Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-04-01 / 37. szám
Kedd, április 1. Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIV. évfolyam. 37. szám. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖM. Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. ZMIeg-jelértük: !h.eten.lclnt háromszor: Kedden, Osáitörtölzön és Szombaton. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, iopiacz, 029. sz. a. (Csulak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 80 „ Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. Előfizetési felhívás a, iNTerraere „HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY“ czlmll politikai és társadalmi lap 1884. tizennegyedik évi folyamára. Előfizetési ára: Egész évre..........................7 írt — kr. Félévre...............................3 „ 50 „ Negyedévre...........................I „ 80 „ Külföldre egész évre . . 9 „ — „ Előfizetőinket tisztelettel kérjük, előfizetésüket megújítani, valamint az előfizetési pénz beküldését illető intézkedéseiket idejekorán megtenni, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, miután fölösleges példányokat nem nyomattat- batunk. Az előfizetés legczélszerübben postautalvány mellett eszközölhető. Az előfizetési pénzek a „Nemere Határszéli Közlöny“ kiadó-hivatalának Bernstein Márk könynyomdájába ÍJepsi-Szentgyörgyre küldendők. A Nemere „Határszéli Közlöny“ kiadóhivatala. A pártok Háromszéken. — 1884. márczius 31. (ll) Szép csendben — mert hát „lassú viz partot mos“ — indulnak meg a pártalakulások Háromszékmegyében. Az országos mozgalomban a székely megye sem marad hátra, a derék, értelmes székely nép is kitesz magáért. Három párt küzd itt egymással, vagy jobban mondva kettő, habár három párt létezik. Az egyik a mérsékelt ellenzék, a másik az erdélyi függetlenségi párt s a harmadik a kormánypárt. Az előbbi kettő talán sehol az országban oly szépen nem küzd egymás mellett, mint itt, de annál erősebben küzd mindkettő a kormánypárt ellen, mely lapjaiban már is világgá kürtöli, hogy mily tekintélyes jelölteket fog ő állítani, de melynek annyi bátorsága nincs, hogy azokat megnevezze. Csak legújabban is látott napvilágot valamely kormánypárti lapban ily hangú közlemény Háromszékmegyéből, mely úgy állítja oda a mi értelmes és felvilágosodott székelyeinket, mintha azok minden gondolkozást feladva, vakon követnék a kormányt, vakon rohannának a veszedelembe. Szegény tatár! . . . ki ilyennek látja a helyzetet. A kormány bérenczei uton-utfélen hirdetik, hogy milyen jől áll pártjok Háromszékmegyében, hogy itt alig bárom szál ellenzéki ember van, itt bizonyára mind a hét választókerület kormánypárti képviselőt küld az uj országgyűlésre. Pedig hát nagyon csalatkozik, a ki ezen állításnak hitelt ad. Soha az ellenzék Háromszékmegyében jobban nem állott, mint most; soha alaposabb reményei nem lehettek. A kormány lapjai már temetik nz ellenzéki képviselőket, de nem tudják azt, hogy „feltámadás“ is van; a kormány lapjai minden kerületet biztosnak vélnek, de elfelejtik, hogy ezt csak ők hiszik, de nem is hiszik, hanem kenyeret adójukkal elhitetik. Ugyan kire támaszkodik a. kormánypárti sajtó? . . . Arra az iezi-piezi kis párttöredékre, mely magát szabadelvű pártnak nevezi K.- Vásárhelyen vagy Baróthon ? . . Mily keserű csalódás lesz ebből! . . . Azt hiszik Háromszékmegye kormánypárti választói — kik bezzeg nagyon, de nagyon leolvadtak, — hogy a székely nép nem tudja felfogni és megítélni helyzetét? Kár ezt a jó népet oly ostobának tartani. Vagy azt hiszik a megye kormánypárti képviselői, hogy azzal a kisüstös nyilatkozattal helyrehozták a szavazást ? . . . Ismét mily csalódás! . . . A megye választói eleget kaptak a jóból ; hinni akarom, bizton tudom, hogy nem kérnek többet belőle. Még egy Jókai neve sem elegendő arra, hogy a nép meggyőződésére befolyással legyen. Egy Thury Gergely már lejárta magát, Csiky Kálmán soh’ sem volt tekintély és egy Horváth- Tholdy gróf csak ideiglenes volt, de véglegesítést soha sem nyer. Szóval : lejárt a kormány napja s nem az ellenzéké, mint azt a kormány lapjai hirdetik. — A kormány nagy erőt fog kifejteni, arra el vagyunk készülve, miként a legkeményebb harezra is,'mert jó hazafi nem fog soha támogatni oly kormányt, melynél hiányzik az elv, melynek elve csupán a hatalom megtartása, melynek működése adósságcsinál ás- ! ban és örökös adóemelésben nyilvánul. Ezzel már is leszámoltunk s azt hiszszük, a győztesek mi leszünk. Mi nem habozunk megnevezni jelöltjeinket, mi síkra szállunk velők, nem élünk üres frázisokkal, mint a kormány lapjai, nálunk a tett fog beszélni. Első jelöltünk az ilyefalvi kerületben gróf Nemes Nándor, s bármennyire is tegye magát mulatságossá a „Kolozsvári Közlöny“ e jelöltünk fölött, nem törődünk azzal s csak annál nagyobb örömünkre leend a tényleges győzelem. A második jelölt