Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-04-22 / 45. szám
ntgyörgy, 1884. XIY. évfolyam. 45. szám. Kedd, április 22. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖM, Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. HyCegjelen.i3s: lietenAciirt ,h.áxomszor: Kedden, Osiö.törtölcön és SzomToaton.. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, főpiaca, 629. sz. a. (Csutak Zsigmond-féln liáz), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ __Negyedévre ... 1 „ 80 „ Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Ilaasenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. A választások és a kormány. I. A terhes és elviselhetlen adókkal békókba vert, a kapitalizmus által uralt szegény országunknak a Tisza Kálmán aera alatti erkölcsi hanyatlására, a küszöbön álló választásokra országszerte megindult mozgalmak a legekla- tánsabb és legszomorubb bizonyítékot és illusz- trácziót szolgáltatják, Tisza Kálmánnak önkényes uralma 9 év óta, mióta a kormányelnöki kényelmes vörösbársony karszéknek ugyancsak ingadozó támlájába görcsösen kapaszkodik, hazánk pénzügyi viszonya oly kétségbeejtő helyzetbe jutott, hogy nemcsak közel állunk már az elkerülhetlen állami tönkhöz és nemcsak hogy az ország tekintélye annyira aláásatott és megcsorbittatott, hogy Ausztria német nó tákat furulyázó kormányának zsinóron rángatható bábjai vagyunk, de. még a horvátok ké- nyétől-kedvétől, irgalmától és kegyelmétől is akaratunk ellenére függnünk kell. Nincs nap, mely újabb és újabb bizonyítékot nem szolgáltatna a Tisza-kormáuynak tehetetlenségéről és országunk tekintélyének fogyatkozásáról ; nincs nap, mely a politikai világ előtt államunk kompromittáló vereségével ne végződnék. Horvátok, szerbek, panszlávok, dákorománok nyíltan űzhetik az államellenes agitácziókat. A Starcsevicsék akadálytalanul és büntetlenül utazhatnak Szentpétervárra és Moszkvába, fogadva maguktartására a jövőben az instruk- cziókat a Katkow és Iguatiewek bölcs tanácsától. Miletics és Foliték, a nélkül, hogy hajuk szála meggörbittetnék, oly állameszméket hirdethetnek és szerteszét a világba oly rágalmakat terjeszthetnek felőlünk, a minők csak hazafiatian és lelketlen honpolgároktól kitelhet. Tu rőcz-Szentmártonban, Temesvárt és Déván panszlavok és dákorománok a gyűlölet veszélyes magvát a magyarság ellen bátran elszórhatják és nincs senki, ki őket azért felelősségre vonja. Szabad ez országban a Tisza-korraány alatt mindent cselekedni, mindent elkövetni, csak nemzetiségi jelleg kölcsönöztessék minden aspi- rácziónak, mindeli mozgalomnak. Az e hazában napról-napra folyton növekvő elégedetlenség és elkeseredés a kormány ellen annyira növeli és gyarapítja a hazafias ellenzéki táborokat, hogy a hatalom gyeplőjéhez két kézzel őrülten ragaszkodó kormány csakis ezen mozgalmak ellensúlyozására veti latba hatalmának egész erejét, ugyannyira, hogy veszélyes, államellenes agitácziók elnyomására többé sem ideje, sem preje, sem eszköze nem marad. Két veszélyes fegyver közt állva, mindig a veszélyesebbet törekszik ártalmatlanná tenni, t. i. a nemzetiségi harcznál a reá veszélyesebb ellenzéki táborokat, nehogy ezek a hatalom kéjtelt polczáról őt leemelhessék. Tisza Kálmán 6 év óta, a mióta Andrássy Gyula gróf szerencsétlen bosnyák politikájának és az azt követett egyéb számos kamarillai meghagyásoknak, a