Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-05-03 / 50. szám
Sepsi-Szentgyörffy, 1884. XIV. évfuíj'am. 50. szám. Szombat, május 3. NEMERE. HATÁRSZÉLI Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. Zvleg-jelenii IxetenlcIrLt háromszor: ZK^d-den., Cs-ü/tör töltőn. és Szombaton. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, főpiacz, 629. sz. a. (Csulak Zsigmond-féle ház), lioyá a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők ___1___\____________________________i------— Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékro pos-. tán küldve: Egész 6vrş . . . 7 fit — kr. Félévre . . . . 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 80 „ Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. fiélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyílttár sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasenstein és Voglér, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. S.-Szentgyörgy, 1884. május 2. Márczius 15-én történt egy eset Czegléd városában, melytől undorral fordult el az égész ország. A sajtó s közönség egyenlő mértékben ítélte el ez esetet, csak egy lap volt, mely védelmi állást foglalt el — mert saját magát kellett védeni — a „Függetlenség“. Az eset az ország határain kívül is nagy, méltó feltűnést keltett. A kormány lapjai abból egy országos párt teljes meghasonlását következtették s bármenynyire is örvendtek ez eseménynek, azért mégis elég keményen Ítélték el a botrány előidézőit. — Ez Czegléden történt meg s azóta állandóan ez képezi a kormánypárt aádparipáját, ezen szeret nyargalni. Még a koszorús iró s rossz politikus, Jókai Mór is beleszövi e szomorú esetet beszámoló beszédébe. Mi régen tisztában voltunk ez esettel, nem is azért említjük fel azt újból, mintha talán ismételten foglalkozni akarnánk vele. De felemlítjük azért, hogy tükröt állíthassunk a kormánypárt elé, nézzen bele s mondja meg, mit lát abban. Saját személyükben láthatják meg i a czeglédi csőcseléket, Verhovayt s társait. Íme a legutóbbi botrány Csikmegyében. — S ki idézte azt elő ? Talán az ellenzék ? Bezzeg nem az, előidézte azt a kormánypárt. — Országos képviselők jelentek meg Gyergyó- Alfaluban, hogy részt vegyenek a függetlenségi párt szervező gyűlésén. A hatóság betiltja az értekezletet. Ennyire sülyedtünk az országban, hogy képviselőválasztási pártértekezlet is már a hatóság önkényétől függ. A párt egy magánudvarra vonul, ott megtartja értekezletét, jelöltet állít — s ime hirtelen kőzápor, majd záptojások lepik meg a választó polgárságot. A botrány megtörtént s csak a függetlenségi pártiak férfias s becsületes maguktartásá- nak köszönhető, hogy ebből nagyobb baj nem lett. — Ez a kormánypárt egyik fegyvere. Felbujtat egy tömeg csőcseléket s inasokat, megfizeti s leitatja őket, hogy köveket s záptojásokat dobjanak a politikai ellenfelek táborába. S mit szól erre a kormánypárti sajtó ? Egész elragadtatással mondja el az esetet s a maga győzelmének tekinti. A ki nem hiszi — mert hihetetlen is, hogy józan ember botrányt győzelemnek tartson — az olvassa el a kitűnő „Kolozsvári Közlöny“ és a még sokkal, de sokkal kitünőbb „Székely Nemzet“ czi- mü szubvenczionált lapokat s meglátja az örömet, de ugyanekkor meg is érzi a záptojás szagot. A tisztességes küzdelem mindenkor tiszteletre méltó, s mi tisztelni is tudjuk azt az ellenfélt, ki tisztességes eszközökkel harczol. D~ a ki utolsó reményét kövekbe s záptojásokba helyezi, az nem érdemel mást, mint megvetést, mert az nemcsak magát, de egész pártját gyalázta meg. Ám jól van, harczoljon csak a kormánypárt mindenütt ily eszközökkel, akkor kétszerte jól fog állani az ellenzék. Ha nem volna gyalázat az ily eljárásban, nekünk volna leginkább okunk örömre, mert az ellenfél maga alá vágja vele a fát. Gyergyó-Alfalu kormánypártja, illetve annak a botrányt előidéző tagjai meggyalázták egész megyéjüket, mely pedig oly elismerésre méltóan tartotta fenn jó hírnévét. S ha van még Csikmegyében tisztességes s intelligens kormánypárti ember, az bizonyára félreáll az oly társaságtól s oly elvtársaktól, kik ily fegyverrel akarnak diadalt aratni. Ellenzéki.-----------jFöispáni kinevezés. Szögyény Manch László, Székes Fejérmegye s Székesfehérvár város kitűnő főispánja, a főrendiház jelenlegi elnöke, főispáni állásáról lemondott. Helyéhe ő felsége C z i r áky Béla grófot nevezte ki. I Ö felsége a király úgy a szultánnak, mint a ro- I mán és szerb királyoknak is a legszivélyesebb köszönetét mondott a trónörökös párnak udvaruknál történt rendkívüli szives fogadtatásáért. Milán szerb király felköszöütőjének teljes szövegét közli a „Pol. Corp,“, melydl a diszfakomáh Bel-“ grádban mondóit. Milán király a felköszöntőben őszinte örömét fejezte ki a fölött, hogy a Habsburg uralkodóház koronájának örökösei első vendégei a fiatal szerb királyi családnak, s fölemlítő az osztrák katonák harczait, melyeket Belgrád falai alatt vívtak, s azon gondoskodást, melyet az osztrákmagyar monarchia uralkodója a Szerbország kon- szolidácziójára irányuló törekvések iránt mindenkor tanúsított. Szerbország törekvését, hogy keleten a béke és czivilizáczió tényezője legyen, megkönnyíti Ausztria-Magyarország uralkodójának fenkölt barátsága s azon sok kereskedelmi érdek, mely Szerbországot az osztrák-magyar monarchiával összefűzi. „Ezért is — monda a király — minden törekvésemet arra forditottam, hogy a szívélyes s loyalis baráti és jó szomszédi viszonyt a két ország között megállapítsam.