Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-06-05 / 62. szám
— 247 — ván s a mint a velem közlött adatokban tel van jegyezve, azt az elemi iskolát végezte is. Úgy látszik, hamar el lehetett végezni, mert, a mint ő maga beszélte nekem, az iskolában csakis „silabi- zálni“ tanult meg; a maga erején gyakorolta be utóbb a folyékony olvasást és Írást. A szegény család növekedvén, apja csakhamar befogta maga mellé a miihelybe. A nehéz testi munkához még nehezebb lelki gond járult csakhamar, mert István 15 éves korában, 1836-ban, apját és anyját elveszítvén, négy kisebb testvérnek ő lett egyedüli gyámola. Nehány esztendeig Brassó mellett, Dereszte nevű telepen dolgozott mint kovácsinas; 20—21 éves korában bejárta Szebent és Kolozsvárt mint kovácslegény. Ez utjából visszakerülve Brassóban dolgozott tovább 8 első teendője volt, hogy felcseperedett leánytestvéreit tisztességes szolgálatba adja, fiútestvérét pedig ott iskoláztatta a saját szeme előtt. Már 1845-ben megházasodott; kovácsmesterré azonban csak 1846-ban hosszas küzdelem után lehetett, mert a szász városok czóhei nem könnyen vettek föl magok közé magyar embert. Kászoninak is főkormányszéki rendeletet kellett kieszközölni s e mellé még tanácsbeli pártfogójának egy olyan csinos kocsit készítenie ajándékba, a milyen nem volt több Brassó területén. Mesterségét 1868-ig folytatta, s hogy kiváló volt társai közt, kitűnik abból, hogy ő készítette Brassóban az első ruganyos kocsit és az első halottas szekeret. 1868 óta fa- és borüzlettel foglalkozott. Romániai területen, a predeáli vasút mentén vette bérbe egy romániai földesur nagy erdőségeit; onnan szállította az épület- és tűzifát Brassó és Bukarest felé. Első neje elhalván, 1856-ban második házasságra lépett. Első házasságából egy fia, a másodikból egy leánygyermeke maradt, utóbbi Babarczy Fe- rencz kir, adófelügyelő felesége. Családi és magánéletének ez a rövid vázlata. Megkezdette szegénységgel, nehéz megpróbáltatással ; folytatta szívós kitartással és kötelességérzet- tel; felvitte tekintélyes, jómódú polgári állásra. így is követendő példány; de még sokkal inkább közéleti működéséért. A mint a brassói magyarság némi társadalommá kezdett összeverődni, 1859-ben azon kezdette, hogy magyar könyvekkel olvasó-társaságot alakított; 1860-ban már magyar kaszinó lett abból. Kászoninak elsőrendű szerepe volt mindkettő megalakításában 8 a kaszinó igazgató választmányának tagjai közé tartozott mindvégig. Mikor én 1869-ben leérkeztem Budapestről Brassóba tanfelügyelőnek, elkeseredett a szivem arra a tapasztalatra, hogy 1200 magyar gyerek számára nincs több tiszta magyar iskola, csupán egy-egy kántor vezetése alatt kőt szerény tanszoba a reformátusoknál. Szászok és románok gymnáziumai, reáltanodái hatalmas épületekben pompáztak; a velők számban egyenlő magyarságnak semmi, csak két kis ABC-tanitó isko- lácska. Tudtam, hogy a hagyományaiban megrögzött magisztrátus utolsó körömszakadtáig ellene áll a magyar mivelődés terjedésének; de habozás nélkül belenyúltam a hangyabolyba. Meg is szenvedtem érte. De ha újból kezdeném, megint csak úgy kezdeném. (Vége következik.) T a n ü g y. A Szókőly-Mikó-kollegium törvényszerinti uj berendezése. (Folytatás) Ennek okadatolásául elég legyen hiányos népiskolai oktatásunkban rejlő azon egyetlen egy körülményre hivatkozunk, melynek itt Háromszőkmegyé- ben is — hol pedig köztudomásúlag a népiskolai tanügy az országban aránylag az első helyen áll — naponkinti tanúi vagyunk; tanúi nevezetesen annak, hogy (tisztelet a kivételeknek !) nem a népiskolai 4-ik, hanem 6-ik, sőt 6-ik osztályát „mondva“ (a bizonyítványban „Írva“) végzett akárhány tanuló