Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-04-01 / 37. szám

— 14G —

Választási mozgalmak.

Ily czira alatt a „Kolozsvári Közlöny“ idei 74. számában Sepsiből, értsd S.-Szentgyörgy, levelet irat magának azon czéllal s kijelentéssel, hogy 0 tájékozza a világot a székely felfogás és háromszéki viszonyok felől.

Komoly tájékozottságának bizonyítékául így ír: „Az ellenzéki lapok bizonyítékai itt kacsának bizonyulnak.“ De vegyük rendre, mit ir a „K. K.,“ az erdélyrészi szabadelvű párt közlönye.

„A nagyajtai választókerületben Incze Józsi saját pártjának sem kell. A szabadelvüpárt itt egy tekintélyes képviselőt fog (de mikor?) jelöltül felállítani, kinek azonban nevét ez úttal nem árulom el. A liberalizmus embereinek alapos reményük van a győzelemhez.

Kézdiszékben Lázár Mihály, mint halljuk, aláírta a függetlenségiek programmját és reversalist adott az ultramontán pártnak, hogy soha ellenük nem szavaz. Bátran teheti. Az ő csillaga is már alko nyúló félben van. A varázs sokat veszített hatalmából, nemsokára teljesen eltűnik. Proverb. Se hideg, se meleg nem vagy, ennélfogva stb.

Kézdi-Vásárhelyen Ugrón Ákos aligha fog zöldágra vergődni. Pár nap múlva eldől a sorsa.

Bereczkben nincs az ellenzék számára tér. A be- reczkiek nem fognak azon kormány iránt hálátlan lenni, mely őket az utóbbi évek alatt annyi előnyben részesítette.

Orbaiszékben a szabadelvű párt Thury Gergelyt kicseréli, a mennyiben ő Lázár Mihálylyal szemben szándékozik fellépni. Az uj szabadelvüpárti jelöltre nézve még eddig végleges megállapodás nem történt.

Az ellenzékfsoha egy lelket sem kapott e kerületből.

Végül jön az ilyefalvi választókerület és Sepsi- Szentgyörgy városa. Utóbbiban három ellenzéki ember van. Ezek mellett a szabadelvű párt egyhangúlag fogja képviselőjét megválasztani. Hogy kit ? az kitudódik annak idején.

Az ilyefalvi választókerületben a közjogi ellenzék, helyesebben az ultramontán-feudalis párt gr. Nemes Nándort szándékozik felléptetni. Soha jobbkor! Az ilyefalvi kerület választói nem akarnak Jókain kívül mást választani. Csak ha ő mint megválasztott képviselő nem fogadná el a mandátumot, akkor gondolnának másra.

íme igy állunk jelenleg Hároinszékmegyében!“ — igy kiált fel önhittséggel a buzgó tudósi tó.

Bezzeg ilyen rendben van a szénája Háromszéken a hatalmas kormánypártnak, mondjuk mi. Maga ezen őszintén tájékozott közlemény elárul mindent és azt minden esetre tudtul adja, hogy a megyében a kormánypártnak egyetlen egy választókerületben sincs határozott jelöltje.

S.-Szentgyörgy város, hol nézete szerint csak három ellenzéki ember van, — csak biztos lehetne; de még erről is csak annyit mer mondani a kiválóan „Szemes“, „hogy kit ? — kitudódik annak idejében.“

Igazán „difficile est satyram non scribere“ Szemes ur vaksága miatt, ki át sem látja, hogy Há- romszékmegyében odafejlődött a kormánypárt dolga, hogy még jelöltet is szégyel megnevezni. Bezzeg! e tekintetben is még csak kacsát sem tud jámbor olvasóinak tálalni.

Erre is elmondhatják majd az illetők: „Ments meg Uram barátaimtól, ellenségeimtől majd óvakodom én ,u

SJüRCBJL

NERINA.

— Történeti beszély. —

(Folytatás)

El voltam ütve e szándékomtól is, és nem maradt számomra más, mint a lelkészi pálya. Erre készültem tehát, életemet az egyháznak, istennek akartam szentelni. De innen is visszautasítottak. „Ki a szentek szolgálatába akar lépni, — volt a válasz — annak testileg és lelkileg is egészségesnek kell lenni, az Úr megbélyegezettjei kizárvák az Ur szolgálatából.“

Oh, Cezar ! szomorú tapasztalatokkal tértem visz- sza Szt.-Onotrioból, mikor szülővárosom határát először léptem újra át!

