Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-04-01 / 37. szám
— 147 — megkondult volna, és mintha a kézműiparnak a modern forgalmi életben többé hivatása nem volna. E tekintetben is igen nehéz, sőt lehetetlen pre- czize megvonni a határt azon tér közt, mely a nagy ipar és azon tér közt, mely a kézműipar természetes keleudőségi piaczát képezi. A mennyiben ez mégis megkísérthető, azt lehet mondani, hogy az általános úgyszólván mindenkinél, vagy a publikum legnagyobb részénél egyenlő kvalitású termékek által kielégítendő szükségletek és az azoknak megfelelő tömegtermelés pl. szövészeti, fonási ipar stb., ezek képezik a nagy iparnak azon természetszerű terét, a mely téren kézraü ipar vele a versenyt meg nem kisértheti, melyen a kézműipart a nagy ipar- versenyétől semmiféle intézkedés által megvédeni, megóvni nem lehet. (Vége következik.) BRASSÓ. — 1884. márczius 29-én. P oly ári- vagy reáliskola. A nagy-utcza sarkán van egy gyönyörű nagy te- ' lek, a régi csizmadia-czéh kertje, melyet az állam iskolaépitési czélra megvett. Azon ötszázezer forintból, melyet az országgyűlés a közoktatásügyi miniszternek megszavazott, Brassó is kap iskolát, csakhogy az forog most kérdésben, hogy minőt. Elemi iskola van kielégítő számban, polgári iskola is van, habár csak három osztályú, de ez is csak úgy tengődik, nincs elegendő tanuló. Most uj iskolát kapunk s igy talán időszerű, hogy a szükséghez képest ahhoz hozzászóljunk. Nagyon természetes, hogy iskolaépítésnél az első az iskola jellegének megállapítása, mi, mint hallom, a közoktatási minisztériumban még nincs eldöntve. Annál jobb, ha a kérdéssel foglalkozunk s megmondjuk, hogy mire van szükségünk. Legelőször is a megyei tanfelügyelőnek kell a tárgyhoz szólani, ő szóit is a miniszterhez felterjesztett javaslatában és mint tudom, a polgári iskola mellett nyilatko zott. Nem tudom ugyan, mivel érveli a tanfelügyelő ur javaslatát — ha ez áll — de részemről sehogy sem oszthatom ezen véleményét, hacsak nem azon szempontból, hogy a polgári iskola a tanfelügyelő - hez tartozik, mig a középiskolánál megszűnt a hatalma. De erről nem is akarok szólani. Brassó városnak polgári iskolára nem nagy szüksége van, látjuk most is, de annál nagyobb egy jó reáliskolára. Gymnázium van kettő, szász is és katholikus is, de reáliskola egy sincs, bár a szászok mondják, hogy nekik van. De feltéve, hogy van is — miről alig van valakinek tudomása — abba mi szegény emberek nem küldhetjük gyermekeinket, oly nagy a tandíj. Gymnáziumba nem akarjuk küldeni őket, mert mi nem akarunk minden gyermekből orvost, prókátort meg professort nevelni, nekünk reális pálya kellene, erre szeretnők adni gyermekeinket, de nem lehet, mert nincs iskola. Egy iparvárosban, minő Brassó, feltétlen szükséges egy reáliskola, — azért szerény véleményem az volna, hogy az állam építsen reáliskolát. De ha még czélszerübbet akar, akkor állítson reálgymná- ziumot, ez leginkább felelne meg a czélnak. Nem tudnám, minek indokoljam bővebben ezen nézetemet; napnál is világosabb érvek szólnak mellettem 8 nincs egy is, mely polgári iskola mellett szólna. A reáliskola nagy befolyásssal van az iparra, mert nem ritka eset, hogy alreáliskolát végzett növendékek egyik vagy másik iparágra lépnek, Magyarországnak müveit iparosokra van szükségük, kik képesek legyenek felfogni magasztos hivatásukat és érdeküket, s erre kizárólag a reáliskola van hivatva. Ha tehát az állam már akar figyelmet fordítani reánk, akkor hallgassa még kérésünket és adjon reáliskolát. Egy füst alatt még valamiről akarok