Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-04-03 / 38. szám

— 150 —

kedünk Máttyus Arisztid és gr. Zichy Jenő urak jóhiszeműségében, de midőn az egyik azt mondja, hogy alkotmányos országban nem kell a hatalom mellett és hatalom ellen küzdeni, gr. Zichy Jenő meg azt hangoztatja, hogy ő az „ipar gróf“, s ezért válaszszuk meg: ezek mind igen kedélyes dolgok lehetnek, de a legkevésbbé sem illenek az oly választókerület értekezletébe, mely Deák Ferenczet mondhatta a magáénak. A belvárosi 'választóknak van kitűnő képviselőjük és jelöltjük: Királyi Pál, őt fogják megválasztani, a mi kitűnt a mai értekezletből is. S ez volt a mai belvárosi értekezleten a legörvendetesebb.

Gróf Apponyi Albert beszéde

a képviselöház márcz. hó 27-iki gyűlésében az ipartörvény tárgyalásakor.

(Vége.)

Ellenben az individuális termelés tere, a melyben minden egyes termények a megrendelő individuum egyéni szükségletéhez, esetleg ízléséhez kell alkalmazkodnia: ez marad az a tér, melyen a kézműipar a kellő egyéni és értelmi erkölcsi kvalitások feltételezettsége mellett diadalmasan megállhatja s meg is fogja állani helyét a nagy vállalkozás versenyével szemben.

Ámde, miként az előbb mondám, ezt a két nagy piaczát az ipari termelésnek épp oly kevéssé lehet egy preczíz határvonal által egymástól elválasztani, a mint forgalmilag nem lehet a nagyipart a kisipartól megkülönböztetni, ezen két osztály határai ingadoznak, és hogy a határvonalak ingadozó pontjain, hol a kis ipar nyomul előre, a kézműipar a maga számára mennyit képes megtartani, mennyit képes megmenteni, ez legelső sorban valamely országos kézmüiparosaink egyéni, vagy általános szellemi, mint szakképzettségi és erkölcsi tulajdonaitól függ.

És ez az a pont, t. Ház, melyen én a jelen javaslat által behozatni szándékolt és általam három alapelvre visszavezetett intézkedéseket üdvözlöm. Mert nem a versenyviszonyoknak direkt alterálását, mi lehetetlenség, hanem igenis az ország kézmüipa- rosai egyéni tulajdonságainak emelését és ez által azok képesitését arra, hogy a kétes térből a nagy vállalkozással szemben minél többet maguknak megválthassanak : ez az a gyümölcs, ez a lehetőség, melyet a jelen törvényjavaslat intézkedéseitől várok. (Helyeslés.)

És valóban t. ház, állítsuk szemben a czélba vett organizácziónak remélhető működését, legelső fokozaton a fiatal iparos generácziónak a tanonczok ki- képeztetésére nézve találunk biztosítékokat, a menynyiben a tanszerződés megkötése a hatósági ellenőrzés alá helyeztetik a tanonczoknak úgy gyakorlati, mint theoretikus kiképeztetésére nézve a kötelességeknek egy bizonyos minimuma állapíttatott meg.

Tovább haladva a szakismeret megszerzésétől és az arra vezető kurrikulum bevégzésétől teszi függővé az önálló iparűzés jogát; rendszerint mondom, — mert e tekintetben bizonyos kivételnek helyt engedni kell és ez által kizárja azokat, kik oly képességgel nem bírnak, melyek a kézműipart a nagy iparral való versenyében fennállhatóvá teszik. Végre a testületi kötelezettség megállapításában az a nagy

NERINA.

— Történeti beszély. —

(Folytatás)

— És Foscarí Camilla? — mondá szemrehányó- lag Giovanni.

Cezar arcza elsötétült.

— Miért nevezed meg e hamis boszorkányt ? Mindazon nők közül, kiknek valaha szerelmet esküdtem, ő az egyetlen, kinek nincs joga engem hűtlennek nevezni; nem én hagytam el őt, hanem ő engem a gazdagabb kérő miatt. Mikor Florenzben értesültem eljegyzéséről, dühöngtem a haragtól, s ha nagybátyám határozott parancsára erőszakkal nem tartottak volna ott, akkor képes lettem volna megfojtani őt akár az oltár lépcsőin is. De — folytatá tovább, mialatt görcsösen összeszoritott öklének ujjai engedni kezdtek s arczának haragos kifejezése szelídült —- rég elfelejtettem s megbocsátottam én azt már; s elvégre is, mit gondolok én Morosini Miklós özvegyével ?

