Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-04-17 / 43. szám
Sepsi-Szentgyörgy, 1884. Csütörtök, április 17. XIV. évfolyam. 43. szám. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. IMIeg'j elenils: lietenteiüt háromszor: ZKIedclen., Cs-íitörtöl^örL és Szombaton. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, főpiacz, 629. sz. a. (Csillák Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre . ■ , 1 „ 80 „ Hirdetések dija: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenstein és Vogler. Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. Az antiszemitizmus. — 1884. ápril 16. (li.) Egy fontos kérdés, mely régen foglalkoztatja már a magyar közvéleményt. A kedélyeket régen lázitja fel már e kérdés, melynek lényege az állam rendének felbontása volna. Ez alkalommal nem is magával az antiszemitizmussal akarunk foglalkozni, hanem sokkal inkább más oldalról akarunk ahhoz hozzászólni. A kormányelnöknek ez a veszélyes mozgalom viz a malmára ; fel is használja hatalmas kortesfogásnak : megnyeri maga, illetve pártja részére a hazai zsidóságot. És ez valóban hajlandó is támogatni a kormányt, mely véleménye szerint megvédi őt s biztosítja jólétét. Ép ez irányban akarunk felszólalni, felvilágosítani a mi zsidóságunkat arról, hogy az antiszemitizmus oly mérvű elharapódzásának épen a kormány, épen Tisza Kálmán az oka.-— Évekkel ezelőtt volt, ott ült a kormány padjain egy képviselő, névszerint I s t ó c z y Győző, a ki minden alkalmat felhasznált arra, hogy szavát a zsidóság ellen emelje. Neki mindegy volt, akár boszniai vita, akár költség- vetési vita folyt : ő feltálalta a zsidó-kérdést, kiűzni akarta már akkor is a zsidókat Magyarországból, mert szerinte a zsidók okai a magyar nemzet romlásának. Ez a képviselő a kormánypárt és pártkör tagja volt. A kormánypártban, ép úgy a pártkörben is megbonthatatlan fegyelem uralkodik s a hatalmas miniszterelnök korlátlan, despotikus hatalmát még sem érvényesítette arra, hogy e képviselőt el hallgattassa. Nem tette, mert tetszett neki ez a játék, mert ő maga is csaknem úgy érez. A kormáuyelnök egy szót sem koczkáztatott az ily szándék és mozgalom elnyomására, hanem nevetett, mint mindenki. Pedig kár volt akkor nevetni, ime a következménye. Akkor egy ember volt a párt, egy szál képviselő volt minden ; ma másként áll a dolog, ma többen vannak és előreláthatólag még szaporodni is fognak. Ez pedig határozottan Tisza Kálmán érdeme. Ha ő idejében használja fel hatalmát, akkor mint egy csirájában elfojtott valamiről szólhatnánk s nem azon antiszemitizmusról, mely fájdalom, mind nagyobb hullámokat ver, a magyar nép vérébe is került már és elvégre is néplázadásban fog kitörni. Tisza Kálmán okos ember, ő tudta ezt s csak azért engedett szabad menetet a dolognak, hogy azt később korteskedésre használhassa fel, mint teszi jelenleg és nem tagadjuk, már-már némi sikerrel. A zsidóság belemegy a hálóba, — elég baj. Várt addig, mig beverik a zsidók ablakait, kirabolják őket, veszélyeztetve vau életök, — hogy akkor keljen védelmökre, hogy akkor kiásson feléjük: „oh, jertek ölembe, szép gyermekeim !