Tőlem minden, de minden meg volt tagadva, — úgy a szerelem boldogító üdve, mint a becsvágy kielégítése. Én véghetetlenül boldogtalan valék. Gyűlöltem a világot, melynek számomra csak megvetése és gunyja volt; gyűlöltem az embereket, kik többre becsülnek egy sima arczot és szép növést, mint észt és tudományt; minden egyenes hátú emberben természetes ellenséget láttam.

Voltak pillanatok, és nem tagadom, gyakran voltak ilyenek, mikor nagy árvizet kívántam Velen- czére, mely az egész várost a tenger fenekére sodorná, mert akkor mindnyájan egyenlők volnánk, táplálékul szolgálhatnánk a halaknak s nem volna legalább semmi különbség már köztem s amaz általam irigyelt szerencsések között.

Ekkor jöttél te haza Florenzből, hova nagybátyánk társalgási modort s finomabb szokásokat taGróf Apponyi Albert beszéde

a képviselőház már ez. hó 27-iki gyűlésében az ipar- törvény tárgyalásakor.

T ház ! Megengedem, hogy a t. házra nézve némileg fárasztó hatással van egy olyan talán hosz- szura nyúlható vita, a mely valósággal nem is vita, mert a törvényjavaslat ellen eddig senki a házban fel nem szólalt, ellene senki még csak feljegyezve sincs. De azért mégis méltóztássék megengedni, hogy mint a közgazdasági bizottság tagja, midőn nagy elvi jelentőségű reformok honosíttatnak meg ezen törvényjavaslat által az ipar terén, szavazatomat igen röviden indokoljam, s elmondjam, hogy mit várok ezen reformtól és mit nem várok tőle.

Az ipartörvénynek czime tulajdonkép többet igér, mint a mennyit magában foglal. Mert ez a törvény, valamint azon organikus törvények, melyek szintén ipartörvény czime alatt Németországban és Ausztriában léteznek, voltaképen csak az ipar egyik ágának, a kézműiparnak törvényes rendezését képezik. Igaz, hogy foglaltatik ezen törvény keretében is egy fejezet, mely a gyári munkásokról szól, valamint foglaltatnak hasonló fejezetek és egyes intézkedések az általam idézett idegen törvényekben is. De ez a fejezet, hogy úgy mondjam, csak inczidentális természetű; én ezt csak hézagpótlónak és a legszükségesebb intézkedések ideiglenes létesítésére czél- zó provizóriumnak tekinthetem addig, mig — a mire előadásom végén visszatérni fogok — rendszeres gyári törvényhozás fog létesülni.

En a törvényjavaslatot tehát olyannak tekintem, mely a kézműipar organizáczióját veszi czélba, és ez a megszorított feladat képezi a bírálatnak is alapját. Tudom t. ház, hogy ha arról van szó: kézműipar, gyáripar, kisipar, nagyipar, mi mindannyian többé-kevésbbé alkotunk magunknak fogalmat arról, hogy ezen szavak alatt mit értünk; ámde ha azután ezen fogalmat akár tudományosan, akár pre- cziz törvényhozási nyelven meg kellene határozni, a kísérlet okvetlenül meghiúsulna, a mint meghiúsult mindenütt ott, a hol megkisérlették, pl. némely svájezi kanton törvényhozásában.

Es ebből folyólag ezen javaslatnak keretében sok oly vegyes tartalmú intézkedés foglaltatik, mely látszólag átcsap a nagyipar körébe, mely a törvény szerkezetének szimmetriáját, az alapgondolatnak, hogy úgy mondjam, kouszekvencziáját alterálja; de ezekből ezen törvényjavaslatnak szemrehányást tenni nem lehet, mert ezek egyszerűen következményei az ipar azon mai állapotának, a mely kézmű- és gyáripar, a kis- és a nagyipar közti határokat preczize meg- vonhatókká nem teszi, de mind a kettőt egy egymásba folyó, egymást sok ponton érintő, sőt keresztező kölcsönös viszonyba hozzák.

