Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-04-22 / 45. szám
— 178 -J Most Sz. Nagy Károly lépett élő s elsorolta a hála és köszönet mindazon nemeit, melyekkel mi Jókainak — mint képviselőnek — tartozunk. Mikor szavait befejezte s a jelöltséget neki újból felajánlotta, zajos „éljen Nemes Nándor!“ kiáltások harsogtak fel egyrészt, másrészt a hivatalosan beidézett községi elöljáróságok — kik közül többen még sem jelentek meg — s a velők hozott választók Jókait éltették. Ekkor előállott Farkas Sándor szentkirályi közbirtokos s körülbelől következőt mondott: „Az ösz- szes székelység élénken emlékszik még azon időre, midőn e kerületet Nemes Nándor gróf képviselte; mi tiltakozunk tehát az egyhangú kikiáltás ellen, mert nekünk van jelöltünk és ez gr. Nemes Nándor.“ (Zajos éljenzések az egyik oldalon.) Ekkor Jókai újból megjelent az időközben már becsukott ablaknál s körülbelől következőt mondott. „Köszönöm a megtiszteltetést, majd meglátjuk, hogy lesz“ — de ezt is alig lehetett hallani a két ellentábor kiáltása miatt. Innen azután az emberek a tokánt s bort mentek fogyasztani, mely azonban „nem a Jókai bora“. Vagy tiz helyen volt evés-ivás; Jókai mindenüvé elment, néhol azt kívánva az apáknak, hogy legyenek boldogok gyermekeikben. Két helyen megtörtént vele, hogy „Éljen Nemes Nándor!'1 kiáltással íogadiák, honnan szó nélkül távozott. Általában Ilyefalvára is el lehet mondani: kihűlt. Még azon Ígérete sem tudott lelkesülést önteni az emberekbe, hogy megküldi nekik hiányzó müveit. (Ismét tiz kötetet talán, mint a múltkor, mikor mind ígérte ? Szerk). — A hangulat után ítélve, biz ott csak Nemes Nándo r’n a k van tere, senkinek másnak. A bankett. Délután két órakor Pál István vendéglőjében mintegy 150 teritékü ebéd volt, melyen részt vett a főispán is. Az első felköszöntőt Jókai mondotta a királyra, utána azután megindult a toasztok árja. Sz. Nagy Károly, mióta a szabadelvű párt elnöke lett, nem ismer Háromszéken ellenzéki embert, az csak papíron van s annál nagyobb feltűnést keltett, mikor Veress Gyula bemutatta magát, mint húsból és vérből álló élő ellenzéki egyént, épugy Benke István is, aki azzal is kezdette beszédét, hogy „mint ellenzéki ember“, és igy még többen. De ez mind semmi sem volt Beksics Gusztáv egyik felköszöntőjéhez képest. Eddig csak sejtettük, most hivatalosan ismerjük t. laptársunk, a „Székely Nemzet“ szerkesztőjét. Az ország elismert legjobb vidéki lapja ez — ő az összes írói körök nevében mondhatja s ezért emeli poharát a derék szerkesztőért — Császár Bálintért! — (Éljen a kollega ur! Szerk.) A bankett mintegy hat óráig tartott, mikor azután a társaság szétoszlott. A fáklyászene. Este 8 óra után a kollégium udvarából impozáns fáklyásmenet indult ki; csak kár, hogy a fáklyavivő legnagyobbrészt inas és iskolás gyermek volt. A pi- aczon keresztül vonulva értek Bogdán Flórián házához, hol már nagy néptömeg várta őket. A dalárda elénekelte a „Szózat“-ot, mikor Jókai az erkélyen megjelent, azután Kiss Albert ilyefalvi ref. pap üdvözölte, többszörös „éljen Jókai!1', meg „éljen Nemes Nándor!“ között. Jókai röviden felelt, apai áldását adván a népre; szavait erős éljenzés követte, melyből azonban ismét nem hiányzott az „éljen Nemes Nándor!“ sem. A fillérestély. A nőegylet Jókait a költőt fogadta s ez a fogadtatás volt a legszebb. A nőegylet kitett magáért s büszke lehet olyan két rendező háziasszonyra, mint Bogdán Andrásné és Kelemen Lajosné úrnők. Ez a fillérestély mindenkor dísze mai ad a nőegyletnek. A belépő költőt a szépen összegyűlt közönség erős éljenzéssel fogadta s az egylet nevében Málik József üdvözölte. Mikor beszéde végére ért, akkor Bogdán Andrásné és Kelemen Lajosné igen szép babérkoszorút nyújtottak át az hónak: „Jókai Mórnak tisztelete jeléül a s.