Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-04-19 / 44. szám
- IU SJ Oltnak felállítani a akkor ar elhelyezkedési költségek olcsóbbak lévén, a megtakarított nyeremény maradékból a fuvaroztatásra felszámítható idő és pénzbeli veszteség is fedezve leend. Részemről ennyi tapogatózás után és ennyire vagyok tisztában a felvetett kérdéssel: vizen vagy szárazon épüljö n-e a műmalom? Várom és kérem, hogy jőjön világosabb felfogászai, szakismerettel biró, műmalmot látott egyén az én és sok hozzám hasonlók felvilágosítására, hogy megmagyarázás után bár annyit mondhassunk: „világos, mint a vakablak !“ 0. Veres Gyula. Választások előtt. Kézdi-szék, 1884. ápril hó. (Folytatás.) A mint fentebb is említők, az 1848-diki márczius 15-ike évfordulójának országos és pártkülönbség nélküli nemzeti ünnepéből, mely napra egyformán büszke a hazának minden fia úgy mint Kossuthnak bármely hive, s mely nap Széchenyi Istvánnak a „legnagyobb magyar“-nak eszméit juttatta diacVra — egy némelyek tőkét akartak csinálni egy részről magának a függetlenségnek, más részről tüntetést a kormány ellen. Ez ma helytelen feszege- tése a múltnak, és nem jelenti pusztán egy oly nemzeti függetlenség megalapítását, a mely a mostani közjogi helyzetnél sokkal kedvezőbb lenne. Ma e helyett kívánjuk azt, hogy a nemzet fiaiban legyen — mint 48-ban — annyi hazafiság, hogy hassanak oda, a kiknek tehetségűkben áll, minden pártérdek és szenvedély nélkül miszerint a baj megelőzve, a haza megmentve, egy jövő jobb létének örvendve, a nemzet a nagy Széchenyi eszméi diadalának százados ünnepére előkészítve legyen. Mindazon reform-eszmék, melyek 48. előtt fog- alkoztatták hazánk politikusait, egy betűig Széchenyi lánglelkében fogamzottak meg. 0 mondta ki a gondolatok (persze nem a bolond gondolatok) közlésének szabadságát (szabad sajtó); ő mondta ki a nemesi előjogok megszüntetését (egyenjogúsítás); ő mondta ki az urbériség megszüntetésének szükségét, a jobbágyság eltörlését; a magyar föld feszabaditá- sát; ő mondta ki az ősiség eltörlését; a közös teherviselést, a kereskedelem emelésének szükséges voltát, (jó szárazföldi és vizi-utak); ő mondta ki a monopóliumok, Pmitatiok, czéhek (de nem a kontárok ős lelkesen tőkebirtokosok javára) eltörlését, a kéz- és gyáripar fejlesztésének szükségét, nemzeti bank felállítását; ő mondta ki még a czentral'zá- cziót is (az erők egyesítését: egyesületek); de kimondta ám a magyar nezetiség emelésének, terjesztésének, biztosításának szükséges voltát is; ő mondta k; a népnevelés fontosságát, a nemzeti va- gyonosodást, stb. stb. (Lásd Hitel-e Könyvét.) Fájdalom! nem Széchenyi szellemében, de a reformeszmék m<ud megtestesültek. Széchenyi reform-eszméivel szemben mérsékeltek és függetlenek ma nem akarhatnak semmi mást, mint a mit azokból ellenfelei megrontottak; követői helyre igazítsák és oly irányba tereljék, hogy az a magyar nemzetnek nem megrontója, hanem fentartója legyen. A ki Széchenyi politikai nyomán jár, az nem fog görbe utón járni. De a ki más útra téved, az előbb respublikába, később kommunizmusba s végül ribiN E R I N A. — Történeti beszélj, — (Folytatás) Morosini Camillán is ily álarcz volt, melyből csak nagy sötét szemei ragyogtak