Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-04-22 / 45. szám
Mig ez Budapesten a hon- addig az egyes városokban hivatott hatóságok is min- egtesznek az iparos osztály emelésé- város nagyérdemű főispánja gróf Beth- ■udrás ur ő méltósága minden erejét, idejét, *egét és befolyását ittléte óta arra forditja, hogy a brassói kereskedelmet, ipart és közgazdaságot fejleszsze és előmozdítsa és sikerült is neki üdvösnél üdvösb dolgokat teremteni. Mindehhez járul a Brasí an Nagy István s Papp Ferencz urak önfeláldozó munkássága által létrejött uj pénzintézet, •melynek életbeléptetése által az iparososztály virágzása és az ipar fejlesztése úgy áll, hogy bátran remélhetjük, miszerint egy jobb jövőnek nézünk ebbe. Ha azonban a mi iparos ifjaink önképzése abból áll, hogy a helyiségükben kártyáznak (ezt több ízben magam láttam) és azon kívül komédiát játszanak, akkor a czól, mely után haladnak, soha elérve nem lesz. Szerény nézetem szerint a brassói magyar iparossegédek önképző és betegsegélyző egylete teljesen eltévesztette az irányt, melyen haladnia kellene. A ki azt hiszi, hogy a színházi komédiában önképzés rejlik, az csalatkozik. Az iparos ifjak mai nap alig tudnak annyit keresni, hogy megélhessenek belőle. Egy kitűnő szabósegéd hetenként legfelebb 10 frtot kereshet, de színház és „blaumontag“ nélkül; a többi csak 5—6—8 frtot keres. Egy kitűnő czipészsegéd legnagyobb szorgalom mellett sem kereshet hetenként többet, mint 6 frtot, nagy része azonban csak 3—4 frtot keres. Egy csizmadiasegéd csak 5—6 frtot szerezhet meg hetenként. Ha ily keresmény mellett nemcsak szabad idejét — értem az éjjeli órákat vagy a vasárnapi napot és a sajnos! Brassón nagyon is divatba jött Blaumontagot — arra használja fel az iparos- segéd, kinek felesége és gyermeke is lehet, nem csodálom, ha a bagatel bíróságnál is el kell hetenként egy-két órát tölteni. Szomorú ugyan, hogy a legszorgalmasabb és legügyesb segéd alig tud ha- vonkint 30—40 frtot keresni, mig a segédek 8/io része alig 24 frtot; de ha az illető esténként próbára megy, Blaumontagot tart, a munka közepette arra gondol, hogy mily jól fog neki állani a sar- kantyus csizma, a veres mellény, a bő gatya, az árvalányhaj-kalap; ha azon töprenkedik, hogy mikép fogja őt bámulni a világ, ha a kaptafa mellett ott hever a bemagolandó szerep: akkor a havi jövedelem 30—40 írtról leapad 15—20 frtra és az adósság felemelkedik. Azért mondja a példabeszéd: „Schuster bleib’ bei deinen Leisten.“ — Hagyjuk a színészet iparszerü foglalkozását a színészeknek. Beleegyezhetnék abba, hogy egy ilyen iparos ifjak egylete évenként egyszer a saját emberei javára rendezzen egy színi előadást, de sohasem abba, hogy egy hónapban két előadás is tartassák és plane más egyletek javára. Az iparos ifjak alapszabályait nem ismei’era, de ha czélja az önképzés, akkor azt kívánnám, .hogy a segéd egyszer hetenként, teszem fel szerdán 7 órakor, nyáron 8 órakor jelenjen meg az egylet helyiségében 2 órára és ott gyakorolja magát az Írásban, olvasásban és számolásban. A többi estéken dolgozzék és a dolog után uyugodja ki magát. A szombat estét absolute nem ajánlhatom, mert szombaton kell rendesen a munkákat bevégezní, tehát a szorgalmas segéd nem hagyja ott gazdáját a fél munkával. Vasár- és ünnepnapokon délelőtt mindég tartassanak nekik felolvasások tanítók és tanárok által, különösen a történelemből és más szükséges tárgyakból. A délutáni órákban pedig olvastassanak az egyleti helyiségben szaklapok é3 egy iparossegéd képzettségéhez képest irt könyvek. Meg vagyok győződve arról, hogy Brassómegye tanfelügyelője, nagyságos Koós Ferencz ur szívesen fogná kitűnő államiskolai tantestületét felkérni, hogy tartsanak az iparossegédek egyleti helyiségeiben vasár- és ünnepnapokon előadásokat, és