-s z e n t- györgyi j ótékonycz él u nőegylet, Se psiSzentgyörgy, 1884. április 20 án.“ Jókai meghatottan válaszolt és helyét elfoglalva, megkezdődött az előadás. A műsor igen csinosan volt összeállítva s ép oly jól előadva. Csak sajnáljuk, hogy lapunk kerete nem engedi, hogy azzal terjedelmesebben foglalkozzunk. közé tartozunk, kik néha régiekkel is szeretünk foglalkozni, hát legyen megengedve nekünk is azon famózus vezérczikkhez hozzászólani. A „Székely Nemzet“ vezérczikkezője, ki czikke végén 0. jegyet használ, mely jegyet másként körülírni nem lehet, mint „belül-kivül semmi“ absin- dumnak nyilvánítja azt állítani, hogy a brassói magyarok a választások tekintetében passzivisták, és annak igazolásául, hogy a magyarok nem passzivis- ták, felhozza, hogy egy pár magyar ember a megyei képviseletbe beválasztatott. Hogy egy pár magyar ember a megyei képviseletbe beválasztatott, igaz; ámde ez soha sem bizo ■ nyitja azt, hogy ezeket a magyarok választották oda be és legkevésbbé bizonyítja, hogy itt a magyarok választási jogukat gyakorolják. Mert tekintsük csak a dolgokat közelebbről! Hogyan történt az, hogy egy pár magyar ember a megyei képviseletbe bejutott ? Ugy-e, hogy a magyar választó polgárság összegyűlt, az illetőket kijelölte és megválasztották, a mint ez a választásoknál általában szokás? Világért sem! Hanem megválasztattak az illetők úgy, hogy a szászok felkérettek, miszerint egy pár magyar embert is válaszszanak, és ezek 'aztán választottak is, persze kevesebbet, mint a mennyi régebben volt. így jutott be azon egy pár, különben igen tisztességes magyar ember a megyei képviseletbe; de hogy ha a szászok ezeket nem választják, ha a szászokkal egyes, — különben mi megbízással sem birt — egyének nem pactáluak, hogy ekkor a nevezettek beválasztatnak vala, — ezt tagadjuk! No de hagyjuk a megyei választásokat, hiszen ezeket „Justus“ is csak annyiban említette fel, a mennyiben a megyei választásokkal már az ország- gyűlési képviselő választásokra is lehetett volna élőmunkáim, és térjünk át azon passzivitásra, melyről „Justus“ tulajdonképpen irt, és a mely passzivitás kiválólag a képviselő választásokra vonatkozott. Es mivel a kör (0) jegy leírása nálunk, kik czir- kalommal nem bírunk és kik ilyet, — mert iskolába már járatosak nem vagyunk, hamarjában elő sem keríthetünk, nehézséggel jár, engedtessék meg nekünk vezérczikkiró 0. urat „belül-kivül semmi“ urnák szólítani és tekinteni. „Justus“ 1883. november 23-án azt irta, hogy az ország minden részében már előkészületeket tesznek a jövő országgyűlési képviselőválasztásokra, és hogy csak mi vagyunk passzivisták; „kivül-belül semmi“ ur pedig hangzatos frázisokban tagadta, hogy „passzivisták“ vagyunk és erős hazafiui pa- thoszszal mutatott reá arra, hogy mi nem vagyunk ♦ románok, hogy passzivisták legyünk. No hát románok, hála az égnek! nem vagyunk, nem is azért vagyunk passzivisták, hogy román testvéreinket „majmoljuk“, de hát mondja meg, „belül-kivül semmi“ ur, hogy mit ért ő tulajdonképpen „passzivitás“ alatt ? mert ha azt érti „passzivitás“ alatt, mire czikke mutat, hogy „passzivitás“ csak az, ha a „románok“ ezt egyhangúlag elhatározzák, vagy ha a választók összegyűlnek és kimondják, hogy „passzívek“ lesznek, azaz tétlenek maradnak: úgy nagyon csalatkozik, mert „passzivitás“ alatt nemcsak az elhatározott és szándékosan akart tétlenség, hanem azon tétlenség is értendő, melyre az ember akarata ellenére és fennforgó viszonyok miatt kárhoztatva van. Es éppen az utóbbi eset a miénk is. Mi szívesen gyűlünk össze, hogy a jövő képviselő- választás felől értekezzünk, szívesen állítanánk képviselőjelöltet és a legszívesebben