Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-05-27 / 59. szám

Sepsi-Szentgyőrgy, 1884.______________XIV. évfolyam. 59. szám._______________Kedd, május 27. NEMERE. Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. H^Ceg-jelenilc lietexxlcint háromszor: 2C©d.<a.©n, CsTj.törtölcöm. és Szombaton. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, topiacz, 629. az. a. (Csulak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bér­mentesen küldendők Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre pos­tán küldve: Egész évre . . . 7 frt —- kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre ... 1 „ 80 „ Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyé­ért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyüttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. Külföldi szemle. Angol-török expediczió Szudánba. Ez a legújabban fölmerült terv foglalkoztatja első sorban az angol sajtót és közvéleményt ; s bár Fitz-Maurice külügyi al-államtitkár az angol alsóházban erre vonatkozólag kitérő vá­laszt adott, London politikai köreiben bizo­nyosnak tartják, hogy e tárgyban a kabinet már tárgyalásokat is folytat a portával. An­glia föltételei volnának: Törökország 10—22 ezer embert szállít Szudánba; ha Egyptom és Szudán pacifikálva lesz, azzal véget ér a porta akcziója, de Anglia is a lehető gyorsasággal visszavonja csapatait. Az bizonyos, hogy ez az expediczió a szultán prestigeét nagyon emelné s Egyiptom feletti szuverénitá^át meg­erősítené, de egyszersmind azt is bizonyítaná, hogy Anglia képtelen rendet csinálni Egyip­tomban s Gladstone gyengeségének kirívóbb jelét már nem is adhatná, mintha végre is a szultán segélyére szorul, melyet pedig eddig oly határozottan perhorreskált. A németalföldi királyi pár már elhagyta a belga fővárost s Lipót király egész Antwerpenig kisérte vendégeit; Vilmos király sírva ölelte meg a belga királynét s nem győzte ismételgetni, hogy a fogadtatás minden várakozását felülmúlta, „ügy éreztem maga­mat, mint brüsszeli“, mondá. Konstantinápolyi jelentés szerint a török vezérkar főnöke, Feizi pasa elnöklete alatt négy dandártábornokból, három ezredes­ből és több más tisztből álló bizottságot küld­tek ki Csataldzsába az ottani erődök meg­szemlélése végett oly utasítással, hogy a szul­tán elé azok állapotáról részletes jelentést ter- jeszszenek. Az olasz külügyi miniszternek a szenátusban tett nyilatkozatai közül kiváló figyelmet érdemel az, mit a „Propaganda fide“ javairól mondott; kijelenté, hogy a propagan­da jövedelmei az ingatlan vagyon konverziója által szaporodtak és e mellett a propagandá­nak szabadságában áll, hogy tőkéit oly érték­be fektesse, melyeket erre legalkalmasabbaknak tart. A propaganda fide-re vonatkozólag külön törvényt alkotni fölösleges; kijelenti azonban, hogy a garanczia-törvény 18-ik czikke értel­mében az egyházi jogi testületek rendezése fentartatik. Megfontolják, vájjon e testületek némelyikének, természetüknél és czéljuknál fog­va, vagyonuk kezelésében nincs-e nagyobb sza­badságra szükségük, és reméli, hogy a jövő ülésszakban erre vonatkozólag törvényjavaslatot fog a kamara elé terjeszthetni. Minthogy kü­lönben a propaganda fide nagyon jótékony in tézet, reméli, hogy a kormánynak alkalma lesz arra, hogy jóakaratának a propaganda irányában tanujelét adhassa. Ez a Vatikánnal szemben igen békülékeny hang általában jó hatást tett. Ugrón Ákos, Kézdi-Vásárhely képviselője, folyó hó 25-én tartotta beszámoló beszédét a választók óriási száma előtt. A beszédet, mely általános tet­szést aratott s a választókba nagy lelkesedést ön­tött, lapunk más helyén találja a t. olvasó. A hontmegyei ellenzék köréből — mint a „P. j N.