Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-05-13 / 54. szám
Sepsi-Szentgyörgy, 1884.______________XIV. évfolyam. 54. szám. Kedd, május 13. NEMERE. Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. IsxTeg-jelenik lieteulciiit háromszor: Kedden, OsÁitörtöls&ii és Szombaton. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, tőpiacz, 629. sz. a, (Csutak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 80 „ Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenstein és Vogler, Goldberge1A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. S.-Szentgyörgy, május 12. (?) Néhány nap még és az országgyűlés legfelsőbb királyi kézirattal, ünnepélyes trén- beszéddel be fog fejeztetni. Nehány nap választja el csak ettől a nemzetet. Az országgyűlés lázas tevékenységgel dolgozik, törvény törvényt követ. Az egész cziklus alatt aránylag nem volt annyi törvényjavaslat a ház előtt, mint most. Közelednek a választások, vannak helyi érdekek, a melyek ilyenkor igen fontosak. A kormány ismerte ezeket réges-régen ; ismerte minden egyes vidék sérelmeit, kívánságait — nem is hederitett azokra. Most azonban minden vidékre s minden vidék legkisebb sérelmére is gondol. Egy csomó viczinális vasút már is engedélyezve van. A tiszamenti kerületek a Tisza szabályozásával vannak lekenyerezve ; a főváros kap hat milliót körútra ; Szolnok majd kap törvényszéket is, csak hagyjon fel hazafi- ságával, tegyen félre minden meggyőződést, dobja skártba jelenlegi képviselőit, csak válasz- szón kormánypártit, — minden meg lesz ekkor, e nélkül semmi. Egy csomó kerületnek betömik előre a száját, lekötelezik ; egy másik nagyobb csomónak meg Ígérnek mindent. Persze, hogy vannak so kan, kik a helyi érdekeket országos érdekek fölé helyezik ; szomorú, az igaz, de ez ellen harczolni nem lehet. A kormány ismeri az egyes kerületek ezen gyöngéit, kiaknázza azokat. Küzdj ez ellen, ellenzék ! A kormánynak ez hatalmában van ; kezében összpontosul minden hatalom, és mert másként győzni nem képes, hatalmának minden eszközét felhasználja. Három éven keresztül nem volt elég idő némely helyi érdekek orvoslására, de van elegendő most, nem is egy hónap alatt Tisza Kálmán sokkal jobb kortes, mintsem államférfim .Olyan szép dolgokkal tudja ámítani a nemzetet, hogy az ember első perczben akaratlanul is elhisz neki mindent. De gondolkozzék kissé, akkor nincs egy betű, melynek hitelt adjon. Eddig a nemzet szentül hitt mindent, de most végre gondolkozni kezd. Tisza Kálmán ezt is elfojtja; Magyarországon gondolkodni nem szabad, tiltja a generális. Ott, a hol gondolkodni kezdenek — mint nálunk itt a Szé kelyföldön — oda elküld olyan embereket, mint Jókai, korteskedni. És van ám ebben is valami. Jókait dicsfény övezi körül — persze, az irót — és en nek hódítani kell. Emberek, kik még röviddel ezelőtt nyíltan hirdették, hogy itt lejárt a Jókai ideje ; emberek, kik húszszor is Írtak hozzá s még feleletet sem kaptak, elfelednek mindent, elfelejtik a nyilvánosan tett nyilatkozatokat s beállnak főkorteseknek, — mert Jókai. Ezt is tudja Tisza Kálmán, s elrabolja a nemzettől a költőt, hogy rossz politikust csináljon belőle. Tisza Kálmán nagy ember, az tagadhatatlan, de nem mint státusférfi és kormányelnök, hanem mint generális, ki egy szavával képes megtizedelni seregét. Tisza Kálmán zsarnok, ki elnyomja az önérzetet, kiben hiányzik az önérzet. Tisza Kálmán zsarnok, a ki kérlelhetetlen azzal szemben, ki előtte feltétlen meg nem hajol, ki az ő tetteit bírálni merészeli. Tisza Kálmán