írni. Családapa vagyok, négy kis gyermekem van s csak úgy zúg a fejem a nagy lármától, mert kisdedeimet mindég honn kell tartanom, mert a harmincz ezer lakossal biró Brassó városban nincs óvoda. Koós tanfelügyelő már rég foglalkozik az óvodák eszméjével, de nem tudott még nyélbe ütni egyet. Bezzeg nem nagy siker, pedig az ügy megérdemelné a támogatást. Ha az állam nem akar állítani óvodát, állítsanak nőegyletek; másutt is úgy van, másutt nem hívják mindenhez az állampénztárt segítségül. A kisdedóvó intézet hiánya határozottan szégyen Brassóra. Csak a minap hallottam valamit s ezt könynen lehetne érvényesíteni. Hétfaluban van óvoda, de csak nyáron, télen szünetel; az állam fizeti a tanítónőket, ha télen nem is működnek. Miért nem lehetne őket télen Brassóban foglalkoztatni ? — Ajánlom ezt — ha ugyan valóság, miért én nem kezeskedhetem, mert csak hallomásból tudom — a tanfelügyelő ur figyelmébe. A reáüskolát illetőleg pedig nagy köszönettel venném, ha mások is hozzá szólanának a tárgyhoz. Egy tanügybarát. Fővárosi levél. Budapestül884. márczius 23. Egy pár óra egy országos, világkiállításban. Az ősi, a régi, az elmúlt emléke boldogító minden tekintetben. Örülünk a régi örömöknek, mert örömök voltak, fellélegzünk a régi sebek vizsgálá- sára és örülünk, hogy beheggedtek. A magyar népnek van elég örülni, de elég felejteni valója is; büszkén néz vissza történetére, és örül, hogy „megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán!“ — annyi szenvedés, annyi baj, annyi küzdelem után. Ily magyaros érzelmekkel léptem be az ötvösmű- kiállitásba, midőn egy silbaknak sastolla tűnt szemembe. Jó a magyarnak múltját olvasni, felidézni; vigasztalja a mult, ha a jelen nem sokat vigasztal! Az előcsarnokban sir- és szobormaradványok hirdetik az elmúlt időket. Thurzó síremléke felidézi bennünk a vallásgyülölet kiegyenlítésének emlékét, bár utódaink előtt idézhetnék fel az 1884-ik év nagy halottjai ugyanezt. Leszámítva az első teremben már igen érezhető tolongást, háborítatlanul néztem a kiállítás remekeit. Az első terem tökéletesen antik. A görög és római műremekek halmaza, Amor lovon, Zeus, Me- dusafő, Augustus, Julia, Berenice, mindez ékszereken ábrázolva. A görög asztal, szék, íőző-kószülék, egyben, a tripos itt gyönyörű példányban van képviselve. Római aranypénzek, achatból faragott római emberalak, pajzs, sisak, ékszer egymás mellett. De czéluuk nem mesélni, hanem kimutatni, hogy annak a kultúra tekintetében annyira megvetett magyar nép íek volt miveló'dése, művészete már amaz időben is, midőn uj hazáját elfoglalta. íme kupák, fegyverek, pajzsok Árpád idejéből, gyönyörű díszítésekkel, egy harczos elfogatása, egy ellenséges katona megölése, van művészi kézzel nemes érczen kiverve. Szt. István kiesei, melyeket az egyes templomoknak adományozott; Nagy Lajos ajándéka a magyar művészet hirdetői. N. Lajos ajándéka egy gyönyörűen zomáuezozott madonna-kép, köröskörül a magyar és az anjou családi czimer. S mit bizonyít a nyitrai kehely, Apafi Mihály imádságos könyvének mesteri födele, az elefántcsontból kifaragott angyal-csoportozat? Nem e azt, hogy a magyarban benne volt az érzék, vagy legalább is határozott hajlam a művészet iránt ? ! Mátyás udvara a művészet tocusa volt, és a művészet remekei az ő korában a monstraueziumok nagyszerűségében már gyönyörűen nyilatkozik! Ezek bizonyítják először Mátyás bőkezűségét, másodszor az alatta élő művészek nagy tehetségét. A 3-dik terem egészen magyar. Őseink Ízlése, továbbá a müveikben nyilatkozó pazar fény bámulatra ragad. Feltárul