Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-05-27 / 59. szám
Sepsi-Szentgyőrgy, 1884.______________XIV. évfolyam. 59. szám._______________Kedd, május 27. NEMERE. Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. H^Ceg-jelenilc lietexxlcint háromszor: 2C©d.<a.©n, CsTj.törtölcöm. és Szombaton. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, topiacz, 629. az. a. (Csulak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . . 7 frt —- kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre ... 1 „ 80 „ Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyüttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. Külföldi szemle. Angol-török expediczió Szudánba. Ez a legújabban fölmerült terv foglalkoztatja első sorban az angol sajtót és közvéleményt ; s bár Fitz-Maurice külügyi al-államtitkár az angol alsóházban erre vonatkozólag kitérő választ adott, London politikai köreiben bizonyosnak tartják, hogy e tárgyban a kabinet már tárgyalásokat is folytat a portával. Anglia föltételei volnának: Törökország 10—22 ezer embert szállít Szudánba; ha Egyptom és Szudán pacifikálva lesz, azzal véget ér a porta akcziója, de Anglia is a lehető gyorsasággal visszavonja csapatait. Az bizonyos, hogy ez az expediczió a szultán prestigeét nagyon emelné s Egyiptom feletti szuverénitá^át megerősítené, de egyszersmind azt is bizonyítaná, hogy Anglia képtelen rendet csinálni Egyiptomban s Gladstone gyengeségének kirívóbb jelét már nem is adhatná, mintha végre is a szultán segélyére szorul, melyet pedig eddig oly határozottan perhorreskált. A németalföldi királyi pár már elhagyta a belga fővárost s Lipót király egész Antwerpenig kisérte vendégeit; Vilmos király sírva ölelte meg a belga királynét s nem győzte ismételgetni, hogy a fogadtatás minden várakozását felülmúlta, „ügy éreztem magamat, mint brüsszeli“, mondá. Konstantinápolyi jelentés szerint a török vezérkar főnöke, Feizi pasa elnöklete alatt négy dandártábornokból, három ezredesből és több más tisztből álló bizottságot küldtek ki Csataldzsába az ottani erődök megszemlélése végett oly utasítással, hogy a szultán elé azok állapotáról részletes jelentést ter- jeszszenek. Az olasz külügyi miniszternek a szenátusban tett nyilatkozatai közül kiváló figyelmet érdemel az, mit a „Propaganda fide“ javairól mondott; kijelenté, hogy a propaganda jövedelmei az ingatlan vagyon konverziója által szaporodtak és e mellett a propagandának szabadságában áll, hogy tőkéit oly értékbe fektesse, melyeket erre legalkalmasabbaknak tart. A propaganda fide-re vonatkozólag külön törvényt alkotni fölösleges; kijelenti azonban, hogy a garanczia-törvény 18-ik czikke értelmében az egyházi jogi testületek rendezése fentartatik. Megfontolják, vájjon e testületek némelyikének, természetüknél és czéljuknál fogva, vagyonuk kezelésében nincs-e nagyobb szabadságra szükségük, és reméli, hogy a jövő ülésszakban erre vonatkozólag törvényjavaslatot fog a kamara elé terjeszthetni. Minthogy különben a propaganda fide nagyon jótékony in tézet, reméli, hogy a kormánynak alkalma lesz arra, hogy jóakaratának a propaganda irányában tanujelét adhassa. Ez a Vatikánnal szemben igen békülékeny hang általában jó hatást tett. Ugrón Ákos, Kézdi-Vásárhely képviselője, folyó hó 25-én tartotta beszámoló beszédét a választók óriási száma előtt. A beszédet, mely általános tetszést aratott s a választókba nagy lelkesedést öntött, lapunk más helyén találja a t. olvasó. A hontmegyei ellenzék köréből — mint a „P. j N.