minden szava, minden cselekedete dogma, azt bírálat tárgyává tenni nem szabad, nem lehet. S a ki mégis megteszi, azt eltiporja a hatalom. A Székelyföld gondolkodni mert s ime van is elég szenvedni valója. — De azért a derék székely nemzet (de nem a „Székely Nemzet“ ! Szerk ) gondolkodni fog s már is gondolkodik. Belátta, hogy az ország ügyeit így intézni tovább nem lehet s ezen változtatni kell. A trónbeszéd, melylyel az országgyűlés május 20-a körül bezáratik, — mint a „Pol. Korrespondenz" Budapestről különös forrásból értesül — nem tartalmaz programmot a jövő országgyűlésre nézve, mert az minden alkotmányos szokás ellenére volna. A mérsékelt ellenzék jelenleg azzal a tervvel foglalkozik, hogy az országház építéséről szóló törvény- javaslatnak a főrendiház által való tárgyalásakor hasonló akcziót fejtsen ki. mint annak idején a keresztény-zsidó házasságról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor. Meghívta az indigenákat, hogy vegyenek részt a főrendiházban az országház építéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásakor; e felszólítást azonban legtöbben visszautasították. Zichy Nándor gróf körlevelet intézett a választási mozgalom megindultáuak kezdetén a főpapsághoz, melyben kérte, hogy támogassa a főrendiházat a kormány leszavazására megindított mozgalomban és tartsa vissza a papokat, hogy a szabadelvű párthoz csatlakozzanak, különösen pedig attól, hogy szabadelvű párti programmal képviselőjelöltséget vállaljanak. Ez a körirat nem tetszést szült. A nevezett tudósítás küldője kezeskedik értesülésének valóságáról az esetben, ha a kérdéses körirat ténylegességét megkísértenék tagadni. A román választók nagyszebeni nagygyűlése, melyre a legtöbb románlakta választókerület két két delegátust választott, június hó 1-ére fog összehivatni. Az 1881-iki nagygyűlés által kiküldött permanens végrehajtó-bizottság Nagy-Szebenben lakó tagjai ugyanis a napokban a jelzett határidőben egyeztek meg és valószínű, hogy a bizottság kültagjai is hozzájárulnak e megállapodáshoz. Az idei nagygyűlés annál érdekesebb lesz, mivel az utolsó három év alatt az aktivisták igen megerősödtek. Valószínű különben is, hogy az 1881. évben megállapított programm lényeges változásokon fog keresztülmenni. A szudáni harcztérröl. A dongolai kormányzó jelentése szerint az általa Gordonhoz czimzett levelekkel Khartumba küldött és visszatért emisszánu- sok azt beszélik, hogy Khartumot szörnyű nagy felkelősereg veszi körül. Gordon április 13-án és 1 -én sikerült kicsapásokat tett. A felkelők fölszólították a dongolai helyőrséget, hogy három nap alatt különbeni lemészárlás terhe alatt adják meg magukat. Kairóba a dongolai mudjrtól távirat érkezett, melyben tudatja, hogy Debbahtól délre az egész országban kitört a lázadás. A mudir újólag csapatokat kór, melyekkel a lázadás terjedését megakadályozhassa. Hir szerint a Marriot-tó partján az angol katonák és a beduinok közt komoly összeütközés volt, mely alkalommal többen megölettek. Terroristák Póterváron. Dobrodvorszki tengerész* kapitányt éjjel lakásán elfogták, mely alkalommal neje kénytelen volt a rendőrök jelenlétében felöltözni. Midőn ezt az eljárást a czár megtudta, rosz- szalását fejezte ki. üjbrodvorszky személyében — a reudőrség azt hiszi — a terroristák egyik fejét fogták el. Gyanús iratokat, a császári mulató helyek alaprajzait és nem csekély mennyiségű dina- mitot találtak nála. Álhirek vannak elterjedve egy Tolstoi ellen szándékolt merényletről. Ezek a hirek egy nő elfogatá- sára