza- szabadnak kell lenni, mely nagy nemzeti elv minden más kérdés fölébe helyezendő. Önállóság, függetlenség nélkül nemzet szabaddá, migygyá nem lehet. A mostani paritáson nyugvó állami lét ki nem elégíthet. Tényleg kell, hogy Magyarország önálló és független legyen, mert nemzet, a mely ezzel nem bir, elébb-utóbb megsemmisül. Magyarország az örökös tartományokkal csak az uralkodó személyével függjön államilag össze, mert a mostan fönn álló reáluniónak Magyarország minden életérdeke ellent mond.

Folytatás a mellékleten.

aa* Ä ÁT1 ^7 jx

Felhő, felhő . . .

Felhő, felhő, sötét felhő

Száll a hegyre, száll a hegyre :

A babámnak, a rózsámnak Elbujdosott gyászos könye.

Azt izeni, azt izeni

Az én halvány, gyönge babám :

Menjek hozzá, túl a hegyen, Gerleszóval vigasztalnám.

Nem mehetek, nem mehetek, — Beteg vagyok, édes lelkem !

Majd megviszi végsohajom,

Hogy1 te érted kiszenvedtem !

Az én sírom, az én sírom Olyan puszta lesz, oly árva :

Sem virág rajt’, sem madárdal, — Életemnek a képmása! ! . . .

Baráczy Sándor.

N E R I N A. ,

— Történeti beszély, —

(Vége.)

De mintha a kezében levő karperecz bizonyos delejes erővel annak tulajdonosához vonzotta volna őt, mert egyszerre csak ott találta magát Camilla * palotája előtt s még mielőtt meggondolhatta volna, már Camillával szemben állt.

Most is C3ak úgy lopva hatolt be a napfény a lebocsátott függönyökön keresztül, most is csak úgy csergedezett a szökőkút s rózsaillat tölté be a levegőt.

Camilla ismét himzőasztala előtt ült; a tű ölébe esett, mig ő nyugodtan hallgatta a harangszót, mely a népnek a dogé esküvőjét hirdette.

Cezar beléptekor hirtelen összerezzent, szép ajkai köré daczos, hideg vonás helyezkedett. De mikor látta Cezar halvány, kíntól áthatott arczát, elfelejtett minden sértést, melyet ennek váratlan megjelenése ismét emlékébe hivott, szivét szánalom fogta el. felállt s elébe ment, e szavakkal nyújtva neki kezet:

— Szegény Cezar ! . . .

Annyi részvét és nyájasság volt e szavakban hogy Cezar elvesztette annyi csapás közt megtartott önuralmát és eltakarva arczát, zokogva borult a pamlagra.

Camilla melléje ült s kerülve mindent, a mi neki fájdalmat okozhatna, a női nemeslelküség1 minden kifejezésével igyekezett őt vigasztalni.

— On Giovanniban sokat vesztett. Ő a legszeretöbb testvér és egyszersmind a legnemesebb barát íb volt.

Cezar lebocsátotta kezeit, melyekkel arczát eltakarta s hálás pillantást vetett Camillára. A nyájas hang s őszinte részvét és a mellett a kímélet balzsamként hatott szive nagy sebére.

— Hallotta ön, hogy halt meg szegény Giovanni ? — szólalt meg azután.

— Hallottam, de nem tisztán. Ilyenkor a pletyka sok hazugságot is szokott belekeverni. De hát mondja el ön, hogy történt az egész ? — mondá Camilla, hegy szólásra birja s gondolatait Nerinától elvonja.

Ez után vágyott Cezar ; neki hiányzott valaki, a kinek szivét kitárhatja s a ki részt vesz az ő fájdalmában.

El is mondott azután mindent, a mi az összeesküvés meghiúsulásával és Giovanni halálával összefüggésben volt. De mikor a titoknok árulásáról szólt és Teréz nevét említette, akkor Camilla akaratlanul is egy megvető mozdulatot tett. — Cezar látta ezt s igy folytatta szavait:

— Igen, ez a leány lett káromra, ez okozta az összeesküvés meghiúsulását és Giovanni halálát. De itt még sem terhel engem a vád súlya, mert hébe- korba csak egy-egy szívélyes szót raondtám neki, amint azt egy szép komornának szokás, a nélkül, hogy tiszta enyelgésnél egyebet szándékoznék az ember. Nem is tetszett nekem olyan nagyon, csak szolgálataira volt szükségem, hogy úrnője felett . . . De ez nem ide való. Elég ! becsületszavamat adom, hogy Benignusnak nem volt alapos oka a féltékenységre. . . .

— És mégis az ön iránti szerelem üldözte e le- „