De hiszen felszólalásomban a tudományos defi- nicziók keresését mellőzhetem és minthogy mégis az, hogy kézműipar alatt mi értünk, mindnyájunk előtt többé-kevésbbé világos, a bírálatnál azon alapot és azon kiindulási pontot fogadom el, hogy ezen törvényjavaslat organikus intézkedéseinek ösz- szefüggésében a kézműiparnak mit hoz?

A javaslatban, a részletes vitánál méltánylandó egyes intézkedéseiről nem szólva, három oly sarkalatos intézkedés van, melyekből annak rendszere, organizmusa áll.

Ez mindenekelőtt a tanoncz-ügynek rendezése és szervezése; továbbá az ipar megkezdésére nézve a kvalifikáczió elvének kimondása és végül az ipar szervezésére nézve a testületi kötelezettségnek megállapítása. Mindjárt ezen alkalommal megjegyzem,

nulni küldött; s a mint te igy sok évi távoliét után elémbe léptél — te, egy ifjú, szép, mint Antonius, kit a természet elhalmozolt mindazzal, a mit tőlem megvont, ki születésed és egész lényed által a köztársaság első 8 legmagasabb tisztére vagy hivatva, te, a mindenható doge kedvencze és legyőzője minden nőszivnek, — mi más maradt nekem akkor hátra, mint téged vagy gyűlölni határtalanul, vagy jobban szeretni önmagámnál s benned szebb énemet látni. . . .

S én az utóbbit választám. Minden vágyat boldogság és dicsőség után elástam, hogy benned lássam azokat újból fellobbanni, s a mi tőlem megta- gadtatott, azt mind neked kívántam: a szerelem legédesebb gyönyörét, államunk legmagasabb méltóságát, mi után egykoron annyira vágyódtam, neked kívántam mind. . . ,

Mikor először láttam Nerinát, szivem fellobbant, de még gondolatban is csak testvért mertem benne látni, mert hisz te megkérted már őt. A köztársaság legszebb hölgyének kell Cézárom nejévé lenni, ép úgy, mint egyedül te vagy méltó a dogéi székre nagybátyánk halála után ; téged, csak téged láthatnálak egyedül irigység nélkül e legmagasabb polezon s miután ismételten láttalak, az képezi főtörekvésemet, hogy utadat oda egyengessem.

— Szegény Giovanni! szegény testvérem ! — mor- mogá szánakozólag Cezar.

— Ne szánj engem, — mond sietve közbe emez; — hisz benned látom második énemet, hisz a te szerencséd az enyém is !

— Tudom, mennyire szeretsz engem 1 — válaszolt melegen Cezar.

— Igazán tudod ezt ? — kérdé hevesen Giovanni s szemei csak úgy szikráztak. — Azt hiszem, te el

hogy a mit különösen az utolsó pontra, t. i. a testületi kötelezettségre nézve a törvényjavaslat megállapít, azt ón úgy elvileg félrendszabálynak, mint gyakorlatliag kivihetetlennek tartom, (Elénk helyeslés a baloldalon.) és erre nézve a módosítás iránti javaslat megtételét magamnak a részletes vita alkarokra fentartom. (Helyeslés balfelől.)

De mégis nagyban és egészben véve ez a háiom pont, a melyekre a t. ház figyelmét már most voltam bátor felhívni, sarkpontja a javaslat organizmusának.

Ezt a három pontot comprehensive vészén és azt kérdem magamtól, hogy mit nyerhet a kézműipar oly organizáczió által, mely áll a tanonczügyuek szervezéséből, a kvalifikáczió kimondásából és a testületi kötelezettség behozatalából ?

Szeretnék ez alkalommal mindenkit óva inteni illúzióktól, olyanoktól is, a melyek talán e részben az érdekeltek körében tápláltatnak.

Mert gyakran találkoztam oly föllogással, mintha ez az organizmus a kézműiparra nézve a verseny- viszonyokat lényegesen módosíthatná, a kózmüipa- rosnak a versenyben való megállását tetemesen köny- nyitené. Ezt illúziónak tartom. (Helyeslés jobbfelől.) És ha csak ezen az alapon kívánták és szorgalmazták volna ezen intézmények meghonositását, ón az erre irányzott törekvéseket nem támogathattam volna.

