Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-05-27 / 59. szám

- 234 —

tapasztalunk ? Azt, hogy mindenfelé a földadó emeltetett, a föld tiszta jövedelmét a kataszteri biztosok — miniszteri utasításra — magasan állapították meg, úgy hogy a dunántúli vidékeken 200%- kal is, a Székelyföldön 15-százalékkal emeltetett a földadó, mely évtizedeken át fog sújtani. A most folyamatban levő reklamáczíók nem fognak tekintetbe vétetni, mert ha azokat tekintetbe vennék, az összes kataszteri munkálatokat kellene megsemmisíteni, melyek évenkint milliókba kerültek.

A mult év őszén Horvátországban oly dolgok történtek, melyek Magyarország tekintélyén csorbát ejtettek. A horvát csőcselék Horvátország fővárosában és vidékén a középületeken lévő Magyarország czimerét, melyet bátor kormányunk éjjel tétetett ki, megdobálták és levetették, a hatóságok intézkedéseinek ellene szegültek, mi a lakosság és katonaság között véres összeütközésre vezetett. A magyar kormány a gyenge és a horvátokkal egyetértő bán helyett egy osztrák tábornokot küldött királyi biztosnak, ki, igaz, feltétette katonai hatalommal a magyar czimert, de azért csak, hogy újabban levegyék és magyar felírás nélküli czimert tegyenek vissza. A horvátokkal mindig megalkudni szerető kormányunk ezen meghátráló politikája folytán a horvát túlzók túlsúlyra emelkedtek, úgy hogy a folytonos parlamenti botrányok miatt a tartományi gyűlést el kellett napolni, s a felizgatott vidékeken nagyszámú katonaságot kellett tartani.

Ezen engedékeny és a horvát képviselők szavazatát megszerezni iparkodó kormánypolitika következménye — mint az országgyűlésen is hangoztattam — hogy az unionisták pártját, mely Magyar- ország iránt igazán érző és ragaszkodó párt volt, elejtették és felébreszteni meg sem kísértették; ma oly „nemzetidnek nevezett párt van Horvátországban többségben, mely Magyarországnak nem hive, mely Bosznia és Herczegovina annexiójára, nagy és önálló Horvátországnak megállapítására aspirál, melyhez Fiúmét is követeli, pedig Magyarországhoz való tartozó sága törvényben van kimondva és biztosítva. Az országgyűlésen a nemzetiségek aspirá- czióját szóval mindig élesen megtámadó Tisza Kálmán miniszterelnökünk még azt sem vitte ki e szegény és még nemzetiségi izgatásokkal is küzdő ország részére, hogy Fiume egyedüli magyar tengeri kikötő város, melynek kiépítése több tiz millióba került, végleg Magyarországhoz csatoltassék, melyet a határőrvidéknek Horvátországgal való egyesítésekor könnyen kieszközölhetett volna; hanem függő kérdésnek maradt fenn, melyet a kormány Damok- les kardjaként tart a horvát képviselők felett, szavazatuknak biztosítása végett, kiknek szavazatával nemzetünk legvitálisabb érdekeit sikerült Ausztriának feláldozni és vészthozó Bosznia s Herczegovi- nát okkupálni, mely a monarchiának 1883-ik évig 212.7 millióba került.

Tisztelt polgártársak! Már is hosszúra nyúló beszámolómban röviden meg kell emlékeznem a külügyi helyzetről is, mely nemzetünknek fényes jövőt szintén nem biztosit. Németországgal való szövetségnek minden magyar ember örült, mert a béke biztosítékát látta benne, de mióta e szövetségben Oroszország is helyet foglalt, a szövetség Magyar- országra káros következményűvé válhatik.

aaa A {nn? A

NERINA.

— Történeti beszély, —

(Folytatás)

— Ön érvényben tartja elhalt nagybátyja amaz elhatározását, hogy menyasszonyom, az ön gyámleánya, akarata ellenére a karmelitánusok kolostorába zárva töltse életét. Azt kívánom tehát, hogy adjon gyámleányának engedélyt a kolostor elhagyására s ne tagadja meg beleegyezését egybekelésünktől.