Ő tegnapelőtt óta itt van Velenczében, — mondá Giovanni, kíváncsian vizsgálva fivére arczát.

Cezar hirtelen hátraforditá fejét.

— Camilla itt, Velenczében ! ?

— Nerina jövendő férjének nyugodtabban kellene e hirt fogadni! — veté oda a másik.

Balgaság! — kiáltja Cezar egy mély sóhaj kíséretében. — Nerina képe kitörölte teljesen szivemből az övét; de valahányszor hallom nevét, mindig újra s újra felébred bennem a nagy szenvedély emléke és megújul ama keserű fájdalom, melyet nekem okozott. Legjobban szeretnék vele nem is találkozni.

hézag eddigi iparlörvén/hozásunk, annyira, mennyire lehet, pótoltatik, a mely abban állott, hogy még az üdvös intézkedések is a végrehajtás lehetőségének hiányán szenvedtek hajótörést; hanem ellenkezőleg különösen a tanonczok tartására és kiképeztetésére vonatkozólag nagyfontosságu intézkedéseket és szabályokat szakképzett, az ügy iránt természetszerűleg érdeklődők, szóval magának az iparnak ellenőrzése alá helyezzük, és a testületi szellem fejlesztése alatt az ipar önérzetét és becsületbeli öntudatát fokozzuk. Nem hiú tehát a remény, hogy ezen hármas intézkedésnek kombinált hatása által, ha az iparosság különben, a mi mindig nélkülözhetetlen, teljes jóakaratával is még az eddiginél is nagyobb buzgalommal hozzálát ezen intézmények használásához, mondom, talán, nem illúzió remélni, hogy ezen hármas intézkedés kombiná- cziója által sikerülhet iparosainknak nagy szellemi, mint erkölcsi niveauját, valamint szakképzettségét és ez által indirekt versenyképességüket is fokozni.

Ez, t. ház, az a felfogás, mely talán az ezen intézkedésekhez fűzött magasabb röptű reményekhez képest igen rideg, de ez az a felfogás, a melyből kiindulva, pártoltam én azon intézkedéseket, melyek e javaslatban foglaltatnak, s ez azon alapgondolat, melyből kiindulva én ezen javaslathoz általánosságban hozzájárulok. (Helyeslés.)

De, t. képviselőház, említettem bevezetőleg a gyári törvényhozást. Az a fejezet, mely a gyári munkásokra vonatkozik, ezen törvény keretében a dolog természetéhez képest csak igen vázlatos és csak provizórium képében használható intézkedéseket tartalmaz. Az intézkedések iránya egészben véve helyes és e tekintetben az 1872-iki ipartörvény alkotói iránt elismeréssel kell lenni, hogy egy oly időben, midőn a külföldi gyári törvényhozás sem volt annyira előhaladva, mint ma és midőn egyáltalában a szocziál politikai irányzatok még nem voltak any- nyira megérve, mint ma, egészben véve a helyes keretet megtalálta, melyen a gyári törvényhozás haladhat. De ezen keret oly hiányosan van kitöltve, hogy a törvénynek különösen most érintett fejezete, a végrehajtás teljes hiánya miatt a legtöbb helyeken csupán írott malaszt maradt. Tudomásom van pl. arról, hogy egy oly városban, mely Magyarország legiparosabb és legczivilizáltabb városai közé tartozik, az ott létező gyári vállalatok háromötöd részben még azon igen egyszerű szabálynak sem volt megfelelve, mely azt kívánja, bogy a munkarend a gyárban kifüggesztve legyen; hogy a munkarend azon másolata, melyet a törvény az iparhatóságnak megküldetni kíván, egyetlen egy gyári vállalat által sem küldetett be. Ugyanezen a helyen történt, a fiatal munkások munka-maximuvára vonatkozó intézkedések, mintha nem Ízlettek volna, egyszerűen ignoráltattak. 16 éven alóli ifjak egész 14 órai munkaidőre szőrittattak. — Az élet és egészség biztosítására vonatkozó intézkedések pedig teljesen ismeretlenek voltak.