vihetők vissza, mely gyanús körülmények közt történt. Kossuth Lajos levele. (Vége.) Hanem én megvallom, hogy az Egyesült-Államokban időzésem alatt minden szives fogadtatás daczára sem bírtam soha menekedni egy kínos gondolattól, mely csaknem a nyilt zúgolódásig üldözött. Értem azt a különböző mértéket, melylyel a sors, a végzet, vagy akárminek nevezzük, neki és nekünk magyaroknak, mért. Mindig szemem előtt czikázott Washington azon levele, melylyel a valley- forgei téli táborból értesítette a kormányt, hogy ő a harczot nem folytathatja, mert a mint kitavaszodik, az ő elcsigázott serege szét fog bomlani a szélrózsa minden irányában, mint a polyva. És im e reménytelen helyzetben meghozta nekik a sors áldása a hatalmas franczia intervenczió segítségét, melynek anyagi nyomatéka s lelkesítő hatása győzelmet biztosított. Mi más mértékkel mórt a sors mi nekünk! — Mi győztünk saját erőnkkel, mi nem kértünk a sorstól idegen segítséget, csak any- nyit kértünk a sorstól, hogy ne álljon idegen erőszak közénk s ellenségünk közé, kinek jogtalan, erkölcstelen, bűnös támadását saját erőnkkel győzelmesen visszavertük, s nekünk ez igazságos, szerény kívánság teljesítése helyett, az igazságtalan végzet nyakunkra zúdította az ellenséges orosz intervencziót, 8 vele a belső visszavonás átkát és ennek rettenetes következését, hős uemzetüuk megfogyatkozását az önbizalomban. Minő irtózatos iróniája a sorsnak ez a mértékkülönbség a két esetben ! Hanem azt meg kell vallani, hogy az amerikai nép bölcsen tudta hasznát venni a sors kedvezésének. Milton „uz angol nép második védelmében“ az angol forradalomról szólva, panaszosan említi, hogy „az alap le volt rakva, s az idő alkalmat is hozott a felépítésre, de a dicsőséges erények s erőlködések mellől hiányzott a kitartás és „those were wanting who might have completed the structure“ (és hiányzottak azok, a kik befejezhették volna az épületet. Szerk.) Nemde, úgy hangzik, mintha Milton nem is angolokról, hanem jós lélekkel mi rólunk magyarokról Írna? mert „az alap mi nálunk is le volt rakva; s az idő alkalmat is hozott a felülépitésre“, és mit építettek azok, „who might have completed the structure?“ — feladását az ezer éves magyar államjognak, s a jelennek mindi azou bizonytalanságát, mely a jogfeladásnak kényszerű következménye. Bánatteljes gondolat! . . . De Amerikára nem illik Milton panasza, ük tudtak építeni a nyert alapra. Minden úgynevezett „temperamentumtól“ ment, tiszta, demokrátikus alapon emeltek egy bámulatos épületet, miuőt a történelem még nem látott soha; egy épületet, mely világító tornya az emberiség jövendőjének „Hail Columbia !“ Van szerencséin megnyugtathatni tanár urat, hogy vettem annak idején azon előbbi levelét is, melyet 1882. október 28-án Cambridgeből hozzám intézett. Válaszom azon tudósításán mult, hogy Cam- bridből körútra megyen s hogy a „ Lowell Institute-“ban különösen a keleti kérdésről szerettek volna hallani. Puszta kíváncsiság kielégítése végett sem időm, sem hajlamom nem volt, ily bonyodalmas ügy felett fejtegetésekbe bocsátkozni. Örvendetes tudomásomra szolgált azon leveléből érteni: hogy az amerikaiak a kolozsvári unitárius főiskolában két tanávi állomást akarnak alapítani, s hogy az egyikre akkor már 12 ezer forintot gyűjtött. Örömömre válnék megérhetni, hogy remény« mind a két állomás alapítására nézve teljesedésbe ment. Tökéletesen igazat adok tanár ur azon megjegyzésének, hogy „az unitáriusok Amerikában a legrni- veltebb emberek“, s hozzá tehetem, hogy erkölcsi-