Cezar arczát sötét pir futotta át; reszkető ajkairól egy elnyomott haragos hang lebbent el s keze akaratlanul kardja markolatát fogta.

Tiepoli egy ideig nyugodtan szemlélte arczát, mely hű tükre volt lelki harczának, s minthogy Cezar nem felelt, igy folytatta beszédét:

.. Eltalálom az ön gondolatait, Dandolo Cezar! On azt hiszi, hogy helyzete még sem oly kétségbeejtő, mint én leirtam s én még sem lehetek a negyvenesek Ítéletében oly biztos, mert különben azon az utón érném el ugyanazt, mit most hallgatásomért kérek öntől. Ez az ön számítása és én nyíltan megvallom, hogy az ön helyzetében én is igy gondolkodnám ; de mindamellett számítása hamis. Nyíltan akarok önnel beszélni; elmondom nyíltan az oko ■ kát, melyek engem ily eljárásra indítanak, mert azt tartom, még ellenséggel szemben is jobb nyíltan szólni. ... A jelen komoly és válságos időkben feltétlen szükséges, hogy Velencze nemessége teljesen egyetértsen, hogy úgy a számos külső ellenséggel, mint a felizgatott s elégületlen néppel szemben a köztársaság erősen helyt álljon. Már pedig nagyon jól tudom, hogy a nemesség egy része ellenem van s szívesebben látta volna önt a dogéi méltóságban. Ha mindazonáltal én most azzal kezdeném meg uralkodásomat, hogy ön ellen hazaárulás miatt vádat emelek, akkor az ön barátai s rokonai, kik

Emlékezzünk csak a közel múltra 184%. évi szabadságharczunkra, 1878. évre Bosznia és Herczegovina okkupácziójára, midőn a monarchia 0) osz- országgal szövetségben volt, minő veszélyeket hozott Magyarország alkotmánya, léte és szabadságára.

Midőn az említettekben röviden jeleztem azon álláspontomat, melyet a befejezett országgyűlés harmadik szakában elfoglaltam, és nézeteimet az általános politikai helyzetről előadtam, kötelességemnek tartom mint e város szabadságszeretd, munkás és lelkes polgárainak képviselője, azon tevékenységemről is számot adni, mit e város érdekében kifejteni kötelességemnek tartottam.

A lelketlenül és minden alapot nélkülöző módon a városra utalt fogyasztási adók leszállítását követeltem.

A kereseti adónak igen magasan való kivetése ellen felszólaltam.

A romániai vámhivatalok visszaélése ellen felszólaltam, ma már minden vámhivatalnál iparterményekből mustrapéldányoknak kell lenni, melyekre ráirvák a román hivatalnokok által, milyen magas vámmal terhelhetők, a Romániávali vámszerződésünk értelmében.

Csiky Kálmán sepsi-szentgyörgyi országgyűlési képviselőnek e nemes városban elhelyezett törvényszék elvitele végett intézett támadását legerélyesebben visszautasítottam és jövőbeni ily támadástól azt hiszem, tartani alig lehet.

Végül az építendő iskolára szükséges segélyt kieszközölni iparkodtam.

Tisztelt polgártársak! Midőn ezeket is röviden érintettem, melyekről illetőleg az országgyűlésem tevékenységemről kiosztott beszédeimből bővebb felvilágosítást szerezhetnek, nyugodt lelkiismerettel várom önök ítéletét. Azt hiszem, hűen és igazán akartam szolgálni nemzetemnek és kerületemnek; azt hiszem,"programmomat megtartottam és Ígéreteimet teljesítettem. Bármilyen legyen önök ítélete, egyel azonban befejezésül ki kell jelentenem, hogy e szív, mely minden perczben hazám és a; szegény, az elhagyatott székely nemzetemért dobog, e fő, mely annak előhaladásaért munkálkodik, önöket^itt a határszélen örökre bevésve tartja és elfelejteni soha sem fogja.

A szász néppárt választási íelliivása.

A szász néppárt központi bizottsága, mely a következő volt orssággyülési képviselőkből: Kästner Henrik, Zay Adolf,ţlmrich János, Graffiius Károly, Bacon József, Wenrich Vilmos, Steinacker Ede, dr. Kaiser János, Gull József, dr. Wolff Károly, Dőrr Sámuel, valamint a kerületi bizottságok 22 képviselőiből áll, egyetértőleg az alábbi választási felhívást bocsátotta ki:

A választókhoz!