hogy minden szerdán egyik-másik tanár vagy tanító vezesse az írás, olvasás és számtani órákat. Mily kitüuő accjuisitio volna a történelem felolvasására Baráczy Sándor tanár ur, a vallásra Nagy Imre ős Józsa Mihály urak stb. stb. ? Es ha már az iparos-segédek évenként a változatosság kedvéért, de mindég a saját egyletük javára egy kisebb szinmüelőadást — de határozottan nem énekes színmüvet — elő akarnak adni, akkor taníttassák be magukat egy képzett és praktikus ember által. Itt van Józsa Mihály, egy veterán dilletáns. Vannak még mások, kik erre szívesen hajlandók volnának. De azt határozottan per- horrescálnom kell és mondom ezt ismételten, hogy az egylet komédiássá fajuljon. Sajnálnám a mi derék iparossegédeinket, ha jó munkások helyett rossz színészekké válnának. Ezt az iparos ifjú urak érdekében szükségesnek találtam elmondani. ítéljen felette az elfogulatlan olvasó. (Vége következik.) Kossuth Lajos levele. — Helfy Ignácz gyűri jelöltségéről. — Turin, 1884. ápril 2. Kedves komám uram! Örömemre szolgált a „Hazánkéban olvashatni, hogy a derék győriek Helfyt léptették fel, s hogy ő a jelöltséget elfogadta. Egy hő vágyam teljesült ezáltal, mert, miután az ottani függetlenségi párt— 179 — nak a mult választáskor kivívott győzelme (mely a mint akkoron értesít tettem, leginkább az ön tevékeny közreműködésének volt köszönhető) annak a szerencsétlen Mednyáuszkynak botrányos elpárolgása miatt annyira hiábavalóvá vált, hogy Győr városa a most végéhez jutott országgyűlésen ugyszól ván nem is volt képviselve: ón akként vagyok meggyőződve, hogy önöknek, kik a függetlenségi elvnek hívei, fokozott mértékben kell tartozásuknak érezni, úgy a haza iránt, mint városuk hírneve s tekintélye iránt, a sajnálatos csorbát az által kiköszörülni, hogy oly férfin által képviseltetik Győr városát a jövő országgyűlésen, melyre a nemzet jövendőjébe mélyen beható kérdések megoldásának feladata vár, mondom, oly férfiú által képviseltetik vávosukat, kinek rendíthetetlen elvhűsége, kipróbált tiszta jelleme, fényes tehetségei, tág politikai látköre, parlamentáris gyakorlottsága, tekintélyes állása s erős kötelességérzettől hevített fáradhatlan buzgalma kezességül szolgálnak, hogy nemcsak dicsőségesen meg- •felelend választói várakozásának, hanem személyiségének országszerte elismert értéke által biztosítani is fogja Győr városa számára azon nyomatékos befolyást a magyar haza közügyeire, mely azt a derék várost az irányadásra hivatott tényezők sorában minden tekintetben megilleti. Már pedig határozottan meg vagyok győződve, hogy Győr városának függetlenségi elvű polgárai mindezen mérvadóknak mondható szempontokból, a lehető legszerencsé sebb választást tették, midőn azon megállapodásra jutottak, hogy bizalmukkal Helfy Ignáczot tisztelték meg. Engem Helfyhez a legmeghittebb barátság csatol, melynek kapcsát az idők és viszonyok minden esélyein keresztül, sok év tapasztalása edzette meg; én ismerem őt, mint senki jobban nem ismerheti; előttem az ő szive, lelke, gondolkozása, jelleme egy nyitott könyv, melyet nagyrabecsüléssel olvastam, hát csak gratulálhatok, s a legőszintébben gratulálok is a derék Győrnek választásához. De a minő szerencsés választásúnak tartom a tel - léptetést, oly csapásnak tartanára azt, ha a magyar haza függetlenségének győri hívei, kikben elég erély volt ezt a szent zászlót egy Mednyánszkynak jóformán ujoncz nevével is győzelemre juttatni, Helfy - nek e zászló harczedzett a tüzpróbát rég kiállott bajnokának nevével győzelemre nem juttatnák. — Én visszaemlékezve azon nagy időkre, melyek Önre kedves komám uram a magyar haza állami függetlenségéhez ragaszkodást már atyja dicső példájával örökségül szállították, megvallom, csudálkozom, hogy Győr városában — éppen Győr városban! — csak