Én nem hiszem, t. képviselőház, a mint azt előzetesen mondottam is, miután ezen javaslat a kézműipar rendezését tűzte ki organicze czélul, hogy ezen javaslat keretében czélszerü lett volna a gyári törvényhozásra is kiterjeszkedui; de ez alkalommal ki akartam fejezni azon meggyőződésemet, a mit annál inkább akarok kifejezni, mer némely illetékes helyen ezzel ellentétes véleményt tapasztalok, hogy

— Ez hiábavaló kívánság, mert úgy hallom, hogy ő állandóan itt marad, s minthogy a gyász, melyet férjéért egy római kolostorban viselt, letelt, ő ismét a világba lép, részt vesz a világ zajában s lehetetlen, hogy vele ne találkozzál. Ha okos vagy, akkor közeledni is fogsz hozzá s azon leszel, hogy a hűtlen szeretőben jó barátnéra találj. A Foscari s Morosini család igen hatalmas, mindket- tőhez pedig közel rokonság köti őt; szépsége, esze és vagyona pedig igen nagy befolyást biztosit neki a két családra, mely — ha előnyödre érvényesíti, igen sokat használhat neked ngy most a Tiepoli ügyben, mint később a dogeválasztásnál. E két család sem mellettünk, sem ellenünk nincs, ők teljesen neutrálisak, az ő szavazataik fognak dönteni a dogeválasztásnál 8 nagyrészt tőlük fog függeni, vájjon ellened vagy melletted határoz-e a negyvenesek tanácsa, ha Tiopoli barátai és hívei gyilkossági váddal lépnek föl ellened.

— És te azt akarod, — kérdő ingerülten Cezar

— hogy én ama nőnél, ki nekem szerelmet s hűséget tört, szószólásért könyörögjek ?

— Nem, oh nem ! —válaszolt higgadtan Giovanni.

— Én csak azt akarom, hogy te harag és ellenségeskedés nélkül találkozzál vele s hogy alkalmat nyújts Morosini Mihály özvegyének jóvátenni azon hibát és igazságtalanságot, melyet rajtad egykoron Foscari Camilla elkövetett.

Gyönyörűen hasadt a következő hajnal. A nagy szél megszüntette a sűrű ködöt; a sötétkék égről melegen süt le a nap, sugarai bearanyozzák a város tornyainak óntábláit, keresztül hatnak Nerina lakosztályának ablakain is s felzavarják őt rörid álmából. Csak hajnal felé birt elaludni, csak ekkor vett erőt rajta az álom. Teréz még mindég ott

nem időelőtti dolog Magyarországon a nagy ipar mai stádiumában a gyári törvényhozás feladatával is foglalkozni.

En, t. képviselőház, nem látnék abban előrelátó államférfim bölcsességet, ha, mi remélhető, iparfejlődésünket mindazon szocziális bajokkal és kinövésekkel együtt engednŐk fejlődni, melyek más előre haladt országokban a szocziális békét ma már fenyegetik ; hanem államférfim eljárást csak abban láta nék, ha a gyári törvényhozásnak legalább humanisztikus feladatait már most felkarolva, annyiban kerékvágást szabnánk meg a gyáripar fejlődésének, hogy avval együtt ne fejlődjenek a szocziális bajok, melyeknek leküzdése később óriási nehézségekbe ütközik. (Helyeslés a baloldalon.)

Én ezt C3ak meggyőződésként fejezem ki; nem adok be erre vonatkozó indítványt, sem határozati javaslatot, mely amúgy se foglalhatna magában I egyebet, mint felhívást a kormányhoz, hogy a gyári I törvényhozás feladataira nézve javaslatot vagy ja- taslatokat terjeszszen a ház elé. Egy ily határozat ma egy kimulófólben lévő képviselőház részéről gyakorlati horderővel úgy sem bírna, azért megelégszem meggyőződésem egyszerű kijelentésével.