előttünk ama mesés kor, midőn az, ur aranyos, a szolga ezüstös ruhát viselt. Ez a terem az egésznek legérdekesebb része, mely a magyarok ellen már elébb említett vádra a legjobb felelet. Az előbbi termek vegyesen mutatnak fel idegen és magyar műemlékeket és bizonyítják, hogy a magyar művészet bátran megállhat az idegen mellett; ez a terem bizonyítja, hogy a magyar művészet önálló és folyton fejlődő, képzelemmel párosult műizlésről tanúskodik. (Folytatása következik.) Sgalitzer Árpád VEGYES HÍREK. Lapunk felelős szerkesztője családi ügyben néhány napra a fővárosba utazott, mi miatt azonban a lap szenvedni nem fog. A műkedvelők egyesülete által a városi toronyóra-alap javára kedden 1884. április 1-én (1. bérlet 2. számban) adatik: „Az eredendő bűn.“ Eredeti dráma 4 felvonásban; irta Váradi Antal. Helyárak : Körszók 80 kr. Zártszék 60 kr. Földszinti állóhely 40 kr. Karzati ülőhely 30 kr. Karzati állóhely 20 kr. Katonák, tanulók és gyermekek részére földszintre 20 kr. Jegyek előre válthatók Fo- golyán Lukáts ur kereskedésében. Kezdete 71/J órakor. A bérletre szóló jegyeket az előadás napján déli 12 óráig a szakosztály igazgatója szolgáltatja ki, azontúl a színházi pénztárnál adatnak ki. Kéretnek a tisztelt bérlők, a jegyeket szíveskedjenek elvitetni. A műkedvelők egyesülete. A harmadik bérleti előadásra „A Stomfay család“ Csiky Gergely eredeti színműve tűzetett ki s még a tavasz folyamán elő fog adatni. Bosoo József, kinek előadásában közönségünk annyira gyönyörködött, egészen uj programmal készül e hó folyamában ismét városunkba jönni. Most Brassóban van s ha itmét eljő, reméljük, hogy közönségünk megérdemlett támogatásban fogja részesíteni a derék bűvészt. A czeglédi polgármester lemondása. Bába Molnár Sámuel, czeglédi polgármester ma Írásban beterjesztette lemondását Pestmegye alispánjához. Eljárását azzal indokolja, hogy egyrészt megunta az ellene mesterségesen felizgatott városi képviselők zaklatásait, másrészt a város békéjét hiszi helyre - állíthatónak, ha visszalép állásától. Kéri az alispánt, fogadja el lemondását és kijelenti, hogy ebbeli elhatározását a legközelebb egybehívandó városi közgyűlésen be fogja jelenteni. Albany herezog- Viktoria királynő fia, kinek hirtelen halálát jelentik Londonból, 1853. ápril 7-én született s már gyermekkorában igen sokat betegeskedett. Ennek folytán ifjúságát egész visszavo- nultságban töltötte; hajlamai a tudományos tanulmányok felé vonzották s mindvégig távol maradt a katonai és politikai ügyektől. Minthogy utóbb egészsége valamivel javult, 1882. április 27-én vette nőül Ilona waldecki herczegnőt. Ettől egy leánykája született. Viktoria királynő rendkívül szerette betegeskedő fiát, kit nem rég kocsizás közben baleset ért, mi valószínűleg szintén hozzájárult korai halálához. A herczeg éppen gyöngélkedése folytán Cannes enyhe ege alatt töltötte a telet. 28-án, midőn a lépcsőn lakására ment, egyszerre elájult s nehány lépcsőn leesett. E közben agyában egy véredény megrepedt, mire a herczeg azonnal meghalt. A boldogult nagyon népszerű egyéniség volt s főleg a munkásosztályok helyzetének javítására irányuló törekvései találkoztak nagy elismeréssel. A királynő Németországba tervezett utazása egyelőre elmarad. A gyászeset Angliában nagy részvétet keltett. Albany herczeg a német trónörökösné test- véröcscse lévén, a váratlan halálhír Berlinben is nagy hatást tett. A petroleum áldozata. Maros-Vásárhelyen Deák Lajos tanfelügyelő cseléde, Palkó Maris takarékos székely menyecske f. hó 26-án este petróleumot akart az égő lámpába