A képviselőház be van zárva. Legkegyelmesebb monarchiánk uj képviselőházat hivott össze. Ez alkalomból a szász néppárt központi bizottsága felszólít minden elvtársat a városokban és a vidéken, hogy csak oly képviselőt válasszanak,^ki az 1881. év junius 8-án és 9-én a szász nemzeti programm alapján megállapított elveket valljajmagáénak. A

most csak titokban haragusznak reám, nyílt és határozott ellenségeim lesznek, a kik minden lépésemet elleneznék. Ez alatt szenvedne az állam jóléte egyrészt, másrészt pedig uralkodásom meddő volna. Minthogy azonbau hazám jóléte több nekem, mint személyes bosszúvágyam kielégítése, azonkívül pedig az összeesküvés megtorlására elég volt bátyjának halála is : ime, én békét ajánlok önnek. Ennek dija pedig az ön beleegyezése házasságomba. Ez a dii nem tűnhetik oly nagynak ön előtt, ha meggondolja, hogy gyámleánya szive már évek óta az enyém; arról pedig, hogy ő kezét soha más férfiúnak nyújtani nem fogja, ön már meggyőződhetett régen.

Cezar a doge beszéde alatt mind mélyebbre hor- gasztá fejét. A nagylelkűség, melylyel Lorenzo minden szemrehányástól tartózkodott és sem a reá nézve csaknem végzetessé vált tőrdöfést nem emlité, sem az erőszakot, melylyel Nerinát a kolostorba zárták, csakhogy tőle elszakítsák, végkép lesújtotta őt. A nemes őszinteség, melylyel Lorenzo eljárása okait leleplezetlenül elmondá, nem tévesztette el hatását a fiatal emberre, ki daczára borzasztó hibáinak még sem volt hozzáférhetlen nemesebb érzelmek iránt.

Harag, szégyen és féltékenység dúltak mos keblében. A tudat, hogy szabadsága, sőt élete és gyűlölt ellensége kezében van, sokkal nagyobb kint okozott neki, mint Nerina elveszte. Egy ideig habozott, lelkében irtózatos harcz dúlt, végre felemelte fejét 3 megszólalt.

— Ön győzött, Tiepoli Lorenzo; — mondá halk hangon — belátom, hogy számomra nem marad más hátra, mint elfogadni az ön ajánlatát.

— Szavát adja nekem erre ?

— Szavamat, mint nem es.

— Jó! — mond Tiepoli örömsugárzó arczczal — igy most gyámja beleegyeztével nevezem Nerinát menyasszonyomnak, s minthogy boldogságomra úgy is már ennyit vártam, nem akarom egybekelésünk

szász néppártnak eme programm alapján választandó képviselői, minden programnak alapelveit érintő kérdésben közös tanácskozás után solidári- san fognak eljárni.

Összmonarchiánk nemzetközi vonatkozásait illetőleg a képviselők a békét védő politika s kiválóan a német birodalommal való szövetség mellett fognak munkálni; Magyarország és Ausztria államjogi viszonyait illetőleg íredig, különösen a gazdasági kiegyezés küszöbön álló megújítása alkalmából egyfelől hazánk nemzetgazdasági és pénzügyi érdekei mellett fognak küzdeni, másfelől egyúttal szem előtt fogják tartani azt is, hogy az államjogi alap a szász néppártra nézve nem nyújt tárgyat az oppo- ziczióra. A magyar állam beléletében a lefolyt képviselőházi periódus alatt nem mutatkozott oly változás, mely a szász néppártnak az eddig követett útnál, más utakra való lépést ajánlana. Sőt események jöttek közbe, melyek a három év előtt előirt irány megtartásában kell, hogy megerősítsenek.