sem alkalmas eddigi, több évi tapasztalataink foly- táa az I. gymn. osztályba való felvételre. A min nem is lehet csudálkozni, mikor a népiskolai tantervnek czélja nem a gymnáziumra való előkészítős; továbbá, mikor sok falu helyen még a téli idő is alig fordittatik az iskolázásra; már pedig minden „tél“ egy-egy évfolyam, vagy járt, vagy nem járt fel rendesen a tanuló, kit elbuktatni vagy visszahagyni — dehogy lehet: hisz’ akkor a tanító nem volna jó néptanító ! Ezek szerint a jelenleg rendelkezésünk alatt álló anyagi erőnket Összetéve a gymnáziumhoz mai nap kötött követelményekkel, előkészítő osztályunk fen- tartásával, a gymnázium négy osztályához a jelenlegi 2 rendes tanáron kivül a ^törvények értelmében még megkivántató 3 rendes tanár helyét egyelőre (átmenetileg) — mig t. i. valahonnan anyagi erőnk gyarapodik — csak segődtanárokkal tudjuk helyettesíteni. Azonban e 3 taüári helyet már a jövőre akként óhajtanók szerveztetni, hogy az illetők mindmegaunyi rendszeresített tanszéket töltsenek be, 8 igy ők a rendes tanár helyett íungáló akár segéd, akár helyettes (ideiglenes) tanár czimmel legyenek akként, hogy mikor az illető s.-tanár helye állandó betöltés alá jön: esetleg az a s. tanár, képessége és működése eredményéhez mérten, rendes tanár is lehessen. E szempontból kiindulva, itt előre is teljes tisztelettel kérnünk kell a mélt. áll. ig. tanácstól, hogy a mólt. ős főt. egyházkerület által a jelen gymn. törvények értelmében a jelenlegi 2 rendes tanszéken kivül még szükséges 3 rendes tanszéket, a tantervi meghatározások szem előtt tartásával indokolt alábbi javaslatunk, vagy attól el- térőleg a mólt. áll. ig. tanács bölcs belátása szerint rendszeresittetni mőltóztassék. Mert: Szemben azon körülményekkel, hogy tudvalevőleg 2 r. tanári hely (egyik a latin class, litteraturai, másik a mennyisóg-természettani) valamint az 1880- iki egyházkerüteti gyűlésen a 71. jkönyvi sz. a. rendszeresített, de idáig állandóul még s. tanár által sem betöltött 3-ik tanszék (a magyarnyelvi és történeti) egyfelől azon czélzattal voltak felállítva, hogy az akkori anyagi felszámítások talán megengedik, hogy iskolánk miharább főgyranázium legyen; másfelől a nevezett tanszékek felállításánál az akkori tanügyi állapotok s nevezetesen az akkori tanrendszerek és tantervek bizonytalanságai 8tb. voltak az irányadók: most, — miután látjuk, hogy az al-gymnáziumot is csak a százezer forintra kinőtt Mikó-alapból tudnók a magunk erején berendezni — tisztán csak az elől hivatkozott §-ok és a középiskolai tanterv lépnek fel irányadó tekintetekkel mind a már rendszeresített, mind az ezután rendszeresítendő helyek szervezésénél. (Vége következik.) VEGYES HÍREK. Botrányhajhászók. Városunkban előlegesen nyert hatósági engedély folytán pünköst harmadnapján a jó hírnevéről országszerte ismert Blaskó-főle vendéglői nyári teremben Fátyol Károly előpataki zenekara konczertet rendezett. Már együtt volt a vendéglői helyiségeket látogató legintelligensebb városi polgárság, midőn Császár Bálint polgármester a már engedélyezett hangversenyt minden indokolás nélkül betiltotta. A vendéglős saját reputácziója érdekében az önkényes eljárás ellen azonnal panaszt emelt a főispánnál, ki őt illetékesség szempontjából az alispánhoz utasította. Az alispán nem lévén honn, őt Szentiványi Miklós főjegyő helyettesítette, ki az igazságtalan eljárásról meggyőződvén, személyesen tette magát érintkezésbe a polgármesterrel. Az eredmény az lett, hogy panaszttevő a rendőrkapitánysághoz utasittatott, hol azon telvilágositást nyerte, hogy a polgármesternek nincs kedve a hangverseny megtartását engedélyezni. Hiába volt hivatkozás a már megelőzőleg