“ jelenti — küldöttség érkezett Budapestre, mely í fogadtatást kér ő Felségétől, hogy elpanaszolja a hatósági közegek által elkövetett támadásokat. Ugrón Ákos beszámolója. Tisztelt polgártársak ! Még nincsen három éve, hogy e nemes város független érzelmű és szabad gondolkozásu polgárai a legszentebb és legszebb alkotmányos jogaikat gyakorolva, a nemzet képviselőházába beválasztottak, nagyra becsült bizalmukkal kitüntettek, — már is önök előtt állok, beszámolandó az országgyűlés harmadik szakaszának működéséről is, jelezve azon álláspontot, melyet elfoglaltam az ország és választóim érdekében. Már a mult év nyarán jeleztem álláspontomat azon törvényjavaslatokkal szemben, melyek ujabbi adóemelést tartalmaznak. Én a pénzügyek rendezésére alakult, ds azokat teljesen összeziláló Tisza- kormánynak semmiféle adóemelést meg nem szavaztam. Nem szavaztam meg az uj jövedelmi pótadót, mely a földadót a kormány javaslata szerint 4% százalékkal emelte, holott tényleg 15°/0 ka emelte, midőn Magyarországon oly magas a földadó, hogy az egész Európában sehol sem oly magas ; mely III. osztályú kereseti adót, melyet a kormány közegei legaránytalanabbul önkényesen vetnek ki, mely visszaélés valóban az emberben a vért lázitja fel, mely a kereskedők és iparosoknak pótadóját 24.5°/°-ról 35%-ra, tehát 11 százalékkal emelte. Tisztelt polgártársak! Érdekes tudni, hogy 1868- tól máig pénzügyeink miként sülyedtek. 1868-ban az ország összes kiadása volt 130 millió, 1884- ben előirányoztatik 3292 millió, több majdnem 200 millió írttal. Az összes bevételek 1868. évben előirányoztat- tak 146 millióra, ma 1884. évben 309 millió írtra. Tehát több mint kétszer annyi. Az egyenes adók czimén 1868-ban előirányoztatott 54l/a millió frt, 1884-ben előirányoztatik 92.2 millió írt, több 37 és V, millió írttal, pedig 1867-ben Deák Ferencz kimondotta, hogy terheinket alább kell szállítanunk, Tisza Kálmán pedig 1875-ben kijelentette : „egyenes földadók emelését ellenzi, mert ez nem segít az ország bajain és végelszegényedés- re vezet.“ Fogyasztási adók előirányoztattak 1868-ban 10l/a millióra, 1884-ben 21 millió irányoztatik elő. Még a petroleum is súlyos fogyasztási adóval terhel tetett. Adósságaink kamata fejében 1868 -ban 30 milliót, 1884-ben 110 millió irtot kell fizetnünk, melyek az uj adósság csinálása folytán évről-évre szaporodnak, mely két milliárd (2000 millió) tőke adósságnak kamatja. 1868. évben politikai és pénzügyi szerződéseink értelmében, közösügyek és elvállalt adósságokra 90 milliót kellett fizetnünk, ma ugyanazokra 175 milliót, miért ma az ország roppant megterheltetóse daczára saját összes bevételeinek 18°/0-ját fordíthatja saját belső szükségletére. Vagyis minden ^ keservesen kiizzadott 100 írtból 18 irtot fordíthatunk az ország szükségletére, a többi elmegy közösügyekre, államadósságra és Boszniára. Az ország ezen elviselhetetlen megterheltetése nagyrészt a Tisza-kormány alatt történt'; hiszen 1875-től 1884. évig az adófelemelési uj adók és illetékekről! törvényeknek száma 23, nem említve azon módosításokat, melyekkel az adók kezelését súlyosították és nem említve az általános vámtarifát — a közös vámterület folytán — melyben a vámtételek oly magasak, hogy Ausztria gyári-iparainak versenytárs nélkül vagyunk kiszolgáltatva. Azért mondtam, t. polgártársak, hogy ezen meg- terheltetéssel nagyrészt az országot a jelenlegi kormány sújtotta és pénzügyeinket összezilálta, pedig azok rendezésére vállalkozott, ez volt létezésének is alapja, miért még előbb vallott politikai nézeteit is szegre akasztotta, — mert 1875. évtől fogva 1000 milliónál több adósságot csinált, 23 uj adó és illeték felemelése törvényt alkotott, csak az egyenes adók czimén 25 milliónál többet róv ki évenként, mint 1875-ben az előtte lévő kormányok. Mig 1875. évben az összes kiadások 207 6 milliót tettek, addig ma 9 évi uralkodásuk után 329‘2 millió írtban irányoztatik elő, teliát a kiadások 122'6 millióval szaporodtak. Mig az adófelemelési törvények mesteri feltalálása és megalkotásai