“ A trónörökös pár ittlétét e viszony megerősítésének tekinti és mindenkor szerencséjének fogja tartani, ha jelét adhatja hálájának az osztrákmagyar monarchia urrlkodója iránt. Poharát a trón- örököspár egészségéért, boldogságáért és dicsőségéért üríti. A spanyol kormánypárti sajtó a Bajadoz mellett történt vasúti szerencsétlenséget még mindig forradalmi összeesküvés müvének tulajdonítja. Cadix, Cordova és Barcelonában több polgári é3 katonai személyt fogtak el. Az állami mérnökök konstatálták, hogy a Bajadoz mellett történt vasúti szerencsétlenséget bűntény okozta. A gonosztevők felszántották a vágányokat, iSinek következtében a vonat kisiklott ős részben a hid összeomlott. Eddig egy bűnöst sem sikerült kipuhatolni. A költő-politikus. Jókai, a költő, kezd politikus is lenni, lévéu a politika az exigencziák tudománya. Ugyanis a regény- iró képviselőt háromszéki ábrándos hívei (?) azzal ámították, azzal csalták le : jöjjön bátran, mert a székely ségnek személye iránti lelkesedése oly nagy, a ragaszkodás akkora, hogy e tekintet előtt minden politikai hangulat elnémul; egyhangú megválasztatása bizonyos. Hizelgett az ábrándos költőnek a lovagias székely nemzet győzelemittas (jobban mondva : részegített) táborában triumphust ülni. -- Eljött. S ime diadalutját — mert annak parancsolták nevezni — az ellenzék tüntetéseinek epizódjai virágozzák körül. Oly diadal üt és oly ünnepélyes fogadtatás volt ez, mint Napóleonnak rauszkaországi hóditó hadjárata és a kozákok mindennapi üdvözlése. Szemerján, Szentgyörgyön, Ilyefalván, Nagyborosuyóu, diadal- utja e nagy stáczióin mindenütt „éljen Nemes Nándor !“ „éljen az ellenzék I“ hangzik fülébe. Letépstt falragaszok igazolják, hogy itt érdekében csakugyan „vakarnak“. Tekintélyes választók azzal menekülnek a prös8zió elől, hogy ők függetlenségiek s Jókai hallja, hogy suit-je ezen mentegetőzést „örvendetes tudomásul veszi.“ Mint nagyszerű eseményt beszélik el a történetet, hógy Ilyefalván egy székely, kinek házánál szintén tokán és bor rendeltetett, térdre hullva és kézcsókolva köszönte meg a nagy kitüntetést, mely házát érte, „mert — úgymond — nemcsak hogy ily nagy urakho: szerencsém nem volt, de az urak nélkül még reménységem sem ilyen jó élethez“, — értvén alatta a bort és tokánt. Jókai megértette a hangulatot; sokszor tapiutott a népérzület üterére. Ettől fogva betiltotta a politikáról beszólni s a választást emlegetni. Innen van az, hogy Jókai, kiről e világos per- czében mi is bevalljuk, hogy jó politikus, t. i. az •exigenczián, kivihetőségek tapintatos felismerője — irt Kassára s kijelenté előttük, hogy csak hívják meg, ő szívesen oda megy és kész mind a jelöltséget, mind a képviselői mandátumot elfogadni. Mi ezen eseménynek és a Jókai észretórésének csak örvendeni tudunk, mert tisztázza — ha még inkább össze nem zavarja — a helyzetet. De őszintén és pártonfölüli gondolkozással mondva, ez eljárás perfid. Sért minket mint székelyeket, a a költő által dicsőített nemzet fiait, kiknél Kassa odenburgjait többre becsüli a politikus ; sérti a vett és adott szó megbízhatóságában való hitet (ebben mi különben sem hittünk, de jó, hogyha a hívők is csalatkoztak) és sért igen sok ámbicziót, hogy miért volt a sok füst, lótás-futás, erőszak, vendég- szeretet, toaszt és vakarás ? (Jól esik, mert épen ez urak ismerhették s ismerték is legjobban.) Jókainak Kassával való kaczérkodása ismeretes volt és most az „Orsz. Értesítő“ után meggyőződhettünk arról, hogy ő nem érettünk, nem szeretett feleségének rokonai látogatására jött, hanem küldve volt a kormánytól, mint vezértrombitás, hogy megadja a jelszót, kijelölje a dicseriádok akkordját, melyben a beszámolóknak tartatniok kell, s hogy legalább izlelitőül Tisza-lével feleresztett, Jókai humorban főzött czuspájszt nyerjen a nemzet. . . . Ebből észrevehettek, hogy Jókai a székely ragaszkodásból is regényt csinál. Hol van a megoldás csomója; Kassán avagy Ilyefalván ? — Egy tanulságot meríthetünk belőle, melyre a história is igazat ad, s ez az, hogy valahányszor a nemzet, valamikor a székely nép idegen pártfogásra szorult s vezéreit nem a maga fiai közül, hanem a laban- czok sorából választá: Castaldok, Mihály voda, Básta következtek utánuk. Egy közülünk való „Nemes“ vér szusszanása többet ér előttem, mint Jókai regényes ovácziója. — Maradjunk hívek ősi szokásainkhoz, „még a királybírót is maguk közül választják“ — s ne adjunk alkalmat, hogy Beksich, Jelassich, Petricsevich hor- vátok végig száguldva (hát ezek már nem repülők?) e hazát, jöjjenek megtanítani a székelyt ha- zafiságra. x-fy,