egy ember is akadhat, ki nem ezen zászló alá sorakozik, melynek országos diadalra jutása nélkül a szabadság csak látszat, az, alkotmányos élet csalóka illúzió, a magyar állameszme nem egyéb, mint hangzatos üres frázis, melynek hangoztatásával a provincziális, a gyarmati alárendeltség szégyenletes meztelensége takargattatik, — a haza nem önczél, hanem idegen érdekeknek részint zsákmánya, részint szolgája, s még az anyagi jóllét mezeje is oly sivatag, melynek kiszivattyúzott talajából, még korunk világszellemének befolyása, még ama hatalmas demokrata is, melyet gőz- és víl- lanyerőnek neveznek, a létért küzdés erőfeszítésével csak silány eredményeket bir kiküzdeni, melyek sem a kornak, sem a nemzet szükségeinek meg nem felelnek, sőt itt-ott észlelhető parcziális haladások mellett, melyeknek sáutikáló tipegését még az ön- czóliasság feladásának átka sem képes egészen paralizálni, nem egy téren s nem egy helyen — azt hiszem éppen Győrött is — hanyatlás tapasztalható. De hát fájdalom! tény, hogy a jogfeladás miazmája Győr levegőjét is inegfertőztette, a lencsetálas Ezsau ott is követőkre talált. Ezekkel szemben a függetlenségi pártra erős küzdelem vár, melynél — úgy hallom — az ellenpárt némely helyi érdekekre vonatkozó kecsegtetések vonzerejétől remél. Pedig semmi sem bizonyíthatná megdöbbentőbben a haza jelen állapotának abnormitását, mint az, ha a haza polgárai azon hitre jutottak volna, hogy azon gondoskodásra, melylyel a kormány minden jogos érdeknek, minden méltányos igénynek pártkülönbség nélkül tartozik, csak oly kedvezésképen lehet számítani, melyet vokssal kell megvásárolni. (Vége következik.) Bukaresti levél. Bukarest, ápril 16. Az utazási eszközök nagyobb tökéletesedése óta mindig több és több magyar ember látogatja Bukarestet — s ez nagyon természetes is, mert szükséges, hogy szomszédainkat közelebbről ismerjük. Tegnap vettek búcsút a budapesti kereskedelmi akadémia növendékei, kik tanulmányi utat tettek Koós Gábor tanár vezetése alatt; kalauzuk itt Ván- dory szerkesztő volt, ki kiterjedt ismeretsége folytán minden nevezetesebb intézetet bemutathatott a vendégeknek. Megnézték a pénzverdét, gőzmalmokat, Helena Asylt stb. Szép meglepetés várt a vendégekre Eberle gőzmalomtulajdonosnál, hol a malommester díszben várta őket, a bejárat fölött magyar czimer díszelgett nemzeti szinii zászlókkal „Éljen a haza“ „Éljenek a magyar iljak“ felirattal, végül a tulajdonos valódi magyar vendégszeretettel vendégelte meg az ifjakat. A Helena Asyl (a Couza fejedelemné által alapított lelenczház) igazgatónője a legelőzékenyebben mutatta be az intézetet s tiszteletükre gyönyörű konczertet rögtönöztetett. Ifjaink teljes megelégedéssel hagyhatták el a román fővárost; innen Si- naiába rándultak, megtekintendő az uralkodó nyári lakát, további programmjuk az azugai üveggyár és TömÖs. F. hő 20-án a román husvét vasárnapján d. u. 3 órakor lesznek itt Korinthusból a magyar mérnökök és építészek; fogadásukra folynak az előkészületek. Lakásuk a Grand Hotel Boulewardban lesz, ugyanott a bankett; a termet már díszítik magyar és román nemzeti zászlókkal. A prefekt intézkedett, hogy kellő számú bérkocsi várjon a vendégekre, s a bérkocsisoknak megkülönböztetésül karjukon szalag leend „Grand Hotel“ felirattal; a román katonai zenekar főfelügyelője megígérte egy zenekar közreműködését; valószínű, hogy a „bukaresti magyar társulat“ is bankettet rendez. Az előre jelzett programm szerint a kiránduló társaság csak vasárnapra marad itt, mit mi nagyon sajnálunk, mert ily rövid idő alatt, különben is román husvét lévén — alig láthatnak valamit. Vasárnaphoz egy hétre érkezik Rudolf korona- herczeg ; a románok nagy fényt akarnak kifejteni. 