folytán az állam rende# bevételei, melyek 1875-ben 106 milliót tettek, 1884. évben 298 millió írtra irányoztatik elő, mégis az évi deficzitek 40—50 millió között váltakoztak. Szaporodott évenkint az adósság, szaporodottak az uj adók, megmaradt a deficzit, mi uj adóemelésre vezet. Nem szavaztam meg az uj szeszadó-törvényt, mely a 45 (most 50) hektóliter űrtartalmon felüli szeszgyárakra a termény-adót hozta be, azon alul a kisebb gyárakra az átalány rendszer szerint a szabad egyezkedést tartotta fenn. Ezeu adónem emelésének, mint a képviselőházi beszédemben kifejtettem, czélja mindenesetre A millióval emelni az állam bevételeit. De tényl®^At uj adóemelés a kisebb gyárokat sújtja, meiTa^Sgy gyárak az olcsó tőke és kitűnő gépkezelők mellett az adókulcs szerint sokkal kisebb adók fizetnek és kivitelnél a 10% raktározásra való leszámítás mellett teljes restitu- tioban részesülnek, holott a kisebb szeszgyárak kivitelre nem dolgozhatnak a konkurrenczia miatt, a helyi szükséglet kielégítésére utalvák. Nem szavaztam meg ezeken kívül azért is, mert a kisüstös pálinkafőzhetés jogát, úgy, a mint az 1868. 16. t.-cz. biztosította, 2 frt lefizetése mellett, meg nem adta. Hosszas sürgetésére az ellenzéknek az ipartörvény revíziójáról a kormány javaslatát benyújtotta, de ez nem felelt meg az ország iparosai kívánságának. Az ország iparosai és iparos szakkörei már évek óta a kötelező társulást és a képesítést (qualification óhajtották, minek én 1881. évi progiamm- beszédemben kifejezést adtam. A kormány a szak- bizottság tárgyalásai alkalmával csak a képesítést fogadta el s azt is oly feltételekhez kötötték, hogy a szabad-ipar iskola hívei, a doctrínairek, kik a minisztériumban uralkodnak, könnyen illuzóriussá tehetik az egyik iparról a más iparra való átmenet által. A theoretíkusok által oktrojált iparszabadságnak megtermett a rossz gyümölcse: nagy számmal vannak rossz mesterek, kontárok, kik a jóktól elfoglalják a piaczot, megrontják hitelét és elijesztik a fogyasztó közönséget. Ma már a kézmü- iparos mestersége után megélni alig képes, vagy nem képes; mert behozzák külföldről a tetszetős külsejű, rossz anyagból rosszul feldolgozott árut, olcsó áron eladják, melyen iparosaink a jó, általunk készült tartós munkát nem adhatják, melyet a mi szegény népünk — számtalan adókkal túlterhelve lévén — alig vásárolhat, hanem a külföldi vállalkozótól az olcsó és rósz árut veszi. A magyar iparosnak a legnagyobb nehézsége a közös vámterület, mert Ausztria ipara a mi iparterményeinkkel konkurrál, a kiterjedt vasúti hálózat folytán az idegen vállalkozók az országban igen elszaporodtak, kik a nélkül, hogy adót fizetnének, rossz anyagból készült áruikat piaczra viszik. Hogy Ausztria iparterményeivel mennyire nyomja iparosainkat, kitűnik abból, hogy 224 millió árut hozott be mult évben; az összes behozatalból 74% Ausztriából jött be, mert összes behozatalunk 302 millió volt. Ez ellen csak az önálló vámterület védené meg iparosainkat. Addig is, mig az önálló vámterületet kiküzdjük, az ipariskolák hivatvák az iparosok sorsán valamit lendíteni. Az iskolákban — milyent tavaly itt felállítanunk sikerült — az iparos ifjak kiképezteté- süket megszerezhetik, a közönség Ízlését megismerhetik, újabban feltalált munkaeszközökkel való bánást megtanulhatják s igy az idegen termékeket legalább részben kiszoríthatják. De ehhez szükséges a kormány részéről jóakarat az iparosok iránt — a helyett, hogy mindig uj adókkal és kereseti, jövedelmi adók felemelésével zaklatják. Tisztelt polgártársak ! A földadó szabályozásáról megalkotott 1875. évi VII. törvőnyczikk a törvényhozás által azért fogadtatott el, hogy a? egyenlőtlenül felosztott földadó egyenlően róvassék ki, tekintettel a mivelési ágakbani változásokra. De mit