A lefolyt képviselőházi periódus alatt törvények hozattak, melyek egyoldalú államalkatunkban uralgó irányzat s e sok nyelvű ország polgárainak gazdasági és nemzeti létfeltételei közti ellentétet még élesebbé tették, a különböző nemzetiségű és felekezetű lakosok közti szakadást szélesbiték, s a mi hazaszeretetünk által is átfogott államnak nyugodt fejlődését még inkább megzavarják. Az egyoldalú a gazdasági létfeltételekkel összeegyeztethetlen adópolitika a lefolyt képviselőházi poriodús alatt is követett. Nyomasztó uj adók vettettek ki, a régiek emeltettek, vám, illetékek, bélyeg s a közterhek minden nemei feljebb osavartattak s ennek daczára az állam adósságai jelentékeny mértékben emelkedtek.

Ama szenvedélyes törekvés, hogy a magyar államot egyetlen, mindbnütt előnyben részesített nép- individualitásra, a magyarra állítsák, — még mindig nem adott helyet a1 haza nem magyar ajkú polgáraival szemben való jóakarata igazságosságnak is, sőt e szenvedély a kormány újabb törvényeiben és irataiban még élesebb kifejezést nyert.

A szabadságnak és feljogosultságnak am» csekély mértéke is, melyet az 1861. évi nemzetiségi törvény a nem magyar nemzetiségeknek megengedett, az 1882. évben alkotott középiskolai törvény több határozata által, valamint a szabályként felállított kötelezettség által, hogy a tanítójelöltek tanképesitő vizsgálatokat magyar nyelven tegyék le, s végül az által, hogy a municzipiumok, községek, társaságok és egyes személyek által felállított középiskolákban is a kormányra bízatott az oktatási nyelv meghatározása, még inkább megrövidittetett.

Az igazi önkormányzat csekély mértéke, melyre a végrehajtó községek törvényei és xendeletei a ha- hatóságokat, községeket és testületeket korlátozák, nem tágittatott s az igazgatásban a bizalmatlan- kodő gyámkodás rendeletéi által megölt belső részvétel nem élesztetett újra. Sőt egyre tartja magát az államkormány törekvése, hogy a helyi önkormányzat ügyeit is, a központi kormányzáson kívül minden önálló életet mind inkább és inkább megbénító miniszteri mindenhatóságnak vesse alá. A közigazgatás hovatovább nem annyira a közjó előmozdításának sznmpontjából, mint ellenkezőleg a

napját egy perczczel sem halasztani. Holnapután a bucethauros a nyílt tengerre visz; mint Velencze dogeja, gyűrűmmel kell eljegyezni az Adriát, s a következő napra meghívom önt lakodalmunkra. Magam akarom elhozni menyasszonyomat a kolostorból, melynek kapui az ön szavára önként fognak megnyílni s onnan egyenesen az oltár elé megyünk.

Cezar összerezzent; úgy érezte, mintha izzó vas érintette volna testét. Arcza kipirult, szemei lángoltak s ő felállt helyéről. De midőn tekintete Tiepoli nyugodt arczával találkozott, az ő vonásai is nyu- godtabbak lettek.

— A mint akarja ! — mondá reszkető hangon.

*

* * *

Nerina ismét a kolostor kertjében,, kedvencz kőpadján ült, elmerülve a lepkék játékának nézésében. Mellette ismét Euzebia, kinek durva szavai zavarták őt álmadozásában.

Mióta Camilla megvált a kolostortól s Cezar a doge haláláról s a gyámság átruházásáról tudósította, azóta semmit sem hallott a külvilágról.

Velencze összes harangjainak zúgása, melyek az uj dogét üdvözölték, hozzá is elhallott s ő tudta, hogy az ő sorsát intéző koczka megfordult. Kérdést kérdés után intézett Euzebiához, de ez órzéstelen nőtől nem tudhatta meg az uj doge kilétét.

Cezar vagy Lorenzo-e az uj doge? kérdé magában Nerina s valahányszor csikorogni hallotta a kolostor kapujának kilincsét, aggódva s remélve várta a hírnökét, ki őt jövendő sorsáról értesitse. . . . Hirtelen rendesnél jóval erősebben szólaltak meg a kolostor harangjai s néhány perczczel később léleljszakadva jött egy apácza, hogy Nerinát a főnöknő szobájába hívja. Nerina belső felindulástól reszketve, képtelenül akár egy szóra is, Euze- biára támaszkodva követte az előre siető apáczát, térdei inogtak s alig bírták őt. (Folyt, köv.)