0 fenségeik a régi (Calea Mogosoi) királyi palotában lesznek szállva ; vidékről az összes katonaságot berendelték már, a Dorobáncz-ezred legénységének bocskorai jó uj csizmákkal cseréltettek ki, a zenekarok gyakorlatokat tartanak a „Gott erhalte“- ból. Annak idejében bővebben és többet e tárgyról. Dr H F. VEGYES HÍREK. A Kemény Zsigmond társaság M.-Vásárhelyen ez év végéig — azaz a legközelebbi közgyűlésig beszüntette működését. Sajnos, hogy szépirodalmi társaságok magánviszályok által ennyire szenvedhetnek ! Magyar kirándulók román földön. A kereskedelmi akadémia több növendéke tudvalevőleg egy rövid tanulmány-utra rânduit Romániába dr. Koós tanár vezetése alatt. A kiránduló társaságot Sinajába érve, a policzia várta s egész ott időzése alatt nyomról-nyorara kisérte. Mikor a társaság a királyi kastély megtekintésére indult, két román őr kisérte s éjjel ugyanannyi őrködött a társaság szállása előtt. A mint másnap Azugába mentek az üveggyár megtekintésére, egyszerre csak megjelenik előttük a primaiius és kijelenti, hogy rendelete van 1 a társaságot nyomról-nyomra kísérni s igy is történt. A legnagyobb meglepetés azonban Predeálon érte a társaságot, hol a passus revideálására dr. Koóst felszólította a román parancsnok, hogy mutassa elő összes iratait. Ezek közül különösen uagy gonddal vizsgálták meg a Koósnál talált térképeket. Hasonló rigorózitással vizsgálták meg a társaság többi tagjainak irományait. E zaklatásokra a kirándulók azzal feleltek, hogy a vonat elindulása előtt a kocsiban elénekelték a „Szózat“-ot s az „Isten áld meg a magyart.“ Magyarok a bécsi egyetemen. A bécsi egyetemnek még sohasem volt olyan sok magyar születésű hallgatója, mint a lefolyt téli évszakban. A hivatalos kimutatás szerint a magyar korona tartományaiból származó egyetemi hallgatók száma 1165, tehát majdnem kétszer annyi, mint a hányán a kolozsvári egyetem tanfolyamait hallgatják. E szám legtöbbje orvosnövendékekre esik: 791, jogász van 196, bölcsész 112. Feltűnő még az is, hogy a theo- logusok közül, kik 189-en vannak, 65 magyar. Magyarország egyes tartományaira a következőleg ősz ■ lanak meg e számok: a szorosan vett Magyarországra esik 931, Erdélyre 105, Horvátországra 65. Szlavóniára 59, s a katonai határőrvidékre 3. E számoknál nem tévesztendő figyelem elől, hogy a hallgatók közül sokan Bécsben lakó magyar családokhoz tartoznak. Margit királyné s az indiskrét fényképész. A „Venezia“ újságolja e kis történetet: Margit királyné a lefolyt héten meglátogatta Rómában a szép művészetek spanyol akadémiájában a tanárok és növendékek kiállítását. Egy fényképész föl akarván e kedvező alkalmat használni, fölkérte az akadémia igazgatóját Palmarolit, hogy kérje fel a királynét, engedje meg, hogy fényképet készítsen róla, Palmaroli előadta a királynéuak a fényképész kérelmét s a királyné szó nélkül leült egy székre, de a mint a fényképész-cső feléje fordult, elkezdett csevegni a mellette álló udvarhölgygyel. A fénykép I persze nem sikerülhetett. Gyorsan uj lapot kellett I a gépbe rakni, de a királyné csak folytatta társalgását s a második fénykép sem sikerült. Ekkor a királyné hirtelen fölkelt s szó nélkül gyorsan távozott. Az olvasni tudó kutya. John Lubbock angol tudós egy kutyával kísérletet tett, vájjon meg lehetne-e azt tanítani olvasni. A kísérlet a kutya tanulékonyságára nézve előnyösen ütött ki. Lubbock me- tliodusa némileg hasonlított a süket-némák tanítóinak methodusához. Két tálat helyezett a kutya elé, melyeknek egyike üres volt, a másik pedig ételt tartalmazott; az elsőre egy üres lapot, a másodikra pedig oly lapot helyezett, melyre e szó volt írva „étel“. A pudli csakhamar megtauulta a kettő között való különbséget, s később mikor megéhezett, bármennyi üres lap közül is kikereste azt, a melyre az emli- ‘ tett szó volt ráírva, és farkcsóválva vitte gazdájához.