“ jelenti — küldöttség érkezett Budapestre, mely í fogadtatást kér ő Felségétől, hogy elpanaszolja a hatósági közegek által elkövetett támadásokat. Ugrón Ákos beszámolója. Tisztelt polgártársak ! Még nincsen három éve, hogy e nemes város független érzelmű és szabad gondolkozásu polgárai a legszentebb és legszebb alkotmányos jogaikat gyakorolva, a nemzet képviselőházába beválasztottak, nagyra becsült bizalmukkal kitüntettek, — már is önök előtt állok, beszámolandó az országgyűlés har­madik szakaszának működéséről is, jelezve azon álláspontot, melyet elfoglaltam az ország és válasz­tóim érdekében. Már a mult év nyarán jeleztem álláspontomat azon törvényjavaslatokkal szemben, melyek ujabbi adóemelést tartalmaznak. Én a pénzügyek rende­zésére alakult, ds azokat teljesen összeziláló Tisza- kormánynak semmiféle adóemelést meg nem szavaz­tam. Nem szavaztam meg az uj jövedelmi pótadót, mely a földadót a kormány javaslata szerint 4% százalékkal emelte, holott tényleg 15°/0 ka emelte, midőn Magyarországon oly magas a földadó, hogy az egész Európában sehol sem oly magas ; mely III. osztályú kereseti adót, melyet a kormány kö­zegei legaránytalanabbul önkényesen vetnek ki, mely visszaélés valóban az emberben a vért lázitja fel, mely a kereskedők és iparosoknak pótadóját 24.5°/°-ról 35%-ra, tehát 11 százalékkal emelte. Tisztelt polgártársak! Érdekes tudni, hogy 1868- tól máig pénzügyeink miként sülyedtek. 1868-ban az ország összes kiadása volt 130 millió, 1884- ben előirányoztatik 3292 millió, több majdnem 200 millió írttal. Az összes bevételek 1868. évben előirányoztat- tak 146 millióra, ma 1884. évben 309 millió írtra. Tehát több mint kétszer annyi. Az egyenes adók czimén 1868-ban előirányoztatott 54l/a millió frt, 1884-ben előirányoztatik 92.2 mil­lió írt, több 37 és V, millió írttal, pedig 1867-ben Deák Ferencz kimondotta, hogy terheinket alább kell szállítanunk, Tisza Kálmán pedig 1875-ben ki­jelentette : „egyenes földadók emelését ellenzi, mert ez nem segít az ország bajain és végelszegényedés- re vezet.“ Fogyasztási adók előirányoztattak 1868-ban 10l/a millióra, 1884-ben 21 millió irányoztatik elő. Még a petroleum is súlyos fogyasztási adóval terhel tetett. Adósságaink kamata fejében 1868 -ban 30 milliót, 1884-ben 110 millió irtot kell fizetnünk, melyek az uj adósság csinálása folytán évről-évre szaporodnak, mely két milliárd (2000 millió) tőke adósságnak kamatja. 1868. évben politikai és pénzügyi szerződéseink értelmében, közösügyek és elvállalt adósságokra 90 milliót kellett fizetnünk, ma ugyanazokra 175 mil­liót, miért ma az ország roppant megterheltetóse daczára saját összes bevételeinek 18°/0-ját fordít­hatja saját belső szükségletére. Vagyis minden ^ ke­servesen kiizzadott 100 írtból 18 irtot fordíthatunk az ország szükségletére, a többi elmegy közösügyekre, államadósságra és Boszniára. Az ország ezen elviselhetetlen megterheltetése nagyrészt a Tisza-kormány alatt történt'; hiszen 1875-től 1884. évig az adófelemelési uj adók és il­letékekről! törvényeknek száma 23, nem említve azon módosításokat, melyekkel az adók kezelését sú­lyosították és nem említve az általános vámtarifát — a közös vámterület folytán — melyben a vám­tételek oly magasak, hogy Ausztria gyári-iparai­nak versenytárs nélkül vagyunk kiszolgáltatva. Azért mondtam, t. polgártársak, hogy ezen meg- terheltetéssel nagyrészt az országot a jelenlegi kor­mány sújtotta és pénzügyeinket összezilálta, pedig azok rendezésére vállalkozott, ez volt létezésének is alapja, miért még előbb vallott politikai nézeteit is szegre akasztotta, — mert 1875. évtől fogva 1000 milliónál több adósságot csinált, 23 uj adó és il­leték felemelése törvényt alkotott, csak az egyenes adók czimén 25 milliónál többet róv ki évenként, mint 1875-ben az előtte lévő kormányok. Mig 1875. évben az összes kiadások 207 6 milliót tettek, addig ma 9 évi uralkodásuk után 329‘2 millió írtban irá­nyoztatik elő, teliát a kiadások 122'6 millióval sza­porodtak. Mig az adófelemelési törvények mesteri