választanánk oly képviselőt, minőt szász polgártársaink választani nem akarnak ; ámde mindezt nem tehetjük azért, mert kisebbségben vagyunk, mert senki ez ügyet kezébe nem vette, hogy megkísértse, vájjon nem lehetne-e egyik vagy másik választó párttal pactálni, és mert oly körülmények között szász polgártársaink saját jelöltjeiket egyedül fogván megválasztani, ha akarnánk is választani, nem tudunk, s ily értelemben áll reánk nézve az, mit különben „kivül-belül sem- ur maga-magáról mond, hogy : „sokat akar a mi“ BRASSÓ. — 1884. April hó 18-án. A „Székely Nemzet“ m. évi deczember elseji 183-ik számának vezérczikkében „Magyar párt Brassóban“ czim alatt kemény támadás intéztetett „Justus“ ellen, ki az „Ellenzék-“ben „Magyar passzivitás“ czim alatt, mult óv november 23-án azt merészelte írni, hogy itt a magyarok a választások, de különösön az országos képviselőválasztások tekintetében teljes „pas8zívitás“-ban vannak. „Justus“, mint tudjuk, a „Székely Nemzet“ ex- pectoratióira nem válaszolt, valószínűleg azért nem, mert nem akarta a boldog vezérczikkezőt babóraitól, melyek e hallgatásból eredhettek, megfosztani, és nekünk sem czélunk azon vezérczikkezőt czikké- tel nyert érdemeitől megfosztani; de ha már azok szarka, de nem birja a farka.“ Avagy, ha nem akaratunk ellenére vagyunk pasz- szivok, mondja meg „kívül-belől semmi“ ur, hogy miért nem készül itt a magyarság a választásra? vagy ha azt hiszi „semmi“ (rövidítve) ur, hogy ac- tivok vagyunk, legyen szives megmondani, hogy ve- zérczikke megírása óta, tehát öt hónap alatt mit tett itt a magyarság előkészületképpen a választásra? mit tesz most? és mit gondol „semmi“ ur, mit fog tenni, hogy a választásra befolyjon, és hogy „passzív“ ne maradjon? és kérem válasza rendjén Brassóra szorítkozni, mert a Hétfalu lehet, hogy bámulatos türelme által elragadtatva reá véteti magát, még egyszer meghallgatni azon famózus prograrambeszédet, mely a mult képviselőválasztások idején az élczlapokban szintén megjelent. „Semmi“ vezérczikkiró ur megbotránkozván a „passzivitás“ lehetőségében, belebotorkázik a „magyar pártba“ is, és a „passzivitását ennek méltatlan következményének tartja, nem mulaszthatván el kárhoztatni azt, hogy itt „magyar párt,“ „bizonyos politikából“ alakíttatott. A pártalakitás rendesen szükségből és azért történik, hogy bizonyos czélok egyesült erővel éressenek el, és a „brassói magyar párt“ alakítására okul az szolgált, hogy itt a szász és román elem szervezett partokban külön-kíí. már ezen szervezett voltánál fogt magyarokétól eltérő érdekeiket ellenünk igyekeztek érvényre emelni tették is, minek ellensúlyozására, de mert gyarság érdekei különben is képviselet nélkül tak. kellett egy „magyar pártot“ létesíteni. Egyébiránt ezen pártot annak idején Harmatit Lajos, Tompa Sándor, Koós Ferencz, Nagy GyuK) stb., tehát oly tekintélyes urak kezdeményezték és létesítették, kik a helyi viszonyokat igen jól ismerték és a kik tehát jól tudták, hogy nálunk ily „magyar pártra“ szükség van, és ha most „s- mmi“ ur azon nyílt nézetének ad kifejezést, hogj már azon pártalakitás is hiba volt, úgy nem z i; ózhatom el azon gyanútól, hogy ő is egyike azoknak, kik, habár a párt alakításához hozzájárultak, később személyes ambitióik ki nem elógithetóse miatt azt tönkre tették és megsemmisítették és épp ez által közvetlenül okozói lettek annak, hogy most a magyarság egyesítve nem lévén, tétlenségre van kárhoztatva és „passzív“ „semmi“ ur dühe ellenére is. A hivatolt vezérczikk „semmi“ ura szerencsétlen ideának declarálja a „magyar párt“ alakítását, de ugyanazon lélegzetvétel alatt elismeri, hogy itt „szász-párt“ és „román-párt“ is van. Már kérem szeretettel! ha meg tetszik engedni azt, hogy