Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-04-03 / 38. szám
Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIV. évfolyam. 38. szám. Csütörtök, április 3. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY, Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. 3yEeg-j©leniig Ixetexilcint háromszor: ZL2Zed.c3.en, Osvitörtölsön. és Szombaton. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, fo'piacz, 629. sz. a. (Csulak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre posBernstein Márk könyvnyomdája, hová tán küldve: az előfizetési pénzek és hirdetések bérEgész évre . . . 7 frt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 80 „ mentesen küldendó'k Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. Előfizetési felhívás a Nemere „HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY“ ozlmfL politikai és társadalmi lap 1884. tizennegyedik évi folyamára. Előfizetési ára: Egész évre..........................7 frt — kr. Félévre...............................3 , 50 „ Negyedévre...........................I „ 80 „ Külföldre egész évre . . 9 „ — „ Előfizetőinket tisztelettel kérjük, előfizetésüket megújítani, valamint az előfizetési pénz beküldését illető intézkedéseiket idejekorán megtenni, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, miután fölösleges példányokat nem nyomattat- hatunk. Az előfizetés legczélszerübben postautalvány mellett eszközölhető. Az előfizetési pénzek a „Nemere Határszéli Közlöny“ kiadó-hivatalának Bernstein Márk könynyomdájába Sspsi-Szentgyörgyre küldendők. A Nemere „Határszéli Közlöny“ kiadóhivatala. S.-Szentgyörgy, 1884. ápril 2. (n) ;,Pesti Napló“ és „Székely Nemzet“,— Apponyi és (rs.) — mely hatalmas különbség! Mely merészség e négy nevet egymás mellé állítani! A „Pesti Napló“-t, a magyar hírlapirodalom legjobb, legfenköltebb szellemű lapját a „Székely Nemzet“, egy vidéki szubvenczió- nált lap mellett említeni! . . . Apponyi Albert, a magyar parlament egyik legkiválóbb férfia, a legjelesebb politikusok egyike — s (rs.), egy ismeretlen áljelzés alá burkolózó nagyság ! Mily nevetséges, mikor egy vidéki lapocska, melynek politikája nincs, de nem is lehet, egy lap, mely vagy nem ismer, vagy nem akar ismerni, vagy melynek nem szabad ismerni különbséget jó és rossz politika között, előáll s örökösen egy világlapon, annak politikáján és hangján nyargal. És ime, a világlap hallgat, jónak látja tudomásul sem venni — úgy tartja, nem érdemes. Mi sem gondolnánk a dologgal, nem is minket érint; de lehetetlen hallgatni akkor, mikor egy lap azt Írja, hogy „a botrányos kihágások értelmi szerzői nem mindég a czeglédi söpredékben kereshetők. Olyan helyen találhatók fel azok, hová ez idő szerint a rendőrség keze még nem ér el: a sajtóban. Fájdalom, ez a legbiztosabb melegágya annak a dudvának, mely az elégületleuség köpeuyege alatt elnyomja az állami békés fejlődés tenyészetét. Csak nézze meg a Pesti Napló minden egyes számát: nem igaz-e, nem játszik-e ott folytonosan a nép közérzületével ?