Annyit azonban bátor vagyok előre jelezni, hogy a gyári munkásokra vonatkozó fejezetben még azon szempontból is, hogy az csak legideiglenesebb hézagpótlónak tekinthető és daczára annak, hogy a köz- gazdasági bizottságban némely fontos elvet keresztülvinnünk sikerült, pl. a gyár-felügyelői intézménynek, bárcsak csirájában, lefektetését, a segélypénz- tárügy általános rendezésének, habár csak elvileg is, kilátásba helyezését, az ifjú munkások oltalmáról tett behatóbb intézkedést; mondom, mindezek daczára még egy oly sürgős és mellőzhellen intézkedés van, melyre nézve fentartom magamnak, hogy a részletes vitánál okvetlenül indítványt tehessek, és ez a női munka oltalmára vonatkozik, melyre nézve sem az eddigi törvény, sem a javaslat egyáltalán semmit sem tartalmaz.

Ezek után, t. ház, nem marad egyéb bátra, mint az általam a javaslat konkrét tárgyaira vonatkozólag röviden elmondottakra ismételten hivatkozva, kijelentenem, hogy különösen a testületi szervezet ki nem elégítő megállapodásával szemben fentartom ugyan magamnak indítvány megtételét vagy pártolását a részleteknél, de a javaslathoz általánosságban hozzájárulok. (Hosszas, élénk helyeslés.)

A választások előtt.

Kézdi-szék, 1884. április hő.

Korunk a nagyratörő eszmék és elvek forrongó harczának kora. Nemzeti életünk az utóbbi három- négy évtized folyama alaít sok szép, pmagasztos és életrevaló társadalmi eszmét és boldogító elvet érlelt és testesített meg, melyek ezredéves alkotmányunk bástyái között és alkotmányos szabdságunk- nak az abszolutizmus nyűge alul történt felszabadulása óta és annak érzetében tagadhatlanul népünk gyakorlati és szellemi életében ma már elismerésre méltó vívmányokban nyilvánulnak. De mig a bilincseiből kibontakozott és öntudatra ébredt magyar nemzeti szellem, ez az európai müveit nemzetek sorában és a világtársadalom összhangzatos megalkotásában fenséges hivatás és küldetéssel biró

ült ágya előtt, fürkészte vonásait, ügyelt minden mozdulatára; az ő pilláit kerülte az álom, ő ellenállt annak is.

Nerina bámulva nézett reá, keblét valami borzasztónak tudata nyomta; elgondolkozott egy per- czig, de a másik pillanatban világosan állott előtte minden, — maga előtt látta az egészet borzasztó valóságában, megfeledkezett méltóságáról, nem gondolt arra, miként viselte magát komornája eddig vele szemben s összetett kezekkel fordult az álnok leány felé :

— Könyörülj rajtam és engedj menekülni! . . . Ha talán félsz a doge haragjától, jer velem, a Tie- polik elég hatalmasak, hogy téged is védjenek; jer velem, jegyesem aranyakkal fogja megfizetni e szolgálatodat.

Könyörülj rajtam Teréz! — gazdaggá szerencséssé teszlek, adok aranyat és ékszert, a mennyit csak szived kíván, csak engedj, — oh kérlek, engedj repülni innen ! . . .

Teréz ajkain hideg, kegyetlen mosoly vonult el s tagadóan rázta fejét.

— Hiába pazarolja szavait, signora; egy követ előbb lágyítana meg, mint engem. Talán elfeledte, mit önnek előbb mondtam ?

Nerina a fal felé fordult, találkozni sem akarván a bosszútól ragyogó tekintettel; de Teréz egy mozdulattal hátrahuzta az ágy függönyét.

Nerina reá nézett, de a cseléd nem jött zavarba.

— Keljen föl, signora — szólt hozzá — s rendezze öltözékét; fenséges nagybátyja, a doge már kétszer tudakozódott ön után s meghagyta, hogy azonnal menjen le hozzá, mihelyt felébred.

Nerina szó nélkül engedett a merészségnek, felkelt s felöltöztető; magát belátta, hogy itt minden kérése hasztalan. Szemeibe könyek lopóztak, de ő elnyomta azokat, nem akarván, hogy az áruló le-