Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-05-24 / 58. szám
ezekre vonatkozó czikkeivel; de, hogy oly vastag tévedések, alávaló ráfogások s megalázó ferdítéseket bocsássanak világgá, azt még sem hitte senki. Ugyanis a tegnap megjelent „Gazetta“ és „Tribuna“ innen eredő téves tudósítások halmazával van tele. Veszélyeztetve, védtelenül látja hazaíiait, kiket az egyetemi ifjúság s felbujtogatott polgárság halállal fenyeget s ütlegekkel halmoz el utón útfélen. Betöreti a román templom ablakait és ajtaját, csoda, hogy még ki nem raboltatja. Impozánsul felelt erre az egyetemi magyar ifjúság ma, fényes délben. Ugyanis teljes számban, több ezerre menő polgár kíséretében, zeneszó mellett, hazafias dalokat énekelve vonult ki a város végére s égette meg gyászinduló mellett ez államellenes lapok közelebbi számait. Azután példás rendben a közönség éljenzései között jött vissza a Rákóczi felemelő harsogásai közt a központi egyetem elé s innen, meg- tévén kötelességét, rendben oszlott el. Azóta nagy számmal járnak dr. Szillassiu uram előadásaira a magyar ifjak, ellenőrzés végett. A nagyságos tanár különben igyekezett oláh virtushoz mérten meghunyászkodással párosult megbánást mutatni ; kijelentette, hogy ő szereti a magyar ifjúságot (Quod deus avertat!), de oly módon és hangon igazolta magát, bogy eszünkbe jutott: Qui se excusat — accusat1 Ennyire vitte az egyetemi ifjúságot a nemzeti önérzetébeni megsértés, s hogy is e hazaellenes üzelmeket folytatva, hova vihetik a most csak figyelmeztetett román ágitáforok, az ifjúság s a közönség jelen hangulatából könnyen kimagyarázható. Séd vertamus ad mitia ! A nemzeti szinház uj személyzetével állandó vonzerőt gyakorol, s hogy az operette felelevenítése jó gondolat volt az igazgatóságtól, mutatják a telt házak. Sajátságos, hogy e műfaj cultiválását a mennyire elitéli a sajtó, ép annyira pártolja a közönség. Morális és anyagi haszon állnak egymással szemközt, s sajnos, hogy az utóbbi van előtérben. Operette primmadonnául Rónaszékiné van szerződtetve, ki eddig ha nem is volt képes elődei emlékét feledtetni, de azok nyomdokán legalább halad. A drámai tagok közül Medgyaszay Evelin k. a. első felléptével már megnyerte a közönség ro- konszenvét, a melyet azóta szeretetté fokozott. Szép színpadi alakja, csengő hangja, a lelkek minden mo- duláczióját híven visszatükröző arczkifejezése, nagy jövőt ígérnek. Az újdonságokat gyorsan hozatja színre az igazgatóság, mit a közönség mindig telt házakkal viszonoz. így reménylendő, hogy Kolozsvárt a szinház és közönségre mért kölcsönösen szebb napok következnek, mint a két ezelőtti deficzites év. A májálisok még csak jelezve vannak, s igy azoknak még sikeréről korai volna jósolni, azoknak titka az időben és a szivekben van ; de ezek közül egyikbe sem lát be Elemér, Az orbai kormánypárt } (Egy szó Kökössy Árpád ügyvéd urlioz Kovásznán.) Az orbai választókerület kormánypártja a s z o 1- gabiró ur — mint hivatalos személy — elnöklete alatt megalakult. A gyűlésen részt vett vagy Ines d.e Castro. 1. Bátor Alfonz, tarifiái győző ! Mit ér néked Granada, Max'okko ? Fiad Pedro halvány, mint a holdfény, S titkolt búja árnyat vet trónodra. Nem figyel a lant édes hangjára, Nem vidítja föl virágzó lány-arcz, S lopva könnyet ejt magányos éjen. „Nem figyel a lant édes hangjára, Nem vidítja föl virágzó lányarcz, S lopva könnyet ejt magányos éjen, Mert Konstancze, szive szép virága Elhervadva sirba hullt kebléről !