Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-03-18 / 32. szám

- 126 —

A mérsékelt ellenzék nagyon jól fogja tudni, hogy ma már önálló vámterület és pénzügy nélkül a magyar államnak se pénzügyi, se gazdasági, se társadalmi, se politikai bajait nem orvosolhatjuk. A mérsékelt ellenzéknek tehát, ép úgy mint a függetlenségi pártnak, az önálló vámterület felállítására kell összes erejével törekedni, annyival inkább, mert a C7-ki alapnak is ez az egyik követelménye.

Az önálló vámterület felállítása könnyen legyőzhető közjogi akadályokba ütközik. Az 1867. XII. törvény nem lévén kétoldalú szerződés: a magyar törvényhozás megváltoztatja annak a vámügyre s ezzel összefüggő kérdésekre vonatkozó pontjait s kimondja, hogy az ország felállítja a maga külön vámterületét. Itt nincs semmi közjogi akadály.

De az 1878. XII. törvény már nemcsak magyar törvény, hanem Ausztriával a vám- és kereskedelmi szövetség iránt kötött kétoldalú szerződés. S e szerződés XXII-ik czikke arra kötelez bennünket, hogy a szerződés felmondása után „a szövetség megújítása iránti tárgyalások azonnal megkezdendők.“

Am legyen. A magyar országgyűlésnek rendes alkotmányos utón kísérletet kell tennie az iránt, hogy Ausztriát a szerződés ezen pontjának elejtésére i'ábirja. Ha, mi bizonyos, Ausztria ebbe belé nem egyezik: akkor a magyar kormány azonnal megkezdi a szövetség megújítása iránt a tárgyalásokat s követeli mindazt, a mit már 1876-ban követelnünk kellett: követeli az indirekt adók kiegyenlítését; követeli a vámtételeknek föltétien és teljes leszállítását s ez alapon kötendő kereskedelmi szerződéseket a külfölddel; követeli az adórestitu- czió teljes független kezelését, vasúti kormányza- zatunk önállását s az önálló bankot, a valuta rendezése alapján s a vámjövedelem igazságosabb felosztását.

Végül kijelentjük, hogy a vámszövetségi szerződést csak két vagy három évre kötjük s ezen idő leteltével nem teszünk többé lépést annak megújítása iránt, hanem az 1897. XII. törvénynek erre vonatkozó minden pontját megváltoztatjuk s felállítjuk ez önnálló vámterületet.

Ha Ausztria ezen föltételeinket visszautasítja: akkor vége minden egyezkedésnek s hozzáfogunk külön vámvonal szervezéséhez. Ha Ausztria föltételeinket elfogadja : eh bien! Akkor két vagy három évvel később leszünk gazdaságilag és pénzügyileg független állam Ausztriától. Ezen ép oly egyszerű mint jogszerű megoldási mód alapján szövetkezhe- tik a két ellenzék az önálló vámterület megalkotására.

Nemzetünk gazdasági s pénzügyi önállását meg kell teremtenünk. A magyar állam megtámadott léte, 8 pusztuló nemzetünk életérdekei követelik. Ezer ok szól mellette s az ezeregyedik az, hogy külön vámterület nélkül nem rendelkezhetünk azon pénzügyi forrásokkal, melyek egy hatalmas magyar nemzeti hadsereg szervezésére, s hazánk és a trón harczkészségére elkerülhetlenül szükségesek. A mily előfeltétele gazdasági önállásunk a magyar hadseregnek : ép oly kétségtelen, hogy az önálló vámterület követelő országos többség a magyar nemzeti hadsereget is meg fogja alkotni. Mert mind a kettőnek kivívásához csak egy és ugyanazon nemzeti

erő kell. S egyik vivmány a másikat maga után vonja.