“ Ilyen a Tisza Kálmán politikája. Élére állítani a dolgokat s azután akarni elejét venni. Ez a politika jónak tetszhetik eleintén, lehet annak pillanatnyi hatása, de állandó nem lehet. Ha a zsidóság fontolóra veszi a dolgot, akkor be kell látnia, hogy az antiszemitizmusnak táplálója Tisza Kálmán. S ha belátja ezt, akkor nem támogathatja azt & kormányt, melynek elnöke szemet hunyt akkor, midőn halált kiáltottak reájok s csak akkor kezdte támogatni őket, mikor már ölni is akarták; nem támogathatja azt a kormányt, melynek egyik tagja — az igazságügyér — határozott antiszemita. A hazai zsidóság Tisza Kálmánban védőjét véli látni. Igen, megvédi őket, de csak a választás előtt, hogy ők is megvédjék pénzükkel és befolyásukkal őt. Ez tagadhatatlan tény, ez elől kitérni nem lehet. Vegye fontolóra a zsidóság a dolgot és ne higyjen ámításokban és kortesfogásokban. Tisza Kálmántól már nem várhat az ország semmit, — de még a zsidók sem. A bécsi marhavásár kérdése. A marhavásár-ügy uj stádiumba lépett. A bécsi polgármesteri hivatalban ápril 14-én értekezlet volt, melynek befejeztével a polgármester rendeletet intézett a tanácshoz, fel - szólitva azt, hogy rendszabályokat hozzon javaslatba, melyekkel a bécsi vásárra elegendő marha felhajtása s a bécsi mészárosoknak a pozsonyi vásártól távoltartása legyen biztosítható, jHir szerint köz zó fogják tenni azon „liazafiatlan“* bécsi mészárosok neveit, a kik elmennek a pc-zsouyi marhavásárra. A romániai határzár megszüntetése érdekében legközelebbről Küküllőmegye fölterjesztést intézvén a kormányhoz, e körülmény az erdélyi gazdasági egyesületet arra birta, hogy a határzár további fenntartása érdekében tegyen lépést a kormánynál, s a példa követésére az összes törvényhatóságokat I is fölhívja. A főváros tanácsa e kérdéssel mult ülésén foglalkozván, mint levelezőnk írja, kimondta, hogy miután Romániában, vagy ha ott nincs, a vele szomszédos Oroszországban a marhavész jelentkezik és Románia Oroszország ellen határzárt nem tart fenn, s miután a hazai tenyésztő gazdaközönség a marhahús szükségletet itthon fedezni képes ; s végre miután Németországra a kiviteli tilalom hazánkat illetőleg fennáll: a legközelebbi közgyűlés elé oly javaslatot terjeszt, hogy a főváros hasonlóan pártoló felirattal támogassa az erdélyi gazdasági egyesület kérelmét. Az osztrák parlament ápr. 25-én kezdi meg ismét üléseit az ünnepek után. Az első tárgyak közé az északi vasúttal kötött egyezmény tartozik. Azonkívül a kongrua-törvény és az ipartörvény hatodik szakasza is tárgyalás alá kerül, föltéve, hogy az időből kifutja, mivel a parlament már máj. 24- ón befejezi ülésszakát. Khuen-Héderváry gr. horvát bán legközelebb Budapestre fog érkezni, hogy a horvát tartománygyü- lés elé terjesztendő kormányjavaslatokhoz a legfelsőbb jóváhagyást kieszközölje. Ezzel egyidejűleg a tartomány gyűlés határnapját is megállapítják. Az összehívás ezúttal nem a ház elnöke által, hanem egy kiráiyi leirat utján történik, mely — mint jelzik, — a gyűlés elé terjesztendő javaslatok sorrendjét is meg fogja jelölni. A megyei közigazgatási bizottság ápril 8-iki ülése. (Vége.) Séra Tamás árvaszéki elnök jelentése szerint február hó végén az árvák létszáma volt 8894, szaporodás 44 ; összesen 8938. Felszabadult nagy- korusitás által 16, férjhezmenetel által 6, halálozás által 9 ; összesen 44. Márczius végén árvalétszám 8894; február végén gondnokság alatt volt 151 személy; szaporodás 4 ; felszabadult 1, gondnokság alatt maradt 254. A háromszékmegyei összesített gyámpénztárnak február hóról áthozott készpénze volt 9561 frt 30 kr. Ehhez márczius hóban bevétetett különböző czimen 18893 frt 5 kr. Kiadatott 16550 frt 87 kr, melyet levonva a bevételből, 2342 frt 8 kr készpénz jött át ápril hóra. Az ügyforgalmat illetőleg február hóról elintézetlen ügy átjött 1021 drb; márczius hóban érkezett 782 drb; elintéztetett 772 ügydarab, elintézetlen 1031 drb. — Előadó reméli, hogy 3 hó alatt a hátrálék teljesen fel lesz dolgozva. A királyi adófelügyelő