“ Ez a hang nem enged hallgatni. Az illető czikkiró csak akkor vette talán észre, hogy mit irt, mikor czikke — fájdalom — már megjelent. Valóban fájdalom! mórt nagyon megszomoritó jelenség, mikor maga a sajtó törekszik a maga korlátozására, Vagy mást jelent-e az, hogy „oda ez idő szerint még nem ér el a rendőrség keze“? Elhiszem, hogy a kormány lapjai szeretnének oly sajtótörvényt, mely uekik szabad tért engedne, megengedné, hogy ők gorombáskod- janak, de az ellenzéki lapok legalább is czen- zura alá essenek. Legalább ily színezete van annak a vezér- czikknek, mely a „Székely Nemzet“ 51. számában megjelent s mely nyílt merénylet a magyar sajtószabadság ellen. Értjük az ily politikát. A kormányt dicsérni szabad, bármenynyire is tiporják sárba az ellenzéket, de' ha ez meri felemelni hangját, akkor úgy jár, mint a „Pesti Napló“, melyre a „Sz. N.“ a lázitás bélyegét akarja rányomni. Szegény tatár! . . . Szentimentaliter panaszkodik, hogy „a mi kiáltó szavunk elhangzott a pusztában.“ El biz az! — el is fog az hangzani mindenkor, mig elve nem lesz más tányérnyalásnál. Mi bizonyos határig tisztelni tudjuk a kormánypárti lapokat is, de e határt a „Sz. N.“ jóval túllépte. Értjük azt, hogy támogatja erkölcsileg pártját, — kötelessége is, mikor ez adja meg neki az éltető erőt; de mikor valamely lap annyira megy, hogy azért, mert például a kormányelnök nem barátja az arisz- tokrácziának, a mágnásoknak, azért ezek ellen fordítja fegyverét, ezek ellen egész czikksoro- zatban mintegy izgat és lázit, csaknem res- publikánus jellegű czikkeket ir; akkor csakugyan vége van már mj&dehnek. A „Székely Nemzet“ nemzetibb a „Nemzetnél, már úgy a maga módja szerint. Tudja-e a czikkiró B. N. ur, mivel vádolja a „Pesti Napló“-t ? Azt hiszem, későn tudta meg. Nézzen a tükörbe s meg fogja látni azt, ki hangjával fellázítja a kedélyeket s hogy székelyesen szóljak, kinek hangjától megcsömörlik az olvasó. És azután még (rs.) uram ! ő „szédelgő“- nek nevezi Apponyi Albert grófot, szédelgőnek az ő politikáját. No, ezt ugyan megadta ! Mit szól erre a világ? Kaczagjon e, vagy haragudjék az ember, azt megállapítani nehéz volna. Legjobb figyelembe sem venni; mert mikor valaki azt írja a „Pesti Napló“-ró), hogy hangja lázitó, Apponyi Albertról pedig, hogy politikája szédelgő s túlhaladja a rendes politika határát: akkor azután megszűnt minden komolyság, ezen jót lehet kaczagni, de mást már nem. Más lapnak hátrányára van a kis olvasókör, a „Székely Nemzetinek pedig nagy előnyére, mert végre is nem jó vért szülhetne az ily folytonos hang. Szolgáljon ez feleletül az idézett két czikk- re, melyet figyelmen kívül hagyni nekünk a legjobb akarat mellett is lehetetlen volt, s ha a „Székely Nemzet“ más módon nem képes felsrófoltatni szubvenczióját, ha ez az egyedüli módja, akkor bizony nagyon szomorú. De elég ebből; nem érdekli a mi olvasóinkat annyira a „Székely Nemzet“, azok rég leszámoltak már vele ; de végül is csak e találós közmondást akarjuk tisztelt laptársunk figyelmébe ajánlani: „Magad háza előtt söpörj!“ Az ipartörvónyjavaslat általános tárgyalása, bár még tizennégy szónok van szólásra feljegyezve, e hót folyamán alkalmasint véget ér; mivel a vita, tekintettel arra, hogy általánosságban a törvényjavaslatot a ház minden tagja elfogadja, csaknem tárgytalanná válik s inkább a részletes tárgyalásnál várható a különböző vélemények kifejtése. Egykét szónok kivételével mindenki előre jelezte, hogy a részletekre nézve kifogásai vannak, s igy a részletes tárgyalás előreláthatólag több napot vesz igénybe. Kormánypárti körökben azt óhajtják, hogy a törvényjavaslat a húsvéti szünidő előtt részleteiben ia elintéztessék; ennek következtében a kormánypárt részéről alkalmasint inditványozni fogják, hogy az ülések ezután délutáni három óráig tartsanak. Egyáltalában