ki. — Elég, signora, — szólalt meg a mellette ülő dajka, mialatt kis kézi tükröt nyújtott úrnőjének; — győződjék meg önmaga; az ön hajának képzelhető legszebb aranyfénye van, nem szükséges magát itt tovább is kitenni a nap égető hevének. — Azt hiszem, igazad van, — viszonzá Camilla, minden oldalról megnézve magát a kis tükörben; — hajam ma kiválóan szép, a festés feltűnően sikerült. — Tiszta arany! — vágott közbe az öreg szolganő; — kár itt tovább süttetni magunkat. Jöjjön be, signora az öltözőbe, ideje már, hogy az öltözéshez fogjunk, különben nem készül el. Ma elmaradhatlan látogatásokat kap, a mennyiben több imádója tudakozódott már ma, mint érzi magát a tegnapi ünnepély után. És ezzel összeszedte a körül heverő dobozokat, tégelyeket és lesietett a palota belsejébe. Camilla követte cselédje példáját; felegyenesedett, még egyszer jól megnézte magát a tükörben, azután eltűnt öltözőjébe. — Mily üditő a levegő itt! — kiáltá a szobába őrve s levette álarczát. Ott fenn valóban utálatos hőség van — s ezzel egy támlányba bocsátkozott, mely előtt kis asztalka állott s azon minden létező szépítő szer, a mire egy tizenharmadik századbeli elegáns nőnek csak szüksége van. A dajka rendezte haját, ő meg legyezte magát. 6 lizmusha tántorodnék, melynek vérirtó forradalom és megsemmisítő pusztulás a vége. Tudjuk, hogy székely, szóval a magyar nép és nemzet természeti, vallási, politikai érzelme, hajlama és szellemének leginkább megfelel szemben a kor-szellem által teremtett liberális, szocziális kom- munisztikus, nihilisztikus stb. stb. eszmék és elvekkel, — a konszervatizmus, a mérséklet magáit és társadalmi életében. A konszervatizmus a töiténe- lem tanúsága szerint is a nemzetek életében ez ideig legtartósabb, legbiztosabb éltető és fenntartó elemnek bizonyult, t. i. azon mérséklet, mely a keresztény erkölcsiség alapján áll, kizárva azon árnyat, mely a 48. előtti nem adózó, nem egyenjogo- sitó, nem reformáló, megcsontosodott konszervati- vokat ijesztő rémként környezi, s melytől e miatt azon idők viszonyai közt a politikai közérzület elfordult. Ily értelmű konszervativok ma nem léteznek, hanem igen olyanok, kik a hazát a mai vészes liberális áramlattal szemben fentartani törekednek s kikhez ily értelemben, mint fennebb is említőm, a haza boldogságáért és jólétéért, melegen dobogó keblű minden honpolgárnak pártkülönbség nélkül csatlakoznia kell. Igen, hogy „a minden gonoszság, gazság, csalás, lopás, korrupczió, s közromlottságban való iszonyú „haladás“ megakasz- tassék; ellenben virágozzék s érvényesüljön trenden téren az a valódi haladás, melynek a vallás-erkölcsi alapon álló konszervativok soha gátoló i nem voltak, hanem áldozatkész, leglelkesebb előmozdítói. Es itt ős ebben a valódi liberál izmus és függetleneknek is ugyan egyoknek kell lenniök a konszervativekkel, sőt minden rangú, rendű, nemzetiségű, vallásfelekezetü honpolgároknak pártszine- zet és árnyolat nélkül. Ezt követeli a közös haza, a társadalom érdeke, jövő jóléte és boldogitása. (Vége következik.) Vidéki levelezés. Ilyefalva, 1884. ápril 16. Tekintetes szerkesztő ur! A „Székely Nemzet“ 58-ik számában Ilyefalváról illetőleg az olvasó-egylet f. évi április 6 án tartott üléséből a „a kö vet vál as zt á si mozgalmak“ czime alatt egy igen nevezetes czikk jelent meg, melyet válasz nélkül nem hagyhatunk, mert ismerjük ; de én, mint a ki a népnek érzületét, helyzetét ismerem, a czikkben megjelent kifejezéseket teljesen valótlannak tartom, mert ha az igazat meg kell mondani, a népnek semmi érzülete a Jókai jelöltségére nézve nincs. Hiáha határozta el az olvasó-egyletben egy-két személy azt, hogy Isten hozza legkedvesebben várt vendégét, Jókait, mert nem igaz; csodálkozom, hogy hogy volt képes egy olvasó-egylet ilyent tárgyalás alá venni. Már tkts. szerkesztő ur ha az igazat meg kell mondani, a népnek az érzülete Nemes Nándor mellett van ; Írhatnak, válaszolhatnak akármit, de a nép érzületét megtompitani uem tudják. — Tisztelet a koszorús költőnek, ott a hol helye van, de a politikai téren működése által semmi névvel nevezendő nagy dicsőséget a székely nemzetnek nem vívott ki. Ilyefalva választókerületében, de különösen Ilye— Valóban, nagy áldozatot hozunk mi nők a hiúságnak, — szakította most félbe a csendet; — ki- teszszük magunkat egy egész óráig az égető napsugaraknak, csakhogy hajunk valódi aranyfényt nyerjen. —r. — Önnek signora, természetesen fekete haja ép oly jól állott, mint a művészies, annyi fáradsággal előállított szőke, — felelt a dajka. Camilla tagadólag rázta fejét. — A divat azonban csak a szőke hajat találja szépnek és parancsainak szívesen engedünk. Mit nem adnék, ha oly természetes szőke hajam vol mint hallomás szerint Grimani Nerinának ! . . — Kiről beszél ön, signora? — kérdé az öreg, nem értve a nevet. — Vájjon fényesebb-e az ő haja az enyémnél ? — folytatá halkan, önmagához szólva Camilla, s ujjai köré csavarva lágy fürtéit a fényhez tartotta. — Nekem úgy tetszik, signora, hogy ön a tegnapi ünnepélyről kissé lehangoltan tért haza, — kezdte újból az öreg; — pedig ön volt ott a legszebb. — Ki mondja azt neked ? — vetette oda közönyösen Camilla. — Szemem! — volt a válasz. — A Maggiore- templom szolgája régi ismerősöm, ki a tegnapi esküvőre kis helyet szerzett nekem. Ott láttam önt, signora, mint kisérte gyönyörű öltözékében a menyasszonyt. Hallottam, mint sugdosták jobbra-balra, hogy a megjelent összes nők között nincs egy oly fenséges és szép, mint Morosini özvegye, kinek ragyogó szépsége a menyasszonyt is beárnyé koija. De ez még nem minden. Ma reggel signora Fa- liero komornájával találkoztam ; ez aztán elmondotta, hogy úrnője haragosan érkezett haza az esküvőről, mert ön úgy szépség, mint az öltözék pompája tekintetében is jóval felülmúlta az összes nőkormánypárti, mint az ellenzék. Végül a fent leírtak alkalmával az ilyefalvi női kört is meghívták, hogy a Jókai beszámoló beszédekor testületileg megjelenjenek, de ezt a tisztelt nők is ellenezték és a megjelenésre nem ajánlkoztak. Egy választó. Borosnyó, 1884. ápril 27. Tekintetes szerkesztő ur ! Mint a lapokból olvasom, Jókai csakugyan itt lesz f. hó 20 án, hogy a beszámolót megtartsa, s a mint értesültem, S.-Szentgyörgyön volt már egy értekezlet is, mely a fogadtatási sorrendet megállapította ; de sajnálattal vesszük tudomásul, hogy hozzánk nem jön el, csak Ilyefalvát éri a szerencse. Pedig itt mondott programmot, tehát a beszámolót is vártuk volna; hisz a koszorús Írónak mi is tudtunk volna egy egetrázó „éljent“ kiáltani, ha mint képviselőnek nem is teszszük. A jelekből Ítélve, úgy látszik, hogy Jókai a S.