kiadott engedélyre és az ennek folytán történt nagyobbszerü költekezésekre: a hangverseny nem volt megtartható, mert a polgármester kijelentette, hogy vendéglőst ős zenészeket zsandárokkal fog ellenszegülés esetén lezáratni. Kérték a rendeletet Írásban, de azt mondta, ő szóval is tud rendelkezni. Városszerte mély felháborodást idézett elő a törvénynek ilyeténszerü lábbal- tiprása, s nekünk nem marad egyéb hátra, mint kifejezést adni amaz általános közvéleménynek, hogy ha már a főispán és alispán-helyettes tudomásával a polgármester ily önkényes eljárásra vetemedik : mi lesz ennek a vége ? Avagy talán itt is a tisztelt kormánypárt gyergyói és kolozsvári jeleneteket akar improvizálni ? Ne várják ezt, mert ha az ördögöt oly gyakran festik a falra, akaratuk ellenére is megjelenik ! Szuronyt szegezz ! ! A kézdii választókerület polgárait dobpergés és trombitaszó ébreszti a legszentebb polgári kötelesség, a képviselőválasztás gyakorlására. Kőt század katonaság a választás előtt már három héttel védi a kormánypárt lőlekkufárait, nehogy a nép sértett önérzete igazságot szolgáltasson magának. Ez aztán a szép állapot, alkotmányosnak nevezzük azért, mert a katonaságot felhasználhatja arra is a hatalom, hogy egy idegen várost ostromállapotba helyezzen a végett, hogy a körülte fekvő választók között a kormánypárt kortesei há- borithatlanul űzhessék galádságukat. A mi Háromszéken történik, még abszolút államban sem fordul elő: két héttel a választások előtt az ország egy kerületében sem karrikaturázza a katonaság a szabad választást, csak mi nálunk. Vájjon bir-e arról tudomással a belügyminiszter, hogy Kézdi-Vásárhelyet a Kezdi kerületért ostromállapotba helyezték és Gábor Péter szolgabiró a vidéki jogrendet szuronyszegezve vezényli! ? Miért van ott a katonaság, hisz a rend megzavarva nem lett ? vagy éreztetni akarja a kormánypárt vógvonaglásában, hogy a hatalom még az övé ős szuronynyal fojtja az ellenzéki eszmék diadalát!? Ne higvjék: „actioni respaudet re- actio!“ — Mi tűrünk, de a zsarnokság megvetést arat. Zsandárok és Dobzsánszky. Szájról-szájra járta ma városunkban a hir, hogyha hírhedt Dobzsánszky Pétert választói „manier“-ra tanították és fejéu tátongó sebbel menekült volna Mikó Árpád szolgabiró urfihoz. Mondják, hogy futásában 3 csendőrt leütött és ugyanannyit úgy elfujt az utón, hogy Becző Anti sírva keresgéli. Ez is alkotmányos dolog, de csak azért, mert a kormánypártnak ilyen is szabad. Hadd verjék egymást, mert úgy hozza magával a korrupczió szelleme! Egán Ede, az országos tejgazdaság felügyelője — mint lapunkban már előre jeleztük volt, — e hó 27-őn e megye területére érkezett. Czélja volt egy körutat tenni a tejgazdaság és egy tejcsarnok létesítése érdekében. Sepsi-Szentgyörgyön Pótsa József főispánnál, valamint Kőröspatakon Három- székmegye alispánjával, a gróf Kálnokyakkal, gróf Nemessel érintkezett. Onnan átrándult Nagy-Boros- nyó, Zágon, Papolcz és Kovásznára, honnan privát dolgai miatt visszatérni kényszerült. Mindenütt kedvező körülmények ős viszonyokra talált, s biztos kilátásba helyezte, hogy rövid időn Zágon ős Nagy- Borosnyón egy-egy tejcsarnok létesítése szövetkezés utján eszközölhető leend. ígéretét bírjuk, hogy körülményei változtával ismét körünkbe jön, s ez alkalommal K.-Vásárhelyet is útjába fogja ejteni. IrocLalom. Előfizetési felhívás. Junius hó első felében sajtó alól kerül: „A közigazgatási hatóságok ügykörébe utalt kihágások kézikönyve'1. Közigazgatási tisztviselők, különösen szolgabirák, városkapitányok, joggyakornokok és községi elöljárók használatára a fennálló törvények, szabály- és kormányrendeletek, minisztertanácsi határozatok ős kir. kúriai törvények alapján összeállította: Geréb Béla szolgabirósegéd ; kiadja: Szabó Albert nyomdatulajdonos Kézdi-Vá- sárhelytt. A magyar büntető-törvénykönyvek életbeléptetéséről szóló 1883. 