függetlenségi, Ugrón Ákos Kézdi-Vásárhelytt, kinek sorsát hiába intézik a kormánypárti lapok. Elhiszem, fáj nekik még mindig a törvényszék kérdése, melyből Csiky húzta a rövidebbet. A harmadik Incze József, függetlenségi, Erdővidéken, ki mellett annyira lelkesülnek választói, hogy hiába említ a kormánypárt egy jelenleg még meg nem nevezhető nagyságot. Negyedik jelöltünk Lázár Mihály Kézdi székben, s azt hiszszük, az ő neve elég hatalmas még Háromszéken. Az ötödik és hatodik, valamint a hetedik I jelöltre nézve még mi is hallgatunk, de bizonyára előbb fogunk szint vallani, mint a kormánypárt s jelöltjeink még lesznek oly hatalmasak, mint az övéik. így állanak a pártok Háromszéken ; persze, leggyengébben — s ez nagyon természetes — a kormány pártja. Jól van ez igy, — nem is lehet másként. A rente konverzióról szóló czikkében a „Nemzet“ szemrehányást tesz az „Ellenzékinek, a miért nem akarja pénzügyi helyzetünket a kormányt, magasztalók rózsás szemüvegén át nézni. Ez még nem volna baj. Más dolog azonban, hogy arról értesülünk, miszerint a „Nemzet“ mai czikke a bécsi tőzsdén azon hitben, hogy a kormány nézetét tolmácsolja, lehangoltságot okozott és talán részben hozzájárult az aranyrente további árcsökkenéséhez. Az illető passzus t. i. igy szól: „Igaz, hogy a gyors lebonyolítást némileg a tör vény maga is késlelteti, azon intézkedésénél fogva- hogy a 60/0-t»s járadékok felmondását „legalább“ három havi időközhöz köti, természetesen, az illető kötvénybirtokosok pénzelhelyezése érdekében, de ha ezt a törvényes kikötést (minek most akadálylyá válása is fényes bizonyítéka a sikernek, mely rész- beu minden oldalról kilátásba van helyezve) tekintetbe kell venni; az eddigi eredmény biztositékot nyújt arra nézve, hogy ha a még hátralevő 6 százalékos járadékok bevonása most egyszerre határoztatik is el, illetőleg: ha a felmondás a kikötött törvényes határidő alatt valamennyi kötvénybirtokossal sgemben egyszerre megtörténnék is, fennakadás és nehézség — a fedezet tekintetében — nem lenne.“ EzeD mindenek fölött konfuzus nyilatkozatot sokan úgy értették, hogy a kormány nézete szerint a konverzió befejezése csak bárom hónap múlva lesz megindítható. Nem úgy van. Határozott tévedés a czikkiró azon nézete, hogy a 3 havi felmondás a konverzió „akadálylyá válása.“ Ezen felmondási határidő semmikép sem tartóztatja a bankcsoportot abban, hogy a pénzügyminiszterül holnap átvegye, ha keílő árt ad, a hátralevő 125 milló 4 százalékos járadékot és hogy holnapután aláirási felhívást tegyen közzé, a mely megkínálja ;> 6°/0-os aranyrente tulajdonosait, hogy 2—3 napatatt jelentsék be : akarják-e megfelelő áron számított 4-es járadékért czimleteiket önkényt cserébe adni. A mint a mostani siker bizonyítja, ez az önkénytes konverzió nagy arányokat öltött és egy aláirási napnak, nem pedig 3 hónapnak a müve volt. De kinek nem ajánlanák föl mindjárt önkényt a konverziót, azoknak fel lehetne mondani akár ápril 3-án a 6%-os járadékokat, és a tulajdonosok kénytelenek lennének névszerinti értékben juh 3 án beszolgáltatni a czimleteket. A konverzió tehát, a mint mondók, holnapután is be lenne fejezhető s a 3 havi felmondás semmi akadályt sem képez. A kormányra nézve befejezhető, mert a konzorczium átvette as össszes 4%- os járadékot, a konzorcziumra nézve be lenne fejezve a művelet, mert megkapta a kinnlevő 6°/0-os czimleteket. vagy a mennyiben önként be nem szolgáltatták, a készpénzért aláirók, a 4°/0-os rente átvevői megadják a pénzt, mely a julius elejére behívott többi 6-os czimletek beváltására szükséges. Itt áll a dolog; nem pedig úgy, mint a „Nemzet“ mondja. Bismarck menni készül? A „Vossische Zeitung“ nagy feltűnést keltő hirt közöl, mely igy hangzik : „Hire jár, hogy Bismarck herczeg a porosz miniszterelnökséget letenni készül s azt Puttkamer veszi át. A birodalmi kormányban is változások várhatók.“ — Egy másik birodalmi lap azonban már is megczáfolja ezen a parlamentben is kolportált hirt, a mennyiben félhivatalosan egész határozottsággal alaptalannak jelenti azt, mintha Bismarck porosz miniszteri állását letenni készülne, hogy csak birodalmi kanczellár maradjon. Az olasz kormányválság. Rómából a miniszterválságról semmi újabb hir sincs. A „Stampa“ visz- szautasitja azon föltevést, mintha a kormány prog- rammja bárminemű változást szenvedne. — Egy másik hir szerint, noha Depretisnek igen sok akadállyal kell küzdenie, remélik mégis, hogy e héten már bemutathatja a rekonstruált kabinetet a kamarának. Igen valószínű, hogy az uj kabinet tagjai lesznek: D epre ti s elnök és belügyminiszter, M a n c i n i külügyér, M a g 1 i a n í pénzügyi, G e- nala közmunkaügyi, Bertole Viale hadügyi, Ferraccini igazságügyi, Grimaldi földraive- lési, Coppini közoktatási, és del Santo tengerészeti miniszter. Az uj minisztérium e szerint mérsékelt balpártiakból lenne szervezve.