- Szentgyörgyé lesz, mert ott lesz diszebéd, fáklyászene és estély ... De sokkal nagyobb örömet idézett elő vidókünk- kön a gr. Nemes Nándor jövetele és hogy vele együtt jön több kitűnő elvtársa is, kiket előre is üdvözölünk és kérjük Nemes grófot, hogy ne rettenjen vissza attól, ha némely lap (nevét nem irom ki) feketének festi is itt a helyzetet, mert mi még élénken emlékszünk azon dalra, mely igy hangzik : „Nem kell Bakcsi nekünk, Eladta nemzetünk; Nemes székely nevünk, Nemes lesz követünk : — Éljen N emes Nándor!“ Ezt most is oly lelkesen zengjük, mint akkor, habár a dal Írója köpenyt fordított is; legyen szabad remélnünk, hogy Borosnyóra is el eljön a gróf, s el is várjuk. Szellemi élvezetben is részesül olykor-olykor közönségünk; a uagy-borosnyói műkedvelő testület gondoskodik erről. A „Zwingli ünnepély“ iránt, mely f. hó 22-én lesz, igen érdeklődik a közönség, estély is lesz válogatott műsorral, melyről annak idején bővebben fogok írni. Maradtam a tekts. szerkesztő urnák tisztelője. x-y. Nyilatkozat. Baróth, 1884. április 11-én. Tekintetes szerkesztő ur ! A „Székely Nemzet“ folyó április hó 8-iki számában a képviselőválasztási mozgalmak hirrovatá ban megbotránkozva olvassuk, miszerint alólirtakat a szabadelvüpárt végrehajtó bizottságába beválasz- tattak Baróthra. Tiltakozunk ezen neveink és elvünkkel űzött választás ellen s rosszalásunkat fejezzük ki e gyűlés intézőinek, a kik azon gyűlésre közülünk többeket két s a fiatalok úgy körülvették önt, akár a világosságot a molyok. — Igen, mind, csak egy nem 1 — mormogta keserűen Camilla. — És ki volna az az egy, a ki olyan vak, hogy nem bámulja önnek hóditó szépségét ?! ............. — Dandolo Cezar ! — volt a keserű válasz. A dajka elejté a szalagot, melyet úrnője hajába akart fonni. — Dandolo Cezar ?! -i- Hát nincsen ő Can- diában ? — Néhány nap óta ismét itt van; az őszszel nagybátyja azon ürügy alatt küldötte Candiába, hogy ott a köztársaság érdekeit figyelemmel kisérje s a viszálykodó feleket kibékítse; valójában pedig azért, hogy távol Velenczétől várja be Tie- pohval szemben tanúsított eljárásának eredményét s az ügy lefolyását. Minthogy azonban Tiepoli ismét felgyógyult és sem ő, sem rokonai Cezar ellen panaszt nem emeltek, a doge biztosnak tudván unokáját, hazahívta őt. — A könnyüvérü heves uracs gratulálhat magának, hogy oly könnyen megszabadult, — viszonzá a dajka. — Azt mondják, hogy Tiepoli azért állt el a panasztól, mert az összekocczanáe oka a doge gyámleánya volt. Tiepolinak szerelmi viszonya volt a leánynyal. titkos összejövetelekre ösztönző őt és Dandolo ezt vetette szemére, ezért ............. — Tudok mindent! — vágott közbe hevesen Camilla; — kétségtelen, hogy Tiepoli csak azért nem ragadta még a kitűnő alkalmat, csak azért nem emelt gyilkossági vádat ellenfele ellen, — a mi Cezar utolsó reményét is elrabolná — mert Grimani Nerina neve van az ügyben s ő inkább elállt ama tőrdöfé3 megtorlásától, mely csaknem halálát okozta volna, semmint kedvesét kompromittálná. (Folytatása következik.)