nem helyeselhetjük azt, hogy a törvényjavaslatot mindenképen gyorsan igyekeznek keresztülhajtani, mert nagyon is kívánatos, hogy a rendkívül fontos törvényjavaslat minden oldalról való beható tárgyalása elé akadályokat ne görditsenek. Az önálló vámterület ellen szállott síkra pénteken a képviselőházban Tisza Kálmán. E megdöbbentő nyilatkozatra a „Pesti Napló“ a következő helyes megjegyzéseket teszi: „Tisza érvei (a külső magyar vámterület ellen) ugyanazok, melyeket néhány nappal ezelőtt a „Nemzet“ hangoztatott, s melyeket volt alkalmunk megczáfolni. Ha meggondoljuk, hogy az uj gazdasági kiegyezési tárgyalásoknál a magyar kormány fegyverét csak is az önálló vámterület képezheti, könnyű elgondolni, hogy milyen lesz ez a kiegyezés oly kormány auspiczium alatt, mely fegyverét igy előre dobja. De hát reméljük, hogy az uj kiegyezést nem Tisza Kálmán fogja megkötni.“ A községi vadászterületek köteles bérbeadásának ellenőrzése czéljából a belügyminiszter a következő körrendeletét intézte az Összes megyei és városi törvényhatóságokhoz: A községi tulajdont képező, valamint azon más egyéb vadász- J területek, melyek az 1883. XX. törvénynek az önálló vadászterületeket meghatározó 2. §-a rendelkezései alá nem esnek, ugyanazon törvény 3. §-a értelmében az 1871. XVIII, törvény 110. §-b.m megállapított eljárás szabályai szerint legalább 6 évre bérbeadandók lévén, annak megállapítása czéljából, hogy az 1883. ápr. 9-ón hatályba lépett törvénynek a kötelezett bérbeadásra vonatkozó rendelkezése kellően végrehajtatott-e ? felhívom a törvényhatóságot, hogy az ezen törvényhatóság területén levő összes községek vadászati jogának bérbeadására vonatkozó adatokat hozzám lehető mielőbb terjeszsze fel. Ezen adatok szolgabirói járások szerint táblázatos kimutatásba foglalandók, mely kimutatás rovatai a következők: 1. A község, illetőleg a városi törvényhatóság neve. 2. Az 1883. XX. törvényczikk 3. §-a értelmében bérbeadott vadászterület kiterjedése ca- tastralis holdakban. 3. Az évi bérösszeg nagysága. 4. A bérleti idő tartama, s azon esetben, ha a vadászterületek valamelyikére nézve a 1872. VI. törvényczikk alapján kötött szerződés még érvényben van, ezen körülmény s hogy a bérszerződés mikor telik le? a kimutatás „jegyzet“ rovatában szabatosan kitüntetendő lesz. Budapesten, 1883. évi márcz. hó 24. Tisza. Képviselőválasztási mozgalmak. Márczius 30-án Verseczen volt szép értekezlete a közjogi alapon álló ellenzéknek. Szilágyi Dezső jelent meg Verseczen, az ottani választók meghívására, s a mostani képviselő és jövő jelölt, G r e- c s á k Károly mellett szólva, hatalmas beszédben adta elő a mérsékelt ellenzék politikai irányát é3 elveit. Ezen értekezlet azért is különös figyelmet érdemel, mert nemzetiségi helyen tartatott. Verseczen mind a németek, mind a szerbek a mérsékelt ellenzékhez csatlakoztak, ezzel kifejezést adván hazafiasságuknak és annak, hogy táYol állanak minden destruktiv iránytól. A Budapesten tartott szerb pártgyülós loyalitása igen figyelemreméltó visszhangot talált a mai verseczi értekezletben. A budapesti belvárosban az úgynevezett párton- kivüli gróf Zichy-párt tartott pártértekezletet. A nonsens, mely a pártonkivüli pártból áll, őgyrészt a márcz. 30 iki belvárosi gyűlésen kirivóságában nyilatkozott, másrészt egyes szóríokok szellőztették az álarczot is, mely egy éppen nem szép alakot, a kormánypártot e bujósdiban takarja. Mi nem két-