“ 2. Alvaro Gonsalvez, Pacheco és Coelho Mélyen meghajolnak, komoran sóhajtva : „Nem nejének sirja tartja szivét gyászban, Titkolt szerelemnek kábító virága! Coimbrában diszlik rejtve szeretője, S a jázminlugosba csalogatja Pedrot, Két nevető gyermek természetes atyját, Szép csalogányszóval, illatos csókokkal ! Ines de Castro a fiad csábitója, Andaluzi hölgyek tündéri szépsége, Boldogult Konstancze udvari cselédje !“ S a király imigy szól halvány szép fiához: „Koronám egy gyöngye hiányzik: Kaszálja. Száz lovag kisérjen büszke, díszes ménen A királyleányhoz, dús kezét kérendő 1“ harmadtól személy s ezek „hatalmas“ pártot s még hatalmasabb végrehajtó bizottságot alakítottak. Arról, hogy egy járási tisztviselő hív össze politikai pártgyülést, már nem is szólunk, hisz ezeknek visszaélései a Tisza-kormány alatt már annyira mentek, hogy annak határait megállapítani sem lehetne. Úgy látszik, ez is a hivatalos teendők közé tartozik. A kerület kovásznai végrehajtó bizottságában ott szerepel Kökössy Árpád ügyvéd ur is. Ez képezi leginkább felszólalásunk tárgyát. Kökössy ur ott volt az ellenzék szervezkedő ülésén, a melyen kétszáznál több választó vett részt s ott kardoskodott a függetlenségi párt elvei mellett, melyek előtt rnin- denikünknek feltétlenül meg kell hódolnia. Csakhogy ott az ügyvéd ur czélt nem ért, mert czélja az volt, hogy az egyebütt ellenzéki s függetlenségi elemeket összezavarja s igy a vizet a kormánypárt malmára hajtsa. Ez a vélemény volt elterjedve akkor, midőn Kökössy ur a kétszáznál több választó közül egy lelket sen bírván elvétől eltántorítani, jónak látta a gyűlést egymagára elhagyni. A kormánypárt f. hó 18 ild szervező gyűlése igazolta e vélemény jogosultságát; a függetlenségi elvektől áthatott Kökössy ur kormánypárti lett. Mi nem bánjuk azt egy cseppet sem, csak értésére akarjuk ez utón adni az ügyvéd urnák, hogy figyelmünket ez ki nem kerülte, és hogy ezt ajánló bizo- j nyitványnak tekintjük a jövőre. Tudjuk ugyan, hogy • az ügyvéd ur — bármely párton legyen is — vi- j zet zavarni sehol sem fog; de azért mégis sajnál- I juk a dolgot, mert ez ép úgy, mint bennünk, minden józan gondolkodású, tisztességes emberben bizalmatlanságot fog kelteni személye iránt. Ez a nyeresége. Ha ezt kereste, már is megtalálta. Kovásznán, 1884. május 19-én. Több ellenzéki választó Köszönet-nyilvánítás. Tekintetes szerkesztő ur ! Becses lapja 5-ik számától kezdve „A brassói általános nyugdíjintézet“ czimen (F.) jelzéssel, egy czikksorozat jelent meg, mely behatóan és kimerítően foglalkozik nevezett intézet áital épített s még mindég munkában lévő bérház kérdé • sével. Becses lapja, illetve czikkiró ur foglalkozott eddig legterjedelmesebben ezen minket anyagilag oly közelről érdeklő ügygyei; itt méltattak leginkább figyelemre sérelmeink — bárha már késő van erre, a mennyiben a kétszázötvenezer forintnak már nyakára hágtak. Tisztelettel alulírottak erkölcsi kötelességet vélnek teljesíteni akkor, midőn egyrészt czikkiró (F.) urnák azon nagy fáradságáért, melybe a munka került és t. szerkesztő urnák másrészt a munka szives közléséért ezennel mélyen érzett bálájukat és köszönetüket fejezik ki. „„Atyai királyom! majd megszerzem kardda Azt a gyöngyországot, de nem a szivemmel!