önteni. E közben oly vigyázatlanul járt el, hogy az olaj exjilodált s a szegény nőt lángba borította. Kétségbeesett sikoltásaira csakhamar jött segítség, de minden oltási kísérlet hasztalan volt; mert mire a ruhát letépték róla, a szerencsétlen asszony már tökéletesen össze volt égve, úgy hogy életben maradásához semmi reményt sem kötnek. A pápa levele. A „Times“ párisi levelezője tudni véli, hogy a pápa sajátkezű levelet intézett az osztrák-magyar uralkodóhoz, melyben kifejti az okokat, melyek őt előbb utóbb arra fogják indítani, hogy elhagyja Rómát. A pápa e szerint azt Írja, hogy igen jól tudja ugyan, mikép ezen elhatározása komoly következményeket vonhat maga után a keresztény világra nézve, azonban ez elhatározását végre kell hajtania. Merénylet egy miniszter ellen. Baccelli olasz közoktatási miniszter a mult héten életveszélyben forgott. Dr. Camillo Torre, páduai fiatal tudóst fogadta rendes kihallgatáson. A tudós alkalmazást kért, de a miniszter azt felelte, hogy nincs számára állomás. A mint ezt a fiatal ember meghallotta, revolvert vett elő és rálőtt a miniszterre. A lövés szerencsésen nem talált s a berohanó szolgák elfogták a merénylőt, ki úgy látszik, elmebeteg. Megfigyelés végett tébolydába szállították. A harmadik. Az Eisert-féle gyilkosságot tudvalevőleg a bécsi rendőrség állításai szerint hárman követték el. Két gyanúsítottat sikerült is kézrekeri- teni. De a harmadikat, noha személyleirása köröztetett, sokáig hasztalan üldözték. Noha a rendőrség napokon nyomában volt, nem birta öt kézrekeri- teni. Végre elfogtak egy fiatal embert, a ki azt állította, hogy neve Seiler János, születésre müncheni, foglalkozásra mészáros. Igen pontosan elbeszélte, hogyan utazott éppen akkor, mikor Bécsben a gyilkosság elkövettetett, Münchenbe. Csakhogy nem sokára kitűnt, hogy minden egyes állítása hazugság. Sőt a rendőrség azt is kiderítette, hogy a foglyot nem Seilernek, hanem Brunniugernek hívják, s hogy nem mészáros, hanem igen veszedelmes s 23, különféle bűntény miatt körözött gonosztevő. Nemrég egy Württemberg! fogházból szökött meg, s decz. 10-én érkezett Bécsbe. Ott tartózkodása idején Augsburgból 800 márkával terhelt pénzes levelet is kapott. A rendőrség nagyon valószínűnek tartja, hogy ő az a harmadik egyén, ki az Eisert- féle rablógyilkosságban közreműködött. Egy megyebizottsági tag a királyhoz. A király személye körüli minisztertől Zemplénmegye alispánjához e napokban a következő szörny-folyamodvány érkezett vissza, azon hátirattal, hogy me- gyebizottságilag tárgyalandó. „Ő felsége I-ső 1* e- rencz József osztrák-magyar apostoli császár királyi szeretett királyunkhoz Bécsben. S. a. Ujhely 1884. január hó 21-én. A mennyiben van szerencsém ő felséged a nem rég született isten megtartsa fiatal herczegnő Erzsébet szeretett unokájához gratulálni; a mennyiben privát házoknál ilyen kisasszonyokat biztosítani szokták, hogy mikor fel- nevekednek legyen mivel őket kiházasitani! A menynyiben: a szeretett korona Herczegnőnek arra szüksége nincsen ! De az ur Istennél biztosítani ajánlom ! Helyben egy igen szent és vallásos Veichman Bernáth, melyik az Izraelita Orthodox osztálynál mint Talmud Tanár működik, most olyan beteg, hogy minden orvos azzal ijeszti, hogy ha tanítását abban nem hagyja meg kell neki halni! A szegény ember tegnap este igy sirt előttem, hogy egész éjei álmomat elrabolt azon goldolat, hogy: hogy segítsek annak az embernek, a ki csak 30 éves, és tanulását azért nem hagyja fel mert máskép éhen kell neki családjával együtt meghalni. Sirváu gondolván,