itt van „szász“ és „román“-párt és nem tetszik megütődni azon, hogy Magyarországon, hol becses állítása szerint a „politikai téren külön nemzetiségek létezni megszűntek“ (mely nézetet „becsesnek“ tartok, mert kuriózum!), a szászok és románok külön nemzetiségi érdekeiket szervezett „pártok“ és „országos értekezletek“ utján szabadon, mert a kormány által nem akadályozva, igyekeznek érvényre juttatni, és ha ebből kifolyólag tetszenék átlátni azt, hogy ha (a szász és román nemzetiségűek magyarellenes agitáczióikat az országban háborítatlanul űzik, mert a magyar kormány ennek útját nem állja, és ha tetszenék belátni tudni, hogy a magyarság itt minden téren nagyrészt elnyomva van, a nélkül, hogy fenuről segélyt várhatna, akkor tetszenék majd belátni azt is, hogy itt a „magyar“-párt alakítása nemcsak szükséges és korrekt volt, de sőt, hogy ha ezen párt megalakítása legalább is oly jogosult volt, mint a szászvagy román-párt alakítása, másrészről egy magyarpárt s igy a mi pártunk alakításának a szükségessége is csak szégyenfoltot képezhet történelmünkben, mely feljegyezni lesz kénytelen, hogy a 19-ik században volt idő, midőn hazánk egyes részeiben a szászok s románok a közöttük élő magyarokat annyira elnyomták, hogy habár a magyarok alkotmányos időt éltek és saját kormányuk volt, ezen nemzetiségi elnyomatás ellen „magyar-pártok“ alakítása által voltak kénytelenek küzdeni. Soha se restellje avagy szégyellje tehát „semmi“ ur, hogy itt Brassóban egy „magyar-párt“ létesült volt, és bízza ezen szégyenlést azokra, kik azon pártot annak idején alakították és a kik készséggel megfelelnek tettükért ; de ha már szokása és természete ellenére szégyenleni képes valamit, és a szégyenlősben gyönyörűséget, talál, ajánlom „semmi“ urnák, hogy szégyellje azt, hogy a magyar pártot megsemmisíteni sikerült és szégyellje azt, hogy a magyarság itt a választások tekintetében teljes tétlenségben szenved, mert csak ha ilyes dolgokat szégyell, lehet még „semmi“ urból „valami“ ur is. J . . . . s Brassó, 1884. márczius 31.*) — Az iparo3segédek műkedvelői előadása. — E lapok hasábjain idei márczius 2 áról a brassói iparos ifjak által rendezett műkedvelői előadásról azt olvasóm, hogy a siker várakozás feletti vala. Nehéz és hosszú szerep művészi előadása, teljes elismerés, megnyerő modor, csinosan alakitó tehetség, szépen énekelt dalok, megérdemelt taps, ügyesség és helyes színi érzék, eleve biztosított siker stb., stb. Ily quale után következett a brassói magyar élité közönségnek egy nagy szemrehányás-vetés, mert a fenti epithetonokat megérdemlő művészek igyekezetét nem pártolja. A reklám ezen neme két czélt ért el. Az egyik az, hogy az iparos ifjak és a velők szereplő nők elbizakodtak és idei márczius 2-ika óta egy újabb darabbal és plane egy énekes színmüvei mertek a brassói iparos ifjak egylete czéljaitól távol álló két nőegylet javára fellépni ; a második az, hogy a tegnapi előadás tömötten volt látogatva, de az élité közönség ismét távol tartotta magát az előadástól, daczára a brassói uőegyletek jeles firmáinak, mert a megjelent közönség 9/10-ed része iparosokból és iparos segédekből állott. Meg fog bocsátani nekem a brassói magyar iparossegédek önképző és betegsegélyző egylete, meg ennek köztiszteletben és becsületben álló kitűnő elnöke, ha „az önképzésre és betegsególyezésre“ alakult egylet érdekében a tárgyhoz hozzászólni bátorkodom. Az országház napok óta az uj törvény nyel foglalkozik, oda akarván törekedni, hogy iparosaink *) Ezen czikk szerkesztőnk távolléte miatt nem jelenhetett meg előbb; adjuk a czikket, habár nem vagyunk mindenben egy véleményen a czikkiróval. Erre különben még vissza ■ térünk s elmondjuk magunk nézeteit is. Szerk.