A függetlenségi párt azt kpveteli, hogy Magyar- országnak s a magyar királynak saját nemzeti hadserege legyen. A mérsékelt ellenzék a 67-iki alapon azt követeli, hogy Magyarországnak s a magyar királynak magyar'hadserege legyen, mely az egész hadsereg kiegészítő része. Tehát mind a két párt oly hadsereget követel, amely nem létezik ! A különbség a két párt nézete közt az, hogy a függetlenségi, párt a magyar hadügyeket úgy törvényhozási mint kormányzati tekintetben el akarja különíteni az osztráktól s önálló magyar hadügyi kormányzattal akarja nemzeti hadseregünket megteremteni. A mérsékelt ellenzék pedig azt követeli, hogy a magyar hadsereget a közös hadügyminisztérium s az osztrák-magyar delegácziók hozzák létre.

E nézetkülönbség a két ellenzék közt rögtön elveszti feltűnő jelentőségét, ha tekintetbe veszszük, hogy az 1867. XII. törvényczikk nem kétoldalú szerződés, hanem oly sepeczifikus magyar törvény, melyet a magyar törvényhozás a pragmatika szank- czió épségben tartásával megváltoztathat. S az egéz eltérés alkotmányjogi formakérdéssé válik, mely sokkal csekélyebb, mint azon nagyfontosságu nézet- egység, mely a hadügyi kérdésben a mélsékelt ellenzék és a függetlenségi párt között létezik.

Mind a két párt találkozik először abban, hogy mindketten oly magyar hadsereget követelnek, mely nem exisztál a valóságban; másodszor abban, hogy úgy a középpárt, miut a szélsőbaloldal a pragmatika szankczió alapján áll és elismeri, hogy Magyar- ország és Ausztria felcszthatlauul és elválhatlanul egy közös uralkodó alatt állanak s egymást minden ellenséggel szemben kölcsönösen, öszszes erejökkel védeni kötelesek.

(Vége következik.)

Közgyűlési megliivó.

(Vége.)

V. Községi ügyek.

Maksai Szabó Bálint s társai folyamodása arányosítás tárgyában hozott képviseleti határozat ellen.

Körösi Debreczeni Mózes s társai folyamodása fürészmalom haszonbérbe adása iránt hozott képviseleti határozat ellen.

Bereczki Fejér Sándor és társai folyamodása a városi tisztujitás alkalmával Merza Kristófnak aljegyzővé történt megválasztása ellen.

Bodola községnek Indig Sámuel részére haszonbér elengedés iránti ügye.

Arapataki Leuka Miklós folyamodása az ugarhatár haszonbérbe adása körül követett eljárás megsemmisítéséért,-.

Baróth, Élőpatak, Erősd, Nagy-Ajta, Köpecz és Mikló8vár községek szabályrendeletei.

Baróth községnek batomvásártérül megszerzett fekvőkrőli szerződése.

Réty-Komolló és Bikfalva községek közti erdőosztályos ügy.

Bölön községnek perelhetési engedély iránti kérése.

Kézdi-Vásárhely város kérése az idei megyei közmunka-tartozásának községi czélra átegedése iránt.

Száraz-Ajta község korcsma-jogának haszonbérbe adása elleni folyamodások.

Zaláni Séra Albert és társai folyamodása tenyósz • bika-gyógykezelési költségében hozott képviseleti határozat ellen.

Uzon község husvágási ügye.

Telek község kérelme a Feketügy vízén átvezető hídnak a megyei hidak közé felvétele iránt.

Baróth község módosított vásár-vámtarifája.

N.-Ajta község szeszkórcsraárlási joga haszonbérbeadása elleni folyamodás.

Ilyefalva község kérése tőkepénzének az odavaló népbankkali egyesithetése iránt.

Peselnek község határozata a község nevének megválasztása iránt.

Szita Bodza község határozata adószedői állomás betöltése és díjazása iránt.

Kis-Borosnyó község határozata a szegényakp kezelésére vonatkozólag.

Maksa község határozata a szeszes italok korcs- málási jogának szabad kézből haszonbérbe adhatá- sa iránt.

Közép Ajta község perelhetési engedély iránti kérése.

Zoltán község kérése az Olt-hid építése költségeibe Étfalva község bevonása iránt.