37. törvényczikknek azon intézkedései folytán, hogy: „1880. évi szeptember I-aó napjától kezdve hatályukat vesztik a törvényeknek, rendeleteknek, szabályoknak és szabályrendeleteknek mindazon rendelkezései, továbbá a szokásjognak mindazon megállapításai, melyek a magyar büntető- törvénykönyvek intézkedéseinek tárgyát képező valamely cselekményre vagy mulasztásra büntetést határoznak. (2. §.) Ugyanezon határnaptól kezdve hatályukat vesztik a törvényeknek, szabályoknak s szabályrendeleteknek mindazon intézkedései és a szokásjognak mindazon megállapításai, melyek a magyar büntetőtörvény-könyvek intézkedéseinek tárgyát nem képező valamely cselekményre vagy mulasztásra büntetést határoznak, a mennyiben az egyes szakaszok kivételeket nem állapítanak meg. (3. §.) Hatályban maradnak azon magyar törvények és in. kir. miniszteri rendeletek, melyek a magyar bűn - tető-törvénykönyveknek intézkedései alá nem eső valamely cselekmény vagy mulasztásra büntetést állapítanak meg, ha a büntetésnek az előforduló esetre való alkalmazása közigazgatási hatóság előtti eljárásnak képezi tárgyát“, (4. §.) a specziális törvényeknek és szabályoknak a közrendőri ügyekre vonatkozó rendelkezései lényeges változást szenvedvén az azok körüli eljárás úgyszólván a törvények és rendeletek határozatlanságánál fogva tetemesb nehézségekbe ütközik. Jelen mű táblázatos kimutatás alakjában be- tüsoros rendben felöleli, amint cziméből is láthatni, a közigazgatás hatáskörébe utalt összes kihágásokat; kimutatja, hogy az egyes esetek mely törvényszakasz vagy szabályrendelet alapján birálandók el, minő büntetéssel sujtandók és a kiszabott pénzbüntetés hová fordítandó s igy össze állítva lehetővé teszi a még kevés gyakorlati jártassággal biró tisztviselőknek is a szabályszerű és gyors eljárást, any- nyival is inkább, mivel a „megjegyzés“ rovatában a törvénynek vagy szabályrendeletnek az egyes esetekre vonatkozó szétszórt s mai napig is reményben lévő rendelkezései mellett azon körülmények is meg vannak említve, melyek esetleg a kihágásos tényt a bíróságok hatáskörébe utalják. A mű ezen felül „függelékkel“ van ellátva, melyben az eljárási szabályrendeletek mellett, az ide vonatkozó nevezetesebb és terjedelmüknél fogva az egyes tételek megjegyzési rovataiba fel nem vehetett miniszteri rendeletek is feltalálhatók s igy & felmerülendő eseteknél azokból bárki azonnal tájékozást szerezhet magának a nélkül, hogy kutatnia kellene azok után. A függelék tartalma következő: I. A m. kir. belügyminiszternek 38547/1880. sz. a. az összes törvényhatóságokhoz intézett körrendelet® a magyar büntetőtörvények életbeléptetéséről szóló 1880. 37. t.-cz. végrehajtása tárgyában. II. A közig. hat. hatáskörébe utalt kihágások eseteiben követendő eljárás szabályozása tárgyában kiadott szabályrendelet, kiegészítve az ennek 95. §. által továbbra is fentartott hatályban volt eljárási szabályokkal. III. Utasítás a pénzbüntetések behajtása ős kezelése tárgyában, kiegészítve az ide vonatkozólag kiadott egyes miniszteri rendeletekből vett jegyzetekkel. IV. Szabályrendelet az egészségre ártalmas tápszerek ős italok, valamint az egészségre veszélyes tárgyak lefoglalásáról, olkobozásáról és megsemmisítéséről. (31.026/1876. sz. B. M. R.) V. Szabályrendelet a hulláknak kiásatása és szállítása iránt (25.198/1876. sz. B. M. R.) VI. A fennállott cs. kir. helytt. által 1857, évi márczius hó 5-én a tolonczügyre nézve kiadott szabályrendelete. (Folytatása következik.)