““ Alvaro Gousalvez, Paeheco és Coelho A király lábához könnyezve borulnak : „S ha nőtlen fiadban megszakad családod, Az elárvult ország majd kire maradjon ?“ 3. Kökényszemü Ines! mondd meg: Mért liheg sóhajtól kebled ? — Két bimbó szakadt le róla, S nincsen apjuk, gyámolójuk! Szól a fiú : Ha nagy leszek, Mórok ellen megyek harczba ; Barna ménen ha lovagiok, Rózsát hintnek rám a nők ! Szól a lányka: Mandolinán Majd ha játszom a lugasban, Csalogány hallgat dalomra S a szellőcske felsohajt. És az anya : dűljetek le Édes álmák lágy pelyhére ! Oh, mi vár jövőben rátok ? — Dűljetek le, jó’jszakát! 4. És a uő leszáll a kertbe, Harmatgyöngyöt hullat szeme: „Tegnap sem jött, kimaradt ma ; Jobb, ha minket lelne halva!“ Czikkiró és szerkesztő ur nem rettentek vissza az igazságszolgáltatástól, mint annyi más, kit pedig közelről érdekelt volna. Fogadják ismételt köszönetünket, melylyel magadunk, ügyünket továbbra is nagybecsű pártfogásukba ajánlva. Brassó, 1884. május hó 20-án. Szerkesztő urnák kész szolgái Több részvénye« tag. Bereozlci lcorte3-d.a,l. Bereczkből vettük a következő, ott divatozó kortes-nótát : Mi történt minap Bereczkben ? Összegyűltek huszonnégyen, Nem adtak hirt (iábor urnák, Sem dölyfös szolgabirónak. Átlátták, hogy az országba’ Az ellenzék miért kap lábra'? Mert Tisza kormánya alatt A nép terhe súlyosbodott. Azért gyűlnek nagy honfiak, Volt miniszterek s főurak Az ellenzék táborába, Men nem bíznak már Tiszába’. ügy gazdálkodnak fenn Pesten, Mint rá példa van Bereczkben; Csak nagy az önérdek itt lent Egy-két ember leifai mindent. Szegény népet húzzák-vonják, Hol verik, hol felpofozzák; Ş mikor neki szólnak szépen: Éppen akkor fogják lépen. Mert hol haszon mutatkozik, A népet eszköznek veszik; Főzetik a tojást vele. De a népé csak a leve. Nép jogát sokszor eladták, Annak árát zsebre rakták; 8 mégis találnak hivó'kre, Kiket ők szamaraztak le. Ideje, hogy észre térjünk, Több bitangolást ne tűrjünk; Első' a hon, s a nép java, Nem egy-két ember tárezája Azért gyűljünk csak mind oda, Hol leng ellenzék zászlója Ş azon igaz honfi neve: Éljen nemes Dyka Döme! Ne hallgassátok azokat, Kik gúnyolnak honfiakat, S kik arról megfeledkeznek, Hogy testvérek a nemzetek. Ha oly igaz honfi lenne Mindenki, mint Lyka Döme. Egy bereczki se ment volna Öt forintért a rájxrathba. Ne induljatok ezután Haszonleső bogár után; Ki a nép javát akarja: Az Lyka Dömét választja. Hát válaszszon egyszer a nép. Legyen elég a sok fakép; Legyen népnek is öröme; Azért éljen Lyka Döme! Bereczk városa követe! Locsog a szökőkút halkan, Szellő cseveg a lugasban ; A mint susog, összerezzen, — Mintha 0 suttogná: „Szentem!“ 5. Bátor Alfonz ! azt a boszorkánynőt Nem jobb volna láb alól eltenni ? — S szenteskedő papok igy érvelnek : „Néped, trónod érdeke kívánja !“ S a király nem szól, csak int fejével, Ellovagol Coimbrába titkon, De kegyetlen szándékkal szivében. — Szép Ines de Castro mindhiába Várja Pedrot, szive forró vágyát, Bimbóajku gyermekivel karján. — Amint Alfonz Inest megpillantja Bimbóajku gyermekivel karján: Bár a tőrt szivök számára fenték, Bősz haragja éle im, megtompult, S elolvadott sajnálat hevében ! 6. Oh, udvari ármány ! lám, ha Áldozatod kiszemelted, — Esni kell az ártatlannak A közérdek leple alatt. S koronás fők gyenge bábok: Hajlanak a rósz tanácsra 1