Igaz, némi tekintetben a versenyviszonyokra is lehet befolyással, különösen a kvalifikáczió behozatala. Ily helyeken, a hol a kézmüiparos leginkább szintén osak a kÓ2tnüiparosok konkurrencziája által érintetik; oly helyeken, a melyeken még ma is a régi ezéhrendszer uralmának idején létezett kelen- dősógi viszonyokhoz némileg hasonlók állanak fenn, hogy t. i. a helybeli fogyasztást, a helybeli termelést elégíti ki nagyjában: oly helyeken igenis a kontár ős unszolid kézmüiparosnak versenye elleni oltalom, melyet a kvalifikáczió nyújt, bizonyos, még pedig jótékony hatással bírhat a lokális verseny- viszonyokra.

Ámde t. kópviselőház, ez az itt-ott és hazánkban, megengedem, sok helyen létező állapot szerintem a legkisebb részét képezi azon versenynek, mely a kézműipar fenállását ma nemcsak hazánkban, de világszerte igen nehézzé teszi. Az a verseny, mely a legnagyohb erővel nehezedik reá, s mely azt a nyugtalansági érzést, melyet tapasztalunk, a kézműipar körében mindenütt előidézi, az a verseny a nagy ipar, nagy vállalkozók versenye; s ezen verseny ellen direkt támaszt — hangsúlyozom a direkt szót — a kézműiparnak semminemű organizácziója, semmi feltételekhez kötése nem nyújt.

De t. ház, ha a versenyviszonyoknak lényeges és direkt módosítását a kézműiparra nézve nem várom is ezen intézkedések összeségétől, van mégis valami, amit azoktól várok, és a miért én ezen intézkedésekhez nemcsak hozzájárulok, hanem azoknak behozatalát gyönge erőmhöz képest az iparos mozgalom minden stádiumában elő is mozdítottam, s ez az, a miért én a t. ház türelmét néhány perezre igénybe veszem. (Halljuk !)

Szólottám azon versenyről, melyet a nagyipar és a nagy kereskedelmi vállalkozás a kis iparosnak teremt és említettem azt, hogy ezen verseny hatása alatt a kézműipar fennállhatásának határai mindinkább összeszorulnak. De nem osztozom azon felfogásban, melyet különben tudományos téren is nem egy fényes czáfolat ért: mintha a kisipar, a kézműipar felett a vészharang már egyáltalában

sem képzelheted, hogy egy ily torzalakba száműzött szív, mint az enyém, mennyire tud szeretni és gyűlölni ! . . . Cezar! ha az utat a dogéi trónhoz a Nerina oldalán az oltárhoz csak holttestemen érhetnéd el, örömmel mennék érted a halálba is ! . .

. . De Cezar! — és itt hangja elkeseredett, szemei még jobban szikráztak, — ha te elnyered Nerinát és hozzá hűtlen lennél, ha e drága kincs mellett még más asszonyra is vetnéd szemedet és szivedben az övé mellett más képnek is adnál helyet, — akkor — oh akkor irántadi szeretetem határtalan gyűlöletté válnék és saját testvéred volna legveszélyesebb ellenséged!! . . .

— Ne tarts nekem előadást a férj kötelességeiI

ről, mielőtt Nerina nőm volna! — viszonzá keserűen Cezar. — Az után ítélve, mit nem sokkal ezelőtt láttunk s hallottunk tőle, nagyon tartok attól, hogy nem fogja nekem kezét önként nyújtani.

— Akkor megteszi kényszerítve, — feleié Giovanni. — Remélem, csak lesz mód és eszköz, megtörhetni egy tizennyolez éves leány daczát. Épen tegnap mondta nekem nagybátyánk, hogy még mielőtt a hold kétszer is megújulna, Nerina okvetlen nőd lesz, és én azt hiszem, ő oly ember, ki akaratát végre is tudja hajtani. Ő pap által fogja ló- tesittetni frigyeteket, ha kell, erőszakkal is, és a te dolgod azután, megszerettetni magadat; ha odaadod egész szivedet neki, bizonyára megnyered az ő szivét is. De őrizkedj hamis és hűtlen lenni irányában, mint voltál eddig mindazok iránt, kiknek ma szerelmet esküdtél és holnap ....

— Hozzá hű leszek! — vágott közbe izgatottan Cezar. — A mit eddig szerelemnek neveztem, az csak futólagos tetszvágy, szerelmes szeszély volt; soha sem szerettem igazán, mig Neriuát nem láttam. (Folyt, k.)