Bereczk város 1882. évi gyámpénztári mérlege.

Nagy- és Kisborosnyó, Léczfalva, Feldoboly és Egerpatak község között létrejött osztályos egyezmény megerősítése.

Ilyefalvi Petke Pál folyamodása a községi képviselőtöknek az ugar legeltetésre nézve hozott határozata ellen.

K.-Vásárhely város határozata Krinczky Károly vásávám-haszonbérlő részére haszonbér-leengedés iránt.

VI. Községi költség-előirányzatok.

VII. Községi számadások.

Vili. Számadási igazolások.

IX. Indítványok.

Sepsi-Szentgyörgy, 1884. rnárcz. hó 6-án.

B Apor Gábor,

alispán.’ ,iV

Bartlia Miklós s.-sztgyörgyi párbaja.

Az „Ellenzék“ s ez után csaknem az ösap(s magyar napilapok egy közleményt hoztak a háromszéki politikai állapotokat feltüntető helyzetről, melyben a többi között az igazság és valódi tényállásnak megfelelően hangsúlyozva lett, hogy B e- r e c z k városában annak van legtöbb kilátása az országgyűlési képviselői állomásra, ki legtöbb pénzt áldoz.

Lapunk távol tartotta magát, hogy a kérdéses czikket bővebben kommentálja; nem is volt érró’ szükség, mert általánosan tudva van, hogy Bereczk város jelenlegi képviselőjét, grófTholdi Horváth Lajost egyetlenegy bereczki választó polgár sem ismerte s tudjuk azt, hogy oly egyén, ki sem politikai mult, sem más tekintetben oly állástj melylyel magának hirnev-et vagy dicsőséget szerezhetett volna, nem viselt — miképen juthat miná- lünk képviselői mandátumhoz. Hallgattunk, iperţ nem akartunk megyénkről szegénységi bizonyityáp^ adni és nem akartuk manifesztálni, hogy van a Székelyföldön oly választókerület, mely pénzzel mégvásárolható.

vJü&CKJL

N E R I N A.

— Történeti beszély. —

(Folytatás)

— Mi történt, signora ? Ez előtt arcza sápadt, tekintete lohadt volt, mint egy halotté, most meg orczái égnek, mint a bíbor s szemei ragyognak, mint a legfényesebb csillag.

— Örvendetes álmom volt, — feleié Nerina s ismét ágyára dőlt.

— Egy álom! — ismétlé fürkésző tekintettel Teréz — hisz ön nem aludt Signora, hát hogy álmodhatott akkor ? . . .

— Gyakran, nyitott szemekkel is álmodunk — volt a válasz, és Nerina örömet eláruló mosolylyal szoritá keblére kezeit; a pergament gyógyító balzsamként hatott reá. Teréz nem kérdezősködött tovább, elfoglalta helyét Nerina ágya előtt s egy perezre sem vette le róla tekintetét.

— Miért gyűlölsz te engem, Teréz? — szakította félbe a csendet Nerina; — hisz én mindig jó és elnéző úrnőd voltam. Bizonyára nagyobb jutalmat várhattál volna tőlem hűségedért, mint nyertél a gyilkos Dandolo Cézártól, hogy elárultál engem.

Teréz daczosan felemelt fővel felelt:

— Igen, ón árultam el, signora; de nem aranyokért. Nincs annyi arany a világon, melyért ön hűségemet megvásárolhatná, mert én gyűlölöm önt, signora, gyűlölöm !

— De hát mivel sértettelek meg, hogy bosszút esküdtél ellenem ?

leréz fogai mélyen fúródtak piros ajkaiba s kezei görcsösen hadonáztak..

Hogy Dandolo Cezar önt szereti . . . azt még talán megbocsáthattam volna önnek ; de hogy ön * * itt már akadozni kezdett — de hogy ön az

ő szerelme kincsét, melyért én örömest adnám utolsó csepp véremet, ha azt valaha elnyerhetném . . . hogy ön azt megvetőleg, mint értéktelen adományt utasítja vissza, hogy ön őt megveti egy vén rajongó kedvéért — az lelkemet gyülölséggel tölti el ön iránt!

Nerina megvetően mosolygott.

— Ha te szereted Dandolo Cézárt, akkor inkább köszönettel tartoznál nekem, hogy szerelmét elutasítom.

— Oh nem, signora ! — viszi,nzá hevesen a ko- morna. — A doge unokája magasan és elérhetetlenül áll fölöttem, mint ama csillag, mely ott az ablakon ragyog be. Jól tudom, hogy nejét Velencze legelőkelőbb hölgyei közül választhatja csak, és akár ön a szerencsés, akár más, nekem az mindegy, mert én nem lehetek azzá. . . .

— Ha neked az mindegy, miért gyűlölsz hát engem ?

— Miért ?! — kiáltá Teréz vad hangon. — Azt gondolja ön, hogy a szomjtól epedő nem fogja gyűlölni azt, ki egy kehely vizet szemei előtt a forró puszta izzó homokjába önt ? ... Ne higyje, mert ez gyűlölni fogja azt, mint én önt!

Nerina nem felelt többet; a fal felé fordult s behunyta szemeit. De ínig a komorna őt alva vélte, addig gondolatai kedvese betegágya körül tévelyeg- tek, s bármint is adott hálát az Urnák, hogy kedvesét életben tartotta, mégis kínos volt reá, hogy nem lehet mellette.

*

* *

Mialatt Nerina sötét gondolataival küzdve, álmatlanul hevert ^nyugágyán, azalatt a doge a palota egyik termében unokáival tanácskozott.

A doge biztonságba helyezve Nerinát, visszatért azon terembe, hol a két Dandolo már várt reá.

— Hogy Vágyunk Nerinával? — kórdé Cezar, nagybátyja elé sietve.

— Mely bátorság szállt abba a leányba, hogy igy merészelt ellenem fellépni s előtted Tiepolit vő^ legényének nevezni ?

— Hadd azt most, — válaszolt sötéten az öreg

— sokkal fontosabb dolgunk van, mint egy szerelmes leány önfejűsége. Mindenek előtt mondd meg nekem, miként kerültél össze Tiepolival, mert ‘Orgyilkossággal vádolnak.

— Remélem, kedves nagybátyám, nem hiszed, el, hogy Dandolo Cezar orozva rohan ellenségébe. Szóváltásom volt vele, azután oly heves lett, hogy ő kardja markolatához nyúlt, mire én mellébe döftem tőrömet.

— Önvédelem volt az egész — vágott közbe Giovanni, széket nyújtva a dogénak — s ha Cezar neip nyúl a tőrhez, egy perez s megérzi Tiepoli kardjának élét.

— Szerettem volna, ha megvárja, mig kardot ránt s akkor nyúl a védelemhez, akkor nemcsak á testvér, hanem mások is önvédelmet látnak benne

— feleié komolyan a doge.

— De erről később, most csak az egész tényál; ladékot szeretném tudni. Mindenek előtt tehát, mi szolgáltatott okot a szóváltásra ?

— Már rég gyanakodtam — kezdó Cezar — hogy Nerina valami titkos eszközt s módot talált,'hogy Tiepolival találkozzék. E gyanúmat megerősitet^e találkozásunk a pallazo Contariniban s az ott váltott bizalmas pillantások. Biztosat akartam tudni s ezért komornájahuz, Terézhez fordultam, hogy tervemnek megnyerjem. Ez sikerült is. Tőle tudtam meg, hogy Nerina főfájás ürügye alatt órákra elzárkózik hálószobájába és sajátságps, Ijogy az öreg Stephano ilyenkor mindig oda van csolnakjáyaí. Teréz azt hiszi, hogy úrnője hálószobájából ‘váláini titkos ajtónak kell nyílni a hátsó lépcsifóiótré, 'tnelyeti ez távozik ; mert ő mindig őrt állott az előszobában, de soha sem látta ez utón távozni.

(Folytatása következik.)