feltalálása és megalkotásai folytán az állam rende# bevételei, melyek 1875-ben 106 milliót tettek, 1884. évben 298 millió írtra irányoztatik elő, mégis az évi deficzitek 40—50 millió között váltakoztak. Sza­porodott évenkint az adósság, szaporodottak az uj adók, megmaradt a deficzit, mi uj adóemelésre vezet. Nem szavaztam meg az uj szeszadó-törvényt, mely a 45 (most 50) hektóliter űrtartalmon felüli szesz­gyárakra a termény-adót hozta be, azon alul a ki­sebb gyárakra az átalány rendszer szerint a sza­bad egyezkedést tartotta fenn. Ezeu adónem eme­lésének, mint a képviselőházi beszédemben kifejtet­tem, czélja mindenesetre A millióval emelni az állam bevételeit. De tényl®^At uj adóemelés a kisebb gyárokat sújtja, meiTa^Sgy gyárak az olcsó tőke és kitűnő gépkezelők mellett az adókulcs szerint sokkal kisebb adók fizetnek és kivitelnél a 10% raktározásra való leszámítás mellett teljes restitu- tioban részesülnek, holott a kisebb szeszgyárak ki­vitelre nem dolgozhatnak a konkurrenczia miatt, a helyi szükséglet kielégítésére utalvák. Nem szavaztam meg ezeken kívül azért is, mert a kisüstös pálinkafőzhetés jogát, úgy, a mint az 1868. 16. t.-cz. biztosította, 2 frt lefizetése mellett, meg nem adta. Hosszas sürgetésére az ellenzéknek az ipartör­vény revíziójáról a kormány javaslatát benyújtotta, de ez nem felelt meg az ország iparosai kívánsá­gának. Az ország iparosai és iparos szakkörei már évek óta a kötelező társulást és a képesítést (quali­fication óhajtották, minek én 1881. évi progiamm- beszédemben kifejezést adtam. A kormány a szak- bizottság tárgyalásai alkalmával csak a képesítést fogadta el s azt is oly feltételekhez kötötték, hogy a szabad-ipar iskola hívei, a doctrínairek, kik a minisztériumban uralkodnak, könnyen illuzóriussá tehetik az egyik iparról a más iparra való átme­net által. A theoretíkusok által oktrojált iparsza­badságnak megtermett a rossz gyümölcse: nagy számmal vannak rossz mesterek, kontárok, kik a jóktól elfoglalják a piaczot, megrontják hitelét és elijesztik a fogyasztó közönséget. Ma már a kézmü- iparos mestersége után megélni alig képes, vagy nem képes; mert behozzák külföldről a tetszetős külsejű, rossz anyagból rosszul feldolgozott árut, olcsó áron eladják, melyen iparosaink a jó, álta­lunk készült tartós munkát nem adhatják, melyet a mi szegény népünk — számtalan adókkal túlter­helve lévén — alig vásárolhat, hanem a külföldi vállalkozótól az olcsó és rósz árut veszi. A magyar iparosnak a legnagyobb nehézsége a közös vámterület, mert Ausztria ipara a mi ipar­terményeinkkel konkurrál, a kiterjedt vasúti háló­zat folytán az idegen vállalkozók az országban igen elszaporodtak, kik a nélkül, hogy adót fizetnének, rossz anyagból készült áruikat piaczra viszik. Hogy Ausztria iparterményeivel mennyire nyomja iparo­sainkat, kitűnik abból, hogy 224 millió árut hozott be mult évben; az összes behozatalból 74% Ausz­triából jött be, mert összes behozatalunk 302 mil­lió volt. Ez ellen csak az önálló vámterület védené meg iparosainkat. Addig is, mig az önálló vámterületet kiküzdjük, az ipariskolák hivatvák az iparosok sorsán valamit lendíteni. Az iskolákban — milyent tavaly itt fel­állítanunk sikerült — az iparos ifjak kiképezteté- süket megszerezhetik, a közönség Ízlését megismer­hetik, újabban feltalált munkaeszközökkel való bá­nást megtanulhatják s igy az idegen termékeket legalább részben kiszoríthatják. De ehhez szükséges a kormány részéről jóakarat az iparosok iránt — a helyett, hogy mindig uj adókkal és kereseti, jöve­delmi adók felemelésével zaklatják. Tisztelt polgártársak ! A földadó szabályozásáról megalkotott 1875. évi VII. törvőnyczikk a törvény­hozás által azért fogadtatott el, hogy a? egyenlőt­lenül felosztott földadó egyenlően róvassék ki, te­kintettel a mivelési ágakbani változásokra. De mit

Next

/
Thumbnails
Contents