nemzetnek elénk tiltakozása daczára érvényt szerezni magát lekötötte és hogy mintegy elszegődni t egyrészt a Bach és Schmerling rendszer hatalmas intézőinek végrehajtó hatalmi eszközévé, másrészt pedig a hazánk kincseit a deficzitek fedezésével elnyelő bécsi bankkonszorcziumnak szolgaielkü ügynökévé, — annyira demoralizálta és korrumpálta az országot, a népet, a hivatalokat és parlamentet egyaránt, hogy már is hasonlók és egyenlők vagyunk Sodorna és Gomora népéhez. A hatalmi pressziónak minden el- és el nem gondolható eszközével, a törvényeknek világos kijátszásával és rút megszegésével, az ígéretek és pénz ocsmány megvesztegetésével igyekszik nemzet- és hazaelleues, általánosan gyűlölt politikáját népszerűvé tenni és a választások elkeseredett harczából kormányának többséget szerezni. Hamis és álnok taktikával, nemtelen megfélemlítéssel törekszik az ellenzéki elveket és eszméket kiirtani és a korlátlan szabadság és teljes függetlenségi aspirácziót a magyar szivek millióiból kioltani. A nagyszebeni programm. A nagyszebeni „Obser- vatoriulu“ a budapesti román egyetemi hallgatóknak egy nyilatkozatát közli, melyben az ifjúság kijelenti, hogy az 1881 ki nagyszebeni prograramboz ragaszkodik és egyúttal bizalmat szavaz meg a „Gazeta Transilvaniei“, „Luminatoriulu“ és „Obser- vatoriulu“ lapoknak. A bukuresti „Telegrapliul“ (kormánypárti lap) vezérczikkében a magyarországi románok politikai mozgalmával foglalkozván, azt tanácsolja nekik, hogy lépjenek az aktivitás terére és szövetkezzenek a magyarországi németekkel, mert úgy véli, hogy ezek szintén el vannak nyomva az uralkodó faj által. A bukuresti lap szerint ezen uj szövetség által Magyarországban a románok képesek lennének megváltoztatni a politikai helyzetet. Gordon tábornok végveszélyben. Gordon egy magánlevélben ezt mondja : Emberi hatalom meg nem menthet immár bennünket, mert körül vagyunk zárva. Ha Isten a vad arab törzseket szét nem kergeti, az angol csapatok megérkezéséig rég kifosztják ezek Khartumot s lemészárolják lakóit. Magyarország jövője Tisza Kálmán csúfos megbuktatásától annyira van függővé téve, hogy ezzel szemben az a kérdés: melyik kormányképes ellenzék, a függetlenségi vagy a közjogi váltsa-e föl a jelen kormányt, — csak szubalternus, illetve másodrendű kérdés lehet A fődolog és alapelv, hogy bukjék ; és erre | nézve kell és szükséges, hogy ott, a hol lehet, j egyesüljön a két ellenzék és vállvetett erővel [ küzdjön a kormány ellen. Ha megfelel a nemzet lelkiismeretesen e szent kötelességének, úgy a győzelem biztos leend, és akkor megszabadultunk legveszélyesebb ellenségünktől, a türelmünket próbára tevő, erőnket kiszivattyúzó, hazafiságunkat veszélyeztető és erkölcsünket megmételyező Tisza-kormánytól. Az ellenzéki szűz és kristálytiszta zászlót, ott, a hol csak lehet, Tisza Kálmán Ezsau- keze kiragadni fogja akarni a romlatlan nép kezéből, és a hol ki nem ragadhatja, a vándorútra kelő Tisza kormáuyféle rendelkezési és más alapból származó, a nemzet véréhez tapadó bankók fogják e magasztos lobogót beszennyezni és a földre teperni. Erre vigyázzon és erre elkészülve legyen a választó közönség. Tisza Kálmán előtt semmi sem szent, semmi sem sérthetetlen az ő személyén kívül. A nép joga, a nép akarata előtte csak oly bábu, oly játékszer, mint a minő bábuja és játékszere ő az osztrák kormánynak. Szerinte a nép azért van, hogy legyen neki objektuma, hatalmi túlkapásait és kéuyuri kormányát kivel éreztetni; azért vau, hogy a nemzet minden bárom évben újólag saját vesztére a kor- máuyeluöki polezon meghagyását szankezionálja. Sz. B. A pozsonyi marhavásár. Pozsony város képviseletének beadványa, a melyben kérvényezi, hogy a marhavásárt ápril 21-étó'l kezdve csütörtök helyett — mely napra Pozsony a vásári jogot birja — hetenként hétfó'n tarthassa, ma a kereskedelmi minisztériumban — a mint értesülünk — helybenlia- gyólag elintéztetett és Pozsony városnak a heti vásár marhákra nézve hétfőre engedélyeztetett. A kereskedelmi miniszter erre vonatkozó intézkedése, mint halljuk, a hivatalos lap holnapi számában fog megjelenni. Jókai látogatása. Az ilyefal vi választókerület országgyűlési képviselője, Jókai Mór f. hó 19-én városunkba érkezett. A földvári pályaudvaron küldöttség várta a főispánnal, melynek nevében Sz. Nagy Károly, a párt elnöke üdvözölte, mire ő csak röviden válaszolt. Mintegy hat órakor érkezett a menet — állván nyolez kocsiból — a város határához, hol körülbelül 180 ember várta, kik a czigány Bákóczy indulója mellett halk éljennel fogadták a képviselőt, ki a főispán kocsijából kiszállott, — midőn Gyárfás Győző mérnök üdvözölte a város közönségének nevében. Jókai megköszönte a figyelmet és megtiszteltetést s egyenesen szállására — Bogdán Flóri házába hajtatott. Kíséretében voltak Horváth Gyula képviselő és Beksics Gusztáv. A közönség lelkesü- lóse igen lanyha volt, az egész utón egy éljen sem volt halható. Este a polgármester a városház dísztermében szűk körű vacsorát adott, melyen ott volt 35 személy. A város közönsége nagyon is közönyösen viselte magát. A beszámoló. 20-án reggel tiz órakor érkezett Jókai 78 kocsi (többnyire szekér) által kisérve, a menet élén 30 tagú bandériummal Ilyefalvára. Az utou mindenütt letépett falragaszokkal találkozott és zászlókkal, melyeket Nemes Nándor gróf bivei tettek ki, de a melyeket a polgármester szépen letépetett. Ép úgy volt Ilyefalván is, hol az egész falu Nemes gróf falragaszaival volt telve. I lyeíalváu a fogadtatás épen oly lanyha volt. Az utczákon hemzsegett a nép, de egyik sem kiáltotta el magát: Éljen Jókai ! A hangulat igen nyomott. Csak mikor Jókai az iskola udvarba lépett, ott hallatszottak éljenek, — de mellette Nemes Nándorra is legalább ép annyi. László Lukács tanító üdvözölte meglehetős hosz- szu beszéddel, mire ő csókkal felelt — szokás szerint. — Mintegy 500 ember volt itt együtt — ép annyinak volt ebéd is rendelve — s Jókai az ablakon keresztül tartotta beszámolóját. És sajátságos, hogy a nagy irót, kinek beszédeit mindenütt lelkesedés kiséri, itt épeu nem kisérte. Beszéde mintegy hatástalan volt, éijeDzés igen gyéren s mindég ugyanazon ajkakról — de annál több talpraesett közbeszólás. Hogy a beszéd megtámadta az ellenzéket, az természetes és hogy a „generálist“ — Tiszát — egekig magasztalta, gz szintén természetes. Vesztegetéssel vádolta az ellenzéket, de megkapta a feleletet. Kérdést intézve, hogy ki látta már az ő borát, hát közbekiált egy székely atyánkfia: „Hát a mai tokányt ki fizeti?“ (Általános derültség. Éljen Nemes Nándor!) . . Szólt futólag a szeszadótör vényről, egy hang: „Kis üst!“— szóval ilyenekben nem volt hiány. A beszámolót éljenzés követte az egyik oldalon, mig a másik hallgatott.