jelenti, hogy a mult márczius havában egyenes adóban 21,391 frt 92 kr folyt be. Hadmentességi díjban befolyt 344 frt 33 kr; az itt mutatkozó hiány onnan van, hogy a községi elöljárók csak e hóban választattak, másfelől a haddijkötelesek munkakeresetből még több helyen nem tértek vissza. A kataszteri igazgatóság munkálatainak megérkezése után a földadó előirása iránt intézkedés történt ; ennek, valamint a bizottságilag tárgyalandó adónemeknek előirása után az általános jövedelmi pótadó kivetése valószínűleg már áprilisban meg fog indíttatni. A IV. oszt. keresetadó, valamint a tőkekamat- és kereset- I adó megállapíttatván, az ezekről szerkesztett lajstromok az elöljáróságoknak kiküldettek a főkönyvbe és az adófőkönyvecskékbe való bevezetés végett. — Az adókivető bizottságok közül a sepsi-szentgyörgyi ápril 7-én, a kézdi-vásárhelyi ápril 10-én fejezi be működését. A királyi ügyész jelentése szerint márcziusban letartóztatott egyén volt 176, és pedig férfi 137, nő 39, Vizsgálati fogoly volt 59, elitéit 117; ebből 12 fegyencz, 23 rab és 82 fogházra Ítélt. A kir. törvényszék fogházában volt 113, a s.-szentgyörgyi I járásbírósági fogházban 31, a kovásznaiban 11, a nagyajtaiban 21. A hó végén fogságban maradt 88 egyén. Súlyosabb bűnesetért le volt tartóztatva 14; ezek közül 10 gyilkosságért, 4 gyújtogatásért. Rabtartási átalányból kiadatott 307 frt 23 kr; térit- ményképeu befolyt 24 frt 10 kr. — A bükszádi zavargások alkalmából 23 egyén lett letartóztatva. A vizsgálatok rendén ez ügy nemsokára tisztába jő. — A közbiztonság állapota általában most sem mondható kielégítőnek, minthogy a mult márczius hó folyamában beérkezett 84 bűnvádi jelentésből 2 emberélet elleni merénylet, 1 rablás és 12 gyújtogatásért volt emelve. A tanfelügyelő jelentése szerint a barótbi felső népiskolánál üresedésben levő szépírás, rajz, torna és énektanitói állomásra Török Ferencz budapesti polgári iskolai tan. képző harmadéves növendék neveztetett ki. A kézdi-vásárhelyi „Erzsébet“ árva leánynevelő-intézet épületének kibővítésére a miniszter 6000 irtot utalványozott. A kovásznál állami elemi leányiskolához gondnoksági elnöknek Hollaky Attila, tagokul Baricz János, Csia György, Deák Albert, Deák Domokos és Deák Sámuel lettek kinevezve. — Az állami iskolai gondnokságoknak és a községi iskolaszékeknek a közokt. miniszter kötelességükké tette, hogy havi gyűléseikről ezután a jegyzőkönyvet terjeszszék be a tanfelügyelőséghez. A miniszter értesítette az egyházi hatóságokat, hogy jövőben indokolt felterjesztésre hajlandó a felekezeti iskolákat is ellátni tanszereinkkel. Mikes Gyula, a kir. mérnök jelentéséből ki- veszszük a következőket: A brassó-ojtozi államút a hosszas havazás és hófúvások által sokat szenvedett, azonban eltekintve egyes szakaszoktól, az állalmit jókarban van. A közmunka-alap előirányzata szerint a bevétel 52,000 frt, kiadás 63,874 frt, — hiány 11,874 forint; e hiány főkép az aldoboly- szentgyörgy-bükszádí utón ujonan építést igénylő műtárgyaknak mintegy 12,000 írtra rugó költsége okozza, mely azonban elenyészik, ha az országos segélyből a miniszter egy bizonyos összeget engedélyezni fog. — A Bükszád felé vezető útnak állapota némely helyen a közlekedésre nézve veszélyes; ebhez képest határoztatik, hogy a megye alispánja még a fürdőidény beállta előtt a közmunka-költségelőirányzat „rendkívüli költségei“ czimén a jelzett utón a hiányokat bárittassa el. Még Kökössy Endre közgazdasági előadó s Nagy Gyula erdőfelügyelő tették meg jelentéseiket